Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

2 Képújság 1980. február 23. Brezsnyev választási beszéde Leonyid Brezsnyev beszédével fejeződött be a .Szovjet­unióban a Választások előkészítése. A szovjet hadsereg napja A szovjet hadsereg és hadi. tengerészeti flotta megalaku­lásának 62. évfordulója alkal­mából pénteken koszorúzási ünnepséget rendeztek a gel­lérthegyi Felszabadulási em­lékműnél. Elsőként a Magyar Nép- köztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos had­seregtábornok, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter, Papp Ár­pád vezérőrnagy, a Munkás­őrség országos parancsnoka koszorúzott. A szovjet nagy­követség koszorúját Vlagyi­mir Pavlov nagykövet, Vale- rij Muszatov követ tanácsos és Anatolij Popov vezérőr­nagy, katonai és légügyi at­tasé helyezte el. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében S. Hegedűs László, a iBNF OT titkára és Hantos János, a HN1F OT al­el nőké koszorúzott. * Czinege Lajos .hadseregtá­bornok, a Magyar Népköz- társaság honvédelmi minisz­tere az évforduló alkalmából táviratot küldött Dmitrij Usztyinovnak, a Szovjetunió marsalljának, szovjet honvé­delmi miniszternek, melyben a Magyar Néphadsereg pa­rancsnokai, katonái és a ma­ga nevében kifejezte őszinte jókívánságait. * Tegnap délután koszorúzá­si ünnepséget tartottak Szek- szárdon, a Felszabadulás té­ri szovjet hősi emlékműnél. Az emlékmű talapzatán dísz- őrség állt, kétoldalt a nép­hadsereg katonái sorakoztak fel. A szovjet és a magyar him. nusz elhangzása után dr. Rú­zsa János, a városi pártbi­zottság első titkára, dr. Pé­ter Szigfrid, a .megyei párt- bizottság osztályvezetője és Tatár Lajos, a szekszárdi já­rási pártbizottság első titkára helyezett el koszorút. Utána a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport koszorúit helyez­ték el, végül a magyar fegy­veres testületek nevében Ta­kács András, az MHSZ me­gyei titkárhelyettese, dr. Dajka Miklós, megyei rend­őrfőkapitány-helyettes, Ko­vács Nándor és Kemény Jó­zsef, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese helyez­te el a megemlékezés koszo­rúit. Dr. Rúzsa János, dr. Péter Szigfrid és Tatár Lajos (Folytatás az 1. oldalról), és az értelmiség megbontha­tatlan szövetségében, vála. . mennyi társadalmi csoport és réteg létérdekeinek azonos­ságában, a város és a falu közötti különbségek fokoza­tos megszüntetésében, a fizi­kai és a szellemi munka kö­zött még meglévő különbség fokozatos eltűnésében. Brezsnyev rámutatott ar­ra, hogy a társadalom egyisé. ge és összeforróttsága a szo­cializmus egyedüálló vívmá­nya. — Természetesen az impe­rialistáknak, épp úgy mint nekünk vannak rakétáik. Nekik is vannak, épp úgy, mint nekünk, természeti kin­cseik. Nekik is vannak tehet­séges tudásaik, mérnökeik, művészeik. De náluk nincs és nem is lőhet egységes társa­dalom — mondotta Brezs­nyev. — Ellenségeink emlé­kezetébe kell idézni a törté­nelem leckéjét. Hadd tudják meg, hogy a szovjet emberek egysége éppen akkor nyilvá­nul meg különös erővel, ami­kor a fenyegetések nyelvén próbálnak beszélni velük. * A szovjet nép összeforrott. sága jelenti szocialista álla­miunk hatalmának megbízha­tó alapját. A hetvenes évek­ben a szovjet állam, álla­munk gazdasági, társadalmi és politikai alapja, még szi­lárdabbá vált. Elmélyült a szocialista demokrácia, elfo­gadták az új alkotmányt, a fejlett, érett szocializmus al­kotmányát — hangoztatta a többi között Leonyid Brezs­nyev. Beszéde nemzetközi részé­ben Leonyid Brezsnyev min­denek előtt azt húzta alá, hogy az elmúlt évtizedben to­vább fejlődött és gazdagodott a szocialista közösség orszá­gúinak együttműködése. Ez az együttműködés va'lameny. nyi tesítvérország fejlődésé, nők nagy fontosságú gyorsí­tója. ' A tiestvérországok egységé­nek, a szocialista internacio­nalizmusnak ereje, különösen meggyőző erővel nyilvánult meg abban a nagyszabású támogatásban, amelyét Viet­nam népének nyújtottak az amerikai, majd a kínai ag. resszorok ellen vívott harcá­hoz — mondotta Brezsnyev. — Így lesz ez a jövőben is, ha bárkinek is az a gondola­ta támadna, hogy merényle­tet kísérel meg e hősi nem­zet békéje és biztonsága el­len. Szolidárisak vagyunk Laosz és Kambodzsa népé­vel Is, támogatjuk a népeiket, amelyek hosszú küzdelemben vívták ki jogukat az új élet. re. A nemzetközi élet- egyik legfontosabb tényezője lett a szocialista közösség orszá­gainak békepolitikája, az enyhülésért, a rakéta-nukleá­ris világháború fenyegetésé­nek csökkentéséért vívott kö­zös küzdelme. Gyakorlatilag valamieny. nyl olyan fontos döntés, ame­lyet az elmúlt évtizedben nemzetközi fórumokon hoz­tak a béke megszilárdításé­ról, a fegyverkezési hajsza megfékezéséről, — az ezek­ről a kérdésekről folytatott minden — fontos tárgyalás a szocializmus országai kezde­ményezéseinek eredménye. A leszerelésre, a nemzetközi együtt működés re vonat kozó konkrét^ javaslataik olyan át­fogó előrelátó és realisztikus programot jelentenek, amely biztosítja korunkban a bókét. Ma, amikor az imperializ­mus erői ellentámadásba mentek át az enyhülés, a bé­ke, a népek jogai ellen, a szocializmus országainak egy­sége e legfontosabb értékek védelmiében minden eddigi­nél fontosabb. Meggyőződé- sem, hogy országaink teljes mértékben megoldják e tör ténelmi feladatukat. Külpolitikánk ereje abban van, hogy megfelel mind a szocializmus országai létér­dekeinek, mind pedig föl­dünk lakossága hatalmas többsége érdekeinek. Minde­nek előtt ez a politika meg­felel azoknak a népeknek, amelyek felszabadultak a gyarmati iga alól, s az új, független élet építésének ne­héz feladatával foglalkoznak. E népeknek — nem kevésbé, mint a szocializmus országai­nak — tartós békére, arra van szükségük, hogy szigorú­an tartsák tiszteletiben az ál­lamok szuverenitását, a né­pek jogait, s valódi, valóban egyenjogú nemzetközi kap­csolatokat hozzanak létre. iPomtosan ezen az alapon fejlesztjük jó kapcsolatain­kat, kölcsönösen előnyös, együttműködésünket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok országával, legyen bár olyan nagy ország, mint India, vagy a kicsiny Benin, legyén az a köztársasági Algéria, vagy a monarchikus Jordá­nia, a szomszédos Törökor­szág, vagy a távoli Brazília. Nagyra értékeljük kapcso­latainkat ezekkel az orszá­gokkal, tiszteletiben tartjuk jogaikat, nem vágyódunk kincseikre, nem keresünk ezekben az országokban ka­tonai támaszpontokat. A Szovjetunió jelentős mértékben járult hozzá szá­mos ország gazdasági és kul­turális építésének, védelmé­nek megszilárdításához, s mi büszkék vagyunk erre. Lenin hagyatékához híven mindig azoknak a népeknek az olda­lán állunk, amelyek védel­mezik szabadságukat és füg­getlenségüket, de sohasem használjuk fel segítségünket arra, hogy nyomásit gyakorol­junk azokra az országokra, amelyek e segítségben része­sülnék. Mindez létrehozza kapcso­latainkban a kölcsönös tisz­telet és bizalom légkörét — s ez egyaránt jelent kölcsönös hasznot, a világbéke hasz­nát. Leonyid Brezsnyev külön kiemelte azt, hogy sikeresen fejlődnek a kapcsolatok In­diával. E kapcsolatok megfe­lelnek mindkét ország érde­keinek, Ázsia és az egész vi­lág békéje érdekednek. E ba­rátság jelképe lett az a nem­rég létrejött megállapodás, amiéi ynek értelmében a nem távoli jövőben együtt indul­nak a világűrbe szovjet és in­diai űrhajósok. Az imperializmus kardcsör­tető köreinek — mindenek előtt az Egyesült Államok imperial izmusának — nem tetszik a béke megszilárdulá­sa, a népek felszabadít ó har­cának sikere, folytatta Brezs. nyev. Nézzük csak meg, mi­vel válaszoltak arra, hogy a szocialista országok kapcso­latai sikerrel fejlődnek szá­mos tőkés országgal, hogy si­kerrel végződött Helsinkiben az európai biztonsági érte. kéziét, hogy győzelmet ara­tott Angola