Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. március 1. Kivételesen ne mondjuk el most, amit szinte minden megyénkben községről el lehet mondani, hogy Tolna ősidők óta lakott hely. Az. A római hadiút is itt haladt, a környék bővelkedik korabeli leletekben. Mátyás király szívesen látogatott ide, II. Lajos 1518-ban országgyűlést tartott itt, majd a mohácsi csatába indulva itt gyülekeztette hadait. Tolna eleinte a török időkben se hanyatlott. 1553-ban itt működött a nagyhírű reformátor, Sztárai Mihály, akinek irodalmi munkássága is jelentős. Az akkor még élő vizű Duna adta a falu, később mezőváros kereskedelmi jelentőségét. A török kiűzése okozta a legnagyobb pusztítást, majd maguk a magyarok, akik Medináig és Grábócig verték az ide betelepült szerbeket. Az 1840-es esküdtek listáján sok mai tolnai családnév található: Pataki, Merkl, Moszbacher, Potyondi. 1860-ban „elvitték” a Dunát, 1877-ben helyőrséget kapott a falu. Ma 10 ezer lelkes település, ipari gócpont, melynek teljes bemutatására magazinunk terjedelme nem ad lehetőséget. Csak szemelvényekkel szolgálunk. Kultúrházügy Halászok és a I Szinte minden beszélgető partnerünk felemlegette a kultúrház ügyét. Mi tagadás, a tízezer lelkes, munkások lakta községhez méltatlan a jelenlegi kultúrház. És így méltatlan a kulturális program is. A népművelők a legtöbbet adva sem tudnak elérni annyit, amennyit a tolnaiak óhajtanának, hiszen a jelenlegi épület a legtöbb közművelődési feladat megoldására alig-alig vagy ép- w pen sehogy se alkalmas. Ha valami olyan jellegű rendezvény van, ahol 250 vagy annál több ember jelenik meg, akkor az épület csődöt mond. A pártházat veszik igénybe ilyen alkalmakkor. Az sem vigasztaló, hogy nagyon sok tolnainak van bérlete a szekszárdi színházi előadásokhoz. Azt szeretnék, ha saját községükben juthatnának színházi vagy hangversenyélményekhez. Ez pedig természetes igény és azzal sem csi- títható, hogy Szekszárd a szomszédban van. 1781-ben Tolnán 26 halászmester élt, egy évvel később kétszer ennyi. Nemzedékeken keresztül csak ezeknek a vezető szakembereknek volt inasfogadási joguk és 3—4 évi inaskodás nélkül senki nem kezdhette el a mesterséget. Akit az aranyponttyal díszített üvegbárkás jelvényű céh méltónak talált arra, hogy majdan tagja lehessen, év szám keményen dolgozott. Nem mindenki szabadult fel a kikötött időben. Akinek életmódjában a szigorú mesterek hibát találtak, azt visszafogták, hogy „tanuljon tisztességét”. A felszabadult inas „legény” lett és jogot nyert arra, hogv a két sorban 16 ezüstgombbal ékített mellényt viselhesse. 9—10 évbe telt, amíg szerencsés esetben a halászinas mesterré küzdhette fel magát. Ennek a falujukban nagyon erősen megszervezett, a céhek 1874-ben történt megszüntetését jóval túlélő képzésnek köszönhették a tolnai halászok, hogy a legjobb hírű vízi embereknek számítottak az egész hazai Dunán. A halászéletet az 1885. évi XXIII. te. változtatta meg, mely kimondta, hogy a víz a part menti földek tulajdonosaié. Létrejöttek a halászbérletek, legnagyobb 1906-tól az Isgumoké volt. Velük tört be a nyers, rideg és kegyetlen kapitalizmus a patriarchális mesterségbe. Az Isgu- mok nagy gonddal úgy szórták szét embereiket, hogy a bajaiak lehetőleg Gemencre, a tolnaiak Bajára kerüljenek. Bajától 13 órát kellett evezni a nehéz apatini csik- likben, míg egy tolnai hazajuthatott. Elszaporodtak a halásztanyák, melyeknek néprajzi érdekességgé vált anyagából szép gyűjteménynyel szolgál az érdeklődőknek a megyei múzeum. A felszabadulás után jöttek létre az országban a halászati szövetkezetek. A tolnai terület 1864 hektár, ebből 163 hektár holtág. Tavaly 27 vagon halat „termeltek”, ennek 78 százaléka I. osztályú ponty, harcsa, süllő, angolna, amur, busa volt. 2 és fél vagon ment nyugati exportra, 5 és fél vagon növényevő hal ipari feldolgozásra és ezután szintén exportra. 19 vagon Tolna község és közvetlen környéke ellátását szolgálta. Azt nem kell az olvasóval külön közölni, hogy „halevő” megyénkben a hal kevés. A Béke Halászati Szövetkezetnek egyébként 75 dolgozó és 30 nyugdíjas tagja van. Mézeskalács A „tisztes iparnak” sok régi képviselője van a nagyközségben. Werling Péter 1866-ban váltotta ki a cukrász- és mézeskalácsos ipart. Ezt halála után özvegye, majd Ádám fia folytatta. A jelenlegi mester Werling József, aki nagy becsben tartja és használja is a nagyapja segédei által faragott mézeskalácsos mintákat. Ezeket a Vendéglátóipari. Múzeumban is ipartörténeti műemlékként „jegyzik”. f - -- - ..........* ....—’ - — — ~ > j A községben tevékenykedik ■ a PATEX tolnai gyára, az MSV tolnai gyára, a GÉM Szövetkezet, a Gemenc Ipari Szövetkezet, az Aranykalász Mgtsz, a Béke Htsz, az Üj Élet Tsz (Mözs), az ÁFOR-telep, a HERBARIA, a sütőüzem (Mözs), a Vadvédelmi Kutató Állomás (Fácánkert), MÁV állomásfőnökség, a tanács költségvetési üzeme. Van mindezeken kívül természetesen posta, OTP-fiók, DÉDÁSZ-kiren- deltség, ÁFÉSZ, gyógyszer- tár. Érdekelt Tolna életében a ZÖLDÉRT Vállalat, a T. m. Szolgáltató Szövetkezet, a BONY Cipőipari Szövetkezet, a Népbolt, a Vendéglátóipari Vállalat, a VOLÁN, a Paksi Á. G. és a Malomipari Vállalat. Mözsön van az Agrokémiai Egyesülés. 308 milliós beruházás Két éve folyik a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai gyárában egy 308 millió forintos beruházás, amelynek hivatalos neve: 800 tonna/év fonalterjedelmesítő és 1800 tonna/év fonalfestő kapacitásbővítés. Palotás Lajos főmérnököt arra kértük, hogy adjon rövid összefoglalót a nagy beruházás céljáról és a munkák állásáról. — A magyar—lengyel szálcsereegyezmény keretén belül lengyel poliészter alapfonál érkezik az országba. Ennek a beérkezett fonalmennyiségnek egy részét kell vállalatunknak terjedel- mesítenie és festenie. A nagy beruházás részben saját vállalati, részben állami hitel biztosításával történik. A munkák 1978. január 2-án kezdődtek és az alapokmányban meghatározott ütemben folynak. A teljes beruházás 1980. december közepére készül el. A fonalfestés vállalatunknál csak a tolnai gyárban jelent új technológiát. A bővítéssel közel 40 új munkaerőre lesz szükségünk, amit gyáron belül — belső átcsoportosítással — biztosítunk. Röviden — 183 hátrányos körülmények közt élő lakosnak 761 ezer 739 forint rendszeres és rendkívüli segélyt utalt ki a tanács. — A nagyközségben 6 műemlékjellegű épület és szobor van. Az 1799-ből származó barokk Kálvária-kápolnát nemrég renoválták. — Az óvodai és bölcsődei helyzet megoldódott, ezt az országban nem sok település lakói mondhatják el. Minden .jelentkezőnek helyet tudnak adni. — Tolnán 100 kisiparos van. — A megkérdezett háziasszonyoknak nem volt egyértelműen jó véleményük a közellátásról, de ez aligha tolnai specialitás. Azt viszont elismerték, hogy a zöldségellátás jó. Ez nem utolsósorban a tolnai tsz és a Tolnaker 1—1, továbbá a mözsi tsz 2 egymással nemes versenyben lévő zöldségboltjának köszönhető. — 1979-ben 91 házasságot kötöttek Tolnán, amelyből 85 társadalmi volt. — A családoknak folyósított rendkívüli gyámügyi segély mértéke elérte a 22 ezer forintot. Közrend Sárgalábúak A régi öregek még haragudtak érte, a középkorosz- tályúak és az egészen fiatalok ma már csak mosolyognak rajta. Állítólag onnan a ragadványnév, hogy valamikor, amikor még Tolnára is jártak hajók, akkor történt: sehogyan nem fért be a rakomány. Valamelyik „leleményes” munkás azt ajánlotta, hogy tapossák meg a tojást, úgy majd jobban elfér. Természetesen sose volt, aki az anekdota hitelét komolyan vette volna. Nem Tolna az egyetlen község, ahol ilyesformán él a néphumor. A nagyközségi közös tanács területén a közrend vizsgálata mindig időszerű. A három község közül — Tolna, Mözs, Fácánkert — épp a székhely község a legfertőzöttebb. Tavaly 16 bűn- cselekmény történt a társadalmi tulajdon sérelmére. A rendőri szervek 14 esetben küldtek figyelmeztetést különböző vállalatokhoz, gazdaságokhoz a hanyag, gondatlan anyagkezelés miatt. A Béke Halászati Termelőszövetkezet vízterületét is gyakran dézsmálják orvhorgászok, de egyes tolnai lakosoktól nem idegen a tulajdon elleni lopás sem. A tanács 1979-ben 179 személy ellen kezdeményezett szabálysértési eljárást. Bírságot 111 elkövetőre róttak ki, melynek együttes összege meghaladta a 105 "ezer forintot. Nincs orvoshiány Bírói pálca Éveken át téma volt, elsősorban Tolnán, de lapunkban is, az itteni „orvoskérdés”. Jelenleg mind az 5 felnőtt-, 2 gyermekkörzeti és 2 fogorvosi állás betöltött. Ami még biztatóbb, mert az illetők minden külön bejelentése nélkül végleges letelepedési szándékra vall, hogy 3 orvos lakást épít, egy pedig saját házat készül vásárolni. Megoldott a hétvégi, hétközi orvosi ügyelet is, csak éppen az ügyeleti kocsival „fürdött be” a tanács. A drága pénzen vásárolt UAP- hez nem lehet pótalkatrészt vásárolni, nem felel meg a célnak, igyekeznek mielőbb túladni rajta. Borolimpia A kertbarátok klubja rendezte a közelmúltban a helyi művelődési házban a borolimpiát, amelyre 70-féle bor érkezett a megye különböző tájegységeiről, állami gazdaságaitól, termelőszövetkezeteitől, és magántermelőktől. Vfízi elet? Tolna valamikor híres volt aktív vízi sportjáról, még vízipóló-csapata is volt. (Most az assztaliteniszezőiről híres.) A romantikus szépségű holtág vize szennyezett, ami persze éppúgy nem gátolja a jó időben úszni kívánókat abban, hogy hódoljanak szenvedélyüknek, mint a néhány tiltó tábla. Ez a szennyezettség egyébként a legújabb hírek szerint kétséges. A megkérdezett Köjál nem válaszolt se igennel, se nemmel. A Szekszárdi Spartacus mindenesetre elkezdte építeni kajakozóinak leendő otthonát. Meglehet, úgy okoskodva, hogy annak, aki e szép sportnak hódol, n m okvetlenül kell vízbe esnie... Művészeti értéke van az aranyfejű bírói pálcának, mely a rajta lévő felírás szerint 1866-ból származik. Talán mondani se kell, hogy napjainkban már csak megbecsült dísztárgy: — a tanácselnök nem használja. A községről készült magazinunkat írta: Ordas Iván, Czakó Sándor, Pordán Já- nosné és Szűcs László János. A fényképeket Czakó Sándor, valamint Báli János tudósítónk készítette. Azonkívül sok kedves tolnai lakos segített, amiért munkatársaink ez úton mondanak köszönetét. Munkatársaink legközelebb, március 3-án Nagy- dorogra látoganak. Az új és régi gyár A kajakosok épülő csónakháza
