Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
1980. április 16. NÉPÚJSÁG 3 Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Az élet sűrűjében Munkahelyi vezetők a mezőgazdaságban Integrált áramkörök Az Egyesült Izzó Sajtoló- és Szerszámgyárának üzemében megkezdte munkáját az a két svájci gyártmányú gyorspréselő berendezés, amely elsősorban az integrált áramkörök fontos alkatrészeit készíti. Ez a beruházás is segít abban, hogy az idén az integrált áramkör gyártást 30 százalékkal növelhessék az elmúlt évhez képest. nyúlexport Az elmúlt több mint másfél évtizedben a mezőgazda- sági üzemek pártszervezetei következetesen munkálkodtak a párt káderpolitikai irányelveinek megvalósításáért. Főként ennek az eredménye, hogy napjainkban az üzemek élén többségben jól felkészült, a gazdálkodást jól ismerő, a közgazdasági környezet változásait érzékelni képes vezetők állnak. örvendetes ez a fejlődés, de korántsem jelenti, hogy a vezetés színvonala ma már teljesen megfelel a követelményeknek. Éppen az elmúlt hónapokban lezajlott taggyűlések és zárszámadó közgyűlések hozták felszínre a vezetésben, illetve a vezetés szervezetében tapasztalható gyengeségeket. Sok felszólaló fogalmazott úgy: a gazdaság vezetői igyekeznek a gazdálkodást helyes irányba terelni, határozataik, utasításaik azonban gyakran nem kerülnek végrehajtásra. Más szóval a vezetési szervezet a végrehajtás, a termelés közvetlen irányítása tekintetében a leggyengébb. Tehát ott, ahol a határozatokat, az elgondolásokat meg kell valósítani, ahol az anyagi javakat létrehozzák, termelik. Rendkívül differenciált a termelést közvetlenül irányító vezetők — telep-, brigád-, és művezetők — összetétele, politikai, szakmai, vezetési felkészültsége. Napjainkban nagy számban dolgoznak még ezen a területen azok az egykori egyéni gazdák, akik helytálltak az úgynevezett hőskorban, s napjainkban is igyekeznek megbirkózni feladatukkal. Közülük nagyon sokan felveszik a versenyt eredményesség tekintetében a • maguknak mind nagyobb teret követelő iskolázott — szakmunkásképzőt, főiskolát vagy egyetemet végzett — fiatal szakemberekkel. Eredményeik titka az emberek ismerete, a szövetkezés céljaival való azonosulás és a gyakorlatban szerzett szakmai ismeret. Több pártszervezet vezetősége felismerte, hogy nem szabad veszni hagyni a búcsúzó, harcedzett idősek tapasztalatait. Egy időre beosztják melléjük az iskolából kikerült fiatal szakembereket, hogy megismertessék velük a közösségi életet. Jó módszer ez arra, hogy az idősek érezzék: megbecsülik őket, nem veszik el élettapasztalatuk a fiatalok pedig ráébrednek arra, hogy a bizonyítvánnyal együtt nem tették zsebükbe a „bölcsek kövét”. A pártszervezeteknek azonban ennél többet kell tenniük, Kádermunkájukban — a kiválasztásban, a továbbképzésben és a nevelésben — a termelés közvetlen irányítóinál is törekedjenek a káderpolitikai elvek érvényesítésére. Ennek a tisztségnek a lebecsülését jelenti az a felfogás — amely nem egy helyen érvényesül —, hogy viselőiknek nem szükséges törekedni politikai, szakmai, vezetőkészségbeli tudásuk, képességeik fejlesztésére, hiszen feladatuk csupán az, hogy végrehajtsák a vezetőség és az irányító szakemberek utasításait. Hogy menynyire nem így van, azt elsősorban azokban a gazdaságokban érzékelhetik, ahol áttértek az ágazati irányítás és elszámolás rendszerére. A vezetőség határozatainak a termelésre gyakorolt hatása nagyban múlik a vezetésszerkezet egyes szintjein dolgozó vezetők felkészültségén, magatartásán, s erre a jövőben a pártszervezeteknek érdemes nagyobb gondot fordítani. Ahhoz ugyanis, hogy felelősségteljes funkciójukat a termelés közvetlen irányítói jól gyakorolják, nagy segítségre van szükségük a párt- szervezetek részéről is. Ennek a tisztségnek az ellátása sem nélkülözheti a politikai tisztánlátást, a gazdaság- politikai összefüggések ismeretét. Ezeknek az ismeretek-, nek a birtokában válaszolhatnak mindazokra a kérdésekre, vagy azok többségére, amelyek a munka közben a dolgozói kollektívákban felvetődnek. Azoknál a munkahelyi vezetőknél pedig, akiknek a szakmabeli felkészültségük hiányos, ennek bővítését szorgalmazzák a párt- szervezetek. A legnagyobb feladatot a pártszervezetek számára a vezetői készség növelése jelenti. A példamutató magatartás, a döntési és felelősségvállalási képesség a beosztottak összefogása és irányítása, a demokratikus vezetési stílus mind, mind olyan követelmény, amely- lyel a munkahelyi vezetőknek rendelkezniük kel). A vezetői készség függ bizonyos adottságoktól, korábban kialakult személyes tulajdonságoktól is, számos eleme azonban tanítható és elsajátítható. A pártszervezetek egy része nem érzékelte idejében, hogy sok helyen ma még nem eléggé vonzó a munkahelyi vezetői tisztség. Sem erkölcsileg, sem anyagilag. A munkahelyi vezető van közvetlen kapcsolatban a dolgozókkal, ő dolgozik az élet sűrűjében. Nem csupán a termelési folyamatok biztosításának rengeteg gondja nehezedik vállára, hanem a kollektívák emberi gondjait is neki kell megoldani. Gyakorta kap szemrehányást a gazdaság vezetőitől, ugyanakkor a dolgozók is rajta keresztül bírálják a vezetés intézkedéseit. Számos olyan munkahely van ma már a mezőgazdasági üzemekben, ahol a dolgozók nyolc-tízórai nyugodt, kényelmes munkával annyit, vagy többet keresnek, mint munkahelyi vezetőik, pedig azokra összehasonlíthatatlanul több munka és felelősség hárul. Ez a visszás helyzet az oka nem egy esetben annak, hogy a vezetésre termett, politikailag, szakmailag jól felkészült szakemberek, dolgozók nem vállalják ezt a tisztséget. A pártszervezeteknek az is feladata, hogy fi- gyelemrnel kísérjék népgazdaságunkban az érdekeltségi viszonyok alakulását, s amennyiben feszültséget tapasztalnak, segítsenek annak feloldásában. A mezőgazdaság fejlődésének mindegyik időszaka nagy felelősséget, odaadást követelt a munkahelyi vezetőktől, akiknek többsége becsülettel helytállt, mint ahogyan most is teszik. Napjainkban, amikor a mező- gazdasági üzemek vezetési színvonalának növelése sürgető feladat, több figyelmet érdemel a termelés fontos területén dolgozó munkahelyi vezetők helyzetének vizsgálata, munkájuk fejlesztése. MIHÓK SÁNDOR A megyei kórház új főigazgatója K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára jelenlétében iktatta be dr. Sza- bópál Antal megyei tanácselnök a szekszárdi Balassa János Megyei Kórház és Rendelőintézet új főigazgató-főorvosát, dr. Molnár Ádámot. Dr. Molnár Ádám mözsi parasztcsaládból származik, Tolnán érettségizett és az Orvostudományi Egyetem elvégzése után 1965-ben a szekszárdi kórháznál kezdte el pályáját, mint szülész-nőgyógyász segédorvos. Dr. Molnár Ádám 1962 óta párttag, 1976-ban kapta meg az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. Nagy hozamú burgonyafajták Két új burgonyafajtát állított elő Sárvári István tudományos kutató, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem munkatársa. Mindkettő előzetes elismerést kapott. A hazai körülmények között gazdaságosan és biztonságosan termeszthető, magas fehérjetartalmú, a vírusos betegségeknek ellenálló sárga és a magyar fogyasztók által különösen kedvelt rózsa fajta hektáronkénti terméshozama üzemi termesztésben megközelíti áz 50 tonnát. Az egyetemmel szorosan együttműködő Somogy, Veszprém, Zala és Szabolcs- Szatmár megyei mezőgazda- sági üzemekben a