Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
2 %PÜJSÄG 1980. április 16. Moszkva Lenin-emlékiilés A Vöröskereszt megbízottai a túszoknál Kreisky elutasítja Washington követelését Teheránban tüntetők fejezték ki eltökéltségüket az Egyesült Államokkal való szembeszállásra. Képünkön: fegyveres felvonulók az iráni fővárosban. A nemzetközi Vöröskereszt két megbízottja hétfőn látogatást tett a teheráni amerikai nagykövetségen, ahol találkozott az összes tússzal — jelentette be Michele Mercier, a szervezet szóvivője Genfben. A két megbízott — köztük egy orvos — összesen csaknem tíz órán keresztül, egyenként elbeszélgetett a foglyokkal, ellenőrizte a túszok egészségi állapotát és ellátását, továbbá átvette azokat az üzeneteket, amelyeket az amerikaiak családjuknak kívántak eljuttatni. A két megbízott iráni megfigyelők és iráni orvosok kíséretében találkozott az amerikai túszokkal. Jelen volt néhány a fogvatartó diákok közül is. A találkozót követően a nemzetközi Vöröskereszt képviselői a diákok szavaira hivatkozva meggyőződésüket fejezték ki, hogy „valamennyi túszt” látták,* mindazonáltal az ismételt, erre vonatkozó kér- dezgetések ellenére pontos számot nem közöltek, emlékezetes, hogy Teheránban megfigyelők a túszok számát 49-re teszik, míg az amerikai külügyminisztérium szerint 50-en vannak, az iráni hatóságok erre vonatkozóan adatot nem közöltek. Ami a foglyok egészségi állapotát illeti, a megbízottak szerint „jó fizikai és szellemi állapotban vannak”, mindössze két idősebb férfin mutatkoztak a kimerültség jelei. Az amerikai kormány azt igényli, hogy szövetségesei függesszék fel kivitelüket Iránba, szakítsák meg az országgal a hírközlési, a pénzügyi kapcsolatokat — tűnt ki Zbigniew Brzezinski hétfő esti tv-nyilatkozatából. A fehér házi nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint „a nem túl távoli jövőben” további amerikai lépések következnek, ha Irán nem engedi szabadon a túszokat. Brzezinski szerint Washington szövetségesei az EGK április 21-i külügyminiszteri tanácskozásán döntenek az említett gazdasági, ' pénzügyi és egyéb rendszabályokról Irán ellen — amelyekhez hasonlókra (kollektíván vagy egyedül) készül Washington is. Kennedy szenátor, Carter ‘ demokrata vetélytársa az elnökjelöltségért, kedden kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak fel kell készülnie arra, hogy maga biztosítsa a kőolajat azoknak az országoknak, amelyek a szankciók miatt elveszíthetik az iráni olajat”. Érezhető lehűlés következett be az elmúlt napokban Ausztria és az Egyesült Államok kapcsolataiban azután, hogy Washington — csakúgy, mint NATO-szövet- ségeseit — Ausztriát is felszólította az Irán-ellenes bojkotthoz való csatlakozásra. Az erről szóló jegyzéket az Egyesült Államok új bécsi nagykövete Kreisky kancellár jugoszláviai utazása előtt nyújtotta át, de ennek létezése csak hétfőn vált ismeretessé, Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár a RIAS nyugat-berlini rádiónak adott interjújában bírálta az Egyesült Államok Irán elleni gazdasági megtorló intézkedéseit. Értelmetlennek nevezte őket és jelezte, hogy Ausztria nem tesz eleget az Egyesült Államok sürgető felhívásának. „Nem lehet úgy tenni, mintha érvényes volna a Biztonsági Tanácsban beterjesztett, de a Szovjetunió által megvétózott határozati javaslat, amely a túszszedés miatt gazdasági megtorlást javasolt Irán ellen. Ezek után a Szovjetunió is előállhatna olyan követelésekkel, hogy tekintsék érvényesnek a Washington által megvétózott BT-határozat-tervezo teket” — mondotta az osztrák kancellár. Osztrák kormánykörökből származó értesülések szerint külön mérlegelés tárgyát képezi az a követelőző hagnem, amelyben az említett jegyzék, valamint egy korábbi — a moszkvai nyári olimpiai játékokon való részvétel visszautasítását szorgalmazó — amerikai üzenet megfogalmazódott. Az osztrák külügyminisztérium még nem készítette el válaszjegyzékét, de nem csinál titkot abból, hogy álláspontja mindkét kérdésben változatlan, azaz nem vesz részt egyik ak&óban sem. Nagyszabású nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött kedden Moszkvában, Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. A tanácskozást az SZKP KB mellett működő Marxizmus —Leninizmus Intézet, a Társadalomtudományi Akadémia és a Szovjet Tudományos Akadémia rendezi, és azon mintegy 40 ország tudósai, politikai vezetői vesznek részt. A magyar küldöttséget Szabó József, az MSZMP KB tagja, a KB mellett működő Politikai Főiskola rektora vezeti. A tanácskozás témája: a marxizmus—leninizmus és korunk. A keddi megnyitóülésen Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára mondott beszédet. Ezt követően Anatolij Jegorov, az SZKP KB mellett működő Marxizmus— Leninizmus Intézet igazgatója tartott előadást. A háromnapos ülésszakon vezető szovjet tudósok és külföldi vendégek egyaránt felszólalnak. A KGST-országok együttműködése A szocialista országok nemzetközi összefogással gyorsítják meg energiaforrásaik feltárását. Erre dolgoztak ki célprogramokat a KGST földtani állandó bizottságának 39. ülésén, amelyet április 12. és 15. között tartottak Egerben. A bizottság ülésén egyezményt fogadtak el a nagy mélységben elhelyezkedő olajmezők feltárásában való együttműködésről. Véglegesítették továbbá a Mongóliában évek óta folytatott földtani kutatások további öt évre szóló programját. Egyezmény’ született arról is, hogy 1981-től a Vietnami Szocialista Köztársaság területén KGST-együttműkö- désben folytatnak földtani kutatásokat, elsősorban az alumíniumipar alapjainak megteremtésére. A KGST földtani állandó bizottságának 39. ülése kedden a megállapodásokat rögzítő jegyzőkönyvek aláírásával fejeződött be. Világpolitika Nincs más járható út Miért kell oly sokat és nagy erőfeszítésekkel bizonyítani, hogy csak az enyhülés a járható út és a leszerelés paran- csolóan szükséges? Ha a háború és a béke kérdéséről van szó, ez a világpolitika egyetlen ésszerű tétele. így is mondja szinte mindenki. Mégis — az enyhülés csak nehezen, visszaesésekkel érvényesül, az általános leszerelés pedig tivoli cél. Miért? Induljunk ki egy meglepő és nagyon gyakorlatias példából. Az angol Aerospace vállalat szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére mérnökeik kidolgozták a gyár majdani termékszerkezetét — béketermelésre való áttérés esetére. Még a prototípusokat is elkészítették. Ám a tulajdonosok felháborodottan visszautasították az „illetéktelen beavatkozást”. Mire mutat ez? Olyan szemléletre, amely kimondatlanul és különböző köntösökben, de ott bújkál a nyugati politikai gondolkodásban és döntésekben. E szemléletet így foglalhatjuk össze: „A katonai rendelések fellendítik, magas szinten tartják a gazdaságot.” Szerencsére az utóbbi időben kezd betömi a nyugati közgazdaságba, — egyelőre csak elméleti síkon — egy másik felismerés. A mai ipari és tudományos fejlődést elemezve megállapítják, hogy a fegyvergyártás többé nem játssza a gazdaság motorjának szerepét — ellenkezőleg: fékezi azt, a társadalmi szükségletek kielégítésének gátja. Kedvezőtlen még a foglalkoztatottságra is: egymilliárd dollár befektetés 53 ezer munkahelyet teremt a polgári termelésben, míg a katonaiban csak 45 ezret. De akkor miért ragaszkodnak a hadiipari vállalatok a fegyver- gyártáshoz? Mert saját érdekeiket nézik, a biztos haszonnal kecsegtető állami megrendeléseket várják. Hosszan lehetne folytatni e nemzetközi vita érveinek, a polgári termelés előnyeinek fölsorolását, de az elmondottak is elegendőek egy fontos megállapításhoz: a tőkés gazdasági rendben sem végzetszerűen szükséges a fegyver- gyártás, ott is kínál kedvező lehetőségeket, jó megoldásokat a nemzetközi ipari-tudományos kapcsolatokat kibontakoztató enyhülés. Ez azt jelzi, hogy nagy szükség van a világméretű békepropagandára, tudósok és politikusok megsokszorozott erőfeszítésére. Hiszen az enyhülés mindenkinek jó, vagy mondjuk így, az emberiség nagy többségének előnyös gazdasági, politikai, emberi szempontból egyaránt. Nem kegy, vagy ajándék, amelyet egyik fél ad a másiknak, nem áldozat, amelyet valamelyik csoport hoz a másikért, őszintén és egyértelműen fejezte ki ezt a gondolatot az MSZMP XII. kongresszusán elhangzott beszámoló: „Most minden ország, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást, és hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszilárdításához, a béke megőrzéséhez”. Kívánjuk az enyhülést, sok előnyét élveztük a múlt évtizedben. Ami a magyar társadalomban ez idő alatt végbement, ahhoz szükséges volt a nemzetközi légkör meg javulása. Sokszorosára nőtt külkereskedelmünk, százszámra jöttek létre hosszú távú kooperációk. Soha ennyi magyar politikus nem utazott külföldre, s nem fogadott ennyi hivatalos látogatót hazánk. Egy évtized alatt megkétszereződött a hozzánk érkező idegen, és a külföldre utazó magyar turisták száma. Nagyon fontos hajtóerő a gazdaság, sok esetben nyíltan, vagy rejtetten irányítja a politikát — de nem az egyetlen terület, amelyen megmutatkozik az enyhülés hatása. A hetvenes évek Európája meggyőző bizonyítékokat szolgáltat erre. Ekkor jöttek létre az NSZK és a szocialista országok szerződései, akkor szűnt meg Nyugat-Berlin politikai tűzfészek lenni. Ez idő alatt szilárdultak meg a béke egyik biztosítékaként a nagy múltra tekintő szovjet—francia kapcsolatok. Eltűnt a spanyol, a portugál és a görög fasiszta rendszer, nagy tekintélyre tettek szert Nyugat- Európa kommunista pártjai. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének eszméje, amelyet a szocialista országok hoztak a politikai köztudatba, s küzdöttek érte szívósan, kitartóan — igazolta önmagát. Döbbenten kérdi most már az ember: miért nem folytatja földrészünk, amit elkezdett? Minden felelős politikus kijelenti Európában, Észak-Amerikában és másutt: az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája, más szóval ez az egyetlen józan út. Mégsem számíthatunk egyenletes haladásra, éppen most tapasztalhatjuk ezt a nyugatiak sorozatos lépései láttán. Az érdekek összeütközése, a nemzetközi méretű osztályharc, egyes nyugati kormányok és csoportok törekvése, hogy az erőfölény megszerzésével előnyösebb gazdasági, politikai helyzetbe kerüljenek — hullámzóvá, feszültté teszi a nemzetközi életet. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy az enyhülés valamennyi állam és nép számára előnyös. Ezért mondhatta Kádár János kongresszusi záróbeszédében : meggyőződése, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, reménye, mint a béke. Tudomásul kell azonban venni, — úgy látszik ez szintén a nemzetközi élet törvénye —, hogy azért is keményen meg kell küzdeni, ami hasznos, jó, ésszerű. TATÁR IMRE Zimbabwe ünnepre készül Az egykori brit gyarmat, Rhodesia ünnepre készül: a hosszú gyarmati sor, majd a fehértelepes fajüldözők által kikiáltott, egyetlen más ország által hivatalosan el nem ismert „függetlenség” gyászos évei és a polgárháború után a legutóbbi választásokon többséget kapott Zimbabwg Hazafias Front alakíthatott kormányt és elérkezett a nemzeti függetlenség hivatalos deklarálásának ideje is. Az egykori gyarmat péntektől veszi fel hivatalosan a Zimbabwe nevet, ekkor adja át jelképesen a hatalmat az újólag kinevezett brit főkormányzó a Robert Mugabe vezette kormánynak. Zimbabwe függetlenségének kikiáltása alkalmából ünnepségeket rendeznek országszerte, a hivatalos aktusra Salisburyben kerül sor. Az ünnepségre máris számos ország küldöttsége indult útnak, köztük a Szovjetunióé is, amelyet Saraf Rasidov, a legfelsőbb tanács elnökségének tagja vezet. Felkészülés a zimbabwei függetlenségi ünnepségekre. Az egykori gerilla harcosok együtt gyakorolják a díszfelvonulást a volt rhodésiai hadsereg fehér és színes bőrű katonáival. Bojkott-dominó Kedd esti kommentárunk. „Személyes tapsztalataimból tudom — mondotta Willi Daume, a nyugatnémet nemzeti olimpiai bizottság elnöke —, hogy az amerikai NOB az utóbbi hónapokban milyen terror alatt állt.” Klaus Bölling bonni kormányszóvivő nyilatkozata pedig azt érzékelteti, hogy a Fehér Ház zsarolása és szinte minden eszközt igénybe vevő nyomása távolról sem korlátozódik az Egyesült Államok területére. „A Német Szövetségi Köztársaság kormánya számára elképzelhetetlen a részvétel egy olyan olimpián, ahonnan az amerikaiak hiányoznak” — mondotta Bölling és minden megfigyelő egyetért abban, hogy az „elképzelhetetlen” kifejezés mögött igen komoly washingtoni „megdolgozás” áll. Erre utal Schmidt kancellár szóhasználatának félreérthetetlen megváltozása. A bonni kormányfő nemrég még úgy fogalmazott, hogy a kormány „legfeljebb politikai tanácsot adhat” a sportolóknak, az amerikai olimpiai bizottság döntése után azonban már úgy nyilatkozott: „nem lát lehetőséget” nyugatnémet sportolók Moszkvába utazására. Az egyiptomi szervek azonnal csatlakoztak az amerikai döntéshez — Szadat jelenlegi helyzetében ez enyhén szólva nem volt meglepetés. Washington szempontjából a bojkott ege még sem felhőtlen. Bár a londoni sportminiszter „üdvözölte” az amerikai határozatot, a brit NOB elnöke már „csalódását” fejezte ki és emlékeztetett arra, hogy az angol olimpiai bizottság a kabinet szándéka ellenére részt akar venni a moszkvai játékokon. A sportért felelős francia miniszter megismételte, hogy Párizs „nem kíván beavatkozni a sportolók ügyébe és a döntést a francia olimpiai bizottságra bízza”. Nem <yolt egyértelmű a NATO-országok reagálása. Bár a kormányok a bojkottot alighanem támogatni fogják — ha lelkesedés nélkül is —, az olasz NOB vezetője „mélységes fájdalmát” nyilvánította, a dán NOB vezetője szerint „az amerikai döntés helyrehozhatatlan kárt okoz az olimpiai hagyománynak”. A portugál NOB elnöke kereken kijelentette: országa elhatározására „nem lesz hatással” a negatív amerikai döntés. A belga NOB elnöke is állást foglalt a Vészvétel mellett, de hangoztatta azt az aggályát, hogy az amerikai állásfoglalásnak „dominó-hatása” lehet. Az olimpiai eszme a béke és a népek barátsága jegyében fogant. Amikor az ókori Görö gország nyájas ligeteiben összemérték erejüket a sportoló fiatalok, a cél éppen az volt, hogy a harcmezők helyett a sportpályákon mérkőzzenek a nemzetek. Akik most Washingtonban gátlástalanul távolmaradásra kényszerítik az olimpiától nemcsak saját hazájuk, de más nemzetek sportolóit is, az emberiség egyik legnemesebb hagyományának folyamatosságát veszélyeztetik. HARMAT ENDRE PANORÁMA TOKIÖ PEKING Űjabb sikereket ért el a Japán Kommunista Párt az időközi helyhatósági választásokon. A párt 9 jelöltje szerzett képviselői mandátumot Saitama, Fukuoka tartományok és Hokkaido szigetének négy városában. PÁRIZS Kedden, a hajnali órákban egy robogó gépkocsiból páncélököllel három párizsi kormányépület ellen követtek el merényletet. Sebesülés nem történt; az anyagi kár viszont jelentős. Egy ismeretlen telefonáló később közölte, hogy az „Action Di- recte” nevű francia szélsőséges terrorszervezet követte el a három merényletet. Kedden Pekingben megkezdődtek a hivatalos pártközi tárgyalások az Olasz Kommunista Párt és a Kínai Kommunista Párt képviselői között. Az olasz delegációt Enrico Berlinguer főtitkár, a kínai küldöttséget pedig Hu Jao-pang, a KKP KB titkárságának közelmúltban kinevezett főtitkára vezeti. MADRID A II. spanyol köztársaság kikiáltásának 49. évfordulójáról kedden megemlékezéseket tartottak * Spanyolországban. A baszkföldi Pam- plonában a megemlékezés •spontán tüntetésbe csapott át, a tüntetők barikádokat emeltek, járműveket gyújtottak fel és összecsaptak a. rendőrökkel.
