Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

2 ÜÉPÜJSÁG 1980. március 8. Helmut Schmidt befejezte amerikai tárgyalásait Irán Khomeini lemondott az államvezetésről A forradalmi bizottság veszi át a túszokat Khomeini ajatollah csütör­tökön a teheráni rádió által sugárzott közleményében be­jelentette, hogy a továbbiak­ban csak vallási kérdésekben foglal állást, minden más kér­déssel közvetlenül Baniszadr államfő irodájához kell for­dulni. A közlemény szerint az in­tézkedés azt célozza, hogy föl­számolják a különböző dön­téshozatali központokat „az államhatalom központosítá­sának támogatása és a munka jobb összehangolása érdeké­ben”. A teheráni rádió csütörtök éjféli híradását követően a város összes egyetemeinek diákjai riasztották egymást és megindultak az amerikai nagykövetség épülete felé. A Khomeini arcképeivel felvo­nuló sokezres tömeg, amely­nek hajnalig tartó lármája felverte egész Teheránt, arra buzdította az épületben lévő diákokat, hogy ne adják át túszaikat a forradalmi ta­nácsnak. A nagykövetség kerítésére erősített hangosbeszélőn ke­resztül a túszok őrzői közöl­ték a tüntetőkkel: kemény támadások érték őket a kor­mányzat részéről, olyan vá­Indökínálban az emberi jo. gok megsértéséért az ameri­kai imperilalistátenak és a kí­nai expanzionistákna'k kell viselniük a felelősséget — ál. lapítja meg a kambodzsai küliügyimáiniisztérium képvise. lőjénék az ENSZ székihelyén hitvatalos dokumentum for­májába terjesztett nyilatko­ztatta. A nyilatkozat emlékeztet rá, hogy a pekingi vezetés támogatását élvező Pol Pót. leng Sary-lklikk gyakorlatilag népirtást követett el Kam­bodzsában. Ennek az emberi dák, hogy kárt okoznak Irán nemzetközi presztízsének, ál­lamot képeznek az államon belül, és ezzel gyengítik a kormány helyzetét. A további félreértések elkerülése végett, valamint azért, hogy ne kell­jen részt venniük az ENSZ- bizottság és a túszok találko­zójának megszervezésében, ami szerintük „csak az ellen­ség óhaja és ellentétes a for­radalom érdekeivel, felkészül­tek az amerikai túszok át­adására. A tömeg tiltakozó morajjal fogadta az átadásról mondot­takat, viszont üdvrivalgásban tört ki, amikor a diákok kö­zölték: az általuk opportu­nizmussal vádolt kormány magatartása eltérést jelent Khomeini irányvonalától, de meggyőződésük, hogy „az irá­ni forradalom korrigálni fog­ja ezeket az elhajlásokat”. A diákok pénteken is foly­tatták megmozdulásaikat. A forradalmi tanács késő estébe nyúló ülésén úgy dön­tött, hogy „elfogadja a diákok ajánlatát”, és a túszok átvé­telével kapcsolatos részletek kidolgozását az e célból ala­kított testületre bízza, amely pénteken meg is kezdte mun­káját. A tanács megerősítette, jogokat lábbal tipró, véres rendszernek vetett véget a vietnami nép baráti, intema. cionalista segítsége 1979 ja­nuárjában. A segítségnyújtás összhangban áll azzal a fele­lősséggel, amelyet a kam. bodzsai és a vietnami nép vállalt az emberi jogok sza­vatolásáért. Jelenleg, amikor a kam­bodzsai nép a bukott' nép­ír tórezsim örökségének fel­számolásán és az úi élet föl­építésén dolgozik. Kína és az Egyesült Államok nagy lár­mát igyekszik csapni az „em­hogy az ENSZ-bizottság a kö­zeljövőben valamennyi túsz- szal találkozhat, de csak az­zal a céllal, hogy meghall­gassa az amerikai