hét elején kezdték meg — a kutatók közreműködésével — az új típusú keszthelyi burgonyafajták ültetését. Ezt azonban még nem fogvasztásra termelik. Az egyetemi kutatók számítása szerint idén nyáron már annyi burgonyát állítanak elő, hogy 1981 tavaszára ellátják az egész magyar mezőgazdaságot vetőburgonyával, s ezzel mentesítik a népgazdaságot a vetőgumóimporttól. (MTI) A nyúl őshazájában, Egyiptomban épít nyúltenyésztő telepet a Bikali Állami Gazdaság. Az ókori ábrázolások alapján a szakemberek valószínűnek tartják, hogy az üregi nyúl őse a Nílus vidékéről származik. A mecseki Hegyháton gazdálkodó nagyüzem a Gödöllőn kinemesített fehérgyöngy nevű hófehér nyu- latt „ülteti vissza” Egyiptomba. Ez ma a világ egyik legjobb hústípusú házinyula. Az Agroinvest közreműködésével Kairó közelében — a Nílus mentén — állítják fel az első telepet, amely üzembe helyezése után évi 410 ezer fehérgyöngyöt képes kibocsátani. A panelépületek és berendezések itthon készülnek, s magyar szakemberek irányításával szerelik össze őket a helyszínen. A világon a jelenleg legkorszerűbb technológiát adják át a bikaliak az arab partnernek. Az üzem működését irányító egyiptomi szakembereket a mecseki gazdaságban képezik ki. A Nílus mentén viszont bikali szakemberek segítik majd a telep személyzetének kiképzését, a termelés megindítását és a kezdeti problémák megoldását. Ha a gyerek nem segített uolna... eggel kilenc óra van. A várost sűrű köd bo- rítja, amikor elindulok a Szekszárdi Állami Gazdaság központjába. Esküdt Lajosné dr., a gazdaság személyzeti osztályának vezetője készséggel ad felvilágosítást kérdéseimre. Arról faggatom, hogy a gazdaság dolgozói hogyan fogadják a munkahelyen belül szervezett betanított- és segédmunkásképző tanfolyamokat. Ugyanis a gazdaság évről évre szervez tanfolyamokat — közösen a lengyeli szakmunkásképző intézettel. Gyönyörködöm a számokban, amelyeket az osztályvezetőnő elém „rak”, összesen 1130 fizikai dolgozójuk van, közülük 881 (78 százalék) a betanított, illetve szakmunkás. — Kérem, nézze meg ezt a kimutatást — vesz elő egy listát Esküdt Lajosné. — 1976-tól 79-ig száztizenheten lettek szakmunkások: sertés- tenyésztők, növényvédők, szőlőtermesztők, növénytermesztő gépészek és még sorolhatnám. Az „itthon” végzett betanított munkások száma pedig hétszázhuszon- kettő. — A szakmunkásképző tanfolyamra való beiratkozás kritériuma a nyolc osztály elvégzése. E téren nem állhatták rosszul — mondom. — Helyén való a következtetés, persze, némi módosítással — válaszol Esküdt Lajosné. — A nem „álltunk” helyett a nem „állunk” rosszul a helyes. Ugyanis sok dolgozónk munka mellett végezte a hat, a hét, illetve a nyolcadik osztályt. Tessék. S ismét egy olyan papírt kapok a kezembe, amit (sajnos) teljes egészében nem másolhatok át ide... De egy adatot kiemelek: 1977—78- ban harminckilencen végezték el a gazdaság dolgozói közül az általános iskola nyolcadik osztályát. Közülük tizennyolcán nők. — Ha ezek a számok beszélnének... — mosolyodok el. — Beszéljenek — kapom a választ, s máris megyünk a gazdaság várdombi sertéstelepére. * Két sertésgondozónővel beszélgetek egy kis tanácskozóteremben. Mindhármunk előtt kóla. Pulcz Istvánná 1971 óta dolgozik a Szekszárdi Állami Gazdaságban. — Segédmunkásnak vettek föl. Még egy esztendő sem telt el, szakmunkás- képző tanfolyamot indítottak. Persze, egy szóra jelentkeztem... Három gyerekem van, sőt most már egy pici unokám is született. (A családi dolgot azért mondtam, hogy lássa, nem volt köny- nyű akkoriban tanulnom.) Akkor még mind a három gyerek iskolába járt. S most ne higgye, hogy nagyképűs- ködni akarok. De láttam én azt jól, hogy miképp végzik a munkájukat a segédmunkások és hogyan a szakmunkások. Szóval mi is elvégeztük a ránk bízott feladatokat, de nem mertünk önállóan belefogni semmibe. Szóval például nem értettük, hogy mire szolgál a gyógyszer, amit be kell adni az állatnak, meg sok mást sem... — Ezért jelentkezett a tanfolyamra? — Persze, hogy ezért. Amondó vagyok, hogy aki dolgozik, értse is a munkáját. És egyre jobban akarja érteni! — A férje akkor már szakmunkás volt, ugye? — kérdem. — Dehogy volt az. Egyszerre iratkoztunk be. Na, az volt ám csak a csuda világ. Tanult az egész család. A férjem négyesre, én csak közepesre végeztem. De ha a gyerek nem segített volna, még a hármas sem lett volna meg. Tizenöt éves volt akkor a legnagyobb. Velem tanult az mindig. Tanult?! Kikérdezett. Hát úgy tanultam, mint egy angyal, nehogy szégyenben maradjak a fiú előtt. — Gondolom, nem voltak könnyű hónapok. — Nem, bizony. Reggel héttől délután négyig dolgoztam. Hazamentünk, egy kis rendezkedés, aztán jött a tanulás. Sokat segítettek a gyerekek. Ök etették a jószágot, meg főztek. — Amikor elvégezte a tanfolyamot, mennyi fizetés- emelést kapott? — Semennyit — néz rám csodálkozva. — Kétezerkettő volt a fixem, annyiban is maradtunk. — S amikor beiratkozott, nem gondolta, hogy ezért néhány száz forint emelés jár? — Nem gondoltam én semmit. Nekem is fontos volt, hogy tanuljak. Vagy nem? — Mennyit keres most? — Átlag négyezernyolcat. Pulcz Istvánná tavaly kiváló dolgozó lett. A közel tíz esztendő alatt vagy száz- ötvenezer malacot nevelt fel, s tanította meg enni, inni a topácska jószágokat. * Horenka Lászlóné, a másik beszélgető partnerem 1979. januárja óta áll alkalmazásban a gazdaságnál. De máris szakmunkás... — Alighogy idejöttem, megkérdezték, van-e szakmám? — Nincs — mondtam. — Akor majd lesz — válaszolták. — Az nagyon jó lesz — nevettem, s mire észrevettem magamat, már jártam is a tanfolyamra. — Tehát megvolt a nyolc általánosa? — Meg ám, de hogyan! Gyereklány voltam, amikor édesapám meghalt. Nagy család maradt utána. Hiába szerettem volna tanulni, helyette Szálkára, az erdészetbe kellett járnom, dolgozni. A hatodik osztálytól fölfelé estin végeztem. Nálam kevesen örültek jobban, amikor megkapták a nyolcadikról szóló bizonyítványt. Sarkallt, hogy akikkel együtt jártam az alsóba, tanárok, technikusok lettek. Aztán, amikor jött ez a lehetőség... — Felnőttet nem illik kérdezni, hogy milyen eredménnyel végzett. Magától mégis megkérdem. — Hát jól végeztem. Nagyon szeretek tanulni és nem is megy nehezen... — mondja zavartan Horenkáné. S erre a főállatorvos szól közbe, aki néhány perccel ezelőtt ült közénk: — Horenkáné kitűnő lett. Ne szerénykedjen — mondja feléje. — Nem akarok dicsekedni... De kaptam ezer forint jutalmat a bizonyítványomért. Ez nagyon jólesett. — Hogy keres? — Négyezerhárom, négyezer-négyszázat. — Nem zavarta, hogy felnőtt fejjel ült be az iskolapadba? Sokan emiatt nem tanulnak — mondom. — Amikor az általános utolsó három osztályát jar- tarn, tsz-tag voltam Alsóná- nán. Csapatvezetőnek neveztek ki. Bánni kellett az asszonyokkal, az irodán meg elmondani a gondot, a kérést, az eredményeket. Hogyan tudtam volna ezt csinálni, ha nem tanulok? Itt meg a munkámhoz kellett a végzettség... — gondolkodik kicsit és folytatja: — De jó érzés volt, amikor tudtam segíteni a gyerekeknek is a tanulásban. Mert két fiam van... Na és a mostani tanfolyam az nagyon kellett a munkámhoz. És tudja, mit mondok én? Nem mindegy, hogy mi van az ember igazolványába írva, de az sem mindegy, hogy mi van a fejében! * Elköszönök az asszonyoktól és kimegyek a telepre. A köd eloszlott, a nap szikrázik. Kellemes szellő fújdo- gál... V. HORVATH MARIA
