Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

6 NÉPÚJSÁG

1980. február 10.

— Azt hiszem, ön az egyetlen igazgató, akinek még irodája sincs.

— Egyelőre nincs, sőt vállalatunk is most alakul.

I

— Tehát az igazgatónak nincs kit igazgatnia?

— Jelenlegi feladatom valóban más, de azt hiszem, sokkal nehezebb, mint egy bejáródott vállalat vezetése. Ugyanis meg kell szervezni egy olyan vállalatot, amelynek nincs múltja, csak jövő- ie_ van, mégpedig nagy jövője, s ez a tény tovább növeli a felelősséget. Már működik a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalát, amelynek Tolna megyei központja leszünk, tehát nem arról van szó, hogy az országban először itt valósítunk meg valamit, az viszont tény, hogy ez a vállalat a maga sajátos működési területével olyan, amit egy-két évtizeddel ezelőtt még csak elképzelni sem lehetett.

— Kezdjük talán a múlttal. 1950-ben Szegeden találkoztam Kalmár professzorral, aki akkor készítette el első számítógépét. Hatalmas masina volt, s alig tudott többet, mint azok a zsebben hordható gépek, amelyeket ma papírboltokban árusítanak. De a kérdés története nem Kalmár professzorral kezdődött, hisz már Pascal is készített számítógépet.

— S akkor említsük meg nagy hazánkfiát, Neumann Jánost, akinek tudományos jeletősége felmérhetetlen, ö állt a mai számítógépek bölcsőjénél, ami korábban történt, például a Pascal-féle gép. egészen más elvvel működött, s tulajdonképpen ösz- sze se hasonlítható a maiakkal. Az a bizonyos szegedi gép, amit Kalmár profesz- szor készített, valóban az elsők között volt. a fejlődés azonban itt is óriási. Az még elektroncsövekkel működött, sok ezer kellett belőlük, a mai gépeket viszont a multiprogram jellemzi, tehát több program egyidejű működtetése. Míg az első konstrukciókra bonyolultságuk volt jellemző, a maiakról azt mondhatjuk el, hogy megbízhatóbbak, s teljesítményűik nagysága nincs arányban szerkezetük bonyolultságával.

— Milyen gépe lesz a szekszárdi központnak?

— Úgynevezett R 35-ös, s ez világviszonylatban is jó közepesnek számít.

— Mit tud egy ilyen gép?

— Nagyon sok mindent, illetve fogalmazzunk úgy, hogy amire a megyében szükség lehet, azt elvégzi. Nekünk gazdasági feladatokat kell megoldanunk, ami meglehetősen sokrétű. Gondolok az alapnyilvántartásokra, például létszám, teljesítmény, hiányzók, munkabér, de el tudunk látni speciális feladatokat is, a húsiparral ilyenekre szerződtünk. Ennek az a lényege, hogy bármikor, bármilyen adatot meg tudunk adni. ami egy ilyen nagyszabású vállalatnál alapvetően fontos. Például napra készen lehet tudni, hogy milyen hatásfokkal dolgozik a vállalat, az irányítóknak tehát nem kell attól tartaniok, hogy váratlan meglepetés éri őket. Inkább csak a tréfa kedvéért: akár azt is meg tudjuk mondani, hogy kinek mikor van a születésnapja.

I

— Tegyük fel a szokásos kérdést: megéri-e?

— Erre még a beszélgetés során nyilván visszatérünk, egyelőre csak annyit, hogy országos program részeként készül el a szekszárdi központ. ami egyébként az országban a tizenhatodik lesz. Az alapelv az, hogy a me- svei határokon belül működjék egy-egy számítóközpont. A természetes fejlődés eredménye ez, s egy-két év múlva kiderül majd. hogy számítógépek nélkül nem lehet tervszerűen, optimálisan gazdálkodni.

— Beszéljünk akkor most arról, hol lesz a szekszárdi központ, s milyen stádiumban van megvalósítása?

— A KSH-val közös irodaházunk lesz, s 1981. dece- cember 31-re az épületnek „beüzemelve” kell állnia.

— Mi a biztosíték arra, hogy így is lesz?

— Szekszárd város, a megye támogatását messzemenően élvezzük. A kiviteli tervek március 30-ra készülnek el, a bontásokat a második negyedévben végzik el, s még ebben az évben megkezdődik az építkezés is. Annak érzékeltetésére, hogy milyen természetű építkezés ez, csak két adat: az épületben a géptermi rész nyolcszáz négyzetméter lesz, de itt a későbbiek során még egy R 35-öst el tudunk helyezni. A költségeket illetően pedig: az építkezés 76 millió forintba kerül. a géppark pedig 80 millióba.

— De a vállalat tulajdonképpen már működik.

— A szervezés folyik, s április 30-ra kell elkészülnie ideiglenes épületünknek a Balássa utcában. Itt gép még nem lesz, azonban így is nagy szükségünk van rá, mert itt bonyolítjuk le tanfolyamainkat. Ugyanis any- nyira újszerű munkáról van szó, hogy mindenkinek meg kell tanulnia új feladatát.

— Mi szükséges ahhoz, hogy valaki számítóközpontban dolgozhassák? Egyáltalában, ez olyan tehetséget feltételez, amire eddig alig volt szükség?

— Azt modhatom, hogy mindenféle képességű emberre szükségünk van, 'ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy mindenkinek legalább érettségije legyen. Az adatrögzítéshez különösebb matematikai képesség nem szükséges, bár nagy figyelmet, jó kombinálókészséget követel. A további munkák azonban olyan természetűek. hogy nagyon jól képzett szakemberek tudják csak ellátni.

— Beszéljünk tehát a számítóközpont felépítéséről.

— Négyosztályos rendszerben fogunk dolgozni: szervezési és programozási, termelési, műszaki és gazdasági osztály. Ezék természetesen különböző felkészültségű szakembereket kívánnak meg, éppen ezért minden jelentkezőnek képességvizsgát kell tennie. Ennek alapján végzi el az itteni speciális felkészítést, ami természetesen az elmélettel kezdődik, majd a gyakorlati résszel folytatódik. Körülbelül 180

szakképzett munkatársunk lesz. ezek közül májusig het- ven-nyolcvanat akarunk felvenni. Hangsúlyozni akarom, nem alkalmi munkáról van szó, a vállalat hosszú távon számít minden jelentkezőre, anpál is inkább mert egy ember képzése kb 80—100 ezer forintba kerül. Akit most felveszünk, azonnal állományba kerül, a vállalat szerződést köt vele, ami azt is jelenti, hogy az indulás után még legalább két évig itt marad. A jelentkezések most folynak, minden jel arra mutat, hogy a felkészítést zavartalanul el tudjuk kezdeni.

— Azt hiszem, annak se könnyű, aki jelentkezik. Választása egy életre szól.

— Éppen ezért veszi komolyan vállalatunk is. Mindenkivel külön foglalkozunk. s igyébszük pontosan felmérni, hogy az illető mire alkalmas, hol tudja legjobban megállni a helyét.

— De elég-e, ha csak a számítóközpont készül fel? A vállalatok, amelyekkel dolgozik, szolgáltatják az adatokat, nincs szükség arra, hogy itt is képzett adat- szolgáltatók legyenek? Vagy az egyik gépírókisasszonynak azt mondják, hogy mától kezdve ő a számítógépes?

— Szó sincs róla, valóban speciális feladatról van szó. Jelenleg 25—30 vállalattal vagyunk kapcsolatban, s a felkészítés során őket is felkészítjük mert a zavartalan munkához ez feltétlenül szükséges. Tehát az elképzelhetetlen, hogy valakit máról holnapra kijelölnek, ő lesz a számítógépesünk.

— Szóval ez nem olyan, mint amikor valaki bemegy a boltba, s vesz egy pár cipgt, de közben fogalma sincs a bőr minőségéről, a cipőgyártás fortélyairól.

— Szolgáltató vállalat vagyunk, de azért az egészen más fajta szolgáltatás. A partnernek jól felkészültnek kell lennie, s ehhez minden segítséget megadunk, hisz nekünk is érdekünk. Sőt a későbbiekben is állandóan vizsgáljuk majd. hogy a vállalatok miként hasznosították munkánkat, s ebben is segítségükre leszünk.

— Tehát akkor most újra meg kell kérdeznem: megéri?

— Mindenki ezt kérdezi, sőt rendszerint elhangzik az is, hogy a számítógépek köz- beiktatásával mennyivel csökkennek a költségek. Ugyanis rendszerint azt várják az emberek, hogy a számítógépek felszabadítanak ennyi és ennyi munkaerőt, $ ezek most visszamehetnek a térmelésbe. De ez így meglehetősen naivan hangzik. Ugyanis azt kell figyelembe venni, hogy maga a termelés vált bonyolultabbá, mégpedig azért, mert egy-egy üzem nem önmagában áll, egy kis közösség szükségletére termelve, hanem része a Világpiacnak, annak összes konzekvenciáival. Tehát ha egy Tolna megyei üzem a számítóközpontnál végezteti el gazdasági számítását, akkor ez nem azt jelenti, hogy automatikusan felszabadít bizonyos számú munkaerőt, vagyis ez nem jelent mechanikus létszámcsökkenést. Arról van szó — és ez nem csekélység —, hogy a számítóközpont információi

kedvezően befolyásolhatják a vállalati döntéseket, ezzel optimális lehetőségeket biztosítva. Egy magánkisiparos át tudja tekinteni tevékenységét. ami egy vállalati igazgató esetében kérdéses, hisz bonyolult kapcsolatban áll a termeléssel, önköltséggel, értékesítéssel. Vagyis ebben az esetben olyan információ- mennyiségről van szó, ahol a végeredmény fontos, mert a döntésnek egyidőben kell figyelembe vennie az ösz- szes tényezőt.

— Nélkülözhetetlen?

" — Bizonyos esetben nélkülözhetetlen. Itt ugyanis nem olyan mechanikus tevékenységről van szó, mint mondjuk a bérszámfejtés, hanem magáról a döntésről, tehát arról, hogy adott esetben mitől várható a legkedvezőbb eredmény. A számítógépes eljárásban ez az új, tehát az, hogy lehetővé teszi az optimális lehetőségek kihasználását.

— Mit jelent ez Tolna megye életében?

— Nagyon sokat. Olyan előrelépés, amit tulajdonképpen semmihez, ami korábban történt, nem lehet hasonlítani, ugyanis minőségileg más. Bekapcsolódást jelent a legmodernebb termelés kialakításába, éppen ezért hatását, eredményességét nem lehet közvetlenül azzal mérni, hogy mennyibe kerül és milyen direkt eredményt hoz.

— Beszélgetésünk kezdetén Pascal nevét említettük ...

— Azt hiszem, félrevezető lenne, ha olyan természetes fejlődésre gondolnánk, mint a technika más területén- Pascal gépe a klasszikus mechanika alapján működött. A mi gépünk ezzel szemben olyan elektronikus berendezés, melynek működéséhez program szükséges és saját munkáját vezérelni is tudja. A klasszikus mechanikának ebben kevés szerep jut, mert teljes egészében a modern elektronikát hasznosítja.

— Helyettesíti az embert?

— Abban az értelemben helyettesíti, hogy megszabadítja az információtenger minden veszélyétől. Tehát egy adott szituációban megmutatja, hogy mérre kívánatos haladni. A döntés azonban az emberé. A gép csak azt tudja, amit közlünk vele, s ha okos adatokat közlünk vele, okos válaszokat is ad. De önmagában nem lehet jelentősége, mert csak segítőtársa az embernek, de soha nem helyettesítheti.

— Mondjuk úgy. hogy a hibátlanul működő gépek hibátlanul működő és a korábbinál jobban felkészült embereket feltételeznek.

— Mindenképp. De ezt magunk is elő akarjuk segíteni. Mint mondtam, ezért fogjuk vizsgálni azt is, hogy az általunk szolgáltatott adatokkal okosan gazdálkodnak-e. Gépeink és remélem, munkatársaink minden igényt ki tudnak elégíteni, s hogy ez így legyen, már eleve két- műszakosra tervezzük munkánkat.

— Köszönöm. És remélem, hogy a számító- központtal szerződő vállalatok eredményeiben mutatkozik meg majd az igazi siker.

CSÄNYI LÁSZLÓ

Múltunkból

Újsághír: Az Egészségügyi Minisztérium egyelőre ideiglenes jelleggel az ország területén felfüggesztette a 18 hónapos korú gyermekek himlő elleni kötelező oltásának végrehajtását.

Az Egészségügyi Világszervezet Földünket himlőmentesnek nyilvánította.

A himlő szerte a világon egykor az egyik legrettegettebb betegség volt, amely igen gyakran halállal végződött. Fertőző betegség volt, s gyakran járványszerűen jelentkezett. E betegség történetével foglalkozók többsége úgy véli, hogy azt Afrikából hurcolták be Európába az ott harcoló katonák, a földközitengeri hajósok és az áruikat ott értékesítő kereskedők.

A korabeli feljegyzések, statisztikák és becslések szerint Európában a XVIII. században évente mintegy félmillió ember halt meg himlőben. Ugyanebben az időben Magyarországon 22—23 ezren vesztették életüket. Hazánkban a XVIII. században hat alkalommal lépett fel járványszerűen a himlő.

A himlő elleni küzdelemben a magyar orvosok úttörőmunkát végeztek. A szakirodalom szerint Európában először Raymann Ádám orvos alkalmazta a variolizá- ciót, amelynek lényege, hogy fertőzéssel enyhe lefolyású himlő-megbetegedést idézett elő, s ezáltal az emberi szervezet hosszabb időre védettséget kapott. (Sokáig úgy vél. ték, hogy a védettség egy életre szól.)

A Tolna megyei Levéltárban őrzött iratok közül igen sok foglalkozik a himlő megyei történetével, a pusztításaival és az ellene való védekezéssel. (Az iratokat tanulmányozta és feldolgozta dr. Gutay Miklós, a szekszárdi kórház orvosa — cikkünk. az ő tanulmányára épül.)

Nem tudjuk, mikor történt Tolna megyében az első himlő elleni védőoltás. A levéltári források szerint 1801— 1802. évben már 1331 esetben történt védőoltás a megyében (a védőoltásokról ez az első híradás). Ezeknek az oltásoknak egy részét Babits Mihály orvos végezte.

Miként történtek az első oltások?

Az oltóanyag használhatóságának megőrzése csak a gyermekről gyermekre való továbboltás révén volt lehetséges. Az oltóorvas a beoltott gyermeket anyjával együtt elvitte a szomszédos községbe, és az ő karjáról oltott tovább. Hogy ez az eljárás mennyire nehezítette az oltást, azt Györköny község elöljáróságának 1807. január 24-én kelt jelentése is bizonyítja:

„A mi Asszonyaink közül a Himlőnek által hozása végett Dorogra kelletett men- niek, mi hozzánk pedig sehonnét nem jött, sőt Bikáts- ra is, a Doctor Ur parantso- lattya szerint két Asszonyainkat be kellett küldeni, hogy ott a Himlőt által oltássá, hasonlóképpen Paksra is mi tőlünk parantsolt, a kit is Paksról Gerjenbe, onnét D. sz. Györgyre és onnét harmadnapra vetődött nagy nehezen haza, ez útra nem lévén felkészülve, éhséget, hideget bőv mértékben szenvedett a Kiss Gyermekes Asszony, forspontunk lovai is elerőtlenedvén nagy nehezen tudták haza érkezni.”

A nehézkes eljárás ellenére is, évről évre emelkedett a védőoltásokban részesítettek száma, 1806—07-ben már meghaladta a 7500-at is. Az oltásokat kezdetben Babits Mihály Mosetig András és Stumfell Jakab orvosok végezték, s egyre növekedett a chyrurgusok által beoltottak száma is. Később bekapcsolódtak az oltásiba a községi jegyzők, a papok sőt marha- orvos és borbély is volt közöttük. Később intézkedés történt, hogy az oltást csak orvosok végezhették.

A lakosság körében meglehetősen nagy volt az ellenállás. Az oltás nem volt kötelező a XIX. század első évtizedeiben, ezért különösen nagy gondot kellett fordítani a meggyőzésre, a felvilágosító munkára. A megye

lakói kedvelték Babits Mihályt közvetlenségéért, a szép beszédéért, a gyermekekkel való türelmes bánásmódért. Meggyőző szavára önként vitték az anyák gyermekeiket az oltóhelyre. Más volt a helyzet Mosetig András orvossál. A módszerekben nem volt válogatós, egy cél lebegett előtte: minél több gyermeket beoltani, megmenteni a himlőtől. Volt eset, hogy bottal és korbáccsal fenyegette meg az asszonyokat, ha nem jelennek meg gyermekeikkel az oltáson. Általában durva, goromba szavakat használt munkája során. Emiatt többször is bepanaszolták őt a nemes vármegyénél, amely többször is büntető eljárást folytatott ellene, s kilátásba helyezte elmozdítását is. A megyei ügyészség így jellemezte Mosetig orvost:

tí... nyilvános büntetésben már részesült, továbbá különböző illetlen gyaláz- kodásaiért néhány hivatalbéli személy magánemberként buzgóságukban intették, amiért a tekintetes vármegyéhez a közgyűlésen ismételten fordulván, elmarasztaltatott. A legkevésbé sem ügyelvén azonban ezekre, nemhogy megszívlelte volna, sőt annál inkább saját rossz természetének engedni és azonkívül nyughatatlan nyelvét nem akarva mérsékelni, olyan nagy volt vakmerő megátal- kodottsága, hogy már teljességgel elvetvén az Isten iránti félelmét és a királynak tartozandó hűségét, mind Üdvözítőnknek képére nem illő, tiszteletlen megjegyzéseket, mind pedig a király őfelsége személyre sértő szavakat használt.”

A 170—180 évvel ezelőtt alkalmazott módszerrel most sem érthetünk egyet, de annyi bizonyos, jogosnak tartjuk azt az elismerést, amiben részesült 1814-ben: a helytartótanács Mosetig Andrásnak adományozta az arany érdempénzt, mások dicsérő dekrétumban részesültek. Az 1801—1811 között be- oltottaknak egyharmadát Mosetig András részesítette védőoltásban.

Eleinte csak az 1—6 éves gyermekeket oltották be. Amikor azonban az 1810-es évek második felében ismét felütötte fejét a járvány, a megye 15 évre emelte fel a korhatárt, de egyidejűleg javasolta, hogy ne csak „az idősebb gyermekeket, hanem az éltesebbeket is, ha mindjárt a 25 esztendőt elérték is” részesítsék védőoltásba.

A hatóságok általában lelkiismeretesen tettek eleget kötelességüknek, mozgósították a lakosságot a védőoltásra. Természetesen akkor is akadtak, akik nem sokat törődték a felhívásokkal. Az ilyenekkel szemben erélyesen járt el a vármegye. így történt például a szakcsi Kelen József jegyző esetében is, aki nemcsak a beoltandókat nem írta össze, hanem a kitört járványt sem jelentette kellő időben. Babits Mihály azt javasolta, hogy újabb mulasztás esetén „kenyere veszett légyen,...”

*

Az Egészségügy! Világszervezet egy korábbi jelentése szerint 1962—1969 között Afrikában még 112 730, Ázsiában 556 393, Dél-Aimerikában 36 246 himlőmegbetegedés történt. Európában ekkorra már szinte teljesen visszaszorult ez a betegség. A fenti időben mindössze 355 megbetegedés történt. Észak- és Közép-Amerikában pedig mindössze egy megbetegedés fordult elő.

Szívás betegséget küzdött le az emberiség. A hatásos gyógymód felfedezése után is még mintegy két évszázad kellett ahhoz, hogy megjelenhessen a közlemény, mely szerint Földünk mentesült a himlőtől.

K. BALOG JÁNOS

Nádat: Ivánnal, a szekszárdi számítóközpont igazgatójával