Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-13 / 61. szám

1980. március 13. KÉPÚJSÁG 3 A tomerömO-ópitkezés Pedagógusok — atompályán Megyénket képviselik (6) Guld Ilona Zsuzsanna Életkorra is, párttagsága keltét tekintve is, a tizen­négy Tolna megyei küldött közt ő a legfiatalabb. Hu­szonhat éves és három év­vel ezelőtt vette fel az alapszervezet taggyűlése — természetesen a KISZ-tag- gyűlés ajánlásával — a pártba. Ekkor azonban már közel egy évtizedes mozgal­mi múltja, tapasztalata volt. A gimnáziumban a KISZ- bizottság kultúrosa volt, az ő munkája is hozzájárult ahhoz, hogy az iskola KISZ- szervezete elnyerte a KISZ Központi Bizottságának di­csérő oklevelét. Az érettsé­gi után a kertészeti főisko­lára jelentkezett. A felvé­telin helytállt, ám helyhi­ány miatt nem lehetett ak­kor főiskolás. Utána pár hónapot a postán dolgozott, majd eljött a PATEX-be, szövőtanulónak. Szakmun­kás lett — és itt is KISZ- vezető. Hetvenhétben az üzemi KISZ-bizottság tit­kárává választották. Azóta fellendült a gyárban a KISZ-élet, négy alapszerve­zetet — 150 taggal — irá­nyít a KISZ-bizottság. — Misi bátyám, szeretnék belépni a pártba — így je­lentkezett Gléringer Mi­hály párttitkárnál. — Jól van, Zsuzsa, mi is gondoltunk rá. Most kapsz egy pártmegbízatást — ajánlunk KlSZ-klubvezető- nek. És ha úgy látjuk, jól csinálod, akkor majd anél­kül, hogy szólnál, megkapod a felvételi kérelmet, kitöl­tésre. Egy év múlva már párt­tag. És üzemi KlSZ-bizott- sági titkár. Közben befejez­te tanulmányait a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemen, „Kiváló dolgo­zó” jelvénnyel és aranyko­szorús KISZ-jelvénnyel tüntették ki. — Felszólalt a megyei pártértekezleten, főleg a szakszervezeti munkával foglalkozott. Ha szót kapna a kongresszuson, miről be­szélne? — Nem nagyon bízom benne, hogy erre sor kerül. De mégis készülök. A fiata­lok közéleti tevékenységé­ről, a KISZ-ben folyó párt­taggá nevelésről beszélek, ha mégis felszólalhatok. (J) Szép tavaszi nap Attalán A barakkirodában heten vannak a tolmácsok. Az asz. tatokon szótárak., A faliújsá­gon 'karikatúra; egy halom nyelvkönyvön állnak a for. dítók, s tartják az erőiművet. — Egy orosz szakértő raj­zolta — kapom a felvilágo­sítást Váradi Katalintól. — Ez elismerés? — Igen, egyoldalú elisme­rés. Váradi Katalin mosolyog a történeten, amelyet az első szovjet szakértő-főmérnök, röl. mesélek neki. Jurij Ro- manoivf-s Zsukov szigorú em_ bér vofti, panaszkodtak is a magyar szakemberek az első időkben- eleget. — A tolmács milyen em­bernek ismerte meg Zsuko. vöt? — A másik Zsuko vöt: -ne­ki volt harmonikája, ő szer­vezte az orosz kórust. Vele énekeltem ebben a kórusban. Azt hallottam, hogy szigorú volt, -főleg az első években. Ez érthető, tudott atomerő­művet építeni. Nekem a csa­ládszerető, a közösségi ember mutatkozott meg — a tol­mácsok csoportvezetője az előbbi mosolyt letörli az ar­cáról. — Zsukov már Kijev- ben van, csak emlékezni le­het rá, A -tolmácsok munkája a hídhoz hasonlatos. Ha keve­set- tudnak, akkor csak pal- lóhíd, ha gyakorlottak, ak­kor gyaloghíd, ha... Az Erő­mű Beruházási Vállalat tol-, mácsai értik a -dolgukat... Vá­radi Katalin, amikor elkez­dett dolgozni, sűrű, sötét er­dőben érezte magát. „Vágd ki magad, leány!” Sike­rű lt-e? Talán az a karikatúra je. lez valamit. Magyarországon nincs mű­szaki tolmácsképzés. Ponto­sabban van, de az első „fecskék” ezután kerülnek ki az ; „életbe”. Addig a szak­emberekre marad a hídsze­rep, vagy orosz szakos taná­rokra. Akik felcserélik a katedrát az élő nyelv hasz­nálatával, a gazdasági mun­kával, — Hogyan lesz valaki tol­mács? — kérdezem a cso­portvezetőtől. — 'Heten vagyunk, ötnek tanári diplomája van. A má­sik két társunk orosz feleség. — A főiskolán az irodai, mi nyelvet tanulták? — Igen. — A műszaki tolmácsolás és a tanulták nem fedik egymást? — Sajnos... Azért lettünk tolmácsok, mert nem kap­tunk katedrát. — Hogyan? — Nem kaptunk katedrát! A beszélgetést Erdei Ilo­nával: folytatjuk; francia— orosz szakon végzett Szege­den, vörös diplomával. — összesen két helyre le­hetett pályázni, úgy, hogy mindkét nyelvet taníthattam volna. Szentesen, ahol szület­tem, volt orosz szakos állás, de a francia tanítása nélkül, összesen öt helyen próbál­koztam. Maradt Paks-. Az ember elvárná, hogy­ha valaki nem tud elhelyez­kedni szakmájában, akkor szomorú. Se Váradi Katalin, se Erdei Ilona nem hajlandó bánatosnak mutatkozni. „Azért -vörös diplomával...” — morfondírozok magam­ban. Ezt Erdei Ilona észre is veszi rajtam. A megrökönyö­dést... Aztán elkezd szabad­kozni a vörös diploma miatt. — A vörös diploma mégis vörös diploma! — jelentem ki az örök közepes tanútok csodálatával. — És? — néz rám nagy szemekkel. — Azt jelenti, hogy valaki nagyon szorgalmas és tehet­séges a szakmájában. — Igen.. Akkor miért nincs katedra? — Ezt meg én nem tudom — mondom, s most rajtam a csodálkozás sora. — A vörös diploma úgy születik. — Mesélni kezd és mindenáron megmagyaráz­za; nem nagy dolog, — Az ember tanul, látják rajta; fog az agya. Leérettségizik, természetesen kitűnőre. Je­lentkezik egyetemre, bárme­lyikre, felveszik. Tanul, mert szorgalmas, .mert ’ most már el is várják tőle. Szóval így lesz a vörös diploma. — Kényszerpályának szá­mít műszaki tolmácsnak len­ni? — Kényszerpálya volt, amikor idekerültünk. Illetve én csak pár hónapja vagyok itt, mert- tavaly a szeptem­beri munkakezdés után hát- rom hónapra az ERBE veze­tői elengedtek .Franciaor­szágba: Az ösztöndíjat még az egyetemtől kaptam. — Azt nem értem, hogy miért mondott le a katedrá­ról? — Nem mondtam le, csak értékelem az itteni munkát. Váradi Katalin Váradi Katalin az előbb mondta., hogy szinte kiemel­kednek a többiek közül. Pá­ran most járnak Szegedre kiegészítőre és a nyelv tu­dásában ma előbbre járnak^ mint akik tanítanak. — Ezek szerint jól érzik magukat? Váradi Katalin válaszol a kérdésre: — Atomosok lettünk. — (Beszéljünk a kezdésről. Mennyi idő kellett ahhoz, hogy a műszaki nyelvet el­sajátítsák? — Hosszú hónapok. Sőt, most is vannak problémáink: sajnos a szakemberek leg­többje zsargonban beszél, az pedig egyik szótárban sincs benne. Vannak olyan prob, lémáink is, hogy minden szakember elvárja; az ő te­rületén' tökéletesen beszéljek és'értsék. Gyakorlatilag min­den szakmanyelvet, el kellene sajátítani. Ezért többen tü­relmetlenek. — Volt- már nagy tévedés? — Egyszer. De időben ki­javítottuk a hibát. A ki kell .javítani helyett ki kell szed- nit fordított, a kollégánk. — A legnehezebb .feladat? — íMillióegy értekezlet van. Némelyik eltart 4—6 órát is,,_ Egyfolytában ennyit fordí­tani nagyon nehéz. Szeren, cséré az orosz szakemberek igyekeznek megtanulni ma­gyarul, a mieink egy része is tud már oroszul. így aztán elboldogulunk. Erdei Ilona fogalmazta meg végül is- a jó közérzetük lényegét: — Örülök ma már a paksi munkának. Van itt a levegői ben valami, amit míg 20 évig az iskolapadot koptat­tam, soha sem éreztem. Rá­ragad az emberre ez a len­dület, a fiatalos hév... s ré­szese lehetek az erőmű épí­tésének.. * Tolmácsok. Eddig nagyon kevés szó esett róluk. Nélkü­lük pedig a legjobb szakem­ber is nehezen boldogul... HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly ‘ Erdei Ilona^ Mínusz két fokot mutat­tak az attalai hőmérők, csa­padék nem hullott, ám a le­vegő erősen párás, ezért is, ülte meg a Kapos völgyé­ben a földeket a dér. A tavasznak már a tizen­egyedik napja, mégis ez lesz az igazi, amely felemlítést érdemel. Ez szép nap volt, mert az alábbiakból ez derül ki (remélhetően), s még az is, hogy miként telik egy mun­kás hétköznap a Vörös Csil­lagban. * Tíz óra tájékán Gondos Józsi bácsi, a valamikori el­nök, ma nyugdíjas, szokásos „jelentését” hozta Igali Jó­zsef főagronómusnak: elvit­tek ötven hízót a közösből, ötvenet pedig a háztájiból. Száz mázsa hús. S a száz mázsa húson némi vesztesé­ge is van a közösnek is, meg a háztáji gazdaságok­nak is, hiszen nem fér min­den hízó a tizenöt kilós „in­tervallumba”. Valamelyik túlhaladta a kívánt súlyt, másik meg alatta maradt. Hízónként ez kétszáz forint mínusz is lehet. Nemcsak le­het, van is. No, de a szerző­dések azok szerződések, kár, hogy nem kétoldalúan szi­gorúak — mert mostanság a termelőknek inkább hátrá­nyos ez, mint előnyös. * Harmincegy állatgondozó kilenc órakor gyülekezett a pártháznál. Ott tartják a tanfolyamot, szakmunkások lesznek, a léngyeli intézet kihelyezett osztályában ta­nulnak. Éppen Vendel Gyu­la főállattenyésztő a soros előadó. November 27-én kezdődött a kihelyezett „iskola”. Bele­lapozok az osztálynaplóba, keresve, kik ülnek be a pád­ba tanulni, hogy szaksze­rűbb művelői legyenek az állattenyésztésnek. Három nevet jegyeztem fel: Bazso- nyi Béla, született 1931-ben; Csullag János, született 1931- ben, Forgó János, született 1935-ben — mindannyian a korszerű telepen dolgoz­nak, s így folytatódik a név­sor, a rubrikákban szép je­gyek, meg „proletár ötösök” is, amint az lenni szokott. Hiszen ezek az emberek mind fél műszak után ülnek a padba: hajnalban, négy órakor kimennek a jószágok­hoz, elintézik standjukon a munkát, hazasietnek, fürdés­átöltözés, és gyerünk be a padba (tíz forintos órabér­ért), és délután négykor is­mét irány az istálló, az ól. Volt már egy vizsgájuk, meg írtak szép dolgozatot is. A lengyeli tanárok elégedettek attalai diákjaikkal. * A gépeket elindították ta­vaszi munkára. Szép Tibor és Horváth József T—150-es traktorral kezdte a mun­kát, de csak akkor, amikor a korai fagy felengedett, borsó és tavaszi árpa alá ké­szítették a talajt. Húsz hek­táron végzik majd el a hosz- szú műszak alatt az előkészí­tést vetésre. Ezenkívül há­rom MTZ műtrágyát szór: Cséplő Jenő, Bózsa Lajos és Vészi István. Van műtrágya, sajnos, a törőgépet is mun­kába állították — összeállt a műtrágya, törni-zúzni-őrletni szükséges, hogy a gépek egyenletesen szórhassák ki a földre. Ez a brigád a szentiványi határban dolgozik, rostlen alá szórják a hatóanyagot. * Két traktor a táblákon ba­rázdákat húz be, majd ha végeznek, simítózni állnak. Vetéshez készítik az ősszel jól elmunkált, mélyen szán­tott földet. Két gép fát hord, Nagy­berki község határában víz­tározót készítenek, ott „hul­lik el a fa”, Öntözésre kel­lene az a víz, mert az atta- laiak hiába folytattak ker­tészkedést, s végzett vagy nyolc éve harminckét dolgo­zó tag szakmunkás-tanfolya- mot, a jól jövedelmező ága­zatot megszüntették, a Ka­póst nagymérvű szennyezett­sége miatt öntözésre nem használhatták. Ma sem lehet használni — pedig ennek a vizét valamikor a gulyások a jó zsíros legelőn telelakott állatokkal itatták is... * A „melléküzemág”-ban olyan tevékenységet folytat­nak, amelyhez hasonlót az ember más tsz-eknek is kí­vánna: a feldolgozó iparnak készítik elő termelvényüket. Jelen esetben lent. A rost­iparnak termelik, s helyben gubózzák le, azaz a kórót megszabadítják a magháztól, magtól, s csak a kórót vi­szik a gyárba. Tizenhárom asszony egész télen a gubó- zónál dolgozik, természete­sen ezen a szép napon is pörögtek a kerekek, s hullott az értékes mag, került mad­zag közé a gatyának való len. * Valamit az őszi vetésekről: a megkérdezettek nem em­lékeznek rá, hogy valaha is ilyen szép lett volna az őszi vetésű búza, jó a tőállomány, kellő mértékű és sűrűségű a levélzet, mint most. Szóval reggeli szemleútja után a’ főagronómus elégedett. * A gépüzemben túl vannak a javítási munkák nehezén, ezen a napon a „finomabb” témákkal foglalkoztak: a per­metezőket javították. Van alkatrész — sokat kellett utána futni, de van. Mire használni akarják a gépeket, ott áll mind a szemlesoron. Néhány szerelő a pótkocsi­kat szedte elő, mert a KRESZ szigorú, a biztonság fontos, legyen tehát minden pótkocsi kifogástalan és „had­ra fogható”. * Délutánba hajlik az idő, amikor a pártvezetőség ülést tart. Két napirendi pont kerül a testület elé: 1. A szo­cialista brigádverseny érté­kelése; az előadó a főagro­nómus; 2. A gépüzem felké­szülése a tavaszi munkára, előadó Varga Béla, a gép­műhely vezetője. * Ezen a napon a kimutatás szerint hat asszony volt gyesen, táppénzen senki, szabadságon hárman. Az egyik a szövetkezet elnöke. * A Vörös Csillag mezőgaz­dasági szövetkezet 1427 hek­táron gazdálkodik. Tavaly elérték a 2,8 millió forintos tervezett nyereséget. Nem sok, de évek óta megbízha­tóan így alakul a helyzet. * Kucsmás ember tolja a tragacsot a sima betonjár­dán, tápot visz haza. Berli- nerkendős asszony jön a vegyesboltból, kenyér, tej, konzerv, vaj látszik a sza­tyorból. Dél van, a Nap hét­féléi süt, meleget alig ad, de tüzét az ember már érzi, ha felé fordítja az arcát. PÁLKOVÁCS JENŐ Szolgáltatások Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tervszerűen fejlesztik Dom­bóváron a lakossági szolgál­tatásokat. Jelenleg 65-féle szolgáltatás áll a városi és a városkörnyéki községek la­kóinak rendelkezésére. Az igények nagy részét állami szektorok elégítik ki, de nagy szerepük van a javítással fog­lalkozó kisiparosoknak is. A lakóházépítést, felújítást zömmel az UNIÓ Ipari Szö­vetkezet és a TOTÉV részle­gei vállalják. Van elegendő kapacitás rádiók, televíziók és gépjárművek javítására i§.' Igen jelentős a Tolna me­gyei Szolgáltató Ipari Szö­vetkezet dombóvári kirendelt­ségének tevékenysége. A szö­vetkezet ugyanis már több városkörnyéki községben vé­gez lakossági szolgáltatásokat. Dombóváron megnyugtató a lakosság szolgáltatási igényei­nek kielégítése. A hiánylistát szinte felesleges is leírni. Mégis megteszem, mert ha egy városban csak a szűcs és az esernyőjavító hiányzik, ak­kor ott nem lehet különösebb baj. A városkörnyéki közsé­gekben " természetesen na­gyobb a hiány. Több helyen nincs cipőjavító, asztalos, la­katos, víz- és központifűtés- szerelő. Pedig a szolgáltatások iránti igény ezekben a közsé­gekben is növekszik. A városi tanács igyekszik fejleszteni a szolgáltatásokat. A tervben előirányzott 20 szá­zalékos növekedést időará­nyosan teljesítették. Azok­ban az ágakban, ahol még hiány mutatkozik, továbbra is engedélyezik a kisiparosok működését, illetve a munka­idő utáni úgynevezett másod­állású ipargyakorlást. MAGYARSZÉKI ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom