Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. március 15. Teheránban 430 jelölt Megkezdődtek a választások Helyi idő szerint reggel 7 órakor Iránban, nyugodt kö­rülmények között megkez­dődtek az ország történel­mének első szabad parlamen­ti választásai. A szavazóhe­lyiségekben az iszlám gárda fegyveresei és rendőrök őr­zik az urnákat, biztosítják a rendet. Az iszlám köztársaság pe­csétjével ellátott szavazócé­dula egyik oldalán annyi szám van, ahány képviselői hely jut az adott városra (Teherán esetében ez 30). A másik oldal a jelöltek névso­rát tartalmazza; ez a fővá­rosban 430 nevet jelent. Ezek közül kell kiválasztani 30-at és rávezetni az űrlap egyébként üres, csak szám­sort feltüntető oldalára. Az írni, olvasni nem tudóknak rokonaik, ismerőseik segíte­nek. Vidéken a választás már pénteken befejeződött: így a legtöbb szavazatot kapott je­löltek sorrendjében osztják el a rendelkezésre álló kép­viselői posztokat. Ezen a na­pon Teheránban csak azok a jelöltek jutnak be a nemzet- gyűlésbe, akik a lehetséges szavazatok felénél többet kaptak. A fennmaradó kép­viselői helyek betöltéséről az április 3-ára tervezett máso­dik fordulón döntenek az egyes személyekre leadott szavazatok mennyiségének sorrendjében. A belügyminszter csütör­tökön este bejelentette, hogy Szanandadzs tartományi székhelyhez hasonlóan to­vábbi három kurdok lakta városban elnapolják a vok­solást, amíg a rend helyre nem áll. Csütörtökön e vá­rosok helyi fegyveres gerillái ismét összecsaptak az isz­lám gárda odavezényelt ala­kulataival : beavatkozott a hadsereg is, és egyes helye­ken a nehéztüzérséget is be­vetették. A harcok áldozatai­nak számáról nem érkezett hivatalos jelentés. BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Luígi Longót, az Olasz Kom­munista Párt elnökét 80. szü­letésnapja alkalmából. * Pénteken elutazott Buda­pestről Alberto Cassimo, a Mozambiki Népi Köztársaság munkaügyi minisztere, aki Trethon Ferenc munkaügyi miniszter meghívására tett hivatalos látogatást Magyar- országon. Vízgazdálkodás Az OVH és Tolna megye kapcsolata jó Légikatasztrófa Varsóban Barabás János, az MTI tu­dósítója jelenti: Pénteken délelőtt 11 óra 15 perckor tragikus légiszeren­csétlenség történt Varsóban. A LOT lengyel légitársaság IL—62-es típusú, New York­ból érkező repülőgépe leszál­láshoz készülődve az okeciei repülőtér (Varsó nemzetközi repülőtere) közelében lezu­hant. A gép fedélzetén tar­tózkodó 77 utas és a 10 főnyi személyzet életét vesztette. A katasztrófa okainak ki­vizsgálására különleges kor­mánybizottságot hoztak létre, élén Tadeusz Wrzaszczyk mi­niszterelnök-helyettesei. A legfőbb ügyész a nyomozást megindította. Azonnal a katasztrófa szín­helyére ment Edward Ba- biuch, a minisztertanács el­nöke, a LEMP KB Politikai Bizottsága és a kormány tag­jai, valamint a főváros ve­zetői. A varsói fővárosi tanács elnöksége a légikatasztrófa miatt szombatot és vasárna­pot gyásznappá nyilvánította. Tegnap délelőtt Tolna me­gyébe látogatott Vincze Jó­zsef, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese ve­zető munkatársaival, hogy megbeszélést folytassanak az ágazat és Tolna megye kap­csolatáról, illetve a tenniva­lókról. Császár József, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese vezette a Tolna megyei tárgyaló küfdöttsé- get, amelynek tagja volt Má­tyás István, az MSZMP me­gyei bizottságának osztály- vezetője is. Megállapították, hogy az egy évvel ezelőtti egyeztetett feladatokat mind­két fél végrehajtotta. A víz- gazdálkodás területén Tol­na megyében jó eredménye­ket értek el, nem utolsósor­ban az OVH és a székesfe­hérvári igazgatóság hathatós közreműködésével. A jövő tennivalóiról Csá­szár József, a megyei tanács általános elnökhelyettese né­hány fontos, kiemelt felada­tot jelölt meg a következő évek munkaprogramjának: néhány település szennyvíz- csatornájának részleges ki­építését (Hőgyész, Gyönk, Nagydorog); a mintegy húsz községi vízmű felépítését; a húskombinát szennyvízkeze­lésének megoldását, valamint a Sárköz komplex vízrende­zését. Az OVH e javaslatok­kal, a tervek megvalósításá­val egyetért, támogatást nyújt. i A tárgyalás alapján elké­szítik a megye és az OVH egy évre szóló együttműkö­dési tervét. Délután Vincze József és Császár József ve­zetésével megtekintették a megyeszékhely vízüggyel kapcsolatos beruházásait: a csaknem százmillió forintba kerülő szennyvíztisztító tele­pet és a vízműhöz épülő mangántalanítót, ezután a Szekszárd—paksi Vízitársu- lat székházát, telepét keres­ték fel. A vízműnél Halmai Zoltán főmérnök, a társulat­nál Pataki László igazgató adott tájékoztatót, ismertet­ték a munkát, a szolgálta­tást és a terveket. A tanács­kozás végén Mátyás István megállapította, hogy az OVH és a megyei tanács ÉKV- osztálya, illetőleg a vízügyi szervekkel a kapcsolat jó, hatékony és a közös felada­tok sikeres megvalósítását mozdítják elő. — Pj — MOSZKVA Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztere március második felében a szovjet kormány meghívásá­ra a Szovjetunióba látogat — közölték pénteken Moszkvá­ban. NEW YORK Alva Myrdal asszony, volt svéd leszerelésügyi miniszter lett az Albert Einstein-béke- díj első kitüntetettje. A nagy német fizikus születésének centenáriuma alkalmából ta­valy alapított 50 000 dollár pénzösszegű díjat a fegyver­kezés ellenőrzését célzó meg­állapodások érdekében kifej­tett jelentős erőfeszítéseiért ítélték oda a 78 esztendős Myrdalnak. GENF Pénteken Genfben megtar­totta soron lévő találkozóját a vegyi fegyverek betiltásá­ról folyó kétoldalú tárgyalá­sokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. LONDON Zimbabwe április 17-én éj­félkor nyeri el függetlensé­gét és a brit uralkodót Ká­roly herceg trónörökös kép­viseli a szertartáson — je­lentették be Londonban. Sah Mohammed Doszt Moszkvába érkezett Sah Mohammed Doszt afganisztáni külügyminiszter Moszkvába érkezett, ahol Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter üdvözölte. A MÉSZÖV küldöttközgyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) nő megbízott ÁFÉSZ-titkár- ságvezető előterjesztése alap­ján, majd Szoboszlai Jenő ál­talános szövetségi titkárság- vezető előterjesztése alapján jóváhagyta a MÉSZÖV 1980. évi költségvetését. Ezután Papp Mátyásné, a felügyelő bizottság tagja tett jelentést a költségvetés-tervezet felül­vizsgálatáról. Ezt is jóvá­hagyta a küldöttközgyűlés. A bolti kiskereskedelmi forgalom az elmúlt évben 16,3 százalékkal, a tervezett­hez képest 3 százalékkal na­gyobb mértékben, a vendég­látóipari tevékenység árbevé­tele 12,3 százalékkal emelke­dett, ez 0,7 százalékkal ha­ladja meg a tervezettet. Fi­gyelemre méltó, hogy a 12,3 százalékon belül az előfizeté­ses étel forgalma 37 százalék­kal nőtt, 12,8 százalékkal volt nagyobb az alkoholmentes italokból származó bevétel, csökkent az alkoholtartalmú italok részaránya. A felvásár­lási üzemág árbevétele nem érte el az 1978. évit, ez első­sorban a kedvezőtlen időjá­rás következménye, ám kriti­kusan állapította meg a kül­döttközgyűlés, hogy a ter­melésszervezés sem volt ki­elégítő. 1980-ban a szövetkeze­tek tevékenységének fő kö­vetelményeit a népgazdasági terv alapján a SZÖVOSZ irányelvei határozzák meg. Az eddiginél jobban kell ér­vényesíteni a gazdaságossá-* got a kereskedelempolitiká­ban — a jövedelmek mérsé­keltebb emelkedését számít­va —, figyelembe kell venni, hogy a lakossági igények az eddiginél differenciáltabban jelentkeznek. Törekedni kell többek közt az alacsony jö­vedelmű rétegek által kere­sett olcsó és rögzített áras cikkeknél az ellátás folyama­tosságára. A fejlesztési lehe­tőségek korlátozottak, az állóeszköz-gazdálkodásban az intenzívebb módszerek érvé­nyesítése a cél. Sok még a tartalék a szállítás-szervezés­ben, a racionálisabb készlet- gazdálkodásban, a munka- és üzemszervezésben. A békétlenség vége Péntek esti kommentárunk. Abban az időben, amikor az eritreai harcokról tudósítot­tak a világlapok — évtizedeken át, a közelmúltig — Etiópia és Szudán kapcsolata a mélyponton volt. Közismert tény, hogy a különböző színezetű szakadár szervezetek Etiópia északi tartományában elsősorban a szomszédos Szudán támogatását élvezték. Arról is gyakran olvashattunk, hogy a konzervatív arab államok katonai segítsége — fegyver, lőszer formájában — elsősorban Khartoum közvetítésével jut el a felkelőkhöz. így volt ez a császár idejében, s nem változott a helyzet — Addisz Abeba többszöri kezdeményezése ellenére — akkor sem, amikor Etiópiában győzött a tisztek és altisztek forra­dalma. A központi hatalommal szembeszegülő eritreai fel- szabadítási mozgalmak szűklátókörűén nem vettek tudomást arról, hogy többé már nem a császári önkénnyel vívják élet­halálharcukat, hanem olyan rendszert gyengítenek, amely a hatalmas birodalom 30 milliós lakosságának felemelkedését tűzte ki céljául. Most végre jó hír érkezett Afrika szarvából. Eszerint Ad­disz Abeba és Khartoum között végre helyreáll a barátság, az afrikai kontinens számára sem közömbös jószomszédi viszony. A két ország vezetői megállapodtak: a korábban kötött két­oldalú megállapodásoknak és államközi szerződéseknek ér­vényt szereznek, hogy a gyakorlatba átültetve azokat, elsimít­sák a nézeteltéréseket. Az Etiópiában rendezett tárgyalások arról is megnyugtató döntést hoztak, hogy felújítják a közös konzultatív tanács munkáját és a határbizottság tevékeny­ségét. . Alighanem az Afrikai Egységszervezet Addisz Abebában rendezett miniszteri tanácsülésén segítették elő a két ország megbékélését. Az AESZ már ezt megelőzően is többször kez- deményezőleg lépett föl az ellentétek elsimítása érdekében, de közvetítő szerepe nem járt sikerrel. Remélhetően most csakugyan végéhez ér a hosszú békétlenség. Eritreában a központi kormányzat csapatai mindenütt megszilárdították pozícióikat, s a szakadárok legfeljebb néhány nehezen meg­közelíthető hegyi települést tartanak ellenőrzésük alatt. Előbb- utóbb talán belátják a gerillák: a tartomány elszakadása az imperializmus érdekeit, a szocialista irányba haladó Etiópia meggyengítését szolgálta volna. Szudán is ráébredt, hogy a pánarab törekvések szószóló­jaként voltaképpen olyan erők szították a háttérből ellentétét Etiópiával, amelyek a haladó Addisz Abeba-i rendszer meg­buktatását, területének földarabolását tűzték ki célul. Az eritreai gerillaháború éppúgy, mint a Szomália felől Ogaden- re zúdult agresszió Afrika békéje és az ott élő népek ellen irányult. Éppen ezért nemcsak a két ország történetében jelenthet új fejezetet Khartoum és Addisz Abeba döntése, hanem ked­vező hatása mindenképpen jelentős az egész afrikai kontinens békéjére, biztonságára is. GYAPAY DÉNES Arcéi - háttérrel Indira Gandhi Gyökeresen megváltozott kül- és belpolitikai helyzet­ben köszöntött be az új esz­tendő Indiában. Az afganisz­táni eseményekkel, a közép­ázsiai viszonyok összekuszá- lódásával szinte egyidőben került ismét hatalomra a Föld második legnépesebb ál­lamában Indira Gandhi. Ki ez az asszony, akinek neve napjainkra összeforrt a kon­tinensnyi méretű ország sor­sával? „Egyeduralomra tö­rekvő diktátor” — vádolják ellenfelei. „Az indiai nép aka­ratának igazi megtestesítője” — vallják hívei. A politikus­nő életútjának felvázolása segít az igazság megközelíté­sében. NYUGTALAN IFJÜSÁG Indira Gandhi 1917 novem­berében született, 63 éves. Apja, Dzsavaharlal Nehru évtizedekig Mahatma Gandhi harcostársa, majd a függet­lenné vált ország első mi­niszterelnöke. Tulajdonkép­pen az egész Nehru család sorsa összefonódott száza­dunk Indiájának történelmé­vel, hiszen a nagyapa, Motilal Nehru szintén küzdött a brit gyarmati uralom ellen, a Nemzeti Kongresszus Párt el­nöke és hosszú ideig a parla­menti ellenzék vezetője volt. Sokféleképpen minősíthető Indira Gandhi ifjúsága, csak nyugalmasnak nem. Egész családja jómódú — nagyapja, s apja is neves ügyvéd — mégsem élik a gazdagok gondtalan életét. Az Indiát forrongásban tartó politikai harcok gyakorlatilag állan­dóan szétszakítják a csalá­dot. (Dzsavaharlal például összesen kilenc évet tölt — megszakításokkal — rács mö­gött. Sőt, 1931-ben még any­ját is letartóztatják. Indira négyéves, amikor apja és nagyapja először börtönbe kerül.) Még gyermekkorában meg­ismerkedik Mahatma Gandhi­val, aki az indiai polgári en­gedetlenségi mozgalom vezé­reként százmilliók bálványa. A fiatal lány a politikai küz­delmek légkörében nő fel. KISINASBÓL — KORMÁNYFŐ Indira hazája több egyete­mén, majd Angliában és Svájcban végezte tanulmá­nyait. A második világhábo­rú kirobbanása után tér ha­za, s hamarosan ő is megjár­ja a börtönöket. 1941-ben családja rosszallása ellenére férjhez megy Feroz Gandhi­hoz. (A fiatal szerkesztő, majd képviselő csak névrokona a Mahatmának.) A házasság nem sikerül: két fiuk szüle­tik, de a szülők többet lak­nak külön, mint együtt. A második világháború után Nagy-Britannia képte­len útját állni az ország füg­getlenségi törekvésének. Dzsavaharlal Nehru a fiatal köztársaság első kormányfő­je lesz, leánya pedig egy jó évtizedig mellette tevékeny­kedik. „Apja inasa, háziasszo­nya, barátja volt” — olvas­hatjuk Kalmár György egyik könyvében. Megismerte a kormányzás mindennapjait, de önálló politikai szerepet csak 1959-ben vállalt: egy évre a Kongresszus Párt el­nökének választják. 1964-ben, apja halála után, tájékoztatás si miniszterként belép Saszt- ri kormányába. Sasztri halá­lakor (1966) ismét kiújul az utódlási harc. A Kongresszus Párt „szürke eminenciásai” ekkor kompromisszumos dön­tésként Indirát segítik a mi­niszterelnöki posztra. Azt re­mélték, hogy az addig sok­szor háttérbe húzódó asszonyt majd könnyen befolyásolhat­ják. A politikusnő azonban fel­ismeri, hogy a súlyos elma­radottsággal küszködő Indiá­nak új, radikális programra van szüksége. Államosítja a legnagyobb bankokat, föld­reformot hirdet — vállalva ezzel a Kongresszus Párt szétszakadását is. Meghirdeti a „Garibi haíhao”-t, a sze­génység elleni harc prog­ramját. Az 1971-ben aratott elsöprő választási győzelme igazolja lépéseit, jelezve, hogy a tömegek mellette áll­nak. 1975-ben a politikai, főleg gazdaságpolitikai irányvona­lát ért támadások, az ország­ban növekvő feszültség miatt rendkívüli állapotot vezet be. Az ekkor elkövetett túlkapá­sok és törvénytelenségek (kü­lönösen a születésszabályozás terén) okozzák 1977-ben bu­kását. Elveszti parlamenti mandátumát, bírósági eljárá­sokat indítanak Indira és fia ellen, többször börtönbe is kerül. A legtöbben akkor politi­kai halottnak tekintik — In­dira mégsem adja fel. Agitál, járja az országot, vitázik, ta­gadja a neki felrótt korrup­ciós vádakat. Közben bebizo­nyosodott, hogy a hatalomra került Dzsanata-pártkoalíció politikája gazdasági hanyat­lást, gyorsuló inflációt, val­lási és nemzetiségi feszültsé­geket szül. Deszai, majd a kormányfői posztra helyére lépő Csaran Szingh képtelen megoldani a szaporodó prob­lémákat. Az országnak hatá­rozott vezetésre, a haladó re­formok következetes tovább­vitelére van szüksége. S In­dira Gandhi változatlanul ezt hirdeti. Az idei választásokon szerzett abszolút parlamenti többsége jelzi: sikerrel. Indira Gandhi polgári po­litikus, akit országának bur­zsoáziája is támogat. A mi­niszterelnök-asszony külpoli­tikáját mindig az aktív el nem kötelezettség, a határo­zott antiimperialista irány­vonal, s a Szovjetunióhoz fű­ződő jó kapcsolat jellemezte. Politikai „feltámadása”, a hatalom csúcsára történt visszatérése a tömegek hely­reállt bizalmát bizonyítja. S a lehetőséget arra, hogy új­bóli kormányzásával bevált­sa az ország előtt tornyosuló nehézségek leküzdésére tett ígéreteit. SZEGŐ GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom