Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

2 Képújság 1980. április 1. Ton Duc Thong halála Hanoi, Zalai István, az MTI tudósítója jelenti: Elhunyt Ton Duc Thang, a Vietnami Szocialista Köz­társaság elnöke. Hanoiban vasárnap, a késő délutáni órákban közzétették a VKP Központi Bizottsága, a nem­zetgyűlés állandó bizottsága, a kormánytanács és a Ha­zafias Front elnöksége közös gyászjelentését, amely mély részvéttel tudatja, hogy „1980. március 30-án Hanoi­ban, szívroham következté­ben 92 éves korában elhunyt Ton Duc Thang köztársasá­gi elnök, a nagy hazafi, igaz kommunista, Ho Si Minh elnök, harcostársa, a nem­zetközi kommunista mozga­lom hűséges harcosa. Halála súlyos veszteség pártunk­nak és népünknek” — hangoztatja a gyászjelentés. A köztársasági elnök el­hunyta miatt Vietnamban április 1-től 5-ig ötnapos gyászt rendeltek el. A VSZK néhai köztársasá­gi elnöke 1888. augusztus 20- án született szegényparaszti családból. An Giang tarto­mányban. Műszaki techniku­mot végzett Saigonban és fiatal korától kezdve aktír van részt vett a francia gyarmatosítók ellen, Vietnam függetlenségéért, társadalmi felemelkedésért folytatott küzdelemben. Megalápításától, 1930-tól volt tagja az Indokínai Kommunista Pártnak. Sortűz a gyászmenetre Washingtoni bumeráng Hétfő esti kommentárunk. A hét végén ismét furcsa félhomály borította Washington Teheránnal, kapcsolatos lépéseit és a ködből még hétfőn is csak bizonyos körvonalak bontakoztak ki. A dolog úgy kez­dődött, hogy világszerte olyan hírek terjedtek el: a Fehér Ház, „közös, szovjetellenes érdekekre” hivatkozva megpróbált szu­perbizalmas módon közeledni az iráni vezetőkhöz és rábírni őket: lépjenek az amerikai túszok ügyében. Az első változat úgy hangzott, hogy Carter állítólag magához Khomeinihez intézett titkos üzenetet. Tipikusnak tekinthető, ami Washing­tonban e hírek elterjedése után történt. Carter szóvivője elő­ször sommásan tagadta az egész ügyet, aztán — miután a svájciak megerősítették, hogy az üzenetet teheráni nagyköve­tük útján juttatták el az iráni kormányhoz, majd az iráni külügyminiszter az egyik legnagyobb amerikai televíziós háló­zatnak adott nyilatkozatában ugyancsak megerősítette Wa­shington lépésének tényét — már csupán azt tagadta, hogy Carter üzenetének Khomeini ajatollah lett volna a címzettje. Ami mindezek után biztosnak tűnik, az a következő: 1. Carter úgy döntött, hogy megpróbál a teljes titkosság leple alatt közeledni Teheránhoz. Valamennyi megfigyelő egyetért abban, hogy ez hihetetlenül naiv elképzelés volt. Az iráni vezetőknek — véli valamennyi kommentátor — semmi okuk nincs hogy Carternek szívességeket tegyenek, a titkos­ság elfogadása pedig ilyen gesztus lett volna. 2. Ebből már eleve következik az amerikai lépés nyil­vánvaló célja és elsődlegesen belpolitikai — vagyis válasz­tási! — jellege. Miután Jimmy Carter az egyik legfontosabb államban, New Yorkban alulmaradt Kennedy szenátorral szemben és várható ellenfele, Reagan esélyei is javulni lát­szanak, Carter úgy szeretett volna valamit elismerni a sah rémuralmává1! kapcsolatos amerikai felelősségből, hogy ezt a világ — és elsősorban a választások előtt álló Egyesült Álla­mok! — közvéleménye ne tudja meg, tehát ellenzéke ne vá­dolhassa