Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI XXX. évfolyam, 57. szám ARA: 1,20 Ft 1980. március 8., szombat Mai számunkból MEGYÉNKET KÉPVISELIK (3. old.) KONGRESSZUSTÓL — KONGRESSZUSIG (3. old.) OL V ASÖS ZOLGÄL AT NŐPOLITIKA MINDENNAP (3. old.) Az őszinteség virágai Van abban valami megnyugtató, hogy a nemzet­közi nőnapot szinte családi ünnepként, kedves sza­vakkal, virágcsokorral köszöntjük. Már-már elfe­ledkezve a megemlékezés okáról, arról, hogy hetven évvel ezelőtt az első nőnap a lányok-asszonyok po­litikai harcához adott támogatást, a nők elnyomatá­sára hívta föl a világ figyelmét. A nőnap aztán év­tizedeken át elsősorban a szolidaritás kifejezésére volt hivatott. Az ünnep természetesen ma is magá­ba foglalja a nemzetközi nőmozgalom programjával való azonosulást. Különösen a nők nemzetközi éve óta reagál érzékenyen a közvélemény a világ szá­mos részén még meglévő megkülönböztetésre, a női egyenjogúság megsértésére, a „második nem” hát­rányos helyzetére. A különbségek megszüntetésé­hez jó esetben is még évtizedek kellenek ott, ahol évezredes tradíciók szentesítik a jogfosztottságot. A szocialista társadalomban a nők egyenjogúsá­ga törvényben garantált. Az egyenlő jogért már nem kell küzdeni. Am az egyenlő jog a gyakorlat­ban nem érvényesül automatikusan. Kibontakozá­sát mindenekelőtt a megcsontosodott szemlélet, az avitt szokások akadályozzák. Hol és miben? Ha ösz- szehasonlítjuk az azonos életkorú nők és férfiak is­kolai végzettségét, még a legifjabb nemzedéknél is a férfiak között magasabb a képzettebbek aránya. Következésképpen az egyenlőség munkavállaláskor és a jövedelemben sem lehet teljes. Pedig az isko­lák, a szakmák megszerzésének útja a lányok és asszonyok előtt is nyitott, csak éppen nem minden­hol élnek a lehetőségekkel. Helyenként még min­dig azért nem tartják fontosnak, hiszen a lány úgy­is férjhez megy. Napjainkban már-már teljes a nők foglalkozta­tottsága. Pusztán gazdasági szempontból sem mind­egy tehát, hogy a tudományos technikai forradalom időszakában milyen a nők szakképzettsége. Ahogy általában igaz az általános műveltség, valamint a szaknriai képzettség és az előrehaladás kölcsönhatá­sa, úgy igaz ez a gyengébb nem esetében is. De még a férfiakéval azonos képzettségű nők anyagi meg­becsülésében is vannak gondjaink. Nem egy he­lyen indokolatlanul alacsonyabb az azonos beosz­tású dolgozó nők fizetése a férfiakénál. Lassúbb a szakmai előmenetelük. Az indokok között leggyak­rabban az szerepel, hogy az asszonyok — nagyobb családi terhelésük miatt — kevesebbet vállalhatnak a munkahelyükön. Az indok persze csak részben elfogadható. És ami elfogadható belőle, annak fölszámolása, megszünte­tése a társadalom, a család feladata. A társadalom­nak kell az eddiginél is több bölcsődét és óvodát építenie, a társadalomnak kell bővíteni a napközi otthonokat, javítani a szolgáltatásokat. A család pe­dig az igazságos teherviseléssel segíthet. Az indokok között — kimondatlanul — szubjek­tív elemek is föllelhetők. Nevezetesen az a hamis föltételezés, mely szerint a nők nem alkalmasak a vezetői poszt betöltésére, a kimagasló szellemi te­vékenységre, az alkotó munkára stb. A mindenna­pi élet cáfolja ugyan ezeket a minősítéseket, de hát a szemléletmód lassabban változik, mint kívánatos volna. S persze nemcsak a munkahelyen, hanem a családokban is. Sokszor, sokféle formában vitatjuk nő és férfi szerepét a családban. Védő igaz, hogy a gyermek ne­veléséből, különösen az első esztendőkben, több há­rul az anyára. De az is igaz, hogy az egyenjogúság­gal elvben egyetértő férfiak között is akad, aki ott­hon „feudális állapotokat” teremt, ragaszkodik a régi kiváltságaihoz. Elsősorban a fiatalok körében váltja föl a régi formákat az egymás megbecsülé­sén alapuló új férj-feleség kapcsolat. A családon belüli egyenlőség persze nem egyedül azon múlik, hogy ki főz, ki takarít, ki megy a gyerekért. Ez csupán a felszín, a lényeg ott kezdődik, hogy a tel­jes családi munkamegosztásban egyenlően viseljék a terheket, hogy például a feleség tanulásáért, a szakmai előmeneteléért vállal-e ugyanannyi többlet terhet a férj is. MAROS DÉNES Szekszárd Ünnepi gyűlés a nőnap alkalmából A város pártszervezeteinek képviselői a nőnapi ünnepségen A szekszárdi városi pártbi­zottság és a szakszervezeték megyei tanácsa nagygyűlé­sen köszöntötte a 70. nemzet, közi nőnapon a város lánya- ít-asszonytait. A megyei művelődési köz­ipont kistermében a város pártszervezeteit képviselőnő­ket dr. Rúzsa János, a váro­si pártbizottság első titkára köszöntötte. Az ünnepi szónok Egyed Mihály, az SZMT vezető tit­kára, a hangulatos bevezető szavak után a nő- és a mun­kásmozgalom összefonódó harcáról beszélt. Marx sza­vait idiézjve hangsúlyozta: „A társadalmi haladás pontosan lemérhető a szépmem társa­dalmi helyzetén”. A történe­lem során először a győztes szocializmus tett intézkedése­ket, nemcsak a jogi, hanem a tényleges női egyen jogúság megvalósítására. A vitában, a harcban, a munkásosztállyá] együtt ott voltak, és ott van­nak a nők is. A világ asszonyainak kép­viselői 1945, novemberében Párizsban gyülekeztek. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alakuló kong­resszusán 41 ország kül­döttei, a háború meg­próbáltatásaitól1 szenvedő asszonyok nevében tettek fo­gadalmat, hogy megvédik a nők társadalmi, politikai ér­dekeit, ezzel együtt küzdenek a gyermekek harmonikus fej­lődésének feltételeiért. Har_ colnak a fasizmus ellen, a tartós világbékéért. A világban a nők helyzete igen különböző, a szocialista országokban, ennék javítása társadalmi kötelesség és nemzetközi felelősség. (Egyed Mihály ezt követően beszélt hazánk harmincöt évé tartó fejlődéséről, a nők rész­vételéről ebben a hatalmas munkában és ezzel együtt a női egyenjogúság mind tel­jesebb megvalósulásáról, majd felsorolt egy sor olyan nő. és családpolitikai intéz­kedést, amelyek lépcsőfokai ennek a kiteljesedő egyenjo­gúságnak. Végezetül hangsú­lyozta, hogy a nőpolitikái ha­tározat végrehajtása eredmé­nyesen folyik. Az ünnepi megemlékezésen a Garay Gimnázium kamara, kórusa adott műsort Kitüntetések A nemzetközi nőnap alkat- j mából a megyénkből is sok" élenjáró dolgozó kapott ki­tüntetést. A Munka Érdem­rend ezüst fokozatát vette át a Parlamentben Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács el­nökétől. Bus Ambrus, a Szekszárdi Bútoripari Válla, lat igazgatója. Bronz fokoza­tot kapott Dévai Lajosné nyugdíjas, a Paksi Konzerv, gyár pár tvezet őségének tagja és Kovács Lajosné, a Szek­szárdi Nyomda kereskedelmi csoportvezetője, a szekszárdi városi ,pártvégrehajtó bizott­ság tagja. A munkásőrség országos parancsnoka Hómann Sán. dómé munkásőmek, a me­gyei parancsnokság dolgozó­jának a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetést dr. Sörfőző István, megyei munkásőrparancsnok adta át. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés aranv fokozatát, Takács Lajosné, a szakszer­vezetek megyed tanácsának tagja, a bőrdíszmű vállalat dolgozója a SZOT székházá­ban vette át. Rajtuk kívül még számo­sán részesültek a nőnap al. káliméból Kiváló Munkáért kitüntetésben, közöttük, több mint húszán, a megye terme­lőszövetkezeteinek dolgozói közül. o Kevés a szilárd burkolatú út Kevés a szilárd burkolatú út Nagydorogon. Ezt bizonyítják a számok, ugyanis összesen 13 kilométer 319 méter a tanácsi kezelésű útszakasz, azonban ebből csak három kilo­méteren van szilárd burkolat. A nagyközség járdásítása már eredményesebb: 20 kilo­méterből 17 kövezett. (Nagydorogi magazinunk lapunk 4. oldalán található.) ÉYM-tanácskozás Szekszárdon A Bonyhádi Építőipari Szö­vetkezetben az országban az elsők közt bevezetett „no fi­nes” korszerű építéstechnoló­gia-módszernek az elterjesz­tését javasolták a csoportos és korszerű családiház-építé- sek elősegítésére az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, az OKISZ, vala­mint a Tolna megyei pártbi­zottság és a megyei tanács vezető képviselőinek pénteken tartott feladategyeztető szek­szárdi tanácskozásán. A Jantner Antal ÉVM-minisz- terhelyetes, dr. Gyugyi Já­nos, a Tolna megyei pártbi­zottság titkára és Császár Jó­zsef, a megyei.tánács általá­nos elnökhelyettese által ve­zetett és a megyeLpártbizott. ság székházában tartott megbeszélésen a népgazdasá­gi lehetőségek figyelembevé. telével áttekintették a megye építőiparának, építkezései­nek, településhálózata fejlesztésének, tervezési és beruházási erőforrásainak helyzetét, s a soron kővetke­ző főbb tennivalóit. A ta­nácskozáson Császár József megyei tanácselnök-helyettes mondott szóbeli kiegészítést, a minisztérium részéről Jant­ner Antal miniszterhelyettes és Kellner János főosztály- vezető ismertette részletesen a mSnitsztérium állásfoglalá­sát, továbbá Mészáros Vil­mos, az QKiISZ elnökhelyet­tese szólalt fel. Mint — egyebek közt — megállapították, Tolna me­gyében a modem építésteoh. nológiia — így az alagútzsa­lus és a palígonüzem — ka­pacitása ötszöröse lesz a je. lenlegi lehetőségüknek. Cél­szerű lenne ezeket a korszerű családiház-, a csoportos ház. építésekre is felhasználni. A tanácskozáson reflektorfény­be került a szekszárdi hús­kombinát építése, amelynek meggyorsítására miniszteri biztosit neveztek ki nemrégi. ben. Amint Jantner Antal mi­niszterhelyettes a megyei ve­zetőkkel közölte: a miniszté­rium is egyetért Tamási vá­rossá fejlesztésével, ha az ahhoz szükséges követelmé­nyek teljesen meglesznek. iDr. Gyugyi János befejező szavaiban méltatta azt a ki­emelkedően jó, segítő, kor­rekt és őszinte kapcsolatot, amely az utóbbi években, me­gyénk, valamint az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi. nisztérium, s az OKISz kö­zött is kialakult. (B. L.) Magyar-jugoszláv egyezmény Magyar—jugoszláv tudomá­nyos, oktatási és kulturális kormányközi együttműködési munkatervet, valamint a két ország tanintézményeiben szerzett bizonyítványok és diplomák kölcsönös elismeré­séről szóló egyezményt írtak alá pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetében. Az ünnepélyes eseményen — amelyen a dokumentumo­kat magyar részről Polinszky Károly oktatási miniszter, il­letve Marczali László kultu­rális miniszterhelyettes, jugo­szláv részről pedig Bozsidar Manics, a Szerb Szocialista Köztársaság kulturális titká­ra látták el kézjegyükkel — jelen voltak Meruk Vilmos, a KKI elnökhelyettese és Mi­lan Veres, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövete is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom