Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-15 / 63. szám
1980. március 15. ^fepÜJSÄG 3 A népfront életéből Hallatlanul fontos része a népfrontmunkának az elnökségek mellett működő munkaközösségek tevékenysége. A HNF Szekszárd városi elnöksége mellett is több munkaközösség tevékenykedik eredményesen, közöttük a család- és ifjúság- politikai. Hat évfr vannak együtt nagyjából azonos összetételben, ez alatt az idő alatt összekovácsoló- dott a közösség. Vezetője Szabó Istvánné, a városi tanács személyzeti osztályvezetője. A bizottság tagjain kívül még számos aktivistát mozgatnak rendszeresen vagy időszakonként. Szinte közvetítőszerepet látnak el a lakosság egy rétege és a tanács különféle osztályai között. Közvetítik a gondokat és problémákat. Nemrégiben nagy fába vágták a fejszéjüket. A gyámügyi csoporttól elkérték a veszélyeztetett családok, illetve gyerekek teljes névsorát. Most a hivatalos lista ismeretében szinte teljes körűen figyelemmel tudják kísérni ezeknek a gyerekeknek a sorsát. A gyámügyi osztály számára pedig egy kérdőív segítségével adnak információt tapasztalataikról. Működésük 6 éve alatt mindenki megismerte a saját lakókörzete vagy munkahelye környékének a problémáit, most birtokában vannak a már nyilvántartott veszélyeztetetteknek is, de ezen kívül is mindenkivel törődnek, akiről csak hallottak. A munkaközösség vegyes összetétele is lehetővé teszi, hogy valóban mindenről tudjanak, ami a városban ezen a területen figyelemre méltó. Van közöttük pedagógus, védőnő, munkás, ifjúságvédelmi felelős és szociálpolitikai előadó, szociális gondozó, nyugdíjas. Az ismeretségi körükben is tudják már, hogy hozzájuk lehet és érdemes fordulni. Ahol szükségesnek látják, ott a szociális gondozó vagy a védőnő társaságában látogatják meg a családot. Más esetben egyedül, hiszen a feladatokat nem úgy osztják ki, hanem mindenki olyan területen vállalhat megbízatást, amit ismer. Tevékenységük konkrét és folyamatos, figyelemmel kísérik a gyerekek és szülők sorsát is. Sok gondon sikerült már segíteniük. Gyakran kérnek segélyt vagy óvodai, bölcsődei felvételt Volt már olyan eset, amikor lakásügyet is intéztek, az apának vagy anyának munkahelyet szereztek. Jelzéseik eljutnak a tanács illetékes osztályaihoz. Az utóbbi időben a tanácstagok is jelentkeztek már náluk megfigyeléseikkel, jelzéseikkel, és a bizottságban is dolgozik tanácstag. Szabó Istvánné felelősségteljes munkát végez, hogyan van ideje, még ezen kívül ennyit vállalni, merül fel a kérdés. A válasza igen egyszerű és emberi. A munkahelyi feladata is az, hogy az emberek gondjával, problémáival törődjön, igen jól össze tudja tehát ezzel egyeztetni a vállalt társadalmi munkát. Megyénket képviselik (8) Szabó Benjámin 1951-ben egy fiatal szakmunkás kétévi villanyszerelés után szakérettségit tesz Debrecenben. Egyévi nyelvtanulás és előkészítő tanfolyam után Ivanovóban kezdi meg egyetemi tanulmányait, majd Moszkvában folytatja, az Energetikai Intézetben. 1958-ban végez, még az évben dolgozni kezd az Ajkai Hőerőműben. Egy évvel később megválasztják — nem függetlenített — párttitkárnak, újabb egy év hiúivá az erőmű igazgatójának nevezik ki, huszonnyolc éves korában. Szabó Benjáminnak hívják, ma a Paksi Atomerőmű kormánybiztosa, a munkásmozgalomban 1951 óta vesz részt, a pártnak 1953 óta tagja. Az életútnak egyetlen titka van: a szüntelen tanulás és a kemény munka, mert a felsoroltakon kívül még számos poszton kellett bizonyítania tudását, munkabírását. Volt 1963-tól a pártközpont ipari osztályának munkatársa, majd ennek megszűnése után a Nehézipari Miminisztérium miniszteri biztosaként részt vett az első — akkor meg nem valósult — atomerőmű-program, kormányközi tárgyalásaiban és a hazai előkészítés munkáiban. Tíz évvel ezelőtt, amikor úgy látszott, nem lesz semmi a magyarországi atomerőműből, elment a minsztérium- ból és a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat igazgatója lett. Jól érzi ott magát, szereti a munkáját, amikor ismét nehéz döntés előtt áll. Visszahívják a minisztériumba, hogy miniszteri biztosként irányítsa az atomerőmű előkészítő munkálatait. Vállalja. Négy évi munka után kinevezik a megalakuló Atomerőmű Vállalat igazgatójának, később kormánybiztosnak. A családra mindig kevés ideje jutott, de ők ezt megértőén veszik tudomásul, felesége és két gyereke Budapesten él, ő maga Pakson. Tolna megyeinek vallja magát, eddig még sehol nem töltött el annyi időt, mint az atomerőműnél. A megyéhez kötik — munkáján kívül — közéleti megbízatásai is. Tagja a megyei pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. Kutatási téma: a burgonya A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem burgonyakutatási osztálya foglalkozik hazánkban az új burgonyafajták előállításával. A kísérletek során eddig tizenöt új fajtát nemesítettek. Palánk tegnap; ma és holnap e Az állattartó-telepi gépész és mezőgazdasági gépész tanulók szüleinek 41 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban (tsz és ÁG együtt). Ugyanez az arány a kertészeknél 35 százalékos, a növénytermesztőknél és állattenyésztőknél eléri a 61 százalékot, míg az állategészségőröknél 42 százalékos. A fenti számok és a 100 közötti különbségbe tartozók „egyéb” foglalkozásúak, tehát szüleiknek édeskevés közük van a mezőgazdasághoz. Ez utóbbi megállapítást azonban alighanem sietve helyesbíteni kell. Az a gyakorlati tapasztalatunk, hogy a mezőgazdaság Magyarországon senkit nem hagy hidegen. Az időjárás kedvező vagy kedvezőtlen volta, az ország kenyere az aszfalton élőket is érdekli. Amiben bizonyára nem csekély szerepet játszik a hazai városiasodás üteme és az, hogy második, de legfeljebb harmadik nemzedéki fokon szinte mindenki kötődik valamilyen úton- módon a faluhoz. Csonka Károly igazgató, aki állami gazdasági vezető beosztásból került ide, tanulói között agrárdinasztiák sarjairól éppúgy tud, mint például az Ár- kossy ikerpárról, akik pesti kislányokként vették a fejükbe, hogy mezőgazdasági pályára mennek. Mire képesít a szakközép- iskola elvégzése? Bármelyik felsőoktatási intézményben való továbbtanulásra, de a gyakorlat — érthető módon — azt bizonyítja, hogy a végzettek elsősorban a szakáguknak megfelelő főiskolák, egyetemek felvételi bizottságai előtt vannak előnyben. Ilyenek természetesen vannak, de a tapasztalat arra vall, hogy — tisztelet a kivételnek! — nem a legjobb általános iskolai végzettségűek jelentkeznek ide (amiről még szó lesz!), így tanácsosnak tűnik az érettségi bizonyítvánnyal együtt megszerzett szakmunkásképesítés hasznosítási területeit is számba venni. Az állattartó-telepi gépészeket várják a mezőgazda- sági nagyüzemek állat- tenyésztési telepei, az AGRO- BER és AGROKER, továbbá az egyéb gépesítéssel, tervezéssel foglalkozó mezőgazda- sági jellegű vállalatok. Az állattenyésztőkből érettségizett szarvasmarha-tenyésztő szakmunkások, állattenyésztési brigádvezetők, törzskönyvvezetők, telepvezetőhelyettesek, majd kellő gyakorlat árán telepvezetők lehetnek. Szakigazgatási, valamint felvásárlási szerveknél és termeltető vállalatoknál szakelőadói munkaköröket tölthetnek be. Munkaterületet találhatnak ivadékvizsgáló állomásokon, kutató- és kísérleti intézetek üzemeinél. Az elhelyezkedés különösen széles skálája vár az állat- egészségőrökre, akiknek munkába állításával régi hiányt pótol a magyar mező- gazdaság. Pontosabban: — igyekszik behozni azt a lemaradást, mely a növény- védelemmel szemben az állatok egészségvédelmének hátrányára megmutatkozott. A közeli években több száz állategészségügyi szaksegéd, felcser, állategészségőr mun- ba állítása válik szükségessé. A végzettek munkát kaphatnak a nagyüzemi állat- tenyésztő és állattartó telepeken, állategészségügyi állomásokon, laboratóriumokban, ambulanciákon, oltóanyag- és tápszerkészítő vállalatoknál, mesterséges termékenyítő állomásokon és ivadékvizsgáló állomásokon. Amihez tulajdonképpen viszonylag egyszerű utat kell követni. Nem szükséges egyebet tenni, mint tanulni. Árkossy Krisztina ikertestvérével együtt a fővárosból jött Palánkra Csonka Károly igazgatónak agrárdinasztiákból származó növendékei is vannak Harminc vagy még több évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy agrár- oktatási intézmény ne rendelkezzen tangazdasággal. Ma inkább az elképzelhetetlen, hogy minden szakterület számára, minden igényt kielégítővel rendelkezzen. A palánkiak gyakorló gazdasága elsősorban a Szekszárdi ÁG, de ide tartozik a bátai termelőszövetkezet, a Szekszárdi Állategészségügyi Állomás és a mesterséges termékenyítő főállomás is. A jövőben minden bizonnyal ilyen helyet foglal majd el a Szekszárdi Húskombinát. A gyakorlat nélkülözhetetlen, valamennyi szakon az oktatás szerves része és többször több hetes időt vesz igénybe. A korábban már említett — felnőtteknek szóló — levelező oktatás gócpontja nemcsak az anyaiskola, hanem annak kihelyezett tagozatai működnek Tamásiban, Bo- gyiszlón, Szakályban és Tevelen is, többnyire az általános iskolák tantermi lehetőségeinek felhasználásával. A tantestület legnagyobb része ötévesnél hosszabb pedagógiai gyakorlattal rendelkezik, de nyolcán 15—20 éves, egyetlen személy pedig éppen 27 éves tapasztalatot mondhat magáénak. Kiss László 1953. október 1-én kezdte el pályáját Palánkon. De milyenek a gyerekekés tulajdonképpen mit lehet elvárni tőlük? (Folytatjuk) ORDAS IVÄN Fotó: Kapfinger András Munka verseny Alkotó kezdeményezés Maholnap az eredményeket összesítik. Az MSZMP XII. kongresszusa és Magyar- ország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny a hajrájához érkezett. Fél esztendő telt el azóta, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága e termelési vetélkedőre szólított — s immár nemcsak a felajánlásokról, hanem a teljesítményekről, értékes részeredményekről is híradást kopognak a szerkesztőségi telexgépek. Szó sincs elképesztő — már- már az irrealitás határát súroló — százalékokról, soha- nem-volt rekordokról; e hónapokban senki nem magasz- tosodott példaképpé, a munka hősévé. A korábbi évtizedek — nem mindig átgondolt — munkaversenyei éppúgy az archívumba kerültek, mint a gazdaságfejlesztés akkori — jószerével csak a mennyiségi szemléletet hirdető — módszerei. Aligha akad ma Magyarországon bárki is, aki ne tudná, a számok bűvölete torzuláshoz vezethet, a „több” helyébe új fogalomként a „jobb”, sőt nemegyszer a „kevesebb” került. Vagyis kevesebb energiát, import (és hazai) alapanyagot, munkaórát felhasználva kell jobbat, korszerűbbet, tartósabbat, tetszetősebbet — minden piacon értékesíthető terméket gyártani. Mondhatnánk: gazdálkodásunk fenti alapelvei nem a munkaverseiiy-mozgalom kapcsán fogalmazódtak meg. Ám az üzemek, az üzemrészek, a szocialista brigádok mostani felajánlásait éppen az fémjelzi, hogy a népgazdaság céljaihoz, az éves tervekben rögzített országos és helyi feladatokhoz illeszkednek. Ezért nem kelt meglepetést, ha valamelyik kollektíva túlteljesítés helyett csupán a terv teljesítését vállalja. Hogyan? Külön felajánlásba foglalva annak tesznek eleget, amit amúgy is meg kell tenniök? Bizony, olykor az is többlet-erőfeszítést kíván: a tervek teljesítése, a határidők tartása nemcsak az akaráson múlik. Amíg a vállalatok közötti kooperáció, az üzem- és munkaszervezés a gyártóktól független okok miatt is meg-megbicsaklik, szükség van a rögtönzőkészségre, a pillanatnyi helyzethez való rugalmas alkalmazkodásra. Az elmúlt hetek hírei közül példaként kiragadhatjuk azt, amelyik a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságról tudósított: a 102 szocialista brigád anyag- ellátási gondokkal birkózik. Felajánlásuk lényege: a nehézségek ellenére is teljesítik exporttervüket — a rendelkezésre álló gépek-eszközök jobb kihasználásával. S ha már szó esett az exportról : a többletvállalások — mert azért olyanok is akadnak — elsődlegesen a külgazdasági egyensúly javítását célozzák. Baranyából érkezett hír szerint az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dolgozói főleg a marhahús kivitelét helyezték előtérbe; a munkaverseny is közrejátszott abban, hogy tavaly a tervezett 1400 tonna marhahúsnak több mint kétszeresét adták el külpiacon. A Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyára terven felül 83 olaj áramlásmérő állomást juttatott el a Szovjetunióba. (Ugyanez a kollektíva tőkés importot tett nélkülözhetővé: 12 saválló tartályt készített hazai fel- használásra.) Mind több helyütt, és mind többen érzik át az ésszerű takarékosság költségcsökkentő-jövedelemnövelő hatását. A Beton- és Vasbetonipari Művek dolgozói például 115 ezer munkaórát takarítanak meg a munkaidőalap jobb kihasználásával, a veszteségidők csökkentésével. Mindez a forintok nyelvén 11,7 milliós anyag-, továbbá 2,5 milliós energia-megtakarítást jelent a nagyvállalatnak; a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál az anyag- és energiatakarékossággal kapcsolatos vállalások 30 millió forinttal csökkentik a költségeket; a Visontai Gagarin Hőerőműből érkező hír 16 millió forintos költségmegtakarításra utal... Kétségtelen: a közgazdaságtan tételei nem tartalmazzák a munkaverseny fogalmát. A dolgozók önkéntes alkotó kezdeményezéséről van szó, amely önmagában nem helyettesítheti a nép- gazdasági és a vállalati döntések sorát. A munkaverseny hatására nem válik korszerűbbé a termékszerkezet, nem újulhat meg alapjaiban az avult piaci ismeretekkel rendelkező vállalatok gazdálkodása. De ott, ahol a vállalati stratégiát kimunkáló vezetés már jó úton jár, a megújulás — a továbblépés — lendítője lehet a brigádok többletvállalása. Természetesen ott vállalkozhattak a dolgozók a legértékesebb felajánlásokra, ahol kellő mélységig ismerik és értik a célokat, s nemcsak a végrehajtásból, hanem az együttgondolkodásból is részt kaphattak. Február elején újabb kezdeményezés keltett figyelmet: a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor vasöntő szocialista brigádjának tagjai szólítottak kommunista szombatokra. A felhívásukhoz csatlakozók szintúgy a gazdálkodás céljait segítik — ám egyszersmind a társadalom terheit is enyhítik. A kommunista műszakért járó bevételt a gyermekintézmények terven felüli fejlesztésére ajánlják: munkájuk nyomán több hely lehet az óvodákban, iskolákban, önkéntes — és ugyancsak alkotó kezdeményezés ez is, amely szintén érzékelteti a mostanihoz hasonló ünnepi és a más alkalmakkor meghirdetett hétköznapi munkaversenyben rejlő lehetőségeket. FÖLDES TAMÁS