az „Irán előtti megalázkodással”. A kísérlet máris nyilvánvalóan bumerángnak bizonyult, amelynek hatása talán már a következő előválasztásokon is lemérhető lesz. Sem az elemi morál, sem a politikai bölcses­ség mércéjével mérve nem állja meg a helyét az elvetélt kí­sérlet, amelynek két alapvető hiányossága volt: 1. Carter nem gondolhatta komolyan, hogy a mai, ráadásul hatalmi harcok­tól megosztott Teherán belemegy valamiféle „titkos bocsánat­kérésbe” és 2. hogy — kizárólag Carter választási céljainak megfelelően — szinte ellenszolgáltatás nélkül lép a túsz­ügyben, amelynek magában Iránban is megvannak a bel­politikái vonatkozásai... HARMAT ENDRE Százezres tömeg búcsúztatta a salvadori főváros meg­gyilkolt érsekét. A gyászszertartást fegyverropogás, pokol­gépek robbanása szakította félbe. A lövöldözés és a pánik következtében legalább negyvenen életüket vesztették, több mint kétszázan megsebesültek. (Képtávírónkon ér­kezett.) Kína Külön pénz a külföldieknek Fegyverropogás, pokolgé­pek robbanása szakította fél­be vasárnap Romerónak, San Salvador múlt héten meg­gyilkolt érsekének temeté­sét. A székesegyház előtti téren összegyűlt százezres tömeg fejvesztve menekült. A lövöldözés és a pánik kö­vetkeztében legkevesebb negyvenen életüket vesztet­ték, a sebesültek száma meghaladja a kétszázat. A junta nem sokkal ké­sőbb bejelentette, hogy ki- vezényli a laktanyákból .a ké­szenlétben álló biztonsági alakulatokat, és a katonák mindenkit letartóztatnak, akit az utcán találnak. Közvetlenül a véres ese­mények előtt — feltehető­leg jobboldali provokátorok — a tömegben azt a hírt terjesztették, hogy a bal­oldal fegyveresei el akarják rabolni az érsek koporsóját. Ezek után — mint a balol­dali erőket tömörítő forra­dalmi koordinációs bizottság közölte — szélsőjobboldali terroristák és a kormány oiviilnulhás ügynökei tüzet nyitottak a baloldal bizton­sági gárdistáira. Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Az államtanács felhatal­mazása alapján a Kínai Nemzeti Bank április else­jével új fizetőeszközt vezet be az országban tartózkodó külföldi állampolgárok részé­re. A Kínai Nemzeti Bank vasárnap este kiadott rövid tájékoztatója szerint az új fizetőeszközt, amelynek hiva­talos elnevezése „valuta át­váltási igazolás” (Foreign exchange certificat) száz, öt- ven, tíz, öt és egy jüanos, il­letve ötven és tíz fenes (Egy jüan egyenlő száz fennel — a szerk.) címletekben bocsát­ják ki. Ezt a fizetőeszközt kizárólag a Kínába látogató külföldiek, az országban mű­ködő diplomáciai, kereske­delmi és egyéb képviseletek munkatársai használhatják. Az intézkedés nyilvánvaló célja, hogy egyrészt ellen­őrizzék a külföldiek pénz­felhasználását, másrészt fel­számolják az utóbbi időben különösen elterjedt és mind nagyobb méreteket öltött fe­ketepiaci árucsere — és va- lutaűzérkedési tevékenységet. OPEC Mesés kincsek — gondokkal Húsz esztendővel ezelőtt a Kőolajexportáló Országok Szervezetének alapítói aligha gondoltak arra, hogy egyszer majd az lesz a legnagyobb gondjuk: mire fordítsák ha­talmas jövedelmüket. A nem­zetközi olajkartell kezdemé­nyezői ugyanis azért szövet­keztek, hogy olyan árakat ér­jenek el a vásárlóknál, ami fedezi a kitermelési költsé­geket és szerény hasznot biz­tosít. Az 1973. évi olajár- robbanást követően aztán va­lamennyi olajtermelő ország hatajmas bevételhez jutott, a hirtelen jött gazdagság azon­ban sok problémát okozott. o Az olajexportőrök egyik legsúlyosabb gondja jelenleg az, hogy mihez is kezdjenek a „mesés kincsekkel”. Az utóbbi években az OPEC- országok mindegyike progra­mot dolgozott ki elmaradott gazdasága fejlesztésére. Az eddig elfogadott és nyilvá­nosságra hozott programok­ból mintegy 70 milliárd dol­lárnyi beruházás valósult meg. A tervek jelentős ré­széről ugyanakkor a végre­hajtás során kiderült, hogy a valóságtól elrugaszkodott. A legélesebben Irán esetében mutatkozott meg ez, de szin­te minden országban szembe­találták magukat az infra­struktúra fejletlenségéből, a szakemberhiányból származó problémákkal. A nemzeti programok megvalósításában az OPEC- országok közül a legtovább Irak jutott. Az ország a petro- dollárokat mindenekelőtt az iparosításra használja fel, amit jól mutatnak azok a po­zitív változások, amelyek az elmúlt négy-öt évben a gaz­dasági életben bekövetkeztek, így például tudatosan arra törekednek, hogy az otthon kibányászott olaj mind na­gyobb hányadát hazai fino­mítókban dolgozzák fel. Fej­lesztik a nehézipart, a hazai mezőgazdaság igényeit kielé­gítő műtrágyagyártást. Szaúd-Arábiában az idén kezdtek hozzá egy ötéves, módosított fejlesztési prog­ram megvalósításához. Ennek középpontjában ugyancsak a kőolajfeldolgozás bővítése, az iparosítás fokozása és a me­zőgazdaság fejlesztése áll. Algériában a márciusra meghirdetett FLN-kongresz- szus feladata lesz, hogy jóvá­hagyja az ország hosszú távú' gazdaságépítésének program­ját. o Az OPEC-országok egy ré­sze az elmúlt időszakban kül­földön keresett befektetési lehetőséget, hogy a megma­radt dollármilliárdokat is hasznosítsa. Jó néhányan részvényeket vásároltak. így tett például Irán: a nyugat­német Krupp-művek részvé­nyeinek több mint egynegye­dét megvette, vagy Líbia, amely az olasz Fiat-cég pa­kettjeit részben megszerezte. A befektetés egyik formá­ja volt az is, hogy az olaj­országok hiteleket adtak. így például Jugoszlávia, Magyar- ország és Csehszlovákia az Adria kőolajvezeték építésé­hez vett fel kölcsönt Líbiá­tól és Kuvaittól. Ám az ed­digi tapasztalatok szerint — mutatnak rá a szakemberek — az OPEC-országok többsé­ge nsm rendelkezik megfelelő technikai és adminisztratív apparátussal ahhoz, hogy nagyarányú pénzügyi műve­leteket bonyolítson. Ezért az 1973 óta napjainkig mintegy 160 milliárd dollárra növe­kedett külföldi beruházási — hitelnyújtási — összeg a kö­vetkező időszakban csak mérsékelten emelkedhet. Q A beruházásokon, hitel- nyújtáson kívül az OPEC- országok a bevételeikből kü­lön alapokat is létesítenek. Legutóbb például a szervezet Caracasban tartott értekez­letén elhatározták, hogy az olajban szegény fejlődő or­szágok megsegítésére létre­hozott 1,6 milliárd dolláros alapot 4 milliárd dollárra növelik. Kisebb összeggel, de hozzájárulnak a nyersanya­gok árát stabilizáló nemzet­közi alaphoz is, ami szintén a fejlődő országok gazdasági gondjain enyhít. Az olaj­országok a felnövekvő nem­zedék javára pénzalapokat lé­tesítenek. Kuvait például évi jövedelmének tíz százalékát fordítja erre a célra. Mindezek ellenére az OPEC-országok többsége még nem találta meg azt a formát, amelynek keretében a legjobban hasznosíthatja az olajbevételeket. így a leg­egyszerűbb és legkézenfek­vőbb megoldást választják: bankbetéteket képeznek. A számítások szerint az elmúlt esztendő végéig mintegy 200 milliárd dollárt helyeztek el a fejlett tőkés országok bank­jaiban. Ehhez az összeghez az idén további 60—80 mil­liárd dollár járul majd az áremelések miatt. És hogy követeléseik értékállandósá­gát valamelyest biztosítsák, újabban aranyat is vásárol­nak, ami fokozza a világgaz­dasági bonyodalmakat. Több OPEC-tag ezért a közelmúlt­ban bejelentette: mérsékelni akarja az olajkitermelés szintjét, mert ez a legjobb biztosíték a „fekete arany” értékének a megőrzésére. FARAGÓ ANDRÁS Az Országos Anyag- és Arhivatal közleménye 1980. április 1-i hatállyal az alábbi hatósági árak vál­toznak : A 86-os oktánszámú nor­mál benzin literenkénti fo­gyasztói ára 10 forintra, a 92-es oktánszámú szuper- benziné 11,50 forintra, a 98- as oktánszámú extra benziné 13 forintra módosul. Az ál­talános gázolaj ára literen­ként 8 forint lesz. Válto­zatlan marad a háztartási tüzelőolaj fogyasztói ára. Az üzemanyagköltségek növekedése miatt emelked­nek az áruszállítási tarifák. A taxi viteldíjak 30 száza­lékkal nőnek. Változatlanok maradnak az egyéb személy- szállítási díjtételek. A faanyagok hatósági fo­gyasztói ára is változik. A fenyő-fűrészáru ára átlago­san 16, a farostlemezek és faforgácslapok ára 19—30 százalékkal emelkedik. A faragott fenyőgerenda ára 33, a tölgy fűrészárué 49, a bükk fűrészárué 8, a nyár fűrészárué pedig átlagosan 37 százalékkal nő. A faanyagok áremelése általában az azokból készült késztermékek árszintjét is növeli. Nem emelkedik az ára a fából készült ablak­kereteknek, ajtóknak és a parkettának. A tűzifa fo­gyasztói ára is változatlan marad. A bútorok árszintje általában nem változik. Változatlan szintű ártámo­gatás mellett is kisebb mértékben emelkedik néhány gyermekbútor ára. Az ártá­mogatás növelésének követ­keztében nem nő a járóka és a gyermekágy fogyasz­tói ára. (MTI) PANORÁMA MOSZKVA A Szovjetunióban minde­nütt megemlékeznek ezen a héten Magyarország felsza­badulásának 35. évfordulójá­ról^ A Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság köztársasági szervezetei, helyi kollektív tagszervezetei mellett az ün­nepségek szervezésében be­kapcsolódnák más társadal­mi szervezetek is. Az idei ünnepségek fényét emeli, hogy a felszabadulási év­forduló egyben a magyar kultúra ünnepe is az ország­ban: április 2-től kerül sor a magyar kultúra napjainak esemléinyeire. Magyarország felszabadu­lásának ünnepét Moszkvában április 4-én, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság és a társadalmi szervezetek ren­dezik meg. Ezekben a na­pokban ünnepséget tartanak több szovjet köztársaság fő­városában is. * Szombaton' este moszkvai idő szerint 23 óra 01 perckor a Progressz—8 automatikus teherűrhajó összekapcsoló­dott a Szaljut—6 űrállomás­sal;, amely ikét és fél éve ke­ring a Világűrben, A teher­szállító űrhajó a Szaljut—6 tudományos űrállomás to­vábbi működéséhez szüksé­ges rakományt vitt. A Száljut —6 és a Progressz—8 beren­dezései kifogástalanul mű­ködnek. BUDAPEST Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott, ahol a KGST Végrehajtó Bizottsá­gának 94. ülésén vesz részt. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vla­gyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. * A fasiszta Németország fe­lett aratott győzelem közel­gő 35. évfordulója alkalmá­ból a szovjet dunai flottilla egy hajóraja menetet hajt végre a Dunán, melynek ke­retében tisztelgő látogatáso­kat tesz az útvonal országai­ban. A hajóraj, amely vasár­nap délután hazánk terüle­tére érkezett április 2—5 kö­zött Budapesten tartózkodik. N’DJAMENA Mint várható volt, Csádban eredménytelen maradt a va­sárnapra meghirdetett tűz- szünetd magállapodás is — már a negyedik a tíz napja tartó harcok folyamán. N’djamenébain hétfőn is foly­tatódtak az ■ összecsapások Goúkouni Oueddei elnök és HiSsene H'abré hadügymi­niszter hívei között. Vasárnap nehézfegyverek­kel — ágyúkkal és aknave­tőkkel vívott utcai harcokat jelentettek Csád fővárosá­ból, TOKIO Tizenhét kommunista kép­viselő is tagja lett Jajánib'an a vasárnap megválasztott ti­zennégy városi és községi ve­zető testületnek. A kommu­nista párt jelöltjeinek a Li­berális Dekomrata Párt és a többi jobboldali párt képvi­selőivel kellett megiküzdení- ük. BOGOTA További két túszt enged­tek szabadon vasárnap a Do­minikai Köztársaság bogotai nagykövetségét harmincne- gyedik napja megszállva tar­tó fegyveresek. A kiszaba­dultak kolumbiaiak — egy bíró és egy üzletember. A nagykövetségén még 27 túsz maradt, köztük 19 diploma­ta. Az M—19 baloldali moz­galomhoz tartozó fegyveresek eddig összesen 28 személyt engedtek szabadon, egy túsz — az uruguayi nagykövet — pedig megszökött. Az M—19 mozgalom leg­utóbbi közleménye szerint a még fogságukban lévő sze­mélyeket addig nem engedik éli, amíg a kolumbiai kor­mány nem tesz eleget köve­teléseiknek. Ezek — a Reuter hírügynökség értesülése sze­rint — 10 millió dolláros váltságdíj és hetven politikai ótokból bebörtönzött, külön­böző baloldali mozgalmakhoz tartozó gerilla szabadon bo­csátása. A tárgyalások nyol­cadik fordulójára valószínű­leg kedden kerül sor. ÜJ-DELHI Mint Üj-Delhiben hétfőn hivatalosan közölték, pakisz­táni katonai alakulatok múlt pénteken, Pundh-Mendhar határállomás körzetében tü­zet nyitottak indiai határ­őrökre, akik viszonyozták a tüzelést. A lövöldözés körül­belül két óra hosszat tartott. A múlt héten ebben a kör­zetben ez volt a második fegyveres provokáció Pakisz­tán rásséről. COLOMBO A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak a miarxiZmuS'—leninizmus és a proletár intemaciianalizmus elvein megvalósuló egysége szükségességét hangsúlyozzák a Sri Lanka-i Kommunista Párt vasárnap befejeződött XI. kongresszusának határo­zatai. A kongresszus az 50 ta­gú központi bizottság újjává- liasztásőval ért véget. HANOI A meteorológia és a víz­rajz területén történő tudo­mányos-műszaki együttmű­ködésről írtak alá megálla­podásit Hanoiban, a szovjet hidrometeorológiai és a ter­mészeti környezetet ellenőrző állami bizottság és a vietna­mi meteorológiai és vízrajzi főigazgatóság vezetői. A meg­állapodás értelmében közös kutatásokat végeznek és ta­pasztalatcserét folytatnak a trópusi meteorológia és a tájfunok tanulmányozásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom