Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 25. ^ÉPÜJSÁG 7 Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 6. oldalról.) hoz méltóan él, s a szocialis­ta építőmunka nehezebb fel­tételei (közepette is helytáll. Határozottabban Lépnek fel a hibákkal, a gyengeségekkel szemben, nagyobb rendet, fegyelmet, következetesebb cselekvést igényelnek. Eluta­sítják a társadalmunktól ide­gen megnyilvánulásokat. Ugyanakkor akadtak olyan párttagok, akik megsértették a pártfegyeknet. A két kong­resszus közötti időszakban több mint harmincezer párt­tag részesült pártbüntetésben. Ez a párttagságnak évente 0,8 százalékát érintette. A párt­büntetésben részesítettek szá­ma azonban nem fejezi ki, csupán jelzi a pártfegyelem állapotát. A pártfegyelem , erősítése állandó feladatunk. Nemcsak azért, mert a pártban az el­múlt öt évben is voltak olya­nok, akik megsértették a pártfegyelmet, hanem azért is, mert. a jövőben az eddigi­nél még nehezebb feladatok várnak ránk. Ezek csak ak­kor oldhatók meg hiánytala­nul, ha a párttagok még job­ban helytállnak, szilárd fe­gyelmet tanúsítanak. A párt egysége, tisztasága, a párt­tagság fegyelme nem csupán a párt belső ügye, hanem egyik feltétele a párt és a tömegek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának is. A Központi Ellenőrző Bi­zottság — mondotta Brutyó János — figyelemmel kísér­te azokat a - jelenségeket, amelyek a pártfegyelmet be­folyásolják. Azt a következ­tetést vonta le, hogy a párt­fegyelem erősítésében^ döntő a párt politikájának, határoza­tainak egységes értelmezése és képviselete, mivel a párt politikája elsősorban az egyes párthatározatokban ölt testet. — Az öt év alatt szinte alig akadt pártellenes tevékenysé­get, frakciózást folytató párt­tag. Ezek törekvései is elszige­teltek maradtak, a párttagok körében nem találtak vissz­hangra. Ez is a párttagság érettségét mutatja. De gya­koribb volt a párt politiká­jának, az egyes határozatok­nak önkényes értelmezése, a politika melletti kiállás hiá­nya. Akadnak példák ellen­zékieskedésre, a párthatáro­zatokkal való szembehelyez- kedésre, a párt eszméinek és politikájának nem megfelelő képviseletére is. Esetenként párttagok is, főleg antimar- xista nézetek, áramlatok ha­tására, valóságunkat eltor­zítva látták, az eredménye­ket lekicsinyelték, a hibákat eltúlozták. A továbbiakban hangsú­lyozta: állandó feladat a párt ideológiai, politikai egy­ségének megőrzése és továb­bi erősítése. Minden párt­tagnak kötelessége a párt eszméit, a párt politikáját, határozatait képviselni és védelmezni. Ez a követel­mény nem zárja ki, hanem feltételezi, szükségessé teszi a kommunisták alkotó vitá­ját. De ennek a vitának he­lye és értelme csak addig van, amíg a döntés vagy ha­tározat megszületik. Azután már csak a végrehajtás mód­ján lehet és szabad vitatkoz­ni. A pártfegyelem másik fon­tos eleme a cselekvési egy­ség. Ez azt jelenti, hogy a párt határozatait minden párttagnak egyaránt végre kell hajtania. A párttagok kötelessége az is, hogy ehhez megnyerjék környezetük tá­mogatását. Egyesek még mindig nem látják, hogy helyzetünk kötelező erővel szabja meg a tennivalókat. Nincs idő várakozásra, tépe- lődésre — egységesen tenni kell! A többség így is cse­lekszik, de még további szemléletváltozásra és ha kell; íelelősségrevonásra is szükség van. A cselekvési egység erősí­tése számos tényezőtől függ, de mindenekelőtt az irányí­tó tevékenység jellegétől, mi­nőségétől. Ennek gyengesé­gei, ellentmondásai hátrál­tatják az egységes cselek­vést. A cselekvési egység, a Brutyó János, a KEB elnöke előterjeszti a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját. (Képtávírónkon érkezett) határozatok következetes végrehajtása megköveteli a vezetők példamutatását. A vezetők nagy többsége pél­dásan helytáll, hozzáértéssel dolgozik, megfelel a köve­telményeknek. A vezetőkkel szembeni igények viszont egyre nagyobbak, és tovább növekednek. — Kötelességünk — mon­dotta a KEB elnöke — segí­teni a politikailag