Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

1980. március 15. ^fepÜJSÄG 3 A népfront életéből Hallatlanul fontos része a népfrontmunkának az el­nökségek mellett működő munkaközösségek tevé­kenysége. A HNF Szekszárd városi elnöksége mellett is több munkaközösség tevékeny­kedik eredményesen, kö­zöttük a család- és ifjúság- politikai. Hat évfr vannak együtt nagyjából azonos összetételben, ez alatt az idő alatt összekovácsoló- dott a közösség. Vezetője Szabó Istvánné, a városi tanács személyze­ti osztályvezetője. A bi­zottság tagjain kívül még számos aktivistát mozgat­nak rendszeresen vagy időszakonként. Szinte köz­vetítőszerepet látnak el a lakosság egy rétege és a tanács különféle osztályai között. Közvetítik a gon­dokat és problémákat. Nemrégiben nagy fába vágták a fejszéjüket. A gyámügyi csoporttól elkér­ték a veszélyeztetett csa­ládok, illetve gyerekek tel­jes névsorát. Most a hiva­talos lista ismeretében szinte teljes körűen figye­lemmel tudják kísérni ezeknek a gyerekeknek a sorsát. A gyámügyi osztály számára pedig egy kérdőív segítségével adnak infor­mációt tapasztalataikról. Működésük 6 éve alatt mindenki megismerte a sa­ját lakókörzete vagy mun­kahelye környékének a problémáit, most birtoká­ban vannak a már nyil­vántartott veszélyeztetet­teknek is, de ezen kívül is mindenkivel törődnek, aki­ről csak hallottak. A munkaközösség vegyes összetétele is lehetővé te­szi, hogy valóban minden­ről tudjanak, ami a vá­rosban ezen a területen figyelemre méltó. Van kö­zöttük pedagógus, védőnő, munkás, ifjúságvédelmi fe­lelős és szociálpolitikai előadó, szociális gondozó, nyugdíjas. Az ismeretségi körükben is tudják már, hogy hozzájuk lehet és ér­demes fordulni. Ahol szükségesnek lát­ják, ott a szociális gondo­zó vagy a védőnő társasá­gában látogatják meg a családot. Más esetben egye­dül, hiszen a feladatokat nem úgy osztják ki, ha­nem mindenki olyan terü­leten vállalhat megbíza­tást, amit ismer. Tevékeny­ségük konkrét és folyama­tos, figyelemmel kísérik a gyerekek és szülők sorsát is. Sok gondon sikerült már segíteniük. Gyakran kérnek segélyt vagy óvo­dai, bölcsődei felvételt Volt már olyan eset, ami­kor lakásügyet is intéztek, az apának vagy anyának munkahelyet szereztek. Jelzéseik eljutnak a ta­nács illetékes osztályaihoz. Az utóbbi időben a ta­nácstagok is jelentkeztek már náluk megfigyeléseik­kel, jelzéseikkel, és a bi­zottságban is dolgozik ta­nácstag. Szabó Istvánné felelős­ségteljes munkát végez, hogyan van ideje, még ezen kívül ennyit vállalni, merül fel a kérdés. A válasza igen egyszerű és emberi. A munkahelyi feladata is az, hogy az em­berek gondjával, problé­máival törődjön, igen jól össze tudja tehát ezzel egyeztetni a vállalt társa­dalmi munkát. Megyénket képviselik (8) Szabó Benjámin 1951-ben egy fiatal szak­munkás kétévi villanysze­relés után szakérettségit tesz Debrecenben. Egyévi nyelvtanulás és előkészítő tanfolyam után Ivanovóban kezdi meg egyetemi tanul­mányait, majd Moszkvá­ban folytatja, az Energe­tikai Intézetben. 1958-ban végez, még az évben dol­gozni kezd az Ajkai Hő­erőműben. Egy évvel ké­sőbb megválasztják — nem függetlenített — párttit­kárnak, újabb egy év hiúi­vá az erőmű igazgatójának nevezik ki, huszonnyolc éves korában. Szabó Benjáminnak hív­ják, ma a Paksi Atomerő­mű kormánybiztosa, a munkásmozgalomban 1951 óta vesz részt, a pártnak 1953 óta tagja. Az életútnak egyetlen titka van: a szüntelen ta­nulás és a kemény mun­ka, mert a felsoroltakon kívül még számos poszton kellett bizonyítania tudá­sát, munkabírását. Volt 1963-tól a pártközpont ipari osztályának munka­társa, majd ennek megszű­nése után a Nehézipari Mi­minisztérium miniszteri biztosaként részt vett az első — akkor meg nem va­lósult — atomerőmű-prog­ram, kormányközi tárgya­lásaiban és a hazai előké­szítés munkáiban. Tíz év­vel ezelőtt, amikor úgy lát­szott, nem lesz semmi a magyarországi atomerőmű­ből, elment a minsztérium- ból és a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Válla­lat igazgatója lett. Jól érzi ott magát, szereti a mun­káját, amikor ismét nehéz döntés előtt áll. Visszahív­ják a minisztériumba, hogy miniszteri biztosként irá­nyítsa az atomerőmű elő­készítő munkálatait. Vál­lalja. Négy évi munka után kinevezik a megala­kuló Atomerőmű Vállalat igazgatójának, később kor­mánybiztosnak. A családra mindig kevés ideje jutott, de ők ezt meg­értőén veszik tudomásul, felesége és két gyereke Budapesten él, ő maga Pakson. Tolna megyeinek vallja magát, eddig még sehol nem töltött el annyi időt, mint az atomerőműnél. A megyéhez kötik — munká­ján kívül — közéleti meg­bízatásai is. Tagja a me­gyei pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. Kutatási téma: a burgonya A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem burgonyakutatási osztálya foglalkozik hazánkban az új burgonyafajták elő­állításával. A kísérletek során eddig tizenöt új fajtát ne­mesítettek. Palánk tegnap; ma és holnap e Az állattartó-telepi gépész és mezőgazdasági gépész ta­nulók szüleinek 41 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban (tsz és ÁG együtt). Ugyanez az arány a kertészeknél 35 százalékos, a növénytermesz­tőknél és állattenyésztőknél eléri a 61 százalékot, míg az állategészségőröknél 42 szá­zalékos. A fenti számok és a 100 közötti különbségbe tar­tozók „egyéb” foglalkozásúak, tehát szüleiknek édeskevés közük van a mezőgazdaság­hoz. Ez utóbbi megállapítást azonban alighanem sietve helyesbíteni kell. Az a gya­korlati tapasztalatunk, hogy a mezőgazdaság Magyaror­szágon senkit nem hagy hi­degen. Az időjárás kedvező vagy kedvezőtlen volta, az ország kenyere az aszfalton élőket is érdekli. Amiben bi­zonyára nem csekély szerepet játszik a hazai városiasodás üteme és az, hogy második, de legfeljebb harmadik nem­zedéki fokon szinte minden­ki kötődik valamilyen úton- módon a faluhoz. Csonka Károly igazgató, aki állami gazdasági vezető beosztásból került ide, tanulói között ag­rárdinasztiák sarjairól épp­úgy tud, mint például az Ár- kossy ikerpárról, akik pesti kislányokként vették a fejük­be, hogy mezőgazdasági pá­lyára mennek. Mire képesít a szakközép- iskola elvégzése? Bármelyik felsőoktatási in­tézményben való tovább­tanulásra, de a gyakorlat — érthető módon — azt bizo­nyítja, hogy a végzettek első­sorban a szakáguknak meg­felelő főiskolák, egyetemek felvételi bizottságai előtt van­nak előnyben. Ilyenek termé­szetesen vannak, de a ta­pasztalat arra vall, hogy — tisztelet a kivételnek! — nem a legjobb általános iskolai végzettségűek jelentkeznek ide (amiről még szó lesz!), így tanácsosnak tűnik az érettségi bizonyítvánnyal együtt megszerzett szakmun­kásképesítés hasznosítási te­rületeit is számba venni. Az állattartó-telepi gépé­szeket várják a mezőgazda- sági nagyüzemek állat- tenyésztési telepei, az AGRO- BER és AGROKER, továbbá az egyéb gépesítéssel, terve­zéssel foglalkozó mezőgazda- sági jellegű vállalatok. Az állattenyésztőkből érettségi­zett szarvasmarha-tenyésztő szakmunkások, állattenyész­tési brigádvezetők, törzs­könyvvezetők, telepvezető­helyettesek, majd kellő gya­korlat árán telepvezetők le­hetnek. Szakigazgatási, vala­mint felvásárlási szerveknél és termeltető vállalatoknál szakelőadói munkaköröket tölthetnek be. Munkaterüle­tet találhatnak ivadékvizs­gáló állomásokon, kutató- és kísérleti intézetek üzemeinél. Az elhelyezkedés különösen széles skálája vár az állat- egészségőrökre, akiknek munkába állításával régi hiányt pótol a magyar mező- gazdaság. Pontosabban: — igyekszik behozni azt a le­maradást, mely a növény- védelemmel szemben az álla­tok egészségvédelmének hát­rányára megmutatkozott. A közeli években több száz állategészségügyi szaksegéd, felcser, állategészségőr mun- ba állítása válik szükségessé. A végzettek munkát kaphat­nak a nagyüzemi állat- tenyésztő és állattartó tele­peken, állategészségügyi állo­másokon, laboratóriumokban, ambulanciákon, oltóanyag- és tápszerkészítő vállalatok­nál, mesterséges termékenyí­tő állomásokon és ivadék­vizsgáló állomásokon. Amihez tulajdonképpen viszonylag egyszerű utat kell követni. Nem szükséges egye­bet tenni, mint tanulni. Árkossy Krisztina iker­testvérével együtt a fővá­rosból jött Palánkra Csonka Károly igazgatónak agrárdinasztiákból szárma­zó növendékei is vannak Harminc vagy még több évvel ezelőtt elképzelhetet­len volt, hogy egy agrár- oktatási intézmény ne rendel­kezzen tangazdasággal. Ma inkább az elképzelhetetlen, hogy minden szakterület számára, minden igényt ki­elégítővel rendelkezzen. A palánkiak gyakorló gazdasága elsősorban a Szekszárdi ÁG, de ide tartozik a bátai ter­melőszövetkezet, a Szekszár­di Állategészségügyi Állo­más és a mesterséges ter­mékenyítő főállomás is. A jö­vőben minden bizonnyal ilyen helyet foglal majd el a Szekszárdi Húskombinát. A gyakorlat nélkülözhetetlen, valamennyi szakon az okta­tás szerves része és többször több hetes időt vesz igénybe. A korábban már említett — felnőtteknek szóló — levele­ző oktatás gócpontja nem­csak az anyaiskola, hanem annak kihelyezett tagozatai működnek Tamásiban, Bo- gyiszlón, Szakályban és Te­velen is, többnyire az általá­nos iskolák tantermi lehető­ségeinek felhasználásával. A tantestület legnagyobb része ötévesnél hosszabb pe­dagógiai gyakorlattal rendel­kezik, de nyolcán 15—20 éves, egyetlen személy pedig éppen 27 éves tapasztalatot mond­hat magáénak. Kiss László 1953. október 1-én kezdte el pályáját Palánkon. De milyenek a gyerekekés tulajdonképpen mit lehet el­várni tőlük? (Folytatjuk) ORDAS IVÄN Fotó: Kapfinger András Munka verseny Alkotó kezdeményezés Maholnap az eredményeket összesítik. Az MSZMP XII. kongresszusa és Magyar- ország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meg­hirdetett munkaverseny a hajrájához érkezett. Fél esz­tendő telt el azóta, hogy a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a KISZ Központi Bizottsága e termelési vetél­kedőre szólított — s immár nemcsak a felajánlásokról, hanem a teljesítményekről, értékes részeredményekről is híradást kopognak a szer­kesztőségi telexgépek. Szó sincs elképesztő — már- már az irrealitás határát sú­roló — százalékokról, soha- nem-volt rekordokról; e hó­napokban senki nem magasz- tosodott példaképpé, a mun­ka hősévé. A korábbi évtize­dek — nem mindig átgondolt — munkaversenyei éppúgy az archívumba kerültek, mint a gazdaságfejlesztés ak­kori — jószerével csak a mennyiségi szemléletet hir­dető — módszerei. Aligha akad ma Magyarországon bárki is, aki ne tudná, a szá­mok bűvölete torzuláshoz ve­zethet, a „több” helyébe új fogalomként a „jobb”, sőt nemegyszer a „kevesebb” került. Vagyis kevesebb energiát, import (és hazai) alapanyagot, munkaórát fel­használva kell jobbat, kor­szerűbbet, tartósabbat, tet­szetősebbet — minden pia­con értékesíthető terméket gyártani. Mondhatnánk: gazdálkodá­sunk fenti alapelvei nem a munkaverseiiy-mozgalom kapcsán fogalmazódtak meg. Ám az üzemek, az üzem­részek, a szocialista brigádok mostani felajánlásait éppen az fémjelzi, hogy a népgaz­daság céljaihoz, az éves ter­vekben rögzített országos és helyi feladatokhoz illeszked­nek. Ezért nem kelt meglepe­tést, ha valamelyik kollektí­va túlteljesítés helyett csu­pán a terv teljesítését vállal­ja. Hogyan? Külön felaján­lásba foglalva annak tesznek eleget, amit amúgy is meg kell tenniök? Bizony, olykor az is többlet-erőfeszítést kí­ván: a tervek teljesítése, a határidők tartása nemcsak az akaráson múlik. Amíg a vállalatok közötti kooperáció, az üzem- és munkaszervezés a gyártóktól független okok miatt is meg-megbicsaklik, szükség van a rögtönzőkész­ségre, a pillanatnyi helyzet­hez való rugalmas alkalmaz­kodásra. Az elmúlt hetek hí­rei közül példaként kiragad­hatjuk azt, amelyik a Dél­alföldi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaságról tudósított: a 102 szocialista brigád anyag- ellátási gondokkal birkózik. Felajánlásuk lényege: a ne­hézségek ellenére is teljesítik exporttervüket — a rendel­kezésre álló gépek-eszközök jobb kihasználásával. S ha már szó esett az ex­portról : a többletvállalások — mert azért olyanok is akadnak — elsődlegesen a külgazdasági egyensúly javí­tását célozzák. Baranyából érkezett hír szerint az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat dolgozói főleg a marhahús kivitelét helyezték előtérbe; a munkaverseny is közreját­szott abban, hogy tavaly a tervezett 1400 tonna marha­húsnak több mint kétszeresét adták el külpiacon. A Vegyi­műveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyára terven felül 83 olaj áramlás­mérő állomást juttatott el a Szovjetunióba. (Ugyanez a kollektíva tőkés importot tett nélkülözhetővé: 12 saválló tartályt készített hazai fel- használásra.) Mind több helyütt, és mind többen érzik át az ésszerű takarékosság költségcsökken­tő-jövedelemnövelő hatását. A Beton- és Vasbetonipari Művek dolgozói például 115 ezer munkaórát takarítanak meg a munkaidőalap jobb ki­használásával, a veszteség­idők csökkentésével. Mindez a forintok nyelvén 11,7 mil­liós anyag-, továbbá 2,5 mil­liós energia-megtakarítást je­lent a nagyvállalatnak; a Fe­jér megyei Állami Építőipari Vállalatnál az anyag- és energiatakarékossággal kap­csolatos vállalások 30 millió forinttal csökkentik a költsé­geket; a Visontai Gagarin Hőerőműből érkező hír 16 millió forintos költség­megtakarításra utal... Kétségtelen: a közgazda­ságtan tételei nem tartal­mazzák a munkaverseny fo­galmát. A dolgozók önkéntes alkotó kezdeményezéséről van szó, amely önmagában nem helyettesítheti a nép- gazdasági és a vállalati dön­tések sorát. A munkaverseny hatására nem válik korsze­rűbbé a termékszerkezet, nem újulhat meg alapjaiban az avult piaci ismeretekkel rendelkező vállalatok gaz­dálkodása. De ott, ahol a vál­lalati stratégiát kimunkáló vezetés már jó úton jár, a megújulás — a továbblépés — lendítője lehet a brigádok többletvállalása. Természete­sen ott vállalkozhattak a dol­gozók a legértékesebb fel­ajánlásokra, ahol kellő mély­ségig ismerik és értik a cé­lokat, s nemcsak a végrehaj­tásból, hanem az együttgon­dolkodásból is részt kaphat­tak. Február elején újabb kez­deményezés keltett figyelmet: a Vörös Csillag Gépgyár Szik­lai Sándor vasöntő szocialis­ta brigádjának tagjai szólí­tottak kommunista szomba­tokra. A felhívásukhoz csat­lakozók szintúgy a gazdálko­dás céljait segítik — ám egyszersmind a társadalom terheit is enyhítik. A kom­munista műszakért járó be­vételt a gyermekintézmények terven felüli fejlesztésére ajánlják: munkájuk nyomán több hely lehet az óvodák­ban, iskolákban, önkéntes — és ugyancsak alkotó kez­deményezés ez is, amely szin­tén érzékelteti a mostanihoz hasonló ünnepi és a más al­kalmakkor meghirdetett hét­köznapi munkaversenyben rejlő lehetőségeket. FÖLDES TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom