Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 25. KÉPÚJSÁG 5 Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról.) A szocializmus építésének gazdasági törvényeiből és az előttünk álló feladatokból kiindulva alkalmazzuk a gazdasági szabályozókat, amelyek az irányítás nélkü­lözhetetlen eszközei. Ezek az utóbbi időben minden válla­lat számára szigorúbbak let­tek. Tartósan már egyetlen gazdálkodóegységet sem menthetünk fel a követelmé­nyek teljesítése alól. A vál­lalatoknak, a szövetkezetek­nek végzett munkájuk ará­nyában kell boldogulniuk. A jövőben még inkább arra kell törekedni, hogy a gaz­dasági szabályozás, az érde­keltségi rendszer a hatéko­nyan működő vállalatok, szövetkezetek gyorsabb fejlő­dését segítse, és jobban ösz­tönözzön a tartalékok feltá­rására, a jövedelmező gaz­dálkodásra. A szabályozók azonban önmagukban nem mindenhatóak, nem szabad csupán automatikus működé­sükre hagyatkozni. A feladatok megoldásában különösen nagy terhek nehe­zednek a gazdasági vezetők­re. Túlnyomó többségük helytáll, megfelel a maga­sabb követelményeknek. A gazdasági feladatok színvo­nalasabb megoldása nagy­mértékben rajtuk múlik. A gazdasági vezetők megítélé­sében is nagyobb hangsúlyt kell kapniok az olyan tulaj­donságoknak, mint az új iránti fogékonyság, a felelős­ségvállalás, a . végrehajtás színvonalas megszervezésé­nek és ellenőrzésének a ké­pessége. Külön is szólni kell arról, hogy növelni kell a ter­melés közvetlen irányítóinak, a művezetőknek a hatáskörét és — munkájukkal, felelős­ségükkel arányosan — anya­gi, erkölcsi megbecsülésü­ket. övezze nagyobb társa­dalmi elismerés azokat a ve­zetőket, akik törődnek az Politikánk alaptétele, hogy a szocializmus építésének menetében rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvonalának. Szabály az is, hogy előbb meg kell ter­melni a javaikat, s csak az­után lehet elosztani és fo­gyasztani. A megfelelő ellá­tási színvonal fontos feltéte­le, hogy egyensúly legyen az árualap és a vásárlóerő kö­zött. Pártunk, kormányza­tunk az életszínvonalra vo­natkozó politikáját megvaló­sította, vállalt kötelezettségeit teljesítette. A szocializmus építésének legutóbbi két évtizedére visz- szatekintve azt látjuk, hogy az ország lakossága anyagi­akban és szellemiekben je­lentősen gyarapodott. 1960 óta a lakosság fogyasztása és az egy főre jutó reáljövede­lem több mint kétszeresére nőtt. Felépült mintegy más­fél millió lakás. Az ország lakosságának csaknem a fele új otthonba költözött. Álta­lánossá vált a háztartási gé­pek: mosógép, porszívó, hű­tőszekrény, továbbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fogyasztási cik­kek használata. Csaknem minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élel­mezési színvonala, öltözködé­si kultúrája nemzetközi ösz- szehasonlításban is jó. Egész­ségügyi, szociális ellátási rendszerünk összhangban van gazdasági fejlettségünk­kel. Társadalmi juttatásokra — reálértékben — ma négy­szer annyit fordítunk, mint két évtizeddel ezelőtt. Az építőmunka eredménye­ként az elmúlt öt évben, a gazdasági nehézségek köze­pette is, érezhetően emelke­dett az életszínvonal, javul­tak népünk életkörülményei. Az V. ötéves tervben kitű­zött célokat nem érjük el tel­jesen, de az egy főre jutó reáljövedelem 9 százalékkal, a lakosság fogyasztása 14 százalékkal nő. Az áruellátás alapvetően kiegyensúlyozott. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára ez évtől emberekkel, kezdeményez­nek, fegyelmezettek, a nép rájuk bízott vagyonával jól gazdálkodnak, a termelési követelményeket jól teljesí­tik, akik a rendet, a fegyel­met másoktól is megkövete­lik. A gazdasági építőmunká­ban és a társadalmi tevé­kenység más területein is most az a legközelebbi fel­adatunk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az idei, az 1980. évi népgazdasági terv sikeres teljesítéséért, és jó alapokat teremtsünk a ha­todik ötéves terv megkezdé­séhez. azonos a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Felemel­ték a legalacsonyabb nyugdí­jakat. Általánossá vált a 44 órás munkahét. Az idei elő­irányzatot is beleszámítva, a mostani ötéves tervidőszak­ban felépül 440—450 ezer új lakás, továbbá 107 ezer óvo­dai és 17—il8 ezer bölcsődei hely. Fejlődik az egészség- ügyi hálózat, javul a tömeg- közlekedés és a szolgáltatás. Még nem tudunk kielégí­teni minden, önmagában in­dokolt igényt, de népünk életszínvonala az elmúlt öt évben is elmélkedett. Ismer­jük a lakásra váróknak, a pályakezdő, családalapító fi­ataloknak, az .alacsony nyug­díj és más okók miatt nehe­zen élő embereknek a feszí­tő gondjait. Ezek megoldása nem kerülhet le a napirend­ről. Helyzetünket mérlegelve azonban megállapíthatjuk: népünk létbiztonságban, elfo­gadható életszínvonalon él, van mit félteni, megőrizni és megvédeni. Van mire építe­ni a jövőt. Gazdasági helyzetünket, fejlődésünk előrelátható le­hetőségeit felmérve a VI. öt­éves terv időszakában az életszínvonal stabilizálását, az elért eredmények megőr­zését, a további emelés fel­tételeinek megteremtését tűzhetjük csak ki reális cél­ként. Mai ismereteink sze­rint a VI. ötéves terv idősza­kában az egy főre jutó reál­jövedelem mintegy 6, a. la­kosság fogyasztása körülbe­lül 8 százalékkal nőhet. Az életszínvonal-politika fő célja változatlan: a létbiz­tonság fenntartása a teljes foglalkoztatottság biztosítá­sával és a szociális juttatá­sok révén; a bérek teljesít­mény szerinti differenciálása és a családi jövedelmek kö­zötti indokolatlan különbsé­gek további fokozatos mér­séklése; az osztályok és a ré­tegek arányosan növekvő ré­szesedése a társadalmi javak­ból. Az elért életszínvonal meg­szilárdításának, jelenlegi is­mereteink szerint tervezhető szerény emelésének egyetlen forrása a munka, a hatékony termelés és gazdálkodás. Tennivalóink mérlegelésekor figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elmúlt öt évben az aktív keresők száma 3 ezerrel csökkent, a nyugdíja­sok, a gyermekgondozási se­gélyen levők, a tanulók és más eltartottak száma viszont 204 ezerrel növekedett. Ha­zánkban jelenleg az -5 millió 83 ezer aktív keresőre 5 mil­lió 627 ezer nyugdíjas, gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő, illetve eltartott jut. Különösen nagy az idősze­rűsége, hogy a munka sze­rinti bérezés szocialista elve következetesebben érvénye­süljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyenlős- di tetszetős felfogásával és kényelmes gyakorlatával. A társadalmi igazságosságnak az felel meg, hogy a jelenle­ginél nagyobb különbségek alakuljanak ki a munka díja­zásában a teljesítmények, a végzett munka mennyisége és minősége alapján. A munka­bér nem lehet jelenléti díj. El kell érni, hogy a munka- megosztás minden szintjén, a beosztottaknál és a vezetőnél egyaránt érzékelhető különb­ség legyen a munkából szár­mazó jövedelmekben asze­rint, ki hogyan dolgozik. önkritikusan meg kell mondani, hogy a pozitív tö­rekvések és erőfeszítések el­lenére még nem tudtunk kel­lő eredményt elérni a becsü­letes embereket joggal felhá­borító antiszociális jelensé­gek, az ügyeskedés, az élős- diség felszámolásában. Szo­cialista elveink következetes érvényesítése megköveteli, hogy korlátozzuk és szorít­suk vissza a munka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövedelemszerzés lehető­ségeit. Határozott intézkedé­sekkel gátat kell emelni az- olyan' jövedelmeknek, ame­lyek spekulációból, vissza­élésiből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb munkával, a munkaidő telje­sebb kihasználásával, a szer­vezettség javításával meg tudjuk teremteni a feltétele­it, akkor a 'Vil. ötéves terv időszakában a bérből és fize­tésből élőknél — a jelenlegi munkaidőalap csökkentése nélkül — térjünk át az öt­napos munkahétre. Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság fel tudja használni jövedelmét szük­ségleteinek kielégítésére, személyi tulajdonának gyara­pítására. Fejlődjék tovább a kereskedelmi hálózat, szűkül­jön a hiánycikkek köre, bő­vüljön a választék, javuljon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami válla­latok, a szövetkezetek, a kis­iparosok és más szakemberek szolgáltatói tevékenységét. A lakáshelyzet javítását pártunk változatlanul fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. A VI. öt­éves terv időszakában foly­tatódik a második 15 éves la­kásépítési program megvaló­sítása. Az új lakások építé­se mellett jelentős számú ré­gi lakás felújítására és kom­fortossá tételére került sor. A családalapító fiatalok és az egyedülálló vagy másodma_ gukkal élő idős emberek ré­szére meghatározott számú, kisebb és olcsóbb lakást is szükséges építeni: Ugyanak­kor növelni kell a nagyobb alapterületű lakások arányát is a többgyermekes csalá­dok, valamint az együtt élő több nemzedék lakásigényé­nek kielégítésére. Állami in­tézkedésekkel a jövőben is ösztönözni, segíteni kel] a saját erőből történő lakás-és családiház-építést. A marxizmus—lenini zmus elméletével felfegyverzett, a dialektikus materializmus vi­lágnézetét valló és tudomá_ nyos módszerével dolgozó pártunk, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt mindig a szo­cialista építés nélkülözhetet­len feltételének tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom műveltségi szín­vonalának emelésék a szocia­lista erkölcsi normák és élet­mód 'kialakítását és fejleszté­sét. Pártunk a XI. kongresszust követően az éleződő nemzet­közi ideológiai harc viszo­nyai és a hazai építőmunka bonyolultabb feltételei köze­pette is eredményesen, irá­nyította és szervezte az ideo­lógiai! és a kulturális tevé­kenységet.. Gyarapodott a szocialista módon élő és dol­gozó közösségeknek és állam­polgároknak a száma. Társa­dalmunkban mély gyökeret eresztett és széles körben el terjedt a tudományos szocia­lizmus eszméje, a marxizmus —leninizmus világnézete. Az emberek gondolkodását, cse­lekedeteit, népünk politikai, erkölcsi, tudati állapotát tár­sadalmunk anyagig szellemi felemelkedése, szocialista fej­lődése határozza meg. A párt idéológiai tevékeny_ ségének, szellemi életünk fej­lődésének, a tudományos munka, a 'közoktatás, a mű­velődés, az irodalom és a mű­vészetek területén elért ered­ményeknek jelentős hatásuk van társadalmunkra. Né­pünk gondolkodását és tette­it növekvő felelősségérzet hatja át, túlnyomó többsége reálisan ítéli meg társadal,( Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvására, korszerűsítésére az eddiginél nagyobb erőt és gondot kell fordítani. A lakáselosztási rendszert úgy kell fejleszte­ni, hogy még jobban igazod­jék a családok vagyoni, jö­vedelmi viszonyaihoz. Segítse elő, hogy különösen Buda­pesten és az ipari közpon­tokban a munkások, valamint a fiatalok lakáshelyzete to­vább javuljon. Hazánk népesedési helyze­tének alakulása nagy fontos­ságú nemzeti és társadalmi ügy, ezért állandó figyelmet igényel. Most ismét olyan szakaszba érkeztünk, amikor — jórészt a 60-es évek első felére jellemző alacsony nép- szaporulat következménye­ként — a születések száma csökken. Mindent meg kell tennünk, hogy e kedvezőtlen tendencia megváltozzék, és hazánk népessége egyenlete­sen gyarapodjék, különösen a háromgyermekes családok száma növekedjék. A jövő­ben is sokoldalúan kell gon. doskodni a gyermekes csalá. dókról, emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a há- rom- és többgyermekes csa­ládokét —, és mérsékelni a fiatalok családalapításának anyagi terheit. A következő években gyor. sabb ütemben kell javítani az egészségügyi ellátást, különös tekintettel az alapellátásra, a betegségek megelőzésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultúrájának emelésére. Társadalmunk nagy erőfe­szítésieket tesz, hogy megfe­lelően gondoskodjék azokról az idős emberekről, akik az elmúlt évtizedekben becsüle­tes munkájukkal hozzájárul­ták a szocializmus építésé­hez. Nyugdíjrendszerünk, az egészségügyi és a szociális el­látás megadija nekik az alap­vető létbiztonságot, de nem pótolja, nem pótolhatja csa­ládjuk, gyermekeik figyelmét és segítségét. Az idősekről társadalmunknak és a csalá­doknak együttesen kell gon­doskodniuk. A VI. ötéves terv időszakára fel kell emel­ni az alacsony nyugdíjak-1 Fejleszteni kell az idős em­berek életét könnyítő szociá­lis intézményeket. mi fejlettségűnk jelenlegi szintjét, megbecsüli vívmá­nyainkat, bízik abban, hogy közös erőfeszítéssel le tudjuk küzdeni a fejlődés útján mu­tatkozó nehézségeket, meg tudjuk valósítani szocialista céljainkat. Az ideológia, a közgondol­kodás helyzetének számba­vétele megköveteli, hogy fo­lyamatában szemléljük tár­sadalmunk eszmei, tudati, er­kölcsi állapotának fejlődését, teljes valóságban lássuk mai arculatát, és kritikusan érté­keljük pártunk jelenlegi ideológiai tevékenységét. En­nek érdekében Kádár János áttekintette azokat a törté­nelmi eseményeket,* amelyek az elmúlt 35 évben nagy vál­tozásokat eredményeztek né­pünk gondolkodásában. Társadalmunk általános tu­dati fejlődésének, népünk politikai érettségének örven­detes tényeit megállapítva látnunk kel.1 azt is, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer közötti,, nemzetkö­zi méretekben folyó éles ideológiai és politikai harc­nak nálunk is van bizonyos hatása. Továbbá azt is fi­gyelembe kell vennünk, hogy a magasabb fejlődési szinten, a nagyobb követelmények hatásaként, a gazdasági és kulturális építőmunka bo­nyolultabb és nehezebb fel­adatainak láttán társadal­munk egyes, szűkebb cso­portjaiban elbizonytalanodás is tapasztalható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxizmus—leniniz­mus elterjedése, hegemon helyzetének kivívása ellenére léteznek még, időnként fel­erősödnek és hatnak nálunk nacionalista, kozmopolita, revizionista, ultraradikális és más, káros, ellenséges néze­tek. Az eszméinktől idegen, a nép ügyének "“kárt okozó nézetek ellen fokozni kell az ideológiai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette, ha­tározottan le kell leplezni őket. Társadalmunk mai tudati állapotát alapvetően a né­pünk gondolkodásában vég­bement pozitív változások 'határozzák meg. Ez igaz ak­kor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellent­mondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati ta­pasztalataink is igazolják azt a régi marxista igazságot, hogy a társadalom tudata, az emberek gondolkodása las­sabban fejlődik, mint ahogy az életkörülmények változ­nak. Ezt azonban nem te­kinthetjük mentségnek tár­sadalmi gyakorlatunk követ­kezetlenségeire, nevelőmun­kánk gyengeségeire és arra sem, hogy ideológiai tevé­kenységünkben számos kér­désre még nem tudtunk ki­elégítő választ adni. A nem­zetközi ideológiai osztályharc éleződése is nagyobb követel­ményeket támaszt az ideoló­giai munkával szemben. A szocializmus építésében minőségileg új és a korábbi­aknál is bonyolultabb felada­tok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az eszmei, politikai, erkölcsi követelmé­nyek mércéjét is emeljük magasabbra..Az eszmei, ideo­lógiai munka, a propaganda és az agitáció tartson* lépést a növekvő igényekkel, le­gyen fogékonyabb az új prob­lémák iránt, zárkózzék fel a gazdasági és a kulturális épí­tésben előttünk álló nagy feladatokhoz. A figyelmet a társadalom fejlődésének szempontjából legfontosabb, eszmei és erkölcsi kérdések­re kell összpontosítani: a munka becsületének növelé­sére, a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a közösségi szellem erősítésé­re, a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus elmélyítésére, az ideológiai­lag káros, a szocialista rend­szerrel szemben ellenséges, a szocialista elvekkel szem­benálló, maradi nézetek le­küzdésére. Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a ma­gyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját keze munkájával te­remtette meg. A társadalom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tudása, ereje leg­javát nyújtva odaadóan dol­gozzék. Minden munkahelyen azoknak a dolgozóknak le­gyen hitelük, becsületük, te­kintélyük, azok boldogulja­nak, akik eleget tesznek vál­lalt kötelezettségeiknek, akik tisztességesen élnek és dol­goznak. A személyes boldogulás­nak, az egyéni óhajok, ter­vék megvalósításának is egyetlen biztos módja van: a közérdek felismerésé, tudo­másulvétele és érvényesülé­sének elősegítése. Ez a szo­cialista társadalom alapvető erkölcsi normája. A közér­dekben összegeződik és feje­ződik ki minden tisztességes, jogos emberi igény és törek­vés, amit a párt politikájá­ban megfogalmaz és képvi­sel. Ha a közérdek érvénye­sül, az ország előbbre jut a fejlődés útján, az állampol­gár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jövőjében. Ideológiai munkánknak elő kell segítenie, hogy társadal­munkban megvalósuljon a közélet és a magánélet har­monikus egysége. Míg- azok a társadalmak, amelyeknek alapja az embernek ember által való kizsákmányolása, tagjaikat a pénzért való em­bertelen hajszára kényszerí­tik, és ezáltal eleve elidege­nítik egymástól, addig a mi (Folytatás a 6. oldalon.) Az életszínvonal alakulása A szocialista tudat fejlesztéséért A küldöttek egy csoportja a Központi Bizottság beszámolóját hallgatja (Képtávírón­kon érkezett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom