Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. március 4. Rhodesia Bizonytalanság a kormányalakítás körül Joshua Nkomo meglátogatta ia Zimbabwe Hazafias 'Front harcosainak egyik táborát Rohdesiában. A felszabadítási mozgalom társelnökét elkísérték a volt kormány hadseregének tagjai is. (Képtávírónkon érkezett) Salisbury, Kurucz János, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Robert Mugabe, a múltheti rhodesiai választások legesélyesebb pártja, a Zimbabwe Afrikai Nemzetj Unió — HF (ZANU HF) vezetője vasárnap Salisbury- ben felszólította Lord Soames brit főkorrifányzót, hogy maradjon az országban még egy-két hónapot, mivel jelenléte pozitív hatással lehet az új kormány létrehozásának kényes időszakában. Mugabe szerint a brit gyarmati adminisztráció vezetőjének azonnali távozása a választások eredményeinek keddi közlése után „légüres teret hagyna egy minden lehetőséget magában hordozó veszélyes helyzetben...”. A ZANU—HF vezetője vasárnap érkezett vissza Ma- putóból és Dar és Salaam- ból, ahol két szoros szövetségesével, Samora Machel mozambiki és Julius Nyerere _ tanzániai elnökkel konzultált a rhodesiai választások utáni, a Zimbabwe függetlenségének kikiáltásáig tartó rendkívül feszült periódus várható problémáiról. Mugabe és szövetségesei egyetértettek abban, hogy a brit főkormányzó további jelenléte mérsékelné a rhodesiai fehérek páni félelmét a ZANU—HF hatalomra jutásától. A ZANU—HF vezetője felszólította a britek vezette nemzetközösségi ellenőrző erőket, hogy ők is maradjanak még egy időre Rhodesiában, mert ottlétük elrettentő hatással lehet azokra, akik adott esetben katonai pucs- csal tennék semmissé a választásokat. Mugabe Dar es Salaamban adott nyilatkozatában úgy vélte, szervezete ötvenhat helyet szerzett meg abból a nyolcvanból, amelyet a százfős parlamentben az ország színesbőrű lakossága részére tartottak fenn. Mugabe nem zárta ki annak lehetőségét, hogy több helyen megkísérlik meghamisítani a választási eredményeket. Mugabe reményét fejezte ki, hogy a választási eredmények számára kedvező alakulása esetén Lord Soames brit főkormányzó őt bízza meg kormányalakítással. Ebben az esetben szervezete, a ZANU—HF szövetségre lépne a Joshua Nkomo vezette Zimbabwe Afrikai Népi Unióval. A konzervatív Muzorewa püspök és az általa vezetett Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács (UANC) érezve vereségét, most nagy lármát csapva törvénytelennek nevezi a választásokat. A nemzetközi megfigyelők csoportjai viszont jelentéseikben szabadnak és tisztességesnek minősítik a független Zim- babve parlamentje mandátumairól döntő választásokat. Lord Soames, Rhodesia brit főkormányzója egy nappal a függetlenségi választások eredményének kihirdetése előtt kijelentette, hogy nem feltétlenül a legnagyobb párt vezetőjét bízza meg Zimbabwe első kormányának megalakításával. A főkormányzó a BBC-nek nyilatkozva megerősítette Margaret Thatcher miniszterelnök alsóházi nyilatkozatát, amely szerint azt a politikust kéri fel kormányalakításra, aki megítélése szerint a legtöbb reménnyel láthat hozzá egy szilárd koalíció létrehozásához. PANORAMA MOSZKVA A moszkvai választási bizottság vezetői ünnepélyesen átnyújtották Leomyüd Brezs- nyevinek, az S2KP főtitkáré, nak a képviselői mandátumot. ÜJ-DELHI Március 3-án Púja Frigyes külügyminisztert fogadta Indira Gandlhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. A szívélyes légikörű találkozó során időszerű nemzetközi kérdéseket tárgyaltak meg, különös tekintettel az ázsiai térség problémáira. Teljes egyetértés volt aíbban, hogy Magyarország és India kapcsolatai barátiak, azok továbbfejlesztésére számos le. hetőség van, különös fiigye. lemmel a kereskedelmi, gaz. dasági együttműködés fejlesztésére. A magyar külügyminisztert fogadta Szandzsiva Red- di, az Indiai Köztársaság elnöke is. TEHERAN Khomeini a ja toll ah vasár, nap a kórházból történt el. bocsátása előtt szobájának erkélyéről beszédet intézett az intézmény személyzetéhez; valamint az üdvözlésére megjelent tömeghez. A jelenlévők megkönnyebbüléssel és óriási ujjongással fogadták,- hogy az ajatOUah megjelent és ezúttal nem betegágyból, mint korábban, hanem a kórház erkélyéről szóit Irán népéhez. Rövid, mindössze néhány perces beszédében Khomeini megismételte azt a tételt, hogy Irán sajátos helyzeténél és hagyományainál fogva nem követheti sem a Nyugat, sem a kelet irányvonalát; középúton kell haladnia AJ. la.hot és az iszlám szellemét követve. Trikolor az öböl felett Hétfő esti kommentárunk. Ezekben a napokban gyakran hágiZik fel majd sivatagi for. róságban,, taummiSzos előkelőségek előtt a Marseillaise és a méleg szél a Francia Köztársaság trikolorját lengeti az Arab. ölböfl partijain. Giscard d’Est'aing francia elnök olyan időpontban tesz körutat a Közel-Kéleten, amikor az ilyen uta_ zás a szokásosnál is nagyobb figyelmet 'kelt. A Közel- és a Közép-Kelet, tehát az a tágabb térség, ahol Carter amerikai elnök megfogalmazása szerint a világ olajtartalékainak jóval több mint a fele található, a korábbinál is lázasabb nyugati aktivitás színhelye az utóbbi időben. Gőzerővel épül az amerikai bázislánc, magas rangú katonák és politikusok járják, a fővárosokat. Giscard élőtt például Lord Carrington angol külügyminiszter tette meg csaknem ugyan, ezt az útvonalait. Ám a francia államfő utazása tartalmában, előjelében nem azonos az amerikai vagy az angol személyiségek. hasonló kőrútjaival. Érdemes egy pillantást vetni az azonosságokra és a különbségekre. Az azonosság kézenfekvő. Párizs számára ds rendkívül fontos a térség olaja: Szaúd-iArábia az első, az emirátusok pedig a negyedik helyen vannak Franciaország olajszállítói között. Azonosság az is, hogy Franciaország az olajért részben iparának — nem utolsósorban hadiiparának — termékeivel fizet ezekben az államokban. A francia és az angol—amerikai motívumok közötti különbségek azonban leg. alább olyan fontosak, mint az azonosság vagy hasonlóságok. A párizsi politika „globális különállása” ezzel a térséggel kapcsolatban is megnyilvánul. Giscard személyében olyan nyuga. ti nagyhatalom államfője látogat az arab viliágba, amely sosem titkolta fenntartásait az amerikai ihletésű és London ál. tál is lelkesen helyeselt egyiptomi—izraeli küllömalkuival kapcsolatban. Ez a magatartás jól kamatozhat Párizsnak a kétoldalú kapcsolatokban, sőt jótékonyan hathat tágabb értelemben is. Ez a megállapítás nemcsak abban a vonatkozásban igaz. Miivel Giscard véleménye az enyhülés lehetőségeiről alaposan eltér a brit vagy az amerikai koncepciótól, tárgyalás- sorozata a földkerekség egyik legZaHatottabb térségében mérséklőén hattet szélesebb távlatokban1 is. Végül, de nem utolsósorban csaknem biztosra vehető, hogy lesz ennek az utazásnak egy politikailag érdekes „mellékterméke” is: sokasodnak a jélek, hogy Párizs és a PFSZ között — részben kuvaiti közvetítéssel — megélénkülhetnek a kapcsolatok. Giscard' elnök elutazása előtt kijelentette: „Elviben” nincs akadálya annak sem, hogy Jaisszer Arafat Franciaországba látogasson. HARMAT ENDRE Korea {■- A párbeszéd folytatódik Majd huszonhét éve hallgattak el a fegyverek a Koreai-félszigeten. Azóta a koreai nemzet két külön államban él: a 38. szélességi fok, mint demarkációs vonal osztja ketté az országot. A félsziget mind a mai napig a világ egyik potenciális feszültségforrása. A népi Korea és az ország amerikaiak ellenőrizte déli fele 1953 júliusa óta egymástól hermetikus elszigeteltségben él. Tízmillióra becsülik azoknak a számát, akiknek hozzátartozói a másik államban maradtak, s akiknek mindeddig jottányi reményük sem volt arra, hogy valaha is viszontlátják rokonaikat. Amint az Észak- és Dél-Korea között újból megindult párbeszéd is tanúsítja, ez az állapot korántsem szükségszerű. JAVASLATOK ÉS GESZTUSOK Phenjan a fegyvernyugvás létrejötte óta „bombázza” a kapcsolatok újrafelvételére vonatkozó javaslataival a déli rendszert. Már 1954 októberében felvetette egy közös tanácskozás gondolatát, amelyen az északi és a déli országrész politikai pártjai, társadalmi szervezetei vettek volna részt. Kereken két esztendővel később, a Koreai Munkáspárt III. kongresszusán felhívást fogadtak el: vonják ki az összes külföldi csapatot Korea földjéről és a két kormány, a politikai pártok képviselőiből alakítsanak állandó bizottságot az újraegyesülés útjánakmódjának kimunkálására. Észak-Korea indítványozta azt is, hogy átmeneti megoldásként hozzanak létre egy észak—déli konföderációt, 1964-ben pedig a közeledés folyamatának meggyorsítására felajánlotta, hogy 100 ezer tonna acélt, nagy mennyiségű cementet, műtrágyát, elektromos áramot küld a nyersanyagszegény déli országrész megsegítésére. Javaslatoknak és gesztusoknak ez a hosszú sora a hetvenes évek kezdetéig süket fülekre talált Szöulban. Az enyhülés első jelei 1971 őszén, a két főváros közti érintkezés újrafelvételekor mutatkoztak. A párbeszéd létrejötte elválaszthatatlanul kötődött a kelet—nyugati kapcsolatok lassú normalizálódásának folyamatához, Nixon akkori amerikai elnök moszkvai és pekingi látogatásához. Az enyhülőiéiben lévő világpolitikai légkör ol- dottabbá tette a koreai dialógus légkörét is, s ennek eredményeként 1972 júliusában megszületett Észak- és Dél-Korea közös nyilatkozata az ország békés egyesítésének alapelveiről. EGYESÍTÉSI alapelvek A felek megállapodtak abban, hogy 1. az egyesítést külső beavatkozás, külső erőkre való támaszkodás nélkül, önállóan kell megoldani; 2. az újraegyesítést békés úton kell elérni, a fegyveres erők alkalmazásának kizárásával; 3. az ideológiai, az eszmei és a rendszerbeli különbségektől függetlenül arra van szükség, hogy egységes nemzetként törekedjenek a konszolidáció megteremtésére. Az egyesülési remények azonban hamarabb szertefoszlottak, mintsem bárki gondolta volna: 1973-ban megszakadt a párbeszéd, s a 38. szélességi foktól délre törvénysértésnek minősült, ha valaki szót emelt a ketté- osztottság megszüntetéséért. Ekkor ütközött ki a legélesebben, hogy mennyire másként ítélik meg Phenjanban és Szöulban az egység kérdését. Észak célja mindenkor az volt, hogy a lehető legszélesebb fórumon, a legdinamikusabban tárgyaljanak, s oldják meg az ország újraegyesítését. Phenjanban természetesnek tartották és tartják, hogy a nemzeti párbeszéd folyamatában részt kell vennie minden lényeges társadalmi-politikai erőnek, ideértve Dél-Korea ellenzéki pártjait. Szöul kormányzata erről hallani sem akart, s gyakorlatilag az Északkal való párbeszédet megkísérelte „monopolista” jogaként kezelni. Maga az egyesítés ténye sem volt sürgető a déli rezsim diktátorának, Pák Csöng Hi- nek, aminek hátterében mindenekelőtt az országrész ekkortájt rendkívül súlyos belpolitikai feszültsége állt. PANMINDZSON: ZÖLD ASZTAL így aztán újabb fél évtizeden át ismét Panmindzson, a fegyverszüneti vonalon fekvő határfalu maradt az egyetlen pont, amely — a maga szerény, nagyon korlátozott módján — lehetőséget adott a két fél képviselőinek találkozóira. Fordulatra első ízben akkor lehetett gondolni, amikor tavaly októberben eldördültek a lövések a dél-koreai hadsereg főhadiszállásán. Minden megfigyelő úgy vélte: a húsz esztendőn át uralkodó Pák Csöng Hi, a konok, megszállottan antikommunista diktátor halála egy korszak végét és egy újnak a kezdetét jelenti, a 38. szélességi foktól délre, s éppígy a Korea-közi kapcsolatokban is. Eleinte mégis úgy tűnt, a Pák Csöng Hit követő garnitúra sem tartja elsőrendű fontosságúnak a huszonhét év óta fennálló kettéosztott- ság békés úton való felszámolását. Múlt decemberben Phenjan javasolta: indítsanak közös csapatot a moszkvai olimpián. Szöul elutasította, mondván: nincs elég idő az alapos szervezésre. Phenjan azonban egyidejűleg felvetette a párbeszéd felújítását, s február elején Panmindzsonban zöld asztalhoz ültek Észak- és Dél- Korea megbízottai, hogy újkori történelmükben először tárgyaljanak a két kormányfő esetleges találkozójáról. A KNDK képviselője hétpontos javaslatot terjesztett déli partnere elé, amely a miniszterelnöki találkozó színhelyéül Phenjant vagy Szöult indítványozta. A KNDK javaslata a felekre bízza, hogy a tárgyalás nyílt vagy zárt legyen. Az első két pan- mindzsoni előkészítő tárgyaláson nem sikerült egyetértésre jutni sem a kormányfői értekezlet helyében, sem a menetrendjében. Szöul Genfet tartja lehetséges helyszínnek, továbbá azt igényli, hogy jó előre dolgozzák ki részletesen, miről tanácskoznak majd a miniszterelnökök. Hiba lenne azonban zsákutcáról beszélni. Az évtizedeken át fagyos légkör nem engedhet fel egyik napról a másikra. Minden azon múlik, a dél-koreai vezetés rá mer-e lépni a Korea-közi enyhülés ösvényére. Kedvező, ha bár ez sem túlbecsülendő előjel: a második tárgyalási forduló során megállapodtak a Phenjan és Szöul között 1976 óta létező telefon-összeköttetés, a koreai „forródrót” helyreállításában, s a párbeszéd folytatásában. GYŐRI SÁNDOR Az északi és a déli fegyverszüneti vonal találkozási pontja Panmindzsonnál. Az előtérben álló két ház a nemzetközi ellenőrző bizottság épülete, hátul az amerikai meg% figyelő poszt. (A szerző felvétele.)
