Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

AmÉPŰJSAG 1980. február 10. Új helyzetben — új módszerekkel Türelem és termelési tapasztalat Hasznosítsuk termőföldjeinket Tetszik nekem ez a kicsit bizarr hasonlat, amit nem először mond el Lakatos Antal. A gazdálkodást a húslevesfőzéshez hasonlítja, mondván: ugyanabból az alapanyagból az egyik házi­asszony jó húslevest főz, a másik meg rosszat. Én azért még hozzátenném: a húsle­ves minősége nem csak attól függ, hogy van-e hozzá ele­gendő alapanyag, hogy kez­dő vagy gyakorlott-e a há­ziasszony, hanem attól is, hogy aki főzi, milyen han­gulatban van éppen. Ha mérges, összecsapja a mun­kát, ha jókedvű, akkor meg figyelemmel és szeretettel végzi a dolgát. A hasonlatnál maradva: Zambán az Egyesült Erőivel Termelőszövetkezetben min­dig jól főznek. Sokan, sokszor firtatták már, hogy mi ennek a szövet­kezetnek a titka. Homályos, sejtelmes dolgokat kerestek, holott a megoldás egyszerű: Zambán szeretnek dolgozni és számolni. Számoltak már akkor is, amikor még nem lapult a szivarzsebben a gyökvonásra is beprogramo­zott számológép, s nézték az órát akkor is, amikor a má­sodperceket mutató kvarcóra még nem volt divatban. Zombán csapatmunka van, az emberek jóízűen dolgoz­nak, és pocsék munkát sen­ki sem ad ki a kezéből. A szövetkezet vezetői ki tudja hányadik érzékkel képesek kiválasztani az idegenből ér­kezők közül a legjobbakat, s ez az érzék segíti őket ab­ban is, hogy helyükre tegyék a különböző munkabírású, s lelki alkatú embereket. Különösen fontos ez most, amikor olyan sokat beszélünk a költséggazdálkodásról, a minőségről, az ökonómiáról és a hatékonyságról. Haté­konyság, vagyis az, hogy eredményes-e a termelés, at­tól függ, hogy mennyi mun­kát fordítottak egy-egy ter­mék előállítására. Dolgozni, illetőleg jól dolgozni viszont csak ott lehet, ahol a körül­mények kiegyensúlyozottak, ahol mindig tudják, hogy mit miért csinálnak, mindig minden kéznél van, s az em­berek jó hangulatban vég­zik a munkájukat. Mondják: az új szabályo­zók hatását egy-egy üzemben a vezetők és a dolgozók ide­gi állapotán is fel lehet mérni. Zombán senki sem ideges, türelemmel várják azt is, hogy megtudják, pon­tosan mennyibe kerül majd a vegyszer, s hogyan változik a gépek, alkatrészek ára. Nincs is okuk nyugtalan­ságra: évek óta mind maga­sabb hozamokat terveznek és érnék el, s ez azért van így, mert ismerik a képességeiket, az embereket, és a technikáit. A gazdasági szabályozók a munka olyan iramát diktál­ják, ami ebben a szövetkezet­ben alapjában véve meg­szokott. A tempó feszített, s ez itt azt jelenti, hogy ön­magunkhoz képest kell még- többet produkálni, természe­tesen a megváltozott gaz­dasági környezetben. A drá­ga eketestefcre ezentúl még­jobban kell vigyázni, ponto­sabban ki kell számítani a vegyszeradagot, a permete­zés időpontját, s az embe­rekkel meg kell értetni, hogy nagyobb bérért elmehetnek ugyan máshova is dolgozni, de a jó munkaerő értéke a harmadik, a negyedik helyen devalválódik. 'Mérlegre kerül most min­den vezető vezetői képessége, és politikai érettsége. A tákarékosság szó mellé — anélkül, hogy mostanában alaposan utána is gondolnánk — az utóbbi években egy jel­zőt biggyesztettünk. Milyen a takarékosság? Természetesen ésszerű. Magyarra fordítva, ha mindig meggondoljuk, hogy mit miért csinálunk, mi mibe kerül, akkor ésszerűen gazdálkodunk. Ha ésszerűen gazdálkodunk, akkor már takarékoskodunk is? A.taka­rékosságon inkább azt keile­nd érteni, hogy kevesebb rá­fordítással nagyobb ered­ményt érjünk el. Természe­tesen nem úgy, hogy-egy kul­túra vagy az állatállomány ne kapja meg azt, amire szüksége van. Ha x alka­lommal kell permetezni vagy gyomirtani, akkor nem lehet x—1 -szer, mert keve­sebb lesz a hozam. Világos, akár a Nap. Zombán, mint már mond­tuk, számolnak, s ezekre a számokra érdemes odafigyel­ni. A kukorica egy négyzet­méterén ha öt deka termés­növekedést érnek el, akkor ez hektáronként öt mázsát jelent. Ha négyzetméteren­ként egy tővel több a kuko­rica, hektáronként tizenhá­rom mázsa a többlettenmés. A tej minősége nem attól lesz jobb, hogy a szükséges­nél több abrakot kapnak az állatok, hanem attóll, hogy nyugodt körülmények között, tiszta környezetben, ponto­san annyi abrakot kapnak, amennyi egy liter tej előál­lításához kell. Az őszi búza, akárcsak másutt, tavaly itt is gyengén kelt és kdfagyott. Ezt nem- úgy próbálták ki­védeni, hogy tavasszal fel­szántották és újravetették a * táblát, hanem a szokottnál gondosabban gyomirtottak ás lomibtrágyáztak, azaz, minden kalászból a maximá­lis termést igyekeztek ki­hozná. Sikerült. „Az iskolában jól és gyen­gén tanuló gyerekek van­nak, s hasonló a helyzet a szán tóföldön is: jól és ke­vésbé jól termő határrésae- ket kell megművelni. Min­den egyes földdarabhoz meg kell találni a hozzáillő nö­vényt. Ehhez türelem kell, jó -megfigyel őképesség és ter­melési tapasztalat” — mond­ja a szövetkezet elnöke. Eh­hez csupán annyit lehet hoz­záfűzni, hogy ennek a szö­vetkezetnek a vezetői a -köz­hangulat szúnyogzümmö­gés erősségű változását is észreveszik. Aki azt állítja, hogy ez a termelés eredmé­nyeiben nem mutatkozik meg, alaposan téved. Nézzük akkor az eredmé­nyeket. Tavaly a szövetkezet árbevétele egymillióval, a termelési költség — az üzemanyag-, s a vi-llamos- energia-árak növekedése miatt — kétmillióval nőtt. A bér szinten maradt, a bruttó jövedelem kétmillió­val növekedett, az alapok feltöltőditek. A kukorica mázsánlkénti önköltsége 129 forint vo-lt, a búzáé 211 fo­rint. Egy liter tej öt forint kilencven fillérbe, egy kiló marhahús 33 forint 40 fil­lérbe került. A növényter­mesztés tavaly 1750 tonnával termelt -többet, mint amit terveztek, s a tervnél 200 tonnával kevesebb gázolajat fogyasztottak. A nagyobb árbevétel minden egyes ága­zatnál a terv túlteljesítésé­ből származott. Az idei terv készítésénél mind a növénytermesztés­ben, -mind az állattenyész­tésben magasabb átlagokkal számoltak. Az árak növeke­dését ki kell és ki is fogják gazdálkodni. 'Például úgy, hogy még pontosabban ki­számítják, hogy a drága ta­karmányfehérjékből meny. nyíre van szüksége az állat­nak, vagy a növényvédőiéin többféle variációjából me­lyik az, amelyik a helyi vi­szonyokra adaptálható. A Szabályozók feltették a kérdést, a sakkjátszma meg­kezdődött. Azt lemérni, hogy a játéksz&t?ályokra ki meny­nyire figyelt, csupán az első negyedév végén lehet. D. VARGA MARTA Elismerésre méltó. szép eredmény, hogy legértéke­sebb természeti kincsünkkel, a termőfölddel, á termelés­ben hasznosítható anyagok­kal. eszközökkel mind tuda­tosabban és egyre sikereseb­ben bánnak a mezőgazdasági nagyüzemekben, a háztáji és egyéb kisgazdaságokban te­vékenykedők. Ennek 'kö­szönhető, hogy a hazai nö­vénytermesztés és állatte­nyésztés mind jobb eredmé­nyeket mutathat fel. kiegyen­súlyozott, zavartalan a hazai ellátás, s élelmiszerekből nö­vekvő mennyiségben expor­tálhatunk. Pártunk XII. kongresszu­sának irányelvei ezekre az eredményekre alapozva állí­tanak még magasabb mércét a mezőgazdasági termelés elé. Mindenki számára egyértel­műen fogalmazódott meg az a követelmény, hogy a ter­mőfölddel az eddiginél is ésszerűbben gazdálkodjunk. Mindez érthető, hiszen a ter­mőföld a mezőgazdaság leg­fontosabb és mással nem pó­tolható termelő eszköze. EDDIGI EREDMÉNYEINK Ezért is bontakozott ki a párt XI. kongresszusának ha­tározatai nyomán a termő­föld védelmére és hasznosítá­sára soha nem tapasztalt, nagyarányú társadalmi össze­fogás. Ezt magasszintű jog­szabályok is elősegítették. Három éve módosították pél­dául a földrendezési jogsza­bályokat. amelyek lehetővé tették. hogy a szocialista nagyüzemek területének op­timális kialakítása, a ter­melési költségek csökkentése érdekében a tsz-ek és az ál­lami gazdaságok földet cse­réljenek egymással. Ennek eredménye. hogy azóta csaknem százezer hek­tár föld cserélt így gazdát. Ugyanakkor a földhivatalok 35 ezer hektár szétszórtan, elaprózottan elhelyezkedő földet vontak össze — föld- rendezéssel — nagyüzemi táblába. Ennek jelentőségét, hasznosságát sem kell bi­zonygatni, hiszen mindenki számára érthető, hogy így eredményesebben. gazdasá­gosabban lehet a földet meg­művelni. Nagy reményeket fűztünk a nagyüzemi művelésre nem alkalmas földek tartós haszná­latba adásától. Sajnos, a tartós földhasználat. — előnyei el­lenére — nagyon lassan ter­jed, holott erre a célra or­szágosan több mint tízezer hektárnyi zárkerti föld áll rendelkezésre. Viszont ebből a területből három év alatt a lakosság mindössze 1100 hektárnyi földet vett csak tartós használatba. Sokkal nagyobb szervező és propa­gandamunka szükséges tehát ahhoz, hogy a tartós föld- használat gyorsabban ter­jedjen. A művelési kötelezettség teljesítésére ösztönző szigo­rúbb rendelkezések eredmé­nyeként viszont a földek rendeltetésszerű használatára főként a nagyüzemek, évről évre nagyobb gondot fordíta­nak. Az eredmény jelzi, hogy a legutóbbi négy esztendőben a nagyüzemek 44 ezer hek­tár parlagföldet vettek hasz. ná latba. 900 EZER HEKTAR PARLAGON Az eredmények mellett azonban még mindig több probléma vár megoldásra. Tény, hogy 9 ezer hektár föld még jelenleg is parla­gon áll. Ennek 70 százaléka a Duna—Tisza közötti ho­mokhátságon. Észak-Magyar- országon és a Nyírségben összpontosul. A megművelet- len földék csaknem kéthar­madát a helyi tanácsok ke­zelik. mintegy 2500 hektár a mezőgazdasági nagyüzemek földje, 500 hektár pedig az erdőgazdaságoknak erdősítés­re átadott parlagföld. Ked­vezőnek ítélhető, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a parlagföldjeikre korábban készített hasznosítási tervet időarányosan teljesítik. Vi­szont a helyi tanácsok ke­zelésében lévő parlagföldek hasznosítását több körülmény lassítja. Legnagyobb gond. hogy az ilyen parlagföldek kivétel nélkül szétszórtan elapró­zottan helyezkednek el a községek, városok határá­ban, nagy részük zártkert. A hasznosításukról a helyi ta­nácsok nagyon nehezen tud­nak gondoskodni, ugyanis a haszonbérlet iránti érdeklő1 dés csökkent. A mezőgazda- sági üzemek egy része ugyan folyamatosan átveszi a taná­csoktól a nagyüzemi műve­lésbe nem vonható földeket is. és területösszevonás (na­gyobb arányú földcsere vagy földrendezés) esetén ezeket adja cserébe. Az üzemek másik része viszont a földek szétszórtságára, elaprózottsá­gára hivatkozva vonakodik az átvételtől. Kedvező irányú változás van kibontakozóban a ter­mőföldek védelmében is. A különféle ipari, vízügyi te­lepülésfejlesztési, stb. léte­sítményeket tervező, beruhá­zó vállalatok tudatosan, vagy anyagi kényszerből egyre in­kább figyelembe veszik a föld­védelmi rendelkezéseket. Ez elsősorban az igénybevett föld után fizetendő prog­resszív térítés ösztönző ha­tásának. valamint a terület­igények szigorúbb, követke­zetesebb elbírálásának az eredménye. A térítés összege ugyanis a föld minőségétől függően, 30 ezertől 300 ezer forintig terjed hektáromként. MEGALAPOZATLAN IGÉNYEK Találkozni azonban még ma is jócskán megalapozat­lan igényekkel. Elég gyakori, hogy egyes tervező, beruhá­zó vállalatok mereven ra­gaszkodnak az általuk kivá­lasztott értékes mezőgazdasá­gi terület igénybevételéhez. Változatos érvekkel igyekez- nek bizonyítani, hogy a lé­tesítmény csak azon ä helyen építhető meg. másutt nem. Nehezen bírhatok rá arra, hogy az adott térségben a lé­tesítmény elhelyezésére meg­felelő, de mezőgazdasági ter­melésre nem alkalmas, vagy kevésbé értékes területet vá­lasszanak. Mindez jelzi, hogy a termőföldék védelme ér­dekében nagy szükség van arra. hogy a jogszabályi ren­delkezéseket mindenütt kö­vetkezetesen betartsák, s a társadalmi szemléletet ennek megfelelően formálják. A termőterület csökkenté­sének ellensúlyozása érdeké­ben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium célul tűzte mindazoknak a területéinek a művelésbe vonását, amélyék eddig ki­használatlanul álltak és ki- sébb-nagvobb befektetéssel, mezőgazdasági termelésre vagy erdősítésre alkal­massá tehetők. Ennek eredményeképpen meg­gyorsult az elhagyott, ro­mos tanyák bontása és a ta­nyahelyek művelésbe vétele. 1977-ben például 1312, 1978- ban 2598, tavaly pedig 3095 elhagyott romos tanyát bon­tottak le, s ebből 5722 tanya­helyet már művelésbe Ls vet­tek. Az elhagyott, romos ta­nyák felszámolása nemcsak a termőterület növelését szol­gálja, hanem megszünteti a nagyüzemi művelés akadá, lyáit, felszámolja a növényi kártevők fertőző gócait. ŰJABB INTÉZKEDÉSEK Az eredmények mellett azonban még több probléma megoldásra vár. Az idén ja­nuár elsején életbelépett új rendelkezés szerint a jövő­ben nemcsak azok a mező- gazdasági termeléssel foglal­kozó mezőgazdasági nagy­üzemek kötelesek térítést fi­zetni. amelyek a földet fel­róható okból nem művelték meg, hanem azok a földeit birtokló vízügyi, közlekedési intézmények, vállalatok is, amelyek a föld művelését elmulasztották. Ugyancsak váLtozás: az ed­digi jogszabály a művelési kötelezettség elmulasztása miatt a magánszemélyektől a föld tulajdonjogának meg­vonását rendelte el, függet­lenül attól, hogy a művelé­si kötelezettség elmulasztása a tulajdonosnak felróható, vagy sem. Ez a rendelkezés egyes esetékben méltányta­lanságot okozott, hiszen az idős, rokkant tulajdonosnak nem róható fel a művelés elmulasztása. Ezt a szabályt is módosították. Ezután csak a művelés felróható okból történt elmulasztása esetén lehet a földet állami tulaj­doniba venni. Ilyen esetben is szükséges azonban a föld megművelését biztosítani. A módosítások közül fi­gyelemreméltó. hogy új ha­lastó létesítésekor ezután nem kell az igénybevett földért térítést fizetni. Akkor sem kell térítést fizetni, ha a földet öntözőcsatorna, vagy a káros belvizeket elvezető csatornák és vízfolyások cél­jára veszik igénybe. Ugyan­akkor az új rendelkezések értelmében .a mezőgazdasági termelésből való földkivonást tovább szigorítják és a terü- Vetfelhasználókat jobban ösz­tönzik arra. hogy a kevésbé értékes földeket vegyék igénybe. Sor került a földek ésszerű hasznosítására ösztönző egyéb rendelkezések kiadására is. Ezék szerint a jövőben a tsz-ek, a nagvüzemileg nem hasznosítható földjüket a tsz-tagoknak, az alkalmazot­taiknak és a kívülállóknak legfeljebb 15 éves időtartam­ra haszonbérbe adhatják. Változtak a tartós földhasz­nálat feltételed is. Eddig a jogszabályok arra adtak le­hetőséget hogy a mezőgaz­dasági termelés céljára leg­kevesebb 50 éves időtartamra vehetett földet tartós hasz­nálatba az állampolgár. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez túl hosszú idő. ezért az 50 éves minimumot most 30 évre leszállították. Az is lényeges eleme az új szabá­lyozásnak, hogy a tartós használatba vehető földterü­let eddigi 1500 négyzetméte­res alsó határát 800 négyzet- méterre (222 négyszögölre) szállították le. Ezzel is ösz­tönözve a munkásokat és al­kalmazottakat, hogy minél töibben vegyenek tanácsi ke­zelésben lévő földet tartós használatba. Az új jogszabályok azon­ban csak akkor érik el cél­jukat. ha mindenütt követ­kezetesen végrehajtók és a végrehajtást megfelelőképpen ellenőrzik. Gondos munkával mindenesetre elérhető, hogy a termőföldet az eddiginél is jobban hasznosítsák és foko­zottan megvédjék. Ez nem­csak a mezőgazdasági üze­mek számára fontos feladat, egész népünk, társadalmunk érdeke. CS. F. Ez a felvétel október 20-án, a kukorica-betakarítás idején készült. (Archív kép.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom