Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

1980. február 3. ^fepÜJSÄG9 Moszkvai diploma A Moszkva, Sztremjanij köz 28. címet jól ismerik a szovjet közgazdászok, minisztériumok, ipari vállalatok, de sok más or­szágban is. Itt van a Plehanov Népgazdasági Főiskola. Ma több mint 15 ezren tanulnak itt 12-karon, több mint 60 professzor és 470 docens dolgozik az 50 tanszéken. Népgazda­sági tervezés, munka- és ipargazdaság, anyagi-technikai ellá­tás, kereskedelem, közétkeztetés, közgazdasági kibernetika, az automatizált irányítási rendszergazdálkodás és szervezés, sta­tisztika és pénzügy — hogy csak néhány szakágat említsünk a felsőfokú képzésből, amit a főiskola nyújt. Az intézmény­ben ma a világ 45 országából mintegy 500 hallgató tanul együtt szovjet társaival. Három évtizeddel ezelőtt fogadtak először külföldi ösztöndíjasokat, azóta 1300 főiskolás és aspiráns ka­pott diplomát. A főiskola végzett külföldi hallgatói hazájukban tevékeny részesévé válnak a mélyreható társadalmi-gazdasági változá­soknak, sikerrel alkalmazzák ismereteiket a népgazdaság kü­lönféle ágazataiban, az irányításban, a tudományban és a kul­túra területén. Líbiában, a Kongói Népi Köztársaságban, a Benini köztár­saságban, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban példá­ul a főiskola egykori hallgatói közvetlenül részt vesznek a gazdasági és a szociális fejlesztési tervek kidolgozásában. A Plehanov főiskola diplomájának becsületét jelzi, hogy sok egykori hallgatója tölt be ma felelős állami tisztségeket, kü­lönféle állami szervezeteket, tudományos és kulturális intéz­ményeket vezet. Közéjük tartozik például Ali Badr Dukure, a guineai Conakryban működő Nasszer műszaki egyetem rek­tora. Mutu André Kongóban az Állami Tervbizottság főtit­kára; a szíriai Safik Szalah a munkaügyi minisztérium köz- gazdasági főosztályát vezeti; a nigériai Odoula Rasaki Olad- zsire a zibadani műszaki egyetem prorektora, s a névsort még sokáig folytathatjuk. Gyakran kap az intézmény leveleket a volt hallgatóktól, amelyekben beszámolnak életükről és munkájukról, megoszt­ják gondolataikat, kérik, küldjük el a legújabb szakirodalmat és segédanyagokat, felidézik a moszkvai diákéveket. „Más országokhoz hasonlóan, nálunk is nagyra becsülik a moszkvai Plehanov Népgazdasági Főiskola végzett hallgatóit — írta Ruandából Antonin Habinmuti. — Büszke vagyok rá, hogy ott tanulhattam. Alapos elméleti és gyakorlati képzést kaptam és soha nem felejtem el azokat, akik segítettek, hogy jó szakemberré váljak.” Az angolai George Almes Pires így fogalmazott: „A moszk­vai főiskolán nemcsak ismereteket kaptam. Megtanultam azt is, hogyan éljek.” Sok külföldi diák válik hazatérve tevékeny közéleti ember­ré. Az angolai Maria Mambo a főiskola elvégzése után néhány éve már a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség gazdasági bizottságában dolgozik. Sokat tesz azért, hogy a fiatal köztár­saságban bevonják a nőket az új élet építésébe. Mauritius-szigeti volt hallgatónk, Dzsadunandan Lombarsan hazájában a tervezési és, fejlesztési minisztérium ipari osztá­lyát vezeti. A moszkvai Plehanov Népgazdasági Főiskolán minden év júliusának végén adják át ünnepélyesen a végzett külföldi hallgatóknak a diplomát. Minden ilyen alkalom újabb hozzá­járulást jelent ahhoz, hogy kézzelfoghatóbbak legyenek az in­ternacionalizmus nemes eszméi, és segít a fiatal független ál­lamoknak problémáik megoldásában. V. A. ZENOV, a Plehanov Népgazdasági Főiskola prorektora Harminc aranyérem a legjobb áruknak Évről évre megrendezik a mongol fővárosban az ország ipari fejlődését jól érzékeltető országos ipari vásárt. Legutóbb már csaknem ötezer hazai gyárt­mányú iparcikket mutattak be ezen a vásáron, köztük egy sor — a nemzetközi gyermekév tiszte­letére készített — ruházati cikket. A mongol tex­tilipar fejlődését bizonyította ezenkívül a szebbnél- szebb szőnyegek bemutatója, s a teve- és kecskebőr ruhadarabok, amelyek a világ bármely országában érdeklődésre tarthatnak számot. A választék bővülése mellett a minőség emelke­dését is jelzi az a 30 aranyérem, amit a kiállított cikkek legjobbjainak ítéltek oda. Bonyolult berendezés segítségével történik a szemműtét Szenzációnak volt tanúja Kisinyov központi kórházá­ban a fotóriporter: Larisza Ruszu három évvel ezelőtt megvakult. Most pedig újra megláthatta kislányát. An­nak idején teljesen váratlanul történt a tragédia: a szülés után a fiatal mama szinte teljesen elvesztette a látását. A köztársaság legjobb sze­mészspecialistái siettek La­risza segitségére és több se­bészeti beavatkozás eredmé­nyeképpen páciensük ma újra egészséges. Az operáció sike­re sokban köszönhető annak, hogy az új központi kórház biztositotta a gyógyulás min­den feltételét. Hasonló gyó­gyászati központok nemcsak Moldávia nagyvárosaiban, ha­nem mezőgazdasági körzetei­ben is épülnek. A köztársa­ság kormánya az 1976—1980- as tervidőszakban majdnem félmilliárd rubelt költ egész­ségügyi kiadásokra. A közel­jövőben adják át az onkoló­giai és a szivgyógyászati köz­pontot, s folytatódik egy gyermekgyógyászati komple-' xum építése. Találkozás a videotelefonon keresztül. Larisza Ruszu három év után először látta meg kislányát. Vízi erőművek tervezése Közülük héttel — leendő ofszet gépmesterekkel — Ka- pocsányi Gáborral, Simon Lászlóval, Rapos Ferenccel, Horváth Józseffel, Egyed Jó­zseffel, Papp Sándorral és Farkas Józseffel beszélget­tünk a berlini nyomdában, tapasztalataikról, munkájuk­ról. Amolyan számvetésszerű összegezést készítettek a há­rom évről, amit itt töltöttek, s ez azért is időszerű, mert néhány hónap múlva lejár a szerződésük, s indulnak haza. — Ismét végigjártuk a szakma valamennyi állomá­sát a segédmunkától a bo­nyolult ismeretéket igénylő szakmunkáig — mondja Ka- pocsányi Gábor. — Termé­szetes, hogy először olyan munkát bíztak ránk, amihez nem kellett különösebb szak­tudás, de azután fokozatosan nőtt a terhelés és mind ma­gasabb fokú szakismeretről kellett számot adnunk. Elő­ször könyvkötői képzést kap­tunk, végül pedig nyomdász szakmunkás képesítést szerez­tünk. Egyed József így egészíti ki kollégája szavait. — Az eleje nehéz volt, mert söpörtünk, gépet takarí­tottunk. csomagolóban dol­goztunk, tekercsváltóként foglalkoztattak bennünket, de most már valamennyien gépen vagyunk... Volt le­morzsolódás is, de akik ma­radtunk, nem bántuk meg. A beszélgetés lassan mun­kaértekezlet jelleget ölt, s már nemcsak arról folyik a vita, hogy mit tanultak, s mindennek hogyan veszik hasznát otthon. A vélemé­nyek abban az irányban is tapogatóznak, hogy az itt szerzett munkaszervezési ta­pasztalatokat jó lenne otthon is alkalmazni. Sorolják a példákat; érveket, ellenérve­ket sorakoztatnak egymás mellé. Abban megegyezik a véleményük, hogy a magyar és az NDK-beli - munkások között szakmai téren nincs különbség. — Amire szükség van a munkához, az itt rendelke­zésre áll — szögezi le Hor­váth József. — Anyaghiány miatt nem áll a gép. Ha elromlik, másodpercen belül ott van a szerelő... egyszó­val úgy látjuk, lehet okosan gazdálkodni az emberi erő­vel, a szellemi kapacitással. Otthon ilyen szervezettség­gel, egy hasonló adottságú nyomdában jelentősen növel­ni lehetne a termelékenysé­get, a szakember képességei­nek kihasználását. Itt a sze­relő a gépek között sétál: az a jó. ha nincs dolga, de mindig kéznél van, ha szük­ség van rá. Otthon, sajnos, keresni kell. s addig a gép áll.... BUNI GÉZA Tusino kisváros Moszkva mellett. Itt működik a Szovjetunió egyik legnagyobb tudomá­nyos kutató intézménye, a Sz. Zsuk nevét viselő Gidro- projekt kutatóbázisa. Az in­tézet munkatársai kutató­munkát folytatnak, vízi erő­műveket terveznek és vizs­gálnak, valamint szárazföldi építményeket, csatornákat és más létesítményeket is — a vízkészletek komplex kihasz­Cirill, a mesterek mestere A római Szent Kelemen Bazilika mozaikképe testvé­rével, az egykori pannónia püspökkel, Metóddal együtt ábrázolja Cirillt, a filozófust, kora nagy egyéniségét, a Tesszalonikiben született, bol­gár származású szerzetest, akit a hálás utókor a „szláv apostol” címmel .tisztelt meg. A mozaikképen a két testvért glóriával a feje körül jelení­tette meg a művész. Cirill ke­zében könyv, Metódéban irat­tekercs van. A közöttük lévő állványon könyvek, a háttér­ben a falon pedig különféle cirill írásjegyek, jelezve ezzel, hogy ők a szláv és a bolgár írásbeliség megalapítói. Cirill — eredeti nevén Konstantin — (827—869), a „mesterek mestere”, az „út­törő”, a „nagy filozófus” mel­lékneveket egyaránt kiérde­melte. Kora ifjúságától kezd­ve nagy tudományos és iro­dalmi érdeklődésről tett ta­núbizonyságot, kereste „azt az áldást, ami sosem megy veszendőbe”, mint egyik mű­vében, az Evangéliumhoz írott előszavában olvashatjuk. Konstantinápolyban filozófiát tanult. Nyelvtehetség volt; anyanyelvén kívül görögül, la­tinul, arabul, héberül egy­aránt tudott. Műveit kezdet­ben görögül írta, s kedvelte a verses kifejezésmódot. A Fe­kete-tenger mellékén felfe­dezte a római Szent Kelemen relikviáit és ez három irodal­mi mű — közöttük egy him­nusz — megírására ihlette. Elévülhetetlen érdeme, hogy bátyjával együtt megalkotta a róla elnevezett szláv írásmó­dot. A cirill ábécé megalko­tásával kezdődött meg a szláv írásbeliség. Ezen a napon kelt életre a szláv irodalmak leg­régebbike: a protobulgár. Ci­rill, az irodalom alapos isme­rője, számos görög és latin irodalmi remeket, valamint az Evangéliumot és több egy­házi művet fordított le szláv nyelvre. A „szláv apostol” és test­vére a szláv nyelvű keresz­ténység terjesztői voltak. Pannóniában is folytattak hittérítő tevékenységet. Cirill, a filozófus, az író, a hittérítő 1111 évvel ezelőtt, Rómában halt meg. nálása érdekében. Az utóbbi években atomerőművek ter­vezésével és építésével össze­függő munkákkal is foglal­koznak. A Gidi*6projekt kutatóbá­zisán épülő vízierőművek, valamint már szabályozott és energiát szolgáltató folyók kicsinyített makettjei találha­tók. Gipszből, cementből és más építőanyagokból készítik el a villamos erőművek záró­gátjait, pontosan követve a meder és a partvonal rajzo­latát. A modelleket különféle terhelésnek alávetve, előre jelezhető a természetes vi­szonyok közt felépítendő gá­tak várható viselkedése, meg­állapítható, hogy elég szilár­dak-e a víznyomás és a szeiz­mikus igénybevétel eltűrésé­hez. Tanulmányozzák az épí­tőanyagok összetételét is az épülő objektumok optimális megbízhatósága, élettartama és fagyállósága érdekében. A krapivini vízi erőmű gátjának miniatűrje. Miután különféle folyamatokat tanulmá­nyoztak e modellen, a gátat Szibériában, a Tom folyón építik fel. Larisza újra lát Magyar fiatalok az NDK-ban Folyamatban van a hazai nyomdaipar rekonstrukciója, s ennek eredményeként egyre korszerűbb technikával ké­szült lapok kerülnek az olva­sók kezébe. Ez a törekvés nemcsak új gépek beszerzé­sét teszi szükségessé — ezek többsége magyar—NDK együttműködés keretében a plaueni gyárból kerül ha­zánkba —. hanem a gépek kezeléséhez értő munkások képzését is. Ilyen új gépet kap rövidesen a Szikra Nyomda is, s ezen dolgoznak majd azok a fiatalok, akik jelenleg a Neues Deutschland nyomdájában tanulnak. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom