Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-08 / 57. szám
1980. március 8. ÍníÉPÜJSÁG 3 Nőpolitika — mindennap A dombóvári kesztyűgyár dolgozóinak körülbelül nyolcvan százaléka nő. Ha volna olyan cím,, hogy nőpolitikád mintaüzem, ők bizony, nyal ennek birtokosad lennének. A doloígnaik természetesen két oldala van, az egyik csupán, hogy a gyár vezetői mindent megtesznek dolgozóik érdekében, a másik, hogy magük a lányok, asz- szonyők is kiveszik részüket a politikai munkából is. Alanyai és végrehajtói egyben a mindennapok nőpolitikájának. Gyiakran, hallott panasz, hogy maguk a nők húzódoznak a felelősségteljes beosztástól., sőt már az ehhez szükséges iskolai végzettség megszerzésétől is. A kesztyűgyárban erről szó sincs, illetve már az induláskor sem volt ez általános jelenség. A témáról Tóth Gyűl ónéval, a pártalapszervezet titkárával beszélgettünk. Tájékoztatása szerint a középvezetők legnagyobb része nő, vannak vagy 10—15-en. A tanulásban- sem maradnak le senki mögött. Kesztyűszatoász — főként a nehezebb sertésbőrrel dolgozók között, kevés van az országban. Ez még .ma is nehéz fizikai munka. Az elsők között végzett ebben a szakmában, több mind tíz évvel ezelőtt, a mai Mohiamé, Virág Rózsa. — Akkor többen végeztünk lányok, de nagyon kevesen maradtak meg a szakmában. Amennyire ismerem a gyárainkat, sehol nincs ilyen arány, mint itt, Dombóváron, A szabászoknak legalább a fele nő. Ebben az üzemben nem fogadtak bennünket előítéletekkel és itt mindig is természetes volt, egyenlő munkáért egyenlő bér jár. — Mekkora az egyes teljesítmények és ezzel együtt a keresetek közötti különbség? — A teljesítmények igen eltérőek, a jövedelemlkülönb. ségek pedig két-ihárom ezer forintot is kitesznek. Egy- egy .hónapban előfordul hét- nyolcezer forintos fizetés is. — Lehet ezt a tempót tartósan bírni? — Nem, az természetes, hogy egyik hónapban nagyobb a teljesítmény, a másikban pedig kisebb, hiszen ez a szorgalmon, kitartáson kívül mástól is függ, például a munka jellegétől. — Azért a Rózsa általában megkeresi a hat-hétezer fo_ rintot — szól közbe Tóth Gyuláné. — A kesztyűszabás nem rutinmunka, tehetség, rátermettség is kell hozzá. A teljesítménybérben például benne van az anyagfelhasználás mértéke is, és tapasz, tala-ta-ilm szerint a- nőiknek több az adottságuk abho-z, hogy egy darab bőrből minél több kesztyűt 'szabinak ki. A férfiaknak ebhez kevesebb az ügyességük, és sok függ az illető családi viszonyaitól is. A fiatal szakmunkás fiúk álMolnárné Virág Rózsa A szabászat férfimunka volt tálában nem nagyon igyekez. nek. Ha megiházasodniak, mindjárt javul a teljesítményük, mert jobban akarnak keresni. — Óvodába, bölcsődébe felveszik a gyerekeket? — Minden gyári gyereket felvesznek, mert az üzem támogatja a- gyermekintézményeket. Van nálunk úgynevezett klözépműszak, ez iga. zodik .a z óvo dák-bölcsődék nyitva tartási idejéhez. Léte. zik ezen kívül kismamamű- hely is, ez együtt működik a tanműhelyünkkel, így annak a kihasználtsága is megfelelő. Mint. a- Magyar Nők Országos Tanácsának a tagja is elmondhatom, hogy kevés ilyen üzem van '-az országban, Vannak helyek, ahol harcolni kell mindazért, ami ná_ lünk már az induláskor természetes volt. De a mi lehe. tőségeink se végtelenek. Mondom a példát, a lánya-- ink igen változó időpontban mennek férjhez és szülnek. Előfordulhat, ihogy egy nemrég végzett szakmunkáslány hamarosan, sizíil, majd visszajön és kap helyet a közép- műszakban, de annak a befogadóképessége véges. Mi lesz, ha egyszer tízéves szakmunkásokat kell elutasítani, mert már nem fémek el a középműszakiban.? Ma még mindenkinek a gondját meg tudja oldani a gyár, de mi. nél több a nő, annál nagyobbak a- gondok és eljön az idő, amikor nem leszünk képesek ezzel ímegbiirkózni. — Tudja -a megoldást? — Igen. Ahogy nálunk van arra példa, hogy az itt dolgozó házaspárok közül, a férfi dolgozik középműsizakban, ugyanígy figyelniük kellene a férfiakat foglalkoztató üzemeknek erre a problémára. Ezt valahogy úgy kellene esi. nálni, hogy ha nálunk az anya már nem jöhet nyolcra dolgozni, akkor az apa üzeme tegye ezt tehetővé a férj számára. Milyen igaza van Virág Rózsának, hiszen a férfiak is családtagok és nincs is a nőpolitikának vonatkozása — ami egyben családpolitika ne lenne. És ha a családok többsége ma már közösen gazdálkodik, együtt vezeti a háztartást is-, neveli a gyereket, akkor miért ne lehetne ennek a-társadalmi lehetőségeit is intézményesíteni és ezzel együtt szélesíteni is. iPári. Ferenc,—a- gyár igazgatója véléménye szerint tér. mészetes, hogy a gyermekin, tézmények ügyébén először a nőket foglalkoztató üzemeket keresik meg a tanácsok. Ad is a gyár évente 60—100 ezer forintot ezek fenntartásához. Segítenek is. szívesen, hiszen a gond őket közvetle. nebibül érinti, de: — A gyerekintézmények, a gyerekgondozási segély és még egy sereg más dolog, társadalmi problémákat vet f-el és ezeket, társadalmi méretekben is kell megoldani. — Vannak munkaerőgondjaik? —. Nincsenek, a bedolgozó- hálózat és a középműszak telített. Benti kétműszakos beosztásban tudnánk még foglalkoztatni körülbelül tíz embert. Az utánpótlást, is igyekszünk magunk biztosi, tani. A felnőtt szakmunkás, képzést annak idején anyagilag is ösztönöztük, tanműhelyünk van, eddig még min. den évfolyamra sikerült a beiskolázás, ha'nem is mindig annyi, amennyit szerettünk volna. A bedolgozói. rendSíZer sokat segít rajtunk. Naponta- bejáró dolgozónk kevés van, a .kintieknek pe. dig gépkocsival szállítjuk az anyagot és el is hozzuk a kész munkát. A gyerekgondozási, szabad. Ságról visszatért anyukáknak azzal könnyítik meg visszaiállásit a munkába, hogy egy hónapiig átlagkeresetet kapnak, de ha a teljesítményük meghaladja az átlagot, azt természetesen, kifizetik. Még lehetne sorolni a lehetőségeket, rugalmas megoldásokat, vagy éppen a kedvezményeket, amikben a nők részesülnek a dombóvári kesztyűgyárban, de összegzé. sül az igazgató szavai is meg. felelnek., — „Nálunk a nőpolitikái párthatározat végrehajtása nélkül dolgozni sem lehetne.” IHÄROSI ibolya Kongresszustól kongresszusig (4) A jobbért többet Részközgyűlés A jól bevált megoldást évek óta alkalmazzák Pakson: együtt tartják az ÁFÉSZ és a takarékszövetkezet rész- közgyűléseit. A tagok többsége mindkét szövetkezethez tartozik és így együtt lebonyolítható mindenféle tájékoztatás, szavazás, ami a részközgyűlés feladata. Ott voltam az egyik rész- közgyűlésen. Szinte családias a hangulat, minden hivatalos forma mellett, és üdítő- lég hat ebben az értekezletektől, gyűlésektől terhes világban, hogy szócséplésmen- tes az összejövetel. Csak az beszélt, akinek közlésre érdemes mondanivalója volt. A tavalyi gazdálkodásról Sebestyén Zsigmond, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, illetve Czimmer Józsefné, a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet paksi fiókjának vezetője adott tájékoztatást a tagságnak. Sok számot mondtak, de követni lehetett, mert valóban gazdálkodás folyik mindkét szövetkezetben és a hallgatóságnak legalább a fele olyan ember, aki évtizedek óta részese ennek a munkának. Idős asszonyok, férfiak. Sokan közülük harmadik szövetkezetnek, tsznek is tagjai. Jó kezekben van a szövetkezeti mozgalom irányítása a városban, persze beleszámítva a másik két mezőgazda- sági termelőszövetkezetet is. De most nem ezekről van szó, hanem az ÁFÉSZ-ről meg a tavarékszövetkezetről, amely első volt az országban és amelynek paksi része szintén sokrétű tevékenységet végez, mindenki megelégedésére. Választ kaptak a részközgyűlésen az ellátás hiányosságaival kapcsolatos kérdésekre. Rövid idő alatt több áruház és üzlet nyílt Pakson, de van még kicsi, elavult bolt is, ahol nem lehet nagy választékot kínálni semmiből. A város korábbi elmaradottsága és az óriásira duzzadt igények átmenetileg több feszültséget teremtenek, mint amennyi kívánatos lenne, de ■az ellátás fokozatosan javul. Küszöbönáll egy új áruház megnyitása, a Táncsics utca elején, az új városközpontban. Megkezdődik ugyanitt, a szálló mellett egy ’ új vendéglátó-kombinát építése, szintén az ÁFÉSZ részére. Egyébként nem volt jellemző a részközgyűlésre a panaszkodás, inkább az érdeklődés, ami a végén még erősödött is, a tombola megkezdésével. G. J. Tavaly 88 300 lakás épült fel; négy év alatt 345 ezer új otthon került tető alá. Jelentősen korszerűsödött a lakásállomány, öt százalékkal bővült a két-, s három és fél százalékkal a három vagy több szobás otthonok aránya. Napjainkban a lakások hetvenegy százaléka két vagy több szobás, s míg 1975-ben. minden százból negyvennégy, tavaly már 54 volt közüzemi vízzel, csatornával ellátva. MÁR NÉLKÜLÖZHETETLEN Területi megoszlásban ezekben az években a legtöbb lakást Pest, Borsod, Csongrád megyében hozták tető alá, a legkevesebbet Nógfíid, Tolna, Zala megyében építették. A háztartások villamos- energia-felhasználása nagy iramban nőtt 1975. és 1979. között Pest, Borsod, Szolnok Veszprém megyében, s ma az országban a lakások 97,1 százalékában ott van e nélkülözhetetlen, a mindennapi élethez elengedhetetlen vezeték. S ahogy a villany mára természetes szükséglet lett, úgy válik fokozatosan szintén mindennapos igénnyé a vezetékes víz és gáz, a palackos gázellátás fejlesztése, s minden más, ami az úgynevezett kommunális ellátás korszerű értelmezésének alkotóeleme. FORGALOM ITT ÉS OTT A tavalyi — folyó áron számított — kiskereskedelmi forgalom negyven százalékkal lépte túl az 1975. évit. Ebben a fejenkénti 3,2 kg-os húsfogyasztás-növekedés éppúgy benne van, mint az, hogy ezer lakosra harminchárommal több személygépkocsi jutott 1979-ben, mint 1975-ben. örvendetes a háztartások gépesítettségének fokozódása — ezer lakosra 275 hűtőszekrény, 292 mosógép, 226 tv-készülék jut —, ám az kevésbé, hogy az élvezeti cikkek a teljes fogyasztásból most már 16,3 százalékkal részesednek, arányuk a szóban forgó időszakban tovább nőtt. (Nem úgy mint például a zöldségfo- gysztás: ez négy év alatt változatlan maradt.) Az egy lakosra számított kiskereskedelmi forgalom értéke Békés, Hajdú-Bihar, Somogy, Zala megyében emelkedett a leggyorsabban a két kongresszus között. Az egészségügyi ellátásra 1975. óta is folyamatosan növekvő pénztömeget fordít az állami költségvetés — tavaly ez az összeg 15 milliárd forint volt —, aminek eredménye egyebek mellett a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak 83,2-ről 86,8-ra bővülésé, a körzeti orvosok számának növelése, a bölcsődei helyek 12 ezres gyarapítása. A tízezer lakosra jutó orvosok száma egyébként Baranyában és Csongrádban a legmagasabb, míg a legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár- ban és Somogybán. Ugyancsak tízezer lakosra vetítve, a kórháziágy-ellátottságban Heves és Veszprém vezet — ahogy 1975-ben is —, míg a sor végén Pest és Fejér megye áll. TÖBBÉRT TÖBBET Nagy erőfeszítések történtek a hetvenes évek második felében az óvodai, az általános iskolai hálózat bővítésére. Az általános iskolákban az egy osztályteremre jutó tanulólétszám a két kongresszus közötti időben elsősorban Szabolcs-Szatmár- ban, Hajdú-Biharban csökkent, míg Somogybán, Zalában nőtt. A legnagyobb létszámú osztályok oktatására Hajdú-Biharban, Pest és Borsod megyében kényszerülnek. Négy esztendő alatt az újonnan épített általános iskolai tantermek mennyisége országosan meghaladta a négyezret. Mindénnapi életünk sok részletéről szót sem ejtettünk — így például a tömegközlekedés járműparkjának korszerűsítéséről, melynek során csak tavaly 258 vasúti személykocsit, 1027 autóbuszt állítottak újonnan szolgálatba —, ám remélhetően a leírtak is érzékeltetik: mennyi mindenben jutottunk előbbre a két kongresszus közötti időben. S mindezt tettük olyan körülmények között, melyek hatására be kellett látnunk: a többért többet, s jobbat szükséges nyújtanunk. Mindennek feltétele az, amit az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelvei így rögzítenek: „Az életszínvonal megszilárdításának, további emelésének alapvető feltétele, hogy az eddiginél jobban oldjuk meg a gazdasági építőmunka feladatait. Ezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése: a jövedelmekben jobban fejeződjék ki a végzett munka minősége és mennyisége, társadalmi hasznossága.” MÉSZÁROS OTTÓ. Vége Megyénket képviselik (2) Füves György Születtett: 1946. Párttagság kelte: 1970. A munkásmozgalomban részt vesz: 1960 óta. E három adattal kezdődik az a pár soros jellemzés, amellyel a megyei pártértekezlet jelölő bizottsága javasolta, hogy Füves Györgyöt, a tamási Széchenyi Tsz tagját válasszák meg küldöttnek a XII. kongresszusra. Eredeti és jelenlegi foglalkozása: azonos: traktoros, kombájnos, gépszerelő. Harmincnégy éves és már két évtizedes mozgalmi tevékenység áll mögötte. Üt- törő-rajvezetőként kezdte 1960-ban, KISZ-vezetőségi tagként folytatta a szakmunkásképzőben, ahol a járműlakatos szakmát tanulta, majd hazatérve a termelőszövetkezetbe, KISZ-titkárnak választották meg. Közben — mint mondja — életének nagy eseménye volt tíz évvel ezelőtt az a párttaggyűlés, amely egyhangúlag döntött: Füves Györgynek a pártban a helye. Folytatta a KISZ-munkát, majd 1975- ben beválasztották a tamási járási pártbizottságba, három év múlva pedig a végrehajtó bizottságba. Olyan embernek ismerik, aki a termelőmunkában, a közéletben egyaránt példamutatóan áll helyt. Van véleménye, ha közügyben kell szót emelni, szavára odafigyelnek. Legutóbb járási pártértekezleten szólalt fel: többek közt a munka- szervezés, a gépkihasználás és a költségalakulás összefüggéseiről, a kádermunkáról, a szociális ellátásról beszélt. Egyike a legaktívabb végrehajtó bizottsági tagoknak. Eevszer fordult elő, hogy felmentést kért: az elnökkel üzente, hogy az egyszer tekintsen el a vébé jelenlététől, ne kelljen leszállnia a kombájnról. — Nem tudjátok arra a két-három órára helyettesíteni? — kérdezte az első titkár. — Tudnánk, de most a legkritikusabb helyen arat a Gyuri, több mázsás veszteséget okozna, ha más csinálná... Tavaly tüntette ki a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a „Kiváló munkáért” jelvénnyel. Most már második éve — termelőmunkája és sokirányú közéleti tevékenysége mellett — tanul, másodikos a mezőgazdasági szakközép- iskola levelező tagozatán. (J) A dolgozók nyolcvan százaléka nő
