Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
1980. március 23. NÉPÚJSÁG 7 ÁG-labor Szolgáltatás fi,5 millió forintért Hat Tolna megyei állami gazdaság „alapította” a szekszárdi székhellyel működő szakszolgálati állomást, közismertebb nevén az ÁG- labort. Ez a tudományos intézmény vállalatszerűén gazdálkodik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szolgáltatások bevételéből „tartja” el magát, és fejleszti technikai apparátusát. A múlt évi tevékenységről a hat állami gazdaság vezetői előtt dr. Ivancsics József, a szakszolgálati állomás vezetője arról tehetett jelentést, hogy eredményesen dolgoztak, összesen valamivel több mint hat és fél millió forint értékű szolgáltatást nyújtottak elsősorban az alapító gazdaságoknak, majd pedig más megyei mezőgazdasági üzemeknek. Talajvizsgálatokat végeztek, műtrágya-hasznosításra adnak tanácsot, ugyanakkor széles körű az a munka is, amely az ésszerűbb takarmányozást igyekszik elősegíteni. Az elmúlt években tizenkétmillió forintot költöttek a laboratórium „felszerszámo- zására”, ami azt jelenti, hogy korszerű számítógépes rendszert vezethettek be, s megteremtették az alapját a további fejlesztésnek, amelynek legfontosabb része, hogy a hat gazdaság táblatörzs- könyveit kezelik, és telex útján „lekérhetik” az információkat a központból. A kis számítógépekkel kialakított munkamódszer, azaz a rendszer megismerése, megtanítása a helyi feladatokra lehetővé teszi a fentebb említett nagy munka elvégzését is — s a jövőben még tovább bővíthetik az infor-* mációcserét a szakszolgálat tökéletesítésére Is lehetőség nyílik, hiszen idén újabb jelentős összeget költenek el, IBM-leírókat, és más hasonló műszereket szerelnek fel, állítanak munkába. A szekszárdi állomás az egyetlen az országban az ilyen jellegűek között, amely közös vállalkozásként működve nem szorul alapítói támogatására. —Pj— Gyümölcsfák a házak előtt Ha csupán azt írom le, hogy tavasszal kizöldül a természet, akkor vajmi keveset mondok, ezért hozzáteszem: már ahol van minek kizöldülnie a környezet- védelemről oly sokat beszélő, védelmének szükségességét oly sokszor hangoztató, ám érte érdemben keveset tevő korunkban. De nem kifejezetten amiatt ragadtam tollat, hogy láthatatlan illetékeseket ostorozva megállapítsam: lassacskán megint csak akkor kapkodunk majd fűhöz-fához, amikor már jóvátehetetlen károkat okoztunk környezetünkben. Nem egészen erről van szó, hanem a minap egy gyerekkori emlékem jutott az eszembe. Eperfákkal szegélyezett utcában laktunk, s így mi, gyerkőcök minden évben jelentős nyári csemegére tettünk szert. Talán mondtuk is akkor, hogy de jó lenne, ha tegyük fel, alma- vagy barackfák nőttek volna a házunk előtt! Hát ez jutott eszembe, amikor egyik nagyközségünkben járva szemembe ötlött: szép ez a környezet, de a számtalan díszcserjén, díszfán nemhogy alma, de még eper se terem. S immár felnőtt fejjel elgondolkodtam azon, hogy a fásítási akció során több úgynevezett haszonfát kellene telepíteni a városszéleken, a kertvárosokban, s a falvak utcáin. Azért mondom, hogy többet, mert már akadnak eddigi jó példák, ahol az emberek környezetükkel törődve arra is gondolnak: a gyümölcsfa is tisztítja a levegőt, árnyékot is ad, sőt — a díszfákkal ellentétben — szilvát, vagy éppen meggyet is. És ha már jó, szép környezetet akarunk, miért ne tegyük azt csekély fáradozással hasznossá is, mintegy kibővítve a kiskertet a ház elé? Többek között Pakson gondolkodnak így, ahol két évvel ezelőtt az ÁFÉSZ díjtalanul adott kajszibarackcsemetéket az igénylőknek. Feltételül csupán azt szabták meg, hogy amint a fák termőre fordulnak, tulajdonosuk öt évig az ÁFÉSZ-nek köteles eladni a pluszként jelentkező, s a saját fogyasztáson felüli termést. Hangsúlyozom: eladni és nem leadni. Mert így nemcsak a gyümölcsellátás javul, nemcsak az ÁFÉSZ jár jól, hanem a fák gondozásában érdekeltek is. (És az sem mindegy, hogy például a külföldön is keresett meggyből mennyi terem az országban.) Bonyhádon és környékén is szép eredmények születtek eddig, de mint említettem, sajnos ez' még nem általános. A korábbi években sok helyen a díszfaültetés volt a jellemző, ám remélhetőleg tovább javul a haszonfák aránya. Az ÁFÉSZ-ek megyénkben a lakossági igények alapján 1980 őszére és 1981 tavaszára eddig mintegy 52 ezer csemetére kötöttek szerződést, s ezt a számot szeretnék évi 80 ezerre növelni. Ha több lesz a gyümölcs, akkor végül is mindenki jól jár, ezért bízom benne, hogy sikerül a tervet esetleg még túl is teljesíteni, és nem riaszt vissza senkit a várhatóan jól eredményeket hozó feladat megoldásának ésszerűsége és egyszerűsége. VITASZEK ZOLTÁN Németkéri varroda Rózsa Ferencné 16 évig volt otthon bedolgozó (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Paksi Háziipari Szövetkezet 18—20 németkéri bedolgozójának már-már képtelen volt megfelelő munkát, anyagot biztosítani. Hogy a termelés folyamatosságában fennakadás ne legyen, helyben előkészítő üzemet hozott létre. Egy nem éppen erre a célra épült falusi lakóházat alakítottak át varrodává. Itt a készítendő ruhaneműk egyes munkafázisát korszerű, speciális gépeken elvégzik, s otthon a bedolgozók a már „félkész” munkadarabot fejezik be saját gépükön. Jelenleg 12 gépen indult be az első műszak, s mihelyt kilesz a létszám a második műszakra, az is beindul. Weisz József né vezetőtől érdeklődtem. — Az eddig otthon vagy sehol sem dolgozó asszonyok nagyon jól érzik magukat az új üzemben. Szeretnek itt lenni. Rózsa Ferencné, Reich Istvánná, Édl Ferencné és még néhányan évek óta bedolgozók voltak otthon. Kitörtek az otthon magányából, hogy közösségben, társaságban legyenek. Figyelmüket most már csak a varrásnak szentelhetik, nem úgy, mint otthon, .ahol mindig akad tennivaló. — E kis létszámmal beindult varroda csak akkor lesz életképes, ha a dolgozók megtalálják számításukat. Milyen kereseti lehetőségekre van itt kilátás? — A3 hónapos betanulási idő alatt 10 forintos órabérben dolgoznak. Van lehetőség már most is teljesítménybér megadására. Ha eltelik a betanulási idő, 2500 forintot meghaladó keresetekre lehet számítani, a teljesítményektől függően. Nagyon ügyesek az asszonyok, reméljük, hogy nem fognak csalódni és csalódást okozni. A dombóvári Unió Ipari Szövetkezetnek évi 100 milliós építési, szakipari-szerelési tevékenysége mellett — ennek az összegnek több mint fele a városi több szintes OTP-, szövetkezeti és esetenként tanácsi lakások építésére irányul — faház- gyártó üzeme is van. Nemcsak hétvégi nyaralókat, hanem óvodákat, éttermeket, felvonulási épületeket, szociális épületeket is gyártanak. Az igény rendkívül nagy a dombóvári faházak iránt. A szövetkezet az elmúlt esztendőben képtelen volt kielégíteni például a hétvégi nyaralóházakat vásárolni szándékozókat. Egyszerűen nem tudtak annyit gyártani, amennyit megvásároltak volna. A MÉM 1981. január 1-től csak korlátozott mennyiségben engedélyezi a fenyő fűrészelt áruk felhasználását a hétvégi nyaraló faházak gyártásához. A jövőben az OTP nem ad hitelt ezekre az épületekre. Horváth Józseftől, a szövetkezet műszaki vezetőjétől érdeklődtünk, vajon, hogyan fog a nehézségek leküzdésébe a vezetés. — Tulajdonképpen nem érte váratlanul a szövetkezetét egyik rendelet sem. Már korábban beindítottuk a faházgyártás alapanyagának „felváltását”. Természetesen vannak olyan elemei a faházaknak, pl. nyílászáró szerkeztek, amit nem lehet más anyagból elkészíteni, csak fenyőből. Rátérünk a hazai lombos fafajok fel- használására — éger, a nyár — és kutatjuk újabb, megfelelő fafajok felhasználási lehetőségeit. A közeljövőben a jelenleg felhasznált fenyő fűrészárunak csak negyven- ötven százalékát akarjuk felhasználni, ez évente 2000 köbméter faanyag megtakarítását jelentheti. A szövetkezet faipari részlege évente 8—10 ezer négyzet- méternyi épülethez szükséges elemmennyiséget tud gyártani. Most kísérletek folynak a már a televízióból is ismert új anyaggal, a Betonippal. Ez az anyag nyugati licenc, a lényege: faforgácsot cementtel kevernek. Az így kapott építőanyag rendkívül jól vizsgázott számos országban, s nagy jövője lehet idehaza is. * A dombóvári Unió Ipari Szövetkezet faipari részlegében közel százan dolgoznak. Szeteli István A csarnokban Szeteli Istvánnal, az 1-es számú faipari üzem vezetőjével beszélgetünk. — Egyszer, egy termelési értekezlet előtt, csupán kíváncsiságból kiszámítottam, vajon 1969 óta mennyi faházat gyártott a szövetkezetünk. Körülbelül 200 ezer négyzetméternyit, ami körülbelül 300 millió forintnyi érték. Kétségtelen, a dombóvári faházakat nemcsak formájukért, kényelmükért, korszerűségükért kedvelik az országban, hanem olcsóság gukért is. A mi szövetkezetünk egyike a leganyagtaka- rékosabb szövetkezetnek. Már ami a faipari, vagy fa- házgyártási részleget illeti. A szakipari gárdánk jó része asztalos szakmunkás, betanított és segédmunkás. Abban, hogy az Uniónak már „neve” van az országban, nem kis érdemük van nekik. sárközi — bakó Egy Korszerű, kényelmes DO típusú, hétvégi faház NAGYFALUSI ALBERT Faház-elemgyártó csarnok
