Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

U NÉPÚJSÁG

1980. február 13.

ON KER

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Buszjárat

Szekszárdiról, a Bottyán hegyitek nevében kaptuk a következő szövegű levelet:

„...Az volna a kérdésem, miért nem közlekedik felénk autóbusz? Sokan lakunk ezen a részen, azonkívül a hétvégi házak, szőlőskertek száma is jelentős. A legközelebbi megálló a Kadarka utcai bölcsőde előtt van, s addig sokat kell gyalogolnunk. Mióta az övárkot megépítették, az út is jó állapotban van. Ha erre közlekedne buszjárat, biztosan nem lenne kihasználatlan...”

A levélét a Volán 11. számú Vállalatnak és Szekszárd váVos tanácselnökének küld. tűk .meg. A válaszokat az alábbiakban közöljük:

„...Vállalatunk a Bottyán hegyi lakótelep tömegközlekedésével kapcsolatosan menetrendszerű járatot nem tud indítani, amíg a szekszárdi Városi Tanács nem csináltatja meg a Bottyán hegyi fordulóhelyet, a Kun Béla utcában a jelenlegi 3 méteres útburkolatot 6 méterre nem szélesítik ki, valamint a Körösi Csorna SánTelefonszámunk: 12-284

dór út és a Herman Ottó út csatlakozó beláthatóságának javítását, kijelölt gyalogos- átkelőhely kialakítását. Ha ezek a munkálatok elkészül, nek, vállalatunk a menetrendszerű járatot azonnal beállítja...”

Volán 11. sz. Vállalat Piegll Ferenc igazgató

„...A Bottyán hegyre autó- buszjárat beindításához a szükséges út-, útcsatlakozás és járdaépítés tervei elkészültek. Azonban a járat megindításához fordulóhely kialakítása, útburkolat szélesítése, járda, várakozóé ziget építése szükségesek, amelyekhez anyagi fedezettel jelenleg nem rendelkezünk. E munkákat — anyagi lehető, ségeink (függvényében — részben már 1980-iban, részben a következő években tudjuk elvégezni, s addig autóbuszjáratot indítani sajnos nem tudunk...”

Dir. Nedók Pál

Szekszárd város tanácselnöke

Kerékpár-alkatrész

Reiner Károlynétól, Duna- földvárról kaptuk az alábbi levelet:

„Az után szeretnék érdeklődni, hogy Csaba elnevezésű kempingkerékpárunkhoz hói kaphatnánk első villát? A nyáron hétéves kislányunk részére vásároltuk a fenti kerékpárt. Először a kormány törött el, azután pedig a menetes részénél, lent a kormány és a kerék között. Újabb kerékpárra — 2720 forintért vettük —, nincs pénzünk, s nagyon jó volna, ha a kérdéses alkatrészt megkaphatnánk hozzá, és használhatnánk is a kerékpárt...”

Reiner Károlyné levelét a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályára

küldtük, ahonnét Korsós István osztályvezető válaszát az alábbiakban közöljük:

,,..jA keresett kerékpár- alkatrészek jelenleg a szekszárdi járműboltban (Széchenyi u. 55.) kaphatók...”

Jár-e kiküldetési díj?

Somogyi Józsefné Paksról kérdezi:

„...A Paksi Konzervgyár alkalmazottja vagyok, Sár- szentlőrincen telepvezetői teendőket látok el. A munkaidőm reggel 6-kor a gyár központi telepén azzal kezdődik, hogy a sárszentlőrinci telep részére a szükséges árut megrendelem és a napi munkavégzéshez szükséges segédanyagot felvételezem. Ezután vagy gyári gépkocsival, vagy autóbusszal a lőrinci telepre utazom, a kiküldött árut átveszem é? egész nap dolgozom. Paksra délután 17—18 órakor érkezem vissza. Vállalatom mégis naponta csak 8 óra munkaidőt számol el. Kérem, adjanak felvilágosítást, jó-e a munkaidő-elszámolás, vagy helytelen...”

A levelet a Paksi Konzervgyár igazgatójának, Örvös Ferencnek küldtük meg, aki a panaszos levélre a következőket válaszolta:

„..Somogyi Józsefné válla, latunk sárszentlőrinci előkészítő telepén dolgozik, mint a telep csoportvezetője.

Kollektív szerződésünk érteimében kiküldetési díj helyett havi 800 forint kiküldetési átalányt fizetünk ki részére. A véle történt szóbeli megállapodás alapján, amennyiben előfordult, hogy több órát dolgozott, azért szabadidő-megváltást kapott, illetve kap...”

Ml VÁLASZOLUNK

Császár István:

Az egész életemre kiható első szerelmemet az határozta meg, hogy akkoriban anyám takarítani járt. Űri házakhoz, többek között Trommelékhoz is. A legőszintébben szólva, sohasem dicsekedtem volna anyám foglalkozásával. Nem olyan időket élünk. Meg aztán úgy érzem magam, mint egy valódi gróf a származásukkal kérkedő újgazdagok között. Csak azért árulom el az igazat, mert enélkül nem tudnám elmondani ezt a történetet.

Tehát anyám takarítani járt, Trommelék velünk szemben laktak. És mindannyian Zuglóban laktunk.

Hat-hét éves lehettem ebben az időben. Az biztos, hogy már iskolába jártam.

Átmentem anyám után Trommelékhoz. Akadálytalanul bejutottam a lakásba. Végig minden ajtó nyitva volt. Anyám az egyik talpa alatt padlókefével ide-oda csúszkált. Olyan nevetséges volt, hogy vigyorogva megálltam és néztem, mert azt hittem, játszik, ö is vidáman intett felém, de a csúszkálást nem hagyta abba.

Aztán bejött egy velem egykorú kislány. Trommel Babyka. Öt már láttam az utcán, és onnan is tudtam a létezéséről, hogy mióta megtanultam olvasni, átküldte anyámmal a mesekönyveit.

Olyan szép kislányt azóta sem láttam. Finom bőrű volt, és földöntúlián tiszta és kedves és mosolygó, és rögtön megmutatta az egész házat, és szökdécselve mutatta meg. A kertet is. A vécét is, ahol csodálatos minőségű fehér papírok voltak egy dobozban.

— Vegyél ki egy papírt — mondtam.

Trommel Babyka kivett egyet. Szaladtunk ceruzáért, és rajzoltam neki, mert el akartam kápráztatni. Hálából, és azért, mert beleszerettem.

Aznap elhasználtuk a vécépapírok felét.. Mindre bohócot rajzoltam, piros és kék színessel. Az utókor, rhint „bohóckor- szak”-ról fog majd megemlékezni művészi pályámnak erről a szakaszáról. Minden kezem ügyébe kerülő papírdarabra bohócot rajzoltam akkoriban. Más nem érdekelt. A házakat, autókat, repülőket meghagytam a többieknek. Engem az ember érdekelt. Mint bohóc.

Trommel Babyka úgy leste minden művem megszületését, mint soha nem látott kinyilatkoztatást. Akárcsak én, ő sem volt képes megunni a bohócokat.

És természetesen ő is belém szeretett.

Egymásra talált az alkotó férfi és a gondoskodó nő.

Ezután minden takarítás alkalmával átmentem. Ezt Trommel Babyka mamája sem ellenezte, csupán arra figyelmeztetett, hogy módjával használjam az egészségügyi papírt. És adott egy almát.

Bár szerelmünket semmi sem zavarta, egyre jobban vágytam arra, hogy kitörjünk a Trommelék háza által nyújtott szűk világból, és mint királynőt, vezessem Babykát a magam határtalan birodalmába.

Ez a birodalom ott terült el az udvarunkon és környékén. A királynő-hasonlatnál maradva: be akartam vezetni Trommel Babykát az udvarba.

A ház, amelyben laktunk, földszintes volt, és legalább ötven méter hosszú. Mellettünk foghíjas kerítés választott el egy lóistállót és kocsiszínt. Ide csak esténként jöttek a fuvarosok. Napközben egy Rumos becenevű öregember őrködött, vagyis denaturált szeszt ivott, és egy kis harisnyaszárból — amit időnként elloptunk tőle — bagót tömött a szájába. Felőle nyugodtan csúszkálhattunk a szalmakazlakról, mászkálhattunk a padláson vagy a kocsik alatt.

De ez még nem minden! Ott volt az udvar végében a szemétdomb. Valóságos aranybánya, ezernyi felhasználható tárgy- gyal. A villanykörtét a falhoz lehet vágni, és akkor durran, a biciklibelsőt meg lehet nyújtani, a karikák, drótok és főleg a

4 Munka Törvény- könyvének a költségvetési szerveknél, a pénzintézeteknél. valamint a •zövetkezeti érdek- képviséléti szerveknél történő végrehajtásáról szól a munkaügyi miniszter 21/1979. (XII. 28.) MüM. számú rendeleté, amelyből különösen kihangsúlyozaindónak tartjuk a munkaügyi szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket. A jogszabály szerint ugyanis a munkaügyi szabályzatra is vonatkoznak — a jogszabályban foglalt eltérésekkel — a kollektív szerződésről szóló rendelkezések, a szabályzatot a dolgozókkal való megtárgyalás után állapítja meg a szakszervezet munkahelyi szervével egyetértésben a munkáltató, a munkaügyi szabályzat végrehajtásáról pedig indokolt esetben, illetve új szabályzat készítését megelőzően be kell számolni. Szabályozza a rendelet a költségvetési szervek dolgozóinak pótszabadságát, felmondási ideiét, a túlmunka díjazását, rendelkezik az üzemi étkezés igénybevételéről. a költségvetési szerv üdülőjébe beutaltak által fizetendő térítési díjakról stb.

A másodállás, mellékfoglalkozás és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásról szóló korábbi jogszabályt módosítja a munkaügyi miniszter 22/1979. (XII. 28.) MüM. számú rendeleté. amely szerint a főállású dolgozó más munkáltatónál történő foglalkoztatásához szükséges engedély csak abban az esetben adható meg. ha a dolgozó a munkáltatójánál legalább két éve munkaviszonyban áll. A dolgozó munkaideje a másodállásban, a mellékfoglalkozásban és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem haladhatja meg havonta együttvéve a törvényes munkaideje egyharma- dáit, fizikai tevékenység esetén annak felét. Külön is felhívjuk a figyelmet a rendeletben írt összeférhetetlen- séei szabályokra.

A fenti két rendelet a Magyar Közlöny 1979. évi 93. számában jelent meg és 1980.

január 1. napján lépett hatályba.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1979. 32. számú törvényerejű rendeleté a mezőgazdasági földek védelméről szóló törvény egyes rendelkezéseit, az 1979. évi 33. számú törvényerejű rendelete pedig a földtulajdonra és a tartós földhasználatra vonatkozó egyes rendelkezéseket módosítja. Az előbbi szerint a magánszemélyek tulajdonában levő felszólítás ellenére felróható okból műveletlenül hagyott mezőgazdasági rendeltetésű földeket kártalanítás nélkül.állami tulajdonba kell venni. A korábbi szabályozás az állami tulajdon- bavétel feltételeként nem írta elő a „felróható” okot, s így a rendelkezés idős, beteg emberek vonatkozásában túl szigorúnak mutatkozott, hiszen az ő földjük nem nekik felróható okból maradt műveletlenül. mégis állami tulajdonba volt veendő. Az új szabályozás szerint erre most nincs lehetőség. Az utóbbi törvényerejű rendelet lehetővé teszi •— de csak kivételesen —. hogy termelőszövetkezeti földet állampolgár részére eladjanak. Az ilyen adásvételi szerződést a földhivatalnak jóvá kell hagynia, illetve a szerződés ennek jóváhagyására szorul, amely rendelkezés a megfelelő állami ellenőrzést hivatott biztosítani. A hivatkozott két tvr. a Magyar Közlöny 1979. évi 94. számában olvasható, s ugyanitt jelentek meg e jogszabályok végrehajtásáról szóló rendelkezések is.

„A vállalatok és szövetkezetek belső ellenőrzésének irányelvei 1980. évben” címmel közlemény jelent meg a Kereskedelmi Értesítő 1979. évi 39. számában. A közlemény részletesen felsorolja a belső ellenőrzés legfontosabb tennivalóit külön az áruellátás, a létszám- és bérgazdálkodás, a gazdálkodás hatékonysága, a társadalmi tulajdon és a fogyasztók érdekvédelme területén.

DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke

zseblámpaelemek mind jók valamire. Ha másra nem, arra, hogy szétszedjük.

De még ez sem minden! Mert a szemétdombon is túl, volt egy alacsony kerítés, amögött pedig, kicsit mélyebben, lakott a bolond Rózsa, akinek, ha lekiáltottunk, kijött a háza elé, és az öklét rázva ordítozott, miközben a fekete kutyája hörögve rángatta a láncát.

Hát ezt akartam megmutatni Trommel Babykának. Ide akartam őt vinni magammal. Az Én Világomba, amiről már annyit meséltem neki. Szíve leghőbb vágya volt velem jönni, de a mamája még a széltől is féltette. Végre, egy gyönyörű tavaszi napon elengedte, lelkemre kötve, hogy nagyon vigyázzak rá, és ne legyünk sokáig. Aggódott, de már nem tudott ellenállni Babyka könyörgésének.

_ Rögtön a szemétdomb felé vezettem. Kézen fogva mentünk, ő fehér harisnyában és fekete lakkcipőben, én pedig mezítláb. Túlságosan is siettem, úgy, hogy el kellett engednem a kezét, mert félve lépegetett a magasra nőtt gazban.

— Ezt nézd meg — mondtam, amikor odaértünk.

— Szemét — mondta.

— Ide nézz! — kiáltottam vidáman, és felkaptam egy piros lábast, és egy darab vassal ütni kezdtem, mint, a dobot. Szemem-szám tele lett a pattogó zománccal, de azért csak ütöttem.

— Hagyjad! Menjünk innen — mondta Babyka.

Ledobtam a lábast, és beláttam, hogy nem itt kellett volna

kezdeni. Ismét kézen fogtam.

— Gyere, most olyat mutatok, amilyet nem láttál!

Indultunk az udvar vége felé. Erre még magasabb volt a

gaz. Csak attól féltem, hogy a bolond Rózsi nem lesz otthon.

Trommel Babyka megállt.

— No, gyere! — mondtam.

— Nem akarok — mondta Babyka.

— Meglátod, milyen érdekes lesz.

— Nem érdekel.

Elengedtem a kezét és csodálkozva néztem rá.

— Már fáradt vagyok. És itt minden olyan piszkos — mondta Babyka.

— Gyere csak, később már egész jó út lesz — mondtam, és előreléptem néhányat.

— Nem megyek — mondta Babyka, és visszafordult.

Amíg a házukig értünk, hallgattunk. Nem haragudtam rá,

csak nagyon szomorú lettem, és nem volt mit mondanom.

Többé nem mentem át hozzájuk. Magamban szenvedtem a boldogtalan szerelemtől, és azon tépelődtem, hogy talán a kocsiszínt kellett volna megmutatnom, vagy be kellett volna csöngetnünk az utca végén lévő villába és elszaladni. De hát azt csak este lehet, amikor nem látják, hogy ki volt az.

Ősszel, amikor jött a hideg idő, Trommelék nekem adták Babyka használt kabátját. Szürke Bocskay-kabát volt, az akkori divat szerinti. Ha az arcomhoz ért, megéreztem rajta Babykáék lakásának szagát, és Babyka arcának illatát.

Ahogy most erősen visszagondolok, úgy emlékszem, naftalin- szaga volt.

Császár István elbeszélése a Központi Sajtószolgálat 1979. évi novellapályázatán III. díjat nyert.

(Szikszai Károly illusztrációja)