kémtevé­kenységre vonatkozó tanúval­lomásaikat. Az egyik ameri­kai diplomata időközben te­lezte, hogy hajlandó ilyen ér­telmű vallomást tenni, és megítélése szerint több társa is hajlik erre. Baniszadr elnök a feszült helyzetre való tekintettel is­mét leszögezte, hogy a politi­kai csoportosulások tagjainak be kellene szolgáltatniuk fegyvereiket. Azt is közölte, hogy a napokban a forradal­mi gárdák vidéki egységeinek legjobb harcosait Teheránba vezénylik, szavai szerint to­vábbképzés céljából. Az elnök méltatta a hadsereg alakula­tainál működő forradalmi bi­zottságok tevékenységét, ami — mint mondotta — kizárja egy államcsíny vagy egy ka­tonai puccskísérlet lehetősé­gét. Teheránban pénteken beje­lentették, hogy Musztafa Sza- lim eddigi belügyminiiiszter- helyettes személyében új ve­zetőt állítottak az államrend­őrség élére. béri jogok megsértése” cí­mén. Ezizel egyidejűleg meg­próbálják feltámasztani a barbár Pol Pót-rezsimet, rá- galomihadjáratot folytatnak a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács ellen, megkísérlik befeketíteni a vietnami né­pet. A kambodzsai nép hatá­rozottan visszautasítja az emberi jogok állítólagos megsértéséről szóló rágalma­kat-, ez a bűn kizárólag iaz amerikai imperialistákat és a kínai expanzíionistákat terhe, li — szögezi le a kambodzsai nyilatkozat. (MTI) Helmut Schmidt, a Német Szövetségi1 Köztársaság kancellárja ,pénteken befejez, te egyesült államokbeli látó. gatásánaik hivatalos részét, amelynek során támogatósá­ról biztosítottá ugyan az af_ gánisztáni fordulattal kap­csolatos amerikai politikát, de többször is felhívta a fi­gyelmet a Kelet és a Nyugat közötti tartós enyhülés köve. teliményére. Ebben a szellemben, szólott csütörtökön New Yorkban a külpolitikai társaság előtt is. Beszédében újból síkraszállt az enyhülés folytatása mel­lett.. „‘Igyekeznünk kell meg­őrizni azt, amit elértünk, s nem szabad feszültséget elő­idézni ott, ahol jelenleg nincs” — mondotta. — Az NSZK-na'k érdeke fűződik ahhoz, ho,gy változatlanul jók legyenek kapcsolatai a Szov­jetunióval”. E jó viszony eredménye­ként könyvelte el, hogy az el. múlt öt évben szabaddá vált az NDK területén lebonyolí­tott forgalom Nyugat-Berlin- nel. Keleten és Nyugaton élő családok százai egyesülhet, tek. Hangsúlyozta az NSZK és a Szovjetunió kereskedel­mének jelentőségét, s utalt Borisz Avercsenko írja a Pravda pénteki számában: A v i 1 á gközvé lemén y he­lyesléssel fogadta a Lengyel Egyesült Munkáspárt XIII. kongresszusán Edward Gie- rek, a kb első titkára által felvetett javaslatot, hogy tartsanak Varsóban európai katonai enyhülési és leszere­lési, értekezletet. Mint: isme­retes, egy ilyen értekezlet összehívásának a gondolatát már a múlt év tavaszán, fel­vetették a Varsói Szerződés tagállamai, decemberben, pe­dig a VSZ külügyminiszterei berlini tanácskozásukon ki­fejtették arra vonatkozó el­képzeléseiket, hogy milyen kérdések szerepeljenek a na. pilrenden, hogyan készítsék elő és bonyolítsák le a kon. rá, hogy annak volumene „Ihat-nyolcszor nagyobb” mint, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 'közötti keres, kedelemé. Fontos tényező­ként endítet,te, hogy iaz NSZK a Szovjetunióiból fede­zi földgázszükségjetének a felét, kőolaját pedig 100 szá. zalékfoán külföldről, kell im­portálnia. „Mi kereskedő nemzet Vagyunk, s gazdasá­gunkban az export szerepe mintegy ötszörte nagyobb, mint az önök gazdaságé, ban”. (Elismerte ugyan, hogy az NSZK-ban évek óta nukleá­ris fegyverek ezreit tárolják, de hozzátette, „tekintettel fe_ llelőSségüntore, ('katonai vo­natkozásban) nem leszünk előfutárok, s nem fogunk tá­madó élként szolgálni”. Beszédében és a hallgató, sága kérdéseire adott vála­szaiban szót ejtett az afga­nisztáni szovjet segítség, nyújtásról. Ug,y vélte ugyan, hogy haladéktalanul ki kel­lene vonni a sízovjet csapa- tokát, de fiiigyellmeztette a nyugatiakat.: „alkalmanként próbálják beleélni magukat a Szovjetunió helyzetébe, megérteni a szovjetek aggó. d'álmait és problémáit”. Va­ferenciát. Javasolták, hogy a bizalomerősítő, valamint az Európáiban, elhelyezett had­erők koncentrációjának és fegyverzetének csökkentésé­re irányuló intézkedéseket vitassák meg. /Most, amikor az imperia­lista erők kiélezték a nem­zetközi helyzetet és az eny­hülés ellen támadnak, még fokozottabban, van szükség a szocialista országok egységes fellépésére, aktív és céltuda­tos bókehiarouikra — állapít­ja meg a Pravda cikke. — Ezért van különleges jelentő­sége a lengyel javaslatnak, miivel azt bizonyítja, hogy a szocialista országok tovább folytatják következetes béke. poili tikáj ukat. Alátámaszt j ák ezt Edward dereknek és Eritíh Honeckarnek, az lóiban, nem remélhetjük, hogy a Szovjetunió távozik Afga­nisztánból, ha az a benyo­mása, hogy — mihelyt onnan kiteszi, a lábát — a Nyugat vonul be oda.” Helmut Schmidt pénteken udvariassági1 látogatást tett Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kiámál. Ezzel véget ért az Egyesült Államokban tett lá_ tOigatásának hivatalos része. Ezután magánjelleggel talál­kozik még David Rockefeller bankárrall és írásokkal, majd szombaton hazautazik. Az amerikai kormány tag­jai, törvényhozók igen meg. győzőinek találták Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár értékelését a nem­zetközi helyzetről és Schmidt mérséklő hatása Valamelyest érvényesülhet Washington politikájában — közölték az MTI érdeklődésére amerikai külügyminisztériuma körök ben A Schmidtrlétogatás után egyébként már a jövő héten a kancellár vetélytársa,;- Franz-Josef Strauss, a CDU —CSU kancellárjelőltije érke­zük Washingtoniba. Strausst ezúttal fogadja Carter elnök duni. NSIZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnöké, nek legutóbbi tárgyalásai is, amelyeken a két vezető együttesen foglalt állást a lengyel kezdeményezés mel­lett. A kedvező nyugati vissz­hangról tanúskodik a Frank­furter Allgemeine Zeitung rikke, amely rámutat, hogy „'Bonniban Gierek javaslatát a Kelet további javaslatát készségének jeleként üdvö­zölték”. A Pravda végezetül kiemeld.: ha ősszel a madridi európai biztonsági és együtt, működési konferencián meg­állapodás születne a varsói értekezlet összehívásáról, az kítségikíviül hozzájárulna a nemzetközi' helyzet megjaví­tásához. Kambodzsai nyilatkozat az emberi jogokról A Pravda a lengyel békekezdeményezésről Uj idők Szaüd-Arabiöban? Mohamed próféta szűkebb hazájában, Szaúd-Arábiában a politikai időszámítást új kiindulóponthoz kell igazítani. Tavaly november 20-án a muzulmán (holdév) naptár szerint Mohar- ran elseje, vagyis újév napja volt. Mégpedig az 1400. évé, mert a mohamedán időszámítás a próféta Mekkából Medinába me­nekülésétől datálódik. Nos, a 15. évszázad első napja baljósla­túnak bizonyult a szaúd-arábiai uralkodócsalád számára. Ezen a napon ugyanis mintegy ötszáz fegyveres elfoglalta a mohamedán vallás legfőbb szentélyét, a Szent Kába Követ is magába foglaló mekkai nagymecsetet. Zarándokoknak, il­letve temetési menet résztvevőinek álcázva magukat — kopor­sókban csempészték be a fegyvereket a mecset területére — könnyűszerrel bejutottak az épületkomplexumba, majd 18 na­pon át sikerrel állták a szaúd-arábiai nemzeti gárda ostromát. Végül kifüstölték őket; a harc során a nemzeti gárda 74 ka­tonája, valamint több mint 300 lázadó életét vesztette. Kik voltak a lázadók és mi volt a céljuk? A hivatalos ma­gyarázat szerint vallási fanatikusok, akik a szunnita szekta fundamentalista tanainak szigorúbb érvényesülését akarták előmozdítani az ország életében. A lázadók egyike állítólag Mahdiként — megváltóként — lépett fel a mecsetben levő hí­vők előtt. Az idő múlásával azonban ez a hivatalos verzió hi­telét vesztette. Több szemtanú szerint a fegyveresek kifejezet­ten politikai jelszavakat hangoztattak, s a monarchista ön­kényuralom megdöntésére buzdítottak. A jól értesült Newsweek amerikai hírmagazin munkatár­sai — egyike-másika otthonosan mozog a szaúdi királyi udvar berkeiben — úgy vélekednek, hogy valójában államcsínykísér­let rejlett az akció mögött. Az államcsíny egyenesen az ural­kodóházat vette célba, s „veszélyesen közel jutott a sikerhez”. A mecset elfoglalásának napján ugyanis várható volt, hogy Khaled király megjelenik a közös imán s ez módot nyújtott volna a lázadóknak, hogy túszul ejtsék őt. A program azonban váratlanul megváltozott, mert a király — hirtelen meghűlése miatt — lemondta az aznapra tervezett ájtatoskodást. Más jelek is acra vallanak, hogy nem műkedvelő vallási rajongók, hanem politikailag és jórészt katonailag képzett em­berek hajtották végre az akciót. Vezetőjük Juhanan Otabi, a nemzeti gárda egykori ezredese kitűnően megszervezte a me­cset elfoglalását, majd védelmét. A szaúdi hadsereg mintegy háromezer katonája vett részt az ostromban, kölcsönkért fran­cia közbiztonsági szakértők irányításával. Az akció nagy ria­dalmat váltott ki a szaúdi uralkodóház berkeiben. A hatóságok számos szigorú intézkedést tettek a megren­dült közbiztonság megszilárdítására. Több városban 63 sze­mélyt végeztek ki — a Korán törvénye szerint — lefejezéssel. Az erről szóló belügyminiszteri közlemény szerint az illetők egyharmada más arab országok állampolgára volt. (Bűneiket nem részletezte a közlemény, így nem tudni, hogy a mekkai mecset ostromlói közül is voltak-e köztük.) Alighanem a had­sereg Mekkában tanúsított tehetetlenségének a következmé­nye, hogy leváltották a nemzeti gárda vezető tábornokait és újakat neveztek ki helyettük. Az NSZK-ból közbiztonsági szaktanácsadókat szerződtettek Szaúd-Arábiába, hogy ott kü­lönleges rendőri és katonai alakulatok kiképzésében működje­nek közre. A mekkai események után több ezer arab vendégmunkást utasítottak ki az országból. Sok fejfájást okoz ugyanis á szaúdi vezetésnek, hogy a mintegy 5 millió lakosú országban 2 millió vendégmunkás dolgozik. Ezt a munkássereget politikailag ki­számíthatatlan tényezőnek tekintik, viszont azt is tudják, hogy nélkülük megbénulna a szolgáltatás és a termelés. A veszély csökkentésére az utóbbi időben nagymértékben növelték az olajmezőkön dolgozó dél-koreai vendégmunkások számát. Tá­volból szakadt idegenek lévén, ők ugyanis nem ártják bele magukat a helyi politikába. Ezenkívül pedig nagyobb részük odahaza, amerikai katonai kiképzésben részesült, így esetleg felhasználhatók a vendéglátó kormányzat részéről a nép ellen, vagy más arab vendégmunkások megmozdulásainak a leveré­sére. Mert minden szigor ellenére előbb január elején, majd feb­ruár közepén Szaúd-Arábia keleti vidékein tömegtüntetésekre és öszecsapásokra került sor. Qatib olajvárosban öt tüntető életét vesztette. Nem gazdasági, hanem politikai követelése­kért mozdultak meg: a királyi hatalom korlátozása, valamint az Egyesült Államokhoz fűződő viszony lazítása szerepelt a jelszavak között. így hát, alighanem rosszkor kopogtatott szinte ugyanab­ban az időben Rijadban Zbigniew Brzezinski. Az amerikai el­nök nemzetbiztonsági főtanácsadója a Camp David-i egyipto­mi—izraeli különalku miatt hűvössé vált viszony felmelegíté­sén, a térségben megalakítandó katonai tömb tervének elfo­gadtatásán, valamint az USA gyorshadteste számára nyújtan­dó bázisok ügyében fáradozott. Nem különben azon, hogy be­vonja Szaúd-Arábiát az Afganisztán elleni imperialista hídfő­állás, Pakisztán pénzügyi támogatásába. Ez utóbbira talán hajlott Ríjad, másra azonban aligha. Felismerte ugyanis, hogy a feltétlen Amerika-barátság — Reza Pahlavi megbuktatott iráni uralkodó sorsa intő példa erre — jelenleg nem sok politikai haszonnal kecsegtet a térségben. A belső feszültségekkel küzdő szaúdi uralkodóház gondjái az utóbbi hetekben egyébként is csak szaporodtak: Khaled király beteg, s utódlása körül éles harc bontakozhat ki magában a királyi családban is. PÁLFI VIKTOR BUDAPEST tLosonczii Pál, az Elnöki Tia_ nács elnöke táviratiban üdvö_ zölte Robert Mugabét és Joshua Nkomót, a Zimbab­wei Hazafias Front vezetőit a zimbabwei hazafias erők választási győzelme alkalmá­ból. MOSZKVA Jumzsagijn Cedelbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke pénte­ken a Kremlben átnyújtotta Alekszej Kosziginnak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a Mongol Népköztársaság leg­magasabb kitüntetését: a Szuhe Bator érdemrendet és az Arany Csillagot. KUALA LUMPUR KABUL Az afganisztáni ulémák ta­nácsa — az ország legmaga­sabb rangú vallási vezetőinek testületé — nyilatkozatban utasította vissza az amerikai, kínai és pakisztáni ügynökök beavatkozási kísérleteit Afga­nisztán belügyeibe. A Bakh- tar afgán hírügynökség által közzétett nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a rablók, zavar­keltők és külföldi zsoldosok nem lehetnek igaz muzulmá­nok, hanem csupán a társa­dalomtól idegen elemek. Az igaz muzulmánok, sohasem fogják megengedni, hogy olyan országok, mint az Egye­sült Államok, Nagy-Britan- nia,, Kína és szövetségeseik széthúzást és zavart keltse­nek soraikban — hangzik az ulémák tanácsának nyilatko­zata. A malaysiai fővárosban, Kuala Lumpurban tanácskozott a Közös Piac és a Délkelet- Ázsiai Nemzetek Szövetsége, az ASEAN-országok külügyminisztereinek értekezlete. (Képtávírónkon érkezett).

Next

/
Oldalképek
Tartalom