Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
1980. február 10. NÉPÚJSÁG 5 Mezőgazdasági kiállításra készülünk Több mint fél év telik még el, mire — augusztus 19-én megnyitja kapuit a sorrendben 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár. Az éves tervek azonban most készülnek, nemcsak a gazdaságokban, hanem a családokban is, nem árt tehát már most eldönteni, hogy akarunk-e menni vagy sem. Annál inkább, mert bizonyos határidők nincsenek is olyan messze. Ismeretes, hogy újabban csak ötévenként kerül sor er. re a nagy rendezvényre. Viszont ha már ilyen ritkán, akkor a rendezők igyekeznek megadni a módját. Számíthatunk arra, hogy ezúttal számos tekintetben különb lesz az OMÉK, mint bármely eddigi. Dicsőség tehát részt venni rajta; s tanulságos élmény, jó szórakozás meglátogatni. Elméletileg bárki ott lehet a szereplők között. Ennek két lehetősége van. Az egyik a jelentkezés az eredmény- bemutatók valamelyikére. Ez úgyszólván ingyenes, csupán a jelentkezési lapért kell jelképes összeget fizetni. Viszont szigorú zsűri bírálja el, hogy az a bizonyos ered. mény valóban eléri-e az országos bemutatkozásra jogosító szintet. Nem elég maga a terméshozam, felülbírálják a gazdaságosságot is. Másik lehetőség az egyéni kiállítás. Március 1-ig a rendező HUNGEXPO-nál kell jelentkezni, de ez már korántsem ingyenes. Az igényelt kiállítási terület minden négyzetméterének költsége néhány száz forinttól több ezer forintig terjedhet, attól függően, hogy a kiállító milyen szolgáltatásokat igényel. Természetesen a főszerep a termelésnek jut majd. Mindez azonban nem csökkenti a szó jó értelmében vett „vásári” jelleget. Lesz rengeteg üzlet és vendéglő, lovasbemutató, halászléfőző verseny. Érdekesnek ígérkezik az odahaza „bütykölt” barkács- traktorok kiállítása és versenye. Ez nyilván nemcsak szórakoztató lesz, hanem alkalmat ad arra, hogy egy- egy jó ötletet odahaza megvalósítson valaki. A kistermelők egyébként a kiállításon a számukra szükséges dolgokat meg is vásárolhatják, sőt a tenyészállatok jórészét szintén áruba bocsátják. A fővárosban régi hagyomány kilátogatni a „vásárra”, enni egy jó birkapörköl, tét és közben azért megnézni, hol is tart a magyar mezőgazdaság. Hogy az országból is minél többen látogathassanak fel, lesz vasúti utazási kedvezmény és a MÉM erre a bő két hétre felszabadítja a mezőgazdasági oktatási intézmények kollégiumait, hogy minél többen kap. hassanak olcsó szállást. Igen sok szakmai rendezvényt tartanak a legjobb előadók vezetésével. Az előre jelentkezőknek az AGRQIlNFORM biztosítja a helyet — személyenként száz forintos részvételi díj ellenében — sőt, ha sok a jelentkező, a rendezvényeket többször megismétlik. Érdemes tehát már most tervezni a látogatást és betartani a különböző jelentkezési határidőket. F. B. Empátia Azon kesereg Fehér Klára az Élet és Irodalom című hetilap előző számában, hogy ismét elő kellett vennie a főzőkanalat. „Harminc esztendeig boldog, szinte egyenjogú lény voltam, regényt írhattam, riportot, színházba járhattam, könyvet olvashattam, néha még az uszodába is eljutottam. Barátaimmal a világ nagy kérdéseiről beszélgettünk, művészetről és erkölcsről — most bevásárolok, sorban állok, főzök, zöldséget pucolok, mosogatok... Harminc évig vendéglőben ettünk. Egyáltalán nem luxusételeket, nem jó ízeket, de meleg ételt ettünk, bevallom többnyire első osztályú vendéglőkben.” Néhány bekezdéssel odébb Sós József „Magyar nép- táplálkozástan” című kötetéből idézi egy öttagú nap. számoscsalád egész heti ebédrendjét, amiben egymás után szerepel a paprikáskrumpli, a főtt krumpli és a krumplis gombóc. Nem tudom ez a könyv mikor jelent meg, azt viszont tudom, hogy akkor, amikor Fehér Klára étteremben kezdte elkölteni az ebédjét, meglehetős gyakori étel volt a krumpli a falusi és a városi házakban egyaránt. Hús hetente egyszer, ha jutott és voltak tészta-, valamint főzeléknapok. Mindez most már mellékes. Túléltük. De azért, ha utána gondolok, nem lehet valami kellemes harminc évi vendéglői étkezés után kipakolni a korábban laboratóriumnak használt konyhát, és olyan pórias dolgokat művelni, mint a húsklopfolás. Ehelyett lehetne Vance Packard amerikai újságíró már teljesen elmagyarosodott és közismertté vált kifejezéséről, a státuszszimbólumról beszélni, — például arról, hogy az emblémák az interakciók sajátos háttérinformációit biztosítják. A fenti mondatot Buda Béla „Az empátia — a beleélés lélektana” című könyvében olvastam vasárnap este úgy tizenegy körül. Ezen a napon csakúgy, mint a nők többsége, ebédet főztem (rántott húst!), mosogattam vagy háromszor, kivasaltam úgy 12 inget és 5 nadrágot, vacsorát készítettem, fürdettem és megszá- rítottam a gyerekek haját. Nem nagy ügy, csak meg kell szokni. Az ember időnként lázadozik, macakszik egyet azzal, aki éppen meg nem érdemli, azt hiszi hogy nem bírja, aztán mégiscsak bírja. így van ez valahogy. Azt senki sem írja elő, hogy hány órát kell aludni, a barátokkal késő este is lehet beszélgetni, a koszos lábbeli aztán meg végképp nem kérdi, hogy mikor mosták ki. Szóval azt akarom mondani, hogy egy nő (férfi) akkor is lehet „egyenjogú”, ha stílusosan szólva ehető táplálékot készít a nyers élelmiszerekből. Azért mégis gyanús vagyok önmagámnak. Azt hiszem irigylem ezt az harminc év felhőtlen boldogságot. Pedig „A régi tanítás szerint három dolgot kell legfőképpen elkerülnünk: a gyűlöletet, az irigységet és a megvetést”. Ezt Seneca 14. erkölcsi levelében olvastam épp az imént. Az óra éjfélt mutat. Most már megyek is aludni. Jó éjszakát. DVM llflozdonyszervíz A dombóvári fűtőház nem mai építmény. Sok évtizede szolgálja a dél-dunántúli vasúti közlekedést. A mozdonyfordító az épület, huszonkét vágányára tudja irányítani az elromlott mozdonyokat. De ma már nem gőzmozdonyakalt, hanem dízeleket: románt, magyart, meg szovjet gyártmányút is. Van még gőzös, de vasutasak azt mondják rpluk, hogy azok bizony hidegek. Ez pedig nem nagy dicsőség egy Trumannak, vagy egy négyhuszonnégyesnek. Ott állnak aranytartalékként, de tulajdonképpen mindenki abban bízik, hogy sohasem kell befűteni őket. A falakon belül szorgalmas munka folyik. Szervizeinek, javítanak, felújítanak. Az itt dolgozók a nap minden óráját jól kihasználva azon vannak, hogy egy pillanatig se legyen kimaradás esetleges rossz munkájuk miatt. A jó persze az lenne, ha keveset állnának javítás miatt ezek a gépek, de ezek a mozdonyok futnak annyit, hogy ők örülnek a legjobban, ha itt, ebben a műhelyben kifújhatják egy kicsit magukat. Kép, szöveg: BAKÖ JENŐ A felvigyázóiroda vezényli a mozdonyokat és a rajtuk dolgozó személyzetet A tizenkét hengeres V-motorból híddaru emeli ki a' hatalmas hengeregységeket Dugattyúk, hengerfejek, hajtókarok sorakoznak egymás Fürdik a mozdony mellett. Valamen nyit felújítják. Ez az M—40-es ISO 000 kilométert futott. Felújítását a hét közepén kezdték el az üzemben. A labor rendszeresen vizsgálja a kenőolajokat, Wen- hardt Ádámné munka közben. Egy érdekes adat: Az M—62-es mozdony 800 kiló kenőolajjal jár. Az újonnan berendezett szerszámraktár jól szolgálja az üzemben folyó munkát
