Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

A rtÉPÜJSÁG Megkezdte munkáját az MSZMP (Folytatás a 3. oldalról) Társadalmi rendszerünk hatalmas erőforrásának, a szocialista demokráciának el­mélyítése, formális vonásai­nak megszüntetése megköve­teli a pártirányítás és a pártdemokrácia erősítését, a társadalmi és képviseleti szervek szerepének növeke­dését, a társadalmi ellenőr­zés fokozását. A gazdasági építőmunka feladatai Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését dön­tően két tényező határozza meg, a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből kö­vetkezik, hogy jelenleg, a mi viszonyaink között, ami­kor a munkásosztálynak és szövetségeseinek a politikai hatalma szilárd, minden tár­sadalmi kérdés megoldása, az életszínvonal emelése, a kultúra fejlesztése, honvédő képességünk, s általában a fejlett szocialista társadalom sikeres építése a gazdasági munka eredményeitől függ. A gazdasági feladatok meg­oldása viszont csak az egész társadalom céltudatos erőfe­szítéseinek eredménye lehet. Ebben fontos szerepe van a gazdaságban dolgozókon kí­vül a tudományos, a műve­lődési, az egészségügyi, az igazgatási és minden más területen tevékenykedők kö­zös munkájának. A Közpon­ti Bizottság a beszámolási időszakban ennek megfele­lően foglakozott a gazdasági feladatokkal. A XI. kong­resszus által jóváhagyott gazdaságpolitikát követtük, az V. ötéves terv valóra vál­tásáért dolgoztunk a felté­telezettnél lényegesen nehe­zebb és bonyolultabb körül­mények között. Jelenthetjük a kongresz- szusnak, hogy a beszámolá­si időszakban a párt és a nép közös erőfeszítései nyo­mán a gazdasági építőmun­kában is számottevő ered­mények születtek. Fejlődtek a termelőerők, erősödött szo­cialista társadalmunk anya­gi-műszaki bázisa. Gyarapo­dott a nemzeti vagyon, ja­vultak az életkörülmények. Ha az idei népgazdasági terv előirányzatai teljesülnek, a nemzeti jövedelem öt év alatt 21—22, az ipari terme­lés 24—25, az építőipari ter­melés 13—14 százalékkal nő, a mezőgazdasági termékek termelése 15—16 százalékkal lesz nagyobb, mint a meg­előző öt évben. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen megváltozása élesebben megmutatja gaz­daságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Felismer­tük ugyan, hogy a feltételek kedvezőtlen alakulásával szemben a termékszerkezet változtatásával, a szelektív iparfejlesztéssel kell és tu­dunk hatásosan fellépni, a gazdasági irányítás gyakor­lata azonban nem tudott megfelelő mértékben, elég gyorsan és rugalmasan al­kalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az inten­zív gazdálkodásra való átté­rés, a termelés hatékonysá­gának javulása, a termelési és a termékszerkezet korsze­rűsítése elmarad attól az ütemtől, amit a helyzet meg­követel, s amit népgazdasá­gunk jelenlegi műszáki, technikai színvonala már le­hetővé tesz. vítsuk a népgazdaság egyen­súlyát; ési szilárdítsuk meg; az elért életszínvonalat. Most, átmenetileg, reálisan ezt a célt tűzhetjük magunk elé. A következő évek nagyon fon­tos feladata, hogy gazdaság- politikánk következetes gya. korlati érvényesítésével ja. vítsuk külkereskedelmi és fi­zetési 'mérlegünket, a költség- vetési egyensúlyt, az árualap és a vásárlóerő, a munkaerő és a munkahelyek, a beruhá­zásra fordítható összegek és a kivitelezési kapacitások összhang ját-. Ezeknek a cé­loknak kell alárendelni • az ipari termelés növekedési ütemét, a nemzeti jövedelem belső (felhasználását és elosz. fását. Az ipari termelés erő­teljesebb növelése csak ab­ban az esetben engedhető meg, ha jelentős eredményt sikerül elérni a termékszer­kezet korszerűsítésében, a termelés és az értékesítés ha­tékonyságának javításában, s így számunkra kedvezőbb cserearányokat tudunk létre, hozni a külkereskedelemben. Az V. ötéves terv végrehaj­tása ez év december 31-én fejeződik be. Ennek eredmé­nye adja meg a -reális ala. pót az új középtávú nópgaz. desági terv kidolgozásához. A Központi, Bizottság ezért, nem tartotta célszerűnek, hogy a kongresszus elé terjessze az új ötéves tervre vonatkozó, « Az ipar termelőalapjai az elmúlt években lényegesen korszerűsödtek, a műszaki színvonal, a dolgozók szak­mai t udása, hozzáértése emel. kedett. Iparunk és építőipa­runk termeld a nemzeti jöve­delem 61 százalékát. A kép még egyenetlen, de jó látni és tudni, (hogy vannak már olyan ipari vállalatok — s számuk növekszik —, ame. lyeknek munkája és termékei megfelelnek a kor követeimé, nyeinek, kiállják a nemzet­közi összehasonlítást is. Az ipari termelést adottságaink figyelembevételével az eddi. ginéi differenciáltabban kell fejleszteni. Mindenekelőtt azoknak a termékeknek az arányát kell növelni, ame- . lyek kevésbé anyag- ésener_ giaigényesek, illetve import, ■megtakarítást, nagyobb nép­gazdásági jövedelmet tesznek lehetővé. Minden ipari: válla, lat annak tudatában alakít­sa termékszerkezetét, hogy a házai és a világpiac egyaránt a hatékony munkát, a kor. szerű, jó minőségű, verseny- képes ■ terméket értékeli meg. felelően. Csakis az ilyen ter­melésnek van jövője. Egész társadalmi fejlődé, sünk szempontjából nagy je­lentősége van a mezőgazda^ Ságnak. Az élelmiszer-terme­lés jelentősége világszerte nö. t vekszik. Kérkedés nélkül, A munka termelékenysége a termelésnél gyorsabban emelkedik. Kezdeti eredmé­nyek vannak a gazdaságta­lan termelés gazdaságossá tételében, illetve megszünte­tésében. Az elmúlt öt esz­tendőben mintegy 80 olyan — egyenként a félmilliárd forintot meghaladó — beru­házás valósult meg, amely lehetővé tette a termelés bő­vítését, és segítette a terme­lési szerkezet átalakítását is. Fejlődött a közlekedés és a szállítás. Fokozódott részvé­telünk a nemzetközi munka- megosztásban. Mindemellett azt is jelen­tenünk kell, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, dön­tően a számítottnál is ked­vezőtlenebbül alakult felté­telek miatt, gazdasági fejlő­désünk várható eredményei elmaradnak az V. ötéves terv előirányzataitól; a nemzeti jövedelem és ennek követ­keztében az életszínvonal emelkedésének üteme is las­súbb a tervezettnél. A hely­zet ma bonyolultabb, a gaz­dasági munka az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szerve­zettséget követel. A nemzet­közi gazdasági életben 1973 —74 óta végbemenő gyökeres és tartós változások, a világ­piaci árarányok bennünket hátrányosan érintő módosu­lása, egyes tőkés országok diszkriminációs intézkedései kedvezőtlenül hatnak. a ma­gyar népgazdaságra' is. Szo­cialista népgazdaságunk alapjainak szilárdságát és életképességét bizonyítja, hogy az elmúlt három évti­zed legsúlyosabb külső gaz­dasági hatását is képesek voltunk elviselni. Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa (Képtávírónkon érkezett.) A XI. kongresszust köve­tően a párt vezető testületéi rendszeresen figyelemmel kí­sérték a fő gazdasági folya­matokat, és több célszerű határozatot hoztak a gazda­sági munka javítására. A párt a cselekvés számira megfelelő programot dolgo­zott ki. A párthatározatok alapján számos jó kormány­zati intézkedés született. Az elmúlt esztendőt sike­resnek tekinthetjük abból a szempontból, hogy meggyor­sult a kedvező tendenciák kibontakozásának, a világ­piaci viszonyokhoz való al­kalmazkodásnak a folyama­ta. Mindezek eredményekép­pen 1979-ben javult a nép­gazdaság egyensúlya. Az idén és a jövőben is ezen az úton kell következetesen tovább haladni. A következő évek­ben is nehéz külső gazdasági feltételekkel kell számolni. A világgazdaságtól nem tudjuk magunkat függetleníteni, de munkánk megjavításával lé­nyegesen csökkenthetjük a kedvezőtlen hatásokat. A Központi Bizottság java. solja a kongresszusnak: a VI. ötéves terv időszakában a gazdaságpolitika fő célja az legyen, hogy lassúbb fejlődé­si ütem mellett, a gazdasági fejlődés minőségi tényezői­nek kibontakoztatásával, a termelés nemzetközi verseny képességének fokozásával ja. most még kellően meg nem alapozott fő mutatószámokat. Jelenlegi becsléseink szerint a VI. ötéves terv időszaká­ban a nemzeti jövedelemnek mintegy 15—17 százalékos növekedése látszik megvaló­síthatónak. A mérsékelt nö­vekedési ütem arra is lehe­tőséget ad, hogy műszakilag és minden más tekintetben megalapozzuk a későbbi len. dületesebfo, kiegyensúlyozot­tabb előrehaladást. Az már most is teljesen nyilvánvaló, hogy a népgazdaság fejleszté­sének (fő irányaként a követ­kező ötéves tervidőszakban is a hatékonyság és a minőség javítását, a nemzetközi ver. senyképesség növelését kell megjelölnünk. A termelésnek rugalmasan kel.1 alkalmaz, kodnia a belső és a külső pia­ci igényekhez. A tartósan veszteséges termelést gazda-, ságjossá kell tenni, vagy meg kell szüntetni. mégis büszkén szólhatunk történelmi vívmányainkról, a szocialista alapokra helye, zett, lendületesen fejlődő ma­gyar mezőgazdaság eredmé­nyeiről. Az országban jelen, leg 131 állami gazdaság mű­ködik 143 ezer dolgozóval, 1350 termelőszövetkezet 618 ezer dolgozóval. A mezőgaz­daság a szocialista átszerve­zés előtti évekhez viszonyít­va jelenleg 7 százalékkal ki_ sebb földterületen, 48 száza, •lékkai kevesebb dolgozóval, 61 százalékkal több terméket ad az országnak. A fejlődés­ről szólva elég arra utalni, hogy az V. ötéves tervidőszak átlagában évenként az egy főre jutó Kukorica, és kalá. szosgabona-termés együtt ke­reken 1200 kilogramm, a hús. termelés pedig ugyancsak egy főre számítva vágósúlyban 190 kilogramm volt. Ez már 'a világszínvonalhoz mérve is élenjáró eredmény. Gazdasági fejlődésünket alapvetően befolyásolja a nyersanyag- és energiahely. zet. További erőfeszítéseket kell tenni az iparban, a me­zőgazdaságban, a közlekedés­ben, a szolgáltatások, az egész népgazdaság területén a nyersanyag*- és energiataka­rékosságra. Fokoznunk kell energiaforrásaink, szénva_ gyónunk feltárását, gazdasá­gos hasznosítását. Folytatjuk bevált agrár- és szövetkezeti, politikánkat. Az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre ala. pozva, a háztáji és kisegítő gazdaságok lehetőségeit is ki­használva az egész élelmi szer-termelést összehangol, tan fejlesztjük. Hasznosítani kell az iparszerű termelési rendszerekben, valamint a gazdasági együttműködés más formáiban rejlő lehető­XII. kongresszusa ségeket, A mezőgazdaságban is a fő feladat a hatékony, ság növelése, a minőség ja­vítása, a lakosság' szükségle­teinek jó kielégítése, a gaz­daságos kivitel növelése. Ez megköveteli a termelőalapok­nak, mindenekelőtt a termő­földnek a védelmét és ész. szerű felhasználását. Folytat! ni kell a rekonstrukciót, az anyagi-műszaki bázis kor. szerűsítését, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer- ipar, a tárolás és feldolgozás összehangoltabb' fejlesztését. A mezőgazdaság megfelelő­en el van. látva korszerű gé­pekkel, berendezésekkel, doll giozói pedig gazdag tapaszt a. latokat szereztek a technika, a vegyi anyagok, a tudo­mány eredményeinek alkal­mazásában. A gazdasági építőmunká- ban előttünk álló feladatok sikeres megoldása megkíván­ja, hogy minél teljesebben feltárjuk és hasznosítsuk azo­kat a tartalékainkat, amelyek minden termelő-és gazdálko­dóegységben, a társadalmi tevékenység minden fertile, tén fellelhetők. Bánjunk ész­szerűen és takarékosan szel­lemi és anyagi erőforrása­inkká]. A takarékosságnak — amely az okos, ésszerű gaz­dálkodás követelménye —, át kell, hatnia egész, tevékenysé­günket, s a gazdálkodás szer vés részévé, életünk általai nos normájává kell válnia. Kádár János ezek után rá­mutatott, hogy fejlődésünk mai szakaszában különösen nagy jelentőségű a kutatási eredmények gyorsabb és szé­lesebb körű gyakorlati alkal­mazása, a munkaerő haté­konyabb foglalkoztatása, a munka jobb megszervezése, és a fegyelem megszilárdí­tása, majd így folytatta: Gazdasági fejlődésünk, or­szágunk adottságai egyaránt azt igénylik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Gazda­sági, külkereskedelmi kap­csolataink ma is széles kö­rűek, mintegy 150 országra terjednek ki. Exportunk elérte a nem­zeti jövedelem 50 százalékát. Gazdasági fejlődésünkben kiemelkedő jelentőségű a szo­cialista országokkal folyta­tott sokoldalú együttműkö­dés. A szocialista országok részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmá­ban az utóbbi években több mint 50 százalék. Külkeres­kedelmünknek megközelí­tően egyharmadát a Szovjet­unióval, csaknem egynegye­dét pedig a többi szocialista országgal bonyolítjuk le. Arra törekszünk, hogy to­vább erősödjék és szélesed­jék a fejlődésünkben oly nagy szerepet betöltő gazda­sági, tudományos és műszaki együttműködésünk a Szov­jetunióval. Számunkra lét- fontosságú, hogy a Szovjet­unió hatalmas felvevőpia­cára hosszú lejáratú szerző­dések alapján nagy mennyi­ségű árut exportálhatunk, ez elősegíti a hazai termelés biztonságát, gazdaságossá té­telét. A Szovjetunióból sze­rezzük be a jövőben is a- szükséges energia és nyers­anyag, a műszaki fejlődést szolgáló gépek, berendezések és technológiák nagy részét. Sok kiemelt beruházásunk, köztük a legnagyobb, a Pak­si Atomerőmű is sízovjefc . ter­vek és technológia alapján épül. Tavaly megemlékeztünk a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról. Megelége­déssel állapíthatjuk meg, hogy a KGST keretében megvalósuló együttműködés • jelentős mértékben hozzájá­rul a tagállamok, köztük ha­zánk gazdasági fejlődéséhez. Hazánk alapvetően érdekelt a KGST tevékenységének to­vábbfejlesztésében, tökélete­sítésébert. A Magyar Népköz- társaság továbbra is kezde- ményezően vesz részt a kö­zös munkában, a hosszú táv­ra szóló célprogramok meg­valósításában. A jövőben is azon mun­kálkodunk, hogy hazánk­nak a tőkés országokkal fennálló gazdasági kapcsola­tai a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján tovább fejlődjenek- A hagyományos külkereskedelem mellett fej­leszteni kívánjuk a terme­lésre és az értékesítésre ts kiterjedő együttműködést. Ez megfelel népünk érdekeinek és a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítá­sára irányuló politikánknak is. A világgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok, amelyek­kel hazai feladatainkkal és az egyes országok sajátossá­gaival összhangban alakítjuk együttműködésünket. A for­galom és a gazdasági együtt­működés lényeges bővítésére törekszünk. A kölcsönösen előnyös gazdasági együttmű­ködés révén is segítjük a volt_ gyarmati országokat ter­melőerőik fejlesztésében, gazdasági önállóságuk meg­teremtésében. Gazdasági fejlődésünk meg­követeli, hogy irányítási rendszerünket is jobban hoz­záigazítsuk a változó viszo­nyokhoz. Gazdaságirányítási rendszerünk, amelynek alap­elveit .csaknem másfél évti­zede dolgoztuk ki, figyelem­be veszi a szocializmus" épí­tésének általános érvényű törvényeit és országunk sa­játosságait. A társadalmi tu­lajdonra alapozott szocialista tervgazdálkodás, összekap­csolva a vállalatok és a szö­vetkezetek önállóságával, a csoportérdeket és az egyéni anyagi érdekeltséget is érvé- nyesítvéT jól segíti gazdaság- politikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendsze­rünk működése azonban né­hány tekintetben kívánni­valót hagy maga után. Az irányítás, a népgazdasági ter­vezés, a szervezeti rendszer nem alkalmazkodik elég ru­galmasan a változó feltéte­lekhez, nemegyszer késnek a szükséges döntések. A beszámoló a továbbiak­ban a központi és vállalati irányítás növekvő feladatá­val, s ezzel együtt a vállala­tok nagyobb önállóságából adódó követelményekkel fog­lalkozott. , A szocialista építés korsza­kának is megvannak a maga szigorú gazdasági törvényei, amelyeket nem lehet figyel­men kívül hagyni. Irányítá­si rendszerünk lényege a szocialista tervgazdaság, amely számol azzal is, hogy az áru-, a pénz- és a piaci vi­szonyok szerves alkotórészei gazdasági életünknek. A ter­melés hatékonyságával, a jövedelmező gazdálkodással és az anyagi érdekeltséggel a szocialista gazdaság tör­vényszerűségeinek megfele­lően foglalkozunk. A gazdasági folyamatok szabályozásában fontos sze­repe van az árrendszernek. Az áraknak megfelelően tük­rözniük kell a társadalmilag szükséges és indokolt ráfor­dításokat. Ez nélkülözhetet­len feltétele a gazdasági tisz­tánlátásnak, a jó gazdasági döntéseknek, a termelés és a fogyasztás megfelelő szabá­lyozásának. A világpiac ér­tékítéletét is kifejező, reális termelői árak alapján ítél­hető meg a termelés gazda­ságossága. Csak az ilyen ára­kon alapuló jövedelmezőség ösz'tönzi megfelelően a gaz­dasági egységeket a haté­konyság növelésére, a mű­szaki fejlesztésre, a minőség javítására. Ezt figyelembe véve került sor az év elején a termelői árak átfogó ren­dezésére. A fogyasztói árakat ille­tően nálunk szabály, hogy az alapvető létfenntartási ter­mékek és szolgáltatások árát központilag, az életszínvonal alakulását meghatározó dön­tésekkel összhangban álla­pítják meg. Az árrendszer azonban csak akkor töltheti be eredményesen gazdasági szerepét, ha szerves a kap­csolat a termelői és a fo­gyasztói árak között; tartó­san nem szakadhatnak el egymástól. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy a fogyasztás és annak összetétele gazdasági lehetőségeinkkel összhang­ban alakuljon. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom