Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
1980. március 1. MÉPÜJSÁG 3 Fény hajtás Javában tart a különféle burgonyák fényhajtás-vizs- gálata az OMFI alsótengelici fajtakísérleti állomásán. A nappali világosságnak megfelelő mesterséges fény mellett, állandó húsz Celsius fokos hőmérsékleten, megfelelő páratartalommal folyik a hajtatás. Hatvanegy fajta burgonya hajtatását december közepén kezdték meg, ezeket a vizsgálat végeztével értékesítik. A hajtásokat vizsgálatnak vetik alá, megállapítva az esetleges fertő- zöttséget — növényi betegségek vonatkozásában. Ellenőrzik a hajtások, illetve az egyes fajták növekedési erejét is. Fotó: st. Az Uralszkij Ronij fajta egyike a leggyorsabban csírázó fajtáknak Dexion-állványokon, műanyag ládákban csíráztatják a különféle fajtákat Mérlegzáró közgyűlés a GÉM-nél A tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet csütörtök este tartotta mérlegzáró közgyűlését a mözsi termelő- szövetkezet központi épületének nagytermében. Ezzel megkezdődött a megye ipari szövetkezeteiben az 1979-es évi gazdálkodást számba vevő, a nyereség felosztásáról döntő és az 1980-as tervet megtárgyaló fórumok sorozata, amely március 22-ével zárul. írásban kapták meg a szövetkezet tagjai a beszámolót, a javaslatokat. Biber László elnök fűzött szóbeli kiegészítést a beszámolóhoz. Elmondta többek közt, hogy igen eredményes esztendőt zárt a szövetkezet, minden tervmutatóját túlteljesítette, a nyereség meghaladta a húszmillió forintot. Hogy ennek ellenére most csak két- napi munkabérnek megfelelő részesedés kiosztását javasolja a vezetőség, annak több oka van. Egyrészt, olyan összefüggő fejlesztési alapot képeznek, amelyből március végéig visszafizetik a fejlesztési célra felvett hitelek utolsó részleteit is, így erre az időre teljesen „adósságmentessé” válik a szövetkezet. Jut pénz további gépesítésre is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy később ne vennének fel hiteleket, ha az indokolt és célszerű. Másrészt, a szövetkezet évek óta olyan bérpolitikát folytat, hogy elsősorban a bér- fejlesztés növelje a tagság jövedelmét. Tavaly is, 8,2 százalékkal nőtt a bérszínvonal. Jelentős összegeket használtak fel év közi jutalmazásokra is, és tavaly is tartották, az idén is tartani akarják azt a színvonalat, amit a tagság szociális, kulturális ellátása terén elértek. Ami az idei programot illeti, a tavalyinál alacsonyabb árbevételt irányoznak elő — ezt elsősorban a szövetkezet termékeinek termelői árcsökkenése okozza, jelentős termelési struktúraváltozást terveznek — elavult gyártmányok megszüntetése, új, korszerű termékek „indítása” és ama biztató kilátások realizálása, amelyek feltételein már tavaly dolgozott a szövetkezet: a tőkés exportra való termelés megkezdése. Számos felszólalás után hozott határozatot a közgyűlés, többek közt, a Babits Mihály szocialista brigád kezdeményezésére — amit Báló Péterné brigádvezető ismertetett — folytatják a kongresszus után is a versenyt, ismét benevez a szövetkezet a „Kiváló Szövetkezet” címért folyó versenybe, március 22-én pedig kongresszusi műszakot tartanak, az érte járó munkabért a gyermekintézmények fejlesztésére ajánlják fel. Szombaton a Tamási Vegyesipari, valamint a Bonyhádi Vasipari Szövetkezetben tartottak mérlegzáró közgyűlést. Ami volt és ami van Tágabb a horizont Az igazgató ok kai optimista Egy, 1969 februárjában közölt riportsorozatunknak az volt a fő kérdése, hogv a falun élő értelmiségiek mennyire tudnak bekapcsolódni az ország szellemi életének áramkörébe. Illetve, mennyire igényük a bekapcsolódás? A több szálon is keresett válasz meglehetősen lehangoló volt. Innen, hogy igen sok lett a „sértettje” a szándékában jó vállalkozásnak. A riportsorozat megjelenését követően számos tetemre- hívás címzettjei lettünk, s ennek folytán igen heves szócsaták résztvevői. Nevemre az akkor 950 lelket számláló Izményből jött a hívás. Azt gondolom, az iskola történetében azóta sem fordult elő, hogy a rendkívüli tan- testületi értekezlet vendége újságíró lett volna. Megjegyzem, én sem emlékezem arra, hogy pályafutásom során találkoztam volna tizenöt dühösebb emberrel, mint ott és akkor. Szorongattuk egymás torkát majd két órán át az egyik földszinti tanteremben (Dávid érezhette magát úgy az oroszlánok barlangjában, mint akkor én), de sokra nem mentünk. Az inkriminált jrás azt feszegette, hogy a körzeti iskolában tanító pedagógusok közül ki milyen sajtótermékekkel tágítgatja rendszeresen szellemi horizontját, pontosítja politikai valóságlátását, van-e mondandója a különféle sajtótermékek hasábjain folyó — tehát országos méretű — viták tárgyában és így tovább. Mondtuk megátalkodottan a magunkét, de talán a vita végén — mikor szavamat vették, hogy visszatérünk egyszer „az ügyre” —, világos volt már, hogy a riport- sorozat írói nem ellenük, hanem értük haragudtak. Azért is, hogy az izményi és gyö- rei gyerekek oktatására, nevelésére körzetesített iskola tartalmi munkájával meg tudjon felelni hivatásának. Ez az oktatási intézmény 1969-ben és utána is még jó ideig arról volt nevezetes, hogy nemcsak a főiskolát végzett tanároknak van híjával, hanem a képesített tanítóknak is. Volt olyan időszaka az intézmény életének, hogy 12 nevelője közül 8-nak hiányzott a képesítése, mint ezt távolról sem jó és követésre méltó példaként később a Köznevelés című lap is megírta. Ma, az általános iskola 14 fős tantestületében mindössze egy nevelőnek nincs képesítése, de neki is rövidesen meglesz, lévén, hogy levelezőként végzi tanítóképző főiskolai tanulmányait. A diploma elnyeréséig marad napközis nevelői beosztásban. — A tantestület húszfős — mondja Steiner Ádám igazgató —, a györei óvoda négy és az izményi óvoda két óvónőjével. De azt tartom igazi eredménynek, hogy 3—4 évvel ezelőtt végre meg tudtunk szabadulni a fluk- tuálódásnak attól az átkától, ami korábban ránk nehezedett. — Ez azt is jelenti, hogy most jobb a nevelők közérzete? — Azt is, de nem csak azt. Az elmúlt öt-hat év során az ideálishoz közelebb kerültek az oktató-nevelő munka személyi, anyagi, tárgyi feltételei. Véleményem szerint jelentős mértékben járult hozzá a stabilizálódáshoz, hogy ki-ki a felkészültségének megfelelő helyen dolgozik. — Maradt viszont egy tehertételük. Úgy tudom, hogy a tantestületből a Nemes házaspáron kívül senki sem itt lakik Izményben. — A két óvónő is itt él. A többiek inkább az ingázást vállalták. Zömmel Győréből, ahonnan tanulóink fele is utazik naponta. Székhelyközségünk, úgy látszik, rokonszenvesebb lakhely. A szolgálati lakások is ott vannak. — És az iskolaszékhely, Izmény nem látja ennek kárát? — Határozottan állítom, hogy nem. Igazgatóhelyettesem, Nemes László az iz- ményiek tanácstagja a közös tanácsban. Egyik óvónőnk, Ambrusné a székhely hagyományőrző csoportvezetője, Nemes Lászlóné pedig az utánpótlás csoportot tanítja. A pedagógusok nem hiányoznak Izmény életéből, hiszen itt tevékenykednek. — Úgy hallom, a tanév végeztével megválnak hárman a tantestülettől. — Jó az értesülés. Hadd fűzzem azonban hozzá, hogy már azt is tudjuk, kik foglalják el a megüresedő státuszokat. Mondanom sem kell, megfelelő képesítéssel. Az iskolába jöttöm előtt körülnéztem a faluban, melynek lakói az elmúlt 11, év alatt igencsak megfogyatkoztak. Az akkori kilencszáz- ötvenes lélekszám ma már a múlté. Izménynek 672 lakója van, s az, hogy megfordult a kocka; mostanában a székhelyközségben, Győrében születik több gyerek, jelzi, hogy öregedik Izmény lakossága. Akkor kezdődött el ez a folyamat, amikor a bányába, építőiparba, iparba eljáró fiataloknak meg lett volna már a módja az építkezésre, csak éppen építési telek nem akadt. Most már van házhely, de aki másutt rakott fészket, az itt már csak látogató lesz. Adottak pedig az életnek azok a keretei, amelyek lépésről lépésre történő céltudatos tágít- gatással — a kis településeket is joggal megillető ellátottság mellett — hosszú távon teszik még Izményt alkalmassá arra, hogy lakóhelye legyen azoknak, akik ragaszkodnak hozzá. Sokan ragaszkodnak és nekik van igazuk. Nincs ugyanis az a kis település, melyben lakói jóvoltából bele ne férne a világ. Azaz, a világból annyi, amennyit fejükkel, szívükkel birtokba vettek. Az egyszemélyes postahivatal vezetője kérésemre állította össze a következő listát: Izményben van 151 televízió-előfizető. ötféle napilapból jár 135, negyvenkétféle hetilapból és folyóiratból pedig 905. Látnak, hallanak, olvasnak az emberek, s tudnak véleményt alkotni olyan dolgokról is, mely nem csak szű- kebb pátriájukat érinti. A szellemi horizont tehát tágabb, mint öt-tíz évvel ezelőtt volt és ebben nem kevés a körzeti iskola tantestületének szerepe sem. LÁSZLÓ ibolya Fotó: Kapfinger András A népfront életéből A megyei népfrontbizottság nőbizottsága legutóbbi ülésén a párt Központi Bizottsága tíz évvel ezelőtt hozott, nőpolitikái határozatának végrehajtásával foglalkozott. Felmérte, hogy a megyei népfrontszervek milyen eredményeket értek el a nők helyzetének javításában, társadalmi aktivitásuk fokozásában és feladattervet fogadott el a további tennivalókra. Mint megállapították, az elmúlt tíz esztendőben a korábbinál következetesebben érvényesült a nők egyenjogúsága, számottevően javult a nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzete, fejlődött politikai-közéleti aktivitásuk. A feladatterv szerint azonban több területen még van elmaradás, arra kell törekedni, hogy a nők kö- nében és érdekében végzett politikai, nevelő munka a népfront egész tevékenységének szerves része legyen. A népfrontbizottságok szorgalmazzák, hogy minél több nő vállaljon és kapjon közéleti tisztséget, megbízatást a gazdasági, politikai élet minden területén. Az eddiginél bátrabban kell kezdeményezni a szülői munkaközösségekben, klubokban, szakkörökben a nők aktivizálását. Ugyanis számos kedvező tapasztalat van már arról, hogy a különböző klubokban, szakkörökben tevékenykedő lányok, asszonyok ezekben a kis községekben egyszerű tagként vesznek részt, majd egy-két év múlva — éppen az itt felkeltett közéleti érdeklődésük eredményeképpen válnak klubvezetővé, népfrontaktivistává stb. Kedvezőtlen jelenség, hogy számosán erejükön ^elül vállalnak többféle funkciót is, hogy az ő megterhelésük csökkenjen, kell újakat bevonni a mozgalmi munkába. Vannak már — bár kezdeti, de kedvező — tapasztalatok a gyesen lévő anyák lakóterületi közéleti munkába való bevonására, képzésük, továbbképzésük elősegítésére. Ennek érdekében az eddiginél többet lehet és kell tenni. A nevelő munkában több figyelmet kell fordítani a nők társadalmi helyzete megítélésében még ma és a nők közt is meglévő konzervatív szemlélet meg- szüntetésére. Eredményesek a „szülők iskolái”, „szülők fórumai”, „szülők klubjai”, ilyenek további szervezésével a cél a szülők pedagógiai ismereteinek bővítése, a szülői munkaközösségek munkája színvonalának emelése. Szorosabb kapcsolatra kell törekedni az úttörőszövetségekkel, kezdeményezni a szülők és gyermekek közös szabadidő-programjainak szervezését. A népfrontbizottságok fordítsanak fokozottabb figyelmet a gyermek- és ifjúságvédelmi munkára, segítsék a veszélyeztetett gyermekek, családok felkutatását, a veszélyeztetettség megelőzését, az utógondozásra kiadott gyermekek patronálását. Izmény, tél végi napsütésben