szilárd, a szakmailag jól képzett, al­kotóképes vezetőket, akik szót értenek a dolgozókkal, de megkövetelik a fegyelmet, a rendet is. Napjaink fontos politikai kérdése, hogy a vezetők hi­ánytalanul betartsák a párt­fegyelmet, a szocialista er­kölcsi normákat. Legyenek igényesek önmagukkal szem­ben, mert csak így követel­hetnek másoktól is fegyel­met, helytállást. A vezetők körében előfor­duló fegyelemsértésekről szólva kifej tétté, hogy a leg­súlyosabb a funkcióval és a hatalommal való visszaélés. Ennek minden megnyilvánu­lása kárt okoz. A hatalmat — amelyet a párt, a társa­dalom, a nép javára kell gyakorolni — senki nem használhatja fel önös érde­kei céljából. A hatalommal visszaélni súlyos bűn, de az is hiba, ha valaki nem él a ráruházott hatalommal. Ma — mutatott rá — fontos té­nyező, hogy minden vezető bátran kezdeményezzen, fe­lelősséggel éljen a hatalom­mal, megalapozottan és idő­ben döntsön. A nagyobb ön­állóság, a több kezdeménye­zés egyben nagyobb felelős­séget igényel nemcsak a ve­zetőktől, hanem a dolgozó kollektíváktól is. Minden vezető kisebb vagy nagyobb hatalommal van fel­ruházva. Ez a hatalom azon­ban nem más, mint eszköz a nép szolgálatára. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen címen vállalt és ka­pott megbízatás nem örökös. Aki érdemtelenné vagy al­kalmatlanná vált, az nem maradhat vezető beosztás­ban. Különbséget kell azon­ban tenni azok között, akik becsületesen dolgoztak, de a nagyobb követelményeknek már nem tudnak megfelel­ni, és azok között, akik hi­báik, mulasztásaik, esetleg visszaéléseik folytán váltak méltatlanná tisztségükre. Aki pedig erkölcsi, politikai, anyagi kárt okozott, annak a továbbiakban erre ne legyen lehetősége. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója rámuta­tott arra, hogy a pártfegye­lem további erősítésében nagy szerepe van világnéze­tünk terjesztésének, a szo­cialista erkölcs és magatar­tás fejlesztésének. — Helyeseljük azt — mondotta Brutyó János —, hogy a Központi Bizottság erőteljesen fellép a munka szerinti elosztás elvének kö­vetkezetes érvényesítéséért, a munka nélküli jövedelem- szerzés a munkával arány­ban nem álló jövedelemfor­rások és az egyenlősdi ellen. A Központi Ellenőrző Bizott­ság tapasztalatai is alátá­masztják, hogy a munka nél­küli vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzésnek még nem sikerült teljesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, intézkedés korlá­tok közé szorította ezeket. Szemben áll az emberi tisz­tességgel a munkáért járó béren túli külön -juttatás, csúszópénz és hálapénz igé­nye. Az egyén, közösség, társa­dalom érdekegységében a gyakorlatban olykor az egyén vagy a szűkebb kollektíva érdekei javára billen a mér­leg. Egyes esetekben a nép- gazdasági érdek helyett a csoport- vagy az egyéni ér­dek kerül előtérbe. Tűrhe­tetlen például, hogy az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vásárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehetőségekkel való visszaélés okozta károkról szólt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a nagylábon élés idegen a párttól. E téren erősödik az egészséges szemlélet és gya­korlat. De akadnak még olyanok, akik pazarolnak — főleg akkor,, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója a to­vábbiakban hangsúlyozta: a párt élcsapat szerepéből fa­kad, hogy a kommunisták történelmi küldetése szocia­lista hazánk és népünk ja­vát szolgálni. Ez önzetlensé­get, ügyszeretetét, helytállást igényel a kommunistáktól. A nép odaadó szolgálata felté­tele annak, hogy a nép is el­kötelezetten támogassa a pár­tot. A párttagok azért élve­zik a társadalom megbecsü­lését, mert erre nemcsak munkájukkal, hanem társa­dalmi tevékenységükkel, er­kölcsi magatartásukkal is rá­szolgálnak. A kommunista példamutatásnak hatalmas vonzereje van, hiánya viszont árt ügyünknek. A pártlfegyélmi büntetések csaknem egyötödében az er­kölcstelen magánélet, italo­zás játszik szerepet. A ma­gánélet. akkor válik közügy- gyé, ha az nem példás, ha kárt okoz a családnak, a kö­zösségnek, a társadalomnak. Aki így viselkedik, az meg­sérti a párt normáit. A továbbiakban a beszá­moló az ellenőrzés fontossá­gáról szólt, ami nemcsak a pártfegyelem erősítésének, hanem minden társadalmi tevékenységnek lényeges fel­tétele. — E téren van bizonyos fejlődés — állapította meg —, de ezzel nem lehetünk elé­gedettek. Nem mindenütt látják, hogy ez a tevékeny­A főváros párttagsága a Központi Bizottság kongresz- szusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett mun­káról és az előttünk álló fel­adatokról egyetértéssel fogad­ta. A vitában részt vettek pártonkívüliek is. Vélemé­nyük egyezik a párttagságé­val. Ezért bátran mondhat­juk: a párt politikája a nép akaratának kifejezése — 'kezdte felszólalását a buda­pesti pártbizottság első titká­ra. — A párttagok és a párton­kívüliek elismeréssel szóltak róla: pártunk, miközben kö­vetkezetes munkát végez azért, hogy a változó felté­telekhez igazítsa tevékenysé­gét, ragaszkodik politikai fő vonalához, munkastílusának kipróbált, elvi jelentőségű vo­násaihoz. Őrködik a népha­talom szilárdságán, érvénye­síti a párt vezető szerepét, erősíti a szocializmus építé­sének platformján a dolgozó nép összefogását. Fejleszti a szocialista társadalom ter­melőerőit, egész tevékenysége azt szolgálja, hogy a dolgozó emberek élet- és munka- körülményei javuljanak, bé­kében és biztonságban él­jünk, gazdagodjék tartalmá­ban és formájában a szocia­lista demokrácia, a tudo­mány és a kultúra eredmé­nyei minél szélesebb rétegek­hez jussanak el. A főváros kommunistái — együtt a város egész lakossá­gával — helyeslik a párt és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmoz­galomban folytat. Ez a poli­tika a magyar nép elemi ér­dekeire épül, a béke meg­őrzését szolgálja, következe­tesen ragaszkodik a pro­letár internacionalizmus­hoz, hosszú távra szóló elvi politika. Tartópillérei: a magyar—szovjet barát­ság és együttműködés fej­lesztése, a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST-ben tömörült szocialista országok kapcsolatainak erősítése. Ez a politika biztosította né­pünknek a szocializmus épí­tésének békés feltételeit ed­dig. és ez fogja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede resszustól kapott megbízatá­sa alapján ellenőrizte a Köz­ponti Bizottság pénzgazdál­kodását. Brutyó János hang­súlyozta, hogy a pártszervek a célszerűségi, a takarékossá­gi előírásokat figyelembe vé­ve gazdálkodtak, s ez a tevé­kenységük a pártnormáknak, az állami rendelkezéseknek is megfelelt. A párttagok fe­gyelmezetten teljesítették tagdíjfizetési kötelezettségü­ket. A Központi Ellenőrző Bizottság jelenti a kongresz- szusnak — mondotta —, hogy a Központi Bizottság pénzgazdálkodása jól szol­gálta a párt céljait. A pénz­ügyi és az elszámolási fe­gyelem szilárd, a párt. vagyo­nának védelme megfelelő. A Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke a következők­kel fejezte be a beszámoló­ját: — Kemény munkával el­telt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további nehéz küzdelmek várnak ránk. Ezért . a Központi El­lenőrző Bizottság úgy látja, hogy a következő években még nagyobb szükség les’z a párttagok helytállására. Ar­ra, hogy a kongresszus hatá­rozatainak megvalósításáért odaadással dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a töme­geket, erkölcsi n ormáink sze­rint éljenek és dolgozzanak. Ezután — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött az együttes vi­ta a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolója felett; Az első - felszólaló Méhes iLajos, az iMSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. kipróbált politikájának útján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16,6 százalékkal nö­velte termelését. — A gazda­ságos termelési és termék- szerkezet alakításában — ha ütemével elégedetlenek va­gyunk is — az előrelépés a ami volt, és szüntelen válto­zásban élnek ma is legna­gyobb munkáskerületeink: Angyalföld, Csepel, Újpest, Kőbánya. Folytatódik Kispest, Pestlőrinc, Pesterzsébet, Óbu­da korszerűsítése is. Természetesen szeretnénk, ha a város dinamikus fejlő­dése folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzás- körzetével együtt, összehan­goltan kell fejlődnie. Tudjuk azt is, hogy nekünk, buda­pestieknek az eddiginél töb­bet kell letennünk a nemzet asztalára ahhoz, hogy váro­sunk tovább gyarapodjon. Méhes Lajos ezután a nem­zetközi politikai életben és a külgazdasági kapcsolataink­ban bekövetkezett változáso­kat elemezte, majd rámuta­tott: A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt po­litikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e politika következetes folyta­tását szorgalmazták. Ezért volt pártértekezletünk köz­ponti gondolata, hogy mit kell tennünk e politika kö­vetkezetesebb végrehajtásá­ért. Ám amikor a végrehaj­tás következetességét hang­súlyozzuk, nem arról van szó, hogy már nincs szükség tisz­tázó, építő vitára. Úgy vé­lem, éppen az egységes cse­lekvéshez kell világossá ten­ni, hogy meddig fogadhatunk el valamit, meddig mehetünk a tűrésben, és hol kezdődik az, ami ellen már tiltakoz­nunk, harcolnunk kell. Most az-elért gazdasági vív­mányok, az elért életszínvo­nal megtartása és megszilár­dítása a cél. A jövő megalapozása végett egyet kell érteni azzal, és a pártszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemze­ti jövedelem elosztásánál az első helyet a termelő beruhá­zások kapják. Egész politikánk követke­zetesebb végrehajtásában el­vi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista elve jobban érvényesüljön. Ehhez világos mércére van szükség, ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesít­ményt honoráló bér- és jö­vedelempolitika és az érték- arányos árrendszer. Az éves Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára felszó­lal a kongresszuson. (Képtávírónkon érkezett.) jellemző. Tudatában va­gyunk a budapesti pártszer­vezetek felelősségének az or­szágos gondok megoldásáért, hiszen a fővárosi székhelyű ipar adja az ország ipari ex­portjának a felét. A külkeres­kedelmi egyensúly javításá­ban tehát meghatározó a bu­dapesti dolgozók szerepe. Nagy öröm számunkra, hogy a világban és hazánk­ban jelentkező és oly sokszor hangoztatott gondok köze­pette ebben az ötéves terv­ben a főváros építésében még kiemelkedőbb eredményeket értünk el,- mint az előző tervidőszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Buda­pest történetében, amikor több lakás, óvoda, iskolai tanterem épült, mint most. Sok mindennel gazdagodott a főváros. Természetesen jól tudjuk, sok a gond is. Ismer­ve és rtem felejtve ezeket, különös örömmel tölt el ben­nünket, hogy a város pereme amelyről József Attila oly megrázóan írt, már nem az, bérfejlesztés többségének a hatékonyabb munkára ösz­tönzést kell szolgálnia. A minisztériumoktól, a fő­hatóságoktól azt kér|jük, gyorsabban döntsenek a megérett kérdésekről. A budapesti kommunisták, a fővárosi munkások és ér­telmiségiek értik és helyeslik pártunknak a munkás— paraszt szövetség erősítését szolgáló politikáját. Hazánk 35 esztendős fejlődésére visz- szatekintve, az egyik legna­gyobb változás: a falu és a város közötti különbségek csökkenése, a munkásosztály és a parasztság közeledése, összefonódása'. Társadalmunk két alapvető osztálya egy­aránt a szocializmust tekinti jelenének és jövőjének. A budapesti dolgozók saját el­látásuk javulásán keresztül is meggyőződtek a párt ag­rárpolitikájának helyességé­ről. (Folytatás a 8. oldalon.) Méhes Lajos felszólalása ség elsősorban segítő szándé­kú, a jó módszerek (terjesz­tését, a 'hibák feltárását és kijavítását szolgálja. Az el­lenőrzés gyengéi között sze­repe! , hogy olykor nem elég tervszerű, összehangolt, nem eléggé segíti a végrehajtást, a feladatok, a munka számon-, kérését. Ezután a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke je­lentette, hogy a XI. kong-

Next

/
Oldalképek
Tartalom