Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
6 NÉPÚJSÁG 1980. április 20. — Tolna megye nem „vizes” megye, másfélkét évtizede annak mondhattuk, hiszen minden árvíz idején sokat beszéltek rólunk. Közben jelentős ármentesítő * munkákat végeztek, biztonságos a gátrendszer. Mennyibe került ez a népgazdaságnak, s hogyan tudja, elnökhelyettes elvtárs, a mai állapotot jellemezni? — Tolna megyét különösen az 1956. februári jeges árvíz sújtotta, amikor a megyei árterületeket védő, Duna, Sió, és Nádor menti árvízvédelmi töltéseken több, mint húsz helyen bekövetkezett szakadások következtében jelentős árvízi elöntések és károk keletkeztek. Míg az 1956. évi árvíz a töltések magassági hiánypssá- gait, addig az 1965. évi hosz- szan tartó nyári árvíz a keresztmetszeti gyengeségét mutatta meg védővonalainknak. Az árvízi tapasztalatok figyelembe vételével napjainkig a Duna mentén 45 kilométer, a Sió mentén 39 kilométer, a Nádor mentén 33 kilométer töltés került megerősítésre. Elkészült a jeges árvizek Sióból való kirekesztését szolgáló Sió árvízkapu is. A felsorolt munkákra 614 millió forintot fordítottunk, ezen felül az árvízkapu és kapcsolódó létesítményei 330 millió forintot tettek ki. A védvonal- rendszer leggyengébb szakaszainak, összesen csaknem 120 kilométer hosszban elvégzett megerősítése az ár- vízvédelmi biztonságot igen nagy mértékben javította. A dunai védvonalak fejlesztésének befejezését a VI. ötéves tervben irányozzuk elő. E munkák keretében Kara- szi-fok—Gerjen, valamint a Dunakömlőd—Bölcske között 35 kilométer töltéserősítés elvégzését tervezzük. A Sió jelenleg is folyamatban lévő mederrendezésével egyidejűleg az árvízvédelmi töltéseket is megerősítjük. — Maradjunk még a Dunánál — egyre szeny- nyezettebb a víz, s a közvélemény hangja is erősödik: szigorúbban büntessék a vizet szeny- nyező vállalatokat, gazdaságokat. Várható a köz hangjának eljutása törvényalkotókhoz, rendeletek végrehajtóihoz? — A Duna vize valóban egyre szennyezettebb, vízminőségét elsősorban az ipari és települési szennyvizek szervesanyag-tartalma és kü- különböző vegyületek veszélyeztetik, amelyek egyes Duna-szakaszokon kis vízhozamok idején magas koncentrációt érhetnek el. A Duna Tolna megye feletti szakaszán az elmúlt években számos intézkedés történt és a következő ötéves tervek során is számos beruházás valósul meg, amelyek ezt a szennyezést jelentősen csökkenteni fogják. Ezek közül jelentősebbek a . 'következők: — a Péti Nitrogén Művekből származó ammóniás szennyvíz időszakos leeresztéséből adódó problémák megszüntetésére, 1981-ig megépül és üzembe helyezik az ammóniumnitrát szennyvíz-lepároló berendezéseket. — A korszerűsített szennyvízbírság-rendelet lehetővé teszi a szigorúbb büntetéseket: ez azonban nem cél, hanem eszköz. A cél az, hogy a vízszennyező források szűnjenek meg mielőbb és ehhez nyújt az OVH segítséget az üzemeknek az ipari vízgazdálkodás keretében. — Tolna megye területén, Pakson épül az első magyar atomerőmű. Biztonságos üzemének, a vízi környezetre gyakorolt hatásának ellenőrzési és értékelési rendszerének kidolgozása most folyik. — A Duna Tolna megyei szakaszának különleges védelmét azért is kiemelten kezelik a vízügyi szervek, mert itt terül el az ország egyik kiemelkedő szépségű természeti területe, a ge- menci rezervátum. — Az Európát átszelő csatorna elkészülte néhány év kérdése. Úgy vélem, mi, itt Tolna megye szakaszán nem nagyon készülünk erre. Szó volt korábban téli kikötőről, javító bázisról, s manapság úgy látjuk, hogy Baja kerül előtérbe, igaz ez? — A Duna csatornázása v újabb lehetőségeket tár a belvízi hajózás elé. Célszerű és kívánatos is ezekkel élnünk. Már 1975-ben elkészült az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság koordinálásával egy olyan tanulmány, amely a vízi közlekedés fejlesztési lehetőségeit elemzi. A tanulmány készítői a Tolna megyei Duna- szakaszon két helyet vettek számításba, ahol a vízi közlekedés érdekében lehetőség van megfelelő objektumok létrehozására. Az egyik Paks, ahol az atomerőmű révén jelentős ipari beruházás folyik, sőt üzemi kikötő is épül, amely különleges teherbírású daruval lesz felszerelve. Bár a kikötő és berendezései üzemi célokat szolgálnak, bizonyára megoldható lesz, hogy különleges méretű vagy súlyú tárgyak hajóba rakására vagy kiemelésére használni lehessen. A másik hely Szek- szárd, ahol téli kikötő, illetve hajójavító, hajóépítő üzem létesítése lehetséges. E lehetőség ma is fennáll, és az ipari, a közlekedési tárcák, illetve a népgazdaság igényei, lehetőségei szerint valósulhatnak meg. — A vízi szállításról: sok árut küldünk tengelyen — sódert Gyékényes térségéből, követ a Dunakanyarból, — oda, ahová uszály is elüthetné. Egy uszály ezer tonna árut tud egyszerre elvinni — az említett és más anyagoknál a szállítást úgy lehet szervezni, hogy „előszállítás” lehessen. Miért nem használjuk ki jobban a Dunát áru- szállításra? — Kétségtelen tény, hogy a Duna, mint közlekedési pálya nincs kellő mértékben kihasználva. Ennek oka az, hogy a vízi közlekedés három alapvető feltétele közül a Dunán a pálya rendelkezésre áll, de a szállítójárműparkot és a kikötőket még fejleszteni kell ahhoz, hogy megélénküljön a forgalom. A vízügyi ágazat a saját vízijármű-prakjával és úszó — A községei? ivóvizének ügye, inkább megyei feladat. Úgy tudjuk, a központi támogatási alapok szűkösek, sok községben pedig rossz a víz minősége, a vízművek építése egyre drágább, a lakosság pénze kevés. Van-e valamilyen terv, hogy koncentrálják az építést, sorrendiséget állapítsanak meg? A községek vízellátása általában társulati beruházás keretében valósul meg Tolna megyében is, mirít másutt az országban. A társulati program a VI. ötéves tervben jelentős előrelépést eredményez majd: az ellátott lakosság arányát 10 százalékkal a bekapcsolt lakások arányát 5 százalékkal fogja növelni. A társulati program szerepét a megyében különösen hangsúlyozni kell, mert éppen azokban a településekben oldódik meg révükön a közműves vízellátás, / ahol az egyedi kutak vízminősége kedvezőtlen, közegészségügyi szempontból veszélyesnek minősül. A megye vezetése a következő ötéves tervben valamennyi veszélyeztetett településben közműves vízellátást tervez. — Végül szeretnénk hallani az OVH véleményét a Tolna megyei vízügyi szervek — a szekszárd-paksi, a kapós— koppányvölgyi vízi társulatok és. a szekszárdi szakaszmérnökség munkájáról —, no és persze olvasóink arra is kíváncsiak, melyek a vízügyi szervek legfontosabb tennivalói? — Azt hiszem, hogy az előzőekben kifejtett gondolatok tartalmazzák azokat a feladatokat, melyeket a vízügyi szerveknek a jövőben — a lehetőségekhez mérten — meg kell oldaniok. Csak a legfontosabbakat' emelném ki: lunkagépeivel a folyóhoz kap- :solódó vízi munkákhoz kihasználja a vízi szállítás előnyeit. Ahonnan egyáltalán lehetséges, a kő- és kavicsszállításokat is víz.i úton igyekszünk megoldani. Ez a mennyiség azonban népgazdasági szinten nem túl jelentős, sokkal többre volna lehetőség. A vízi szállítási kapacitás növeléséhez véleményem szerint a fuvaroztatók és a fuvarozók kölcsönös együttműködése szükséges, de ez a közlekedési ágazat ügye. A mi feladatunk a pálya, a vízi út kiépítése, illetve fenntartása. Ennek érdekében folyamatosan karbantartjuk a folyószabályozási műveket. Ilyen munkákra évente közel 30 millió forintot használunk fel a Duna alsó szakaszán. A hajózási viszonyok még kedvezőbbé tételét szolgálják a Sió-torok környéki Duna- szakasz rendezése és a hartai kanyar szabályozása is. E munkákra több, mint 20 millió forintot költöttünk az elmúlt esztendőben. — A megyében lévő folyók, csatolnák ápolása, gondozása \az elmúlt években szép eredményekkel zárult. A Sió, a Kapos lényegében szabályozott mederben folyik. A Koppánnyal vannak gondjaink: mikorra várható teljes szabályozása? — A Tolna megyei vízfolyások, csatornák rendezése, karbantartása az utóbbi időben a megye vízgazdálkodásában jelentős javulást hozott. A Sión és a Kapóson végzett munkák eredményeként ezek a vízfolyások nemcsak vízelvezetési feladatukat látják el jól, hanem környezetük is egyre szebb, kulturáltabb lett. A felsorolt végrehajtott munkák mellett a Koppány rendezése a vízügyi szervek előtt álló egyik fontos feladat. A Koppány közel 750 négyzetkilométer nagyságú terület vizeit gyűjti össze. Tolna megyei szakasza Re- göly, Tamási, Pári. Nagy- kónyi. Értény és Koppány- szántó településeket érinti. Utolsó rendezése közel 20 éve történt. Tamási alatti szakasza az ötévenként, felső szakasza a háromévenként előforduló nagy vizeket vezeti le kiöntés nélkül. — A víztározókról: néhány jóléti tó létesült megyénkben. A legjelentősebbek: a szálkai tó és a váraljai tó. Van-e kilátás újabb víztározók építésére, miután az adottságok — talaj- és terepviszonyok — ezt lehetővé tennék? — A víztározók célja elsősorban az, hogy vízhiányos időszakban elégítse ki a jelentkező igényeket (ipar, mezőgazdaság, lakosság). A tározásnak eddig is döntő szerepe volt a megye vízkészlet-gazdálkodásában. A jelenleg üzemelő tározók összes hasznos térfogata^ 4,5 millió köbméter, melyből 3 millió köbméter a vízpótlási célú mű. A megye könnyen kiépíthető, jó tározási lehetőségekkel rendelkezik. Ezekkel az adottságokkal élni lehet, azopban a kiépítésnél a reális indokolt vízigények megléte és az érintettek pénzügyi hozzájárulása alapvető követelmény.-^•-javítani kell a vízellátás minőségét és biztonságát, — csökkenteni a vízellátás és csatornázás kiépítettsége közti különbséget, — kiemelten kell kezelni a nagyobb települések vízműbővítését, — a közegészségügyileg veszélyeztett települések vízellátását meg kell oldani, a vízfolyások medrét £S parti területét rendezni kell, — a Duna védtöltés- szakasz biztonságát emelni kell, — valamennyi vízszeny- nyező forrás hatásának csökkentését folyamatosan meg kell oldani. Azt hiszem Vízügyi szerveink — vízügyi igazgatóság, szakmérnökségek, társulatok regionális vállalatok — eddig.is megfelelően látták el feladatukat és a jövőben is igyekeznek az igényeknek megfelelni. — Köszönöm a beszélgetést. PÁLKOVÁCS JENQ Fotó: GK Múltunkból ■ eglepődtek Alsónyéken 1863. augusztus 26-án. Legalábbis ez derül ki abból a levélből, amelyet a község bírája és hat esküdtje, valamint a községi jegyző írt alá, juttatott el a vármegye főispánjához. Úgy vélték az alsónyékiek, hogy 1863 télén „megússzák” a katonai beszállásolásokat, nyugta marad a községnek. Nem így történt. Megdöbbenésükről így írtak: „Meglepőleg esett tudomásunkra Tettes Késmárky Ig- nátz Központi Főszolgabíró Urnák aug. 26-án szám nélkül keletkezett, s hozzánk intézett hivatalos leveléből — miképpen községünkbe félszázad lovas katonának, a legközelebbi téli időszakra leendő beszállásolása felsőbb helyen elrendelve lön; és Excellenciád kegyes engedel- mével sietünk a beszállásolás elleni észrevételeink, s nehézségeink élőterjesztése mellett, Excellenciád kegyel- messége előtt e tehertőli felmentésünkért alázattal esedezni.” Természetesen minden község „meglepődött”, amikor megérkezett az értesítés, hogy a téli időszakra katonákat helyeznek el a köz-' ségben, s ha egy mód" volt rá, mindent megtettek a községek vezetői, hogy elhárítsák ezt a terhet. Igaz, a pénzügyi rendelkezések lehetővé tették, hogy a téli beszállásolással járó többlet- kiadásokat a lakosság adózásánál beszámítsák. De a beszállásolás nem csupán pénzügyi kérdés volt. A község csendes nyugalmát rendszerint felborította egy- egy beszállásolás. Duhajkodás, szertelenség, verekedés, rablás, a családi béke megbontása, az életritmus megváltozása — és ki tudná felsorolni azt a sok kellemetlenséget, amit egy ilyen beszállásolás jelentett. Az alsónyékiek levele azonban elsősorban nem ezekre hivatkozik, amikor megkísérli elhárítani a beszállásolást. Részletes gazdasági leírást ad a községről. Ez az, ami miatt foglalkozunk „meglepetésükkel”. Lényegében négy okot hoznak fel arra, hogy a főispán mérlegelje a beszállásolást. Idézzük szó szerint az első indokot: „Elsőben, mivel községünk csupán 200 házból áll, s ezen mennyiségben is legalább 20 —25 olly ház van, mellynél építési állásánál fogva katonai legénység beszállásolására épp úgy, mint katonai ló elhelyezésére helyiség nem létez; — van továbbá a múlt évi tűzvész következtében mintegy 40 ház, hol az istállók máiglan építetlen állanak, mi a szállás változtatásoknál felette nagy akadály; és a fent .hivatkozott Tiszti rendelet' (a járási főszolgabíró fenti intézkedésére utal — a szerk.) folytán történt öszveírás szerént csupán 75 ház 'van egész községben olyan, hol istállók ugyan vannak, de azok közül is csak 35 csupán a ház tulajdonosnak saját telke mívelésére legszükségesebb vonósok (igavonó állatokról van szó — a szerk.) számához van alkalmazva, katonai lovat be nem fogadhat. A telek míveléshez szükséges vonókat pedig mint az állam gazdászát nélkülöz- hetlen tényezőit, tél idején kiverni, s a zord időnek martalékul adni nem lehet. — Egyedül 40 istálló lenne tehát, hol katonai lovak elhelyeztethetnének, melly mennyiség félszázadnál csupán egyszeri beszállásolást adhat, változtatást nem enged; azt pedig, hogy a katonaság és lovai egész télen folytonosan minden változtatás nélkül * egyhelyben hagyattatnak, meg vagyunk győződve mikép a nép köny- nyebbségét mindenkor szívén hordozó magas Kormány sem kívánja. Ezen ne- hézmény azonban csak a katonai legénység elhelyezésére nézve áll.” A második ok igen „nyomósnak” látszik. Arra hivatkozott a községi elöljáróság, hogy nincs a községben egyetlen olyan épület sem, ahol a tiszteknek a legénységénél kényelmesebb elszállásolást tudnának biztosítani. S hivatkoztak arra is, hogy már 1861-ben is a helytartótanács a fenti okok miatt nem engedélyezte a tisztek beszállásolását a községbe, átirányította a tiszteket a szomszédos Bá- taszékre. Ugyancsak érdekes a határozat megváltoztatását kérő levél harmadik indoklása : a feneketlen sár a község alacsony fekvése. Megállapítja, hogy a késő ősszel és kora tavasszal olyan sár van, amely megakadályozza, hogy a lovasok kilovagoljanak, a téli fagyok idején viszont olyan a talaj, hogy a katonai lovak lábukat törik. „Ennek bebizonyítására győző okul elég felhozni azon tényt — állapítja meg az elöljáróság —, miképpen 1858—59 év tele elején Sachsenheim cs. k. dzsidás kapitány úr, éppen téli katonai beszállásolás nézetéből, községünket személyesen meglátogatta —, de látván, hogy itt a kemény, feneketlen sár miatt tavaszra minden lónak rokkanttá lennie kelletik, a beszállásolást nem csak nem javasolta, de abban egyenesen ellent állott.” Sokkal reálisabb igény a negyedik ok, amellyel a katonai beszállásolást elhárítani igyekeztek. Tűzvész pusztította a községet. Idézzük az 1863. augusztus 28-án kelt levél idevonatkozó részét: „Végső nagy nehézmé- nyünk azon valóban nyomasztó körülmény, hogy a múlt év martz (március) 30- án Báttaszékről községünkbe átharapódzott tűzvész által 52 lakosaink minden házi, s gazdasági épületeik, s egész életük keresményével tönkre tétetvén, a mennyire újra épülhettek is, kölcsön pénzen épültek — hozzá jővén pedig a mostani sanyarú év —, az építés és ínség terhét elég leend egy évtized alatt kiheverniök; — és ezek semminémű felsőbb helyről nyújtott segélyben sem részesülhetvén, — arra valóban méltók, hogy legalább katonai beszállásolásoktól mentesítessenek; de mentesíttetésük ismét csak több lakos társaik sullyos terheltetésével eszközölhető — mi hogy a magas Kormányzatnak viszont nints akaratában, tellyesen győződve vagyunk.” ■ égezetül a község elöljárósága reményét fejezi ki, hogy a főispán megteszi a szükséges intézkedéseket és Alsónyék község valóban sanyarú sorsú lakosságának segítségére siet Végül kifejtik óhajukat, hogy a főispán nem késik válaszolni, elküldi kedvező feleletét. K. BALOG JÁNOS ;vX :: ' ' • ÉJI . «WWWw9V 9 be OVH etn&khaiyettosóvai . .yj$.