és Etiópia forra­dalmi népeinek harca az in­tervenciósok az imperializ­mus zsoldosai fölött. Ez a vá­lasz rendkívül furcsa volt. Haloigatni kezdték például a SALT—II.. tárgyalásokat, majd a szerződés ratifikáció, ját, jutalomban részesítették Szadiat árulását, amely meg­bontotta az agresszor elleni arab egységfrontot. Sokéves erőltetett fegyverkezési prog­ramot kényszerítettek a NA­TO országaira. Befagyasztot­ták és több esetben megsza­kították a leszerelés kérdé­seiről szóló tárgyalásokat. Végül pedig provokatív hatá­rozatot hoztak .arról, hogy 'Nyuigat-EuTÓpa területén új, a Szovjetunióra és szövetsé­geseire irányozott amerikai rakétákat helyeznek el. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok jelenle­gi vezetésének irányvonala az enyhülés aíláaknázására, á nemzetközi helyzet kiélezésé­re irányul. Minél inkább csökkennek az imperializmus lehetőségei arra, hogy uralkodjék más országok és népek fölött, an­nál dühödtebben reagálnak erre a fejleményre az impe­rializmus legagresszívebb, leginkább rövidlátó képvise­lőd Az Egyesült Államok azt követően, hogy rakétatervét rákónyszerítette Nyugat- Európa országaira, figyelmét Ázsiára és a Közel-Keletre fordította. A forradalmi Irán partjaihoz irányította hadi­flottájának nagy erőit azzal az ürüggyel, hogy megmenti a túszként fogva tartott dip­lomatákat. Ezután lecsaptak a véleményük szerint kedve­ző ürügyre: az .afganisztáni eseményekre. Az ezzel kap­csolatban Amerikában meg­kezdett dühödt szovjetellenes kampány a jelek szerint min­den eddigi rekordot meg­dönt. Természeseten ez csak ürügy, Carter űr és környe­zete tökéletesen tudja, hogy Afganisztánban semmiféle orosz „intervenció” nem volt és nincs. A Szovjetunió a a szovjet—afgán barátsági szerződés alapján járt el. Há­rom egymást követő afgán kormány kérte tőlünk állha­tatosan azt, hogy segítsünk megvédelmezni az országot az ellenforradalmárok kívül­ről történő behatolása ellen. Washingtonban jól tudnak mindent arról is, hogy mi­lyen intervenciót hajtanak Végre Afganisztán ellen pa­kisztáni területről. Hiszen ezt az intervenciót, amely komoly fenyegetést jelent az afgán forradalomnak és déli hatá­runk biztonságának, maguk az amerikaiak irányítják, kí­naiakkal és másokkal együtt. A Fehér Ház azt is tudja, hogy a Szovjetunió azonnal kivonja katonai kontingensét; Afganisztánból, ahogy meg­szűnnek a jelenlétüket elő­idéző okók, és az afgán kor­mány úgy véld, hogy többé nincs szükség erre a jelen­létre. Az Egyesült Államok nagy .hangon követeli a szov­jet csapatók kivonását, de gyakorlatilag mindent meg­tesz annak érdekében, hogy ez a lehetőség minél távolabb kerüljön: folytatja és növeli a beavatkozást Afganisztán ■ügyeibe. Teljes határozottsággal kí­vánom kijelentem: tószék vagyunk arra, hogy meg­kezdjük csapataink kivoná­sát, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szom­szédaival együtt — s akkor megszűnik .a szovjet katonai segítség szükségessége. A’z Egyesült Államok ve­zetői tudják .azt is, hogy Af­ganisztán kormánya teljes mértékben tiszteletben tartja a lakosság vallásos hitét, ki­szabadította azokat a papo­kat, akiket Amin vetett bör­tönbe, és hivatalosan a tör­vény védelme alá helyezte az iszlámot. Meglehetősen sután festenek a kísérletek, amikor az izraeli agresszor védelme­zői, az. Irán elleni megtorlás szervezői „az iszlám védel­mezőinek” próbálják feltün­tetni magukat. Akkor hát mi­ért szítanak Washingtonban világméretű hisztériát? Mi­lyen célból terjesztik azokat a hazugságokat, amelyek sze­rint „az oroszók háborút folytatnak az afgán nép el­len”, „szovjet fenyegetés ■nyilvánul meg Pakisztánnal és Iránnal szemben”, s ehhez hasonló rágalmakat? A válasz világos: Wa­shingtonnak egyszerűen ürügyre van szüksége ahhoz, hogy kiszélesítse expanzióját Ázsiában, s ezt az ürügyeit minden eszközzel létre akarja hozni. A szovjetellenes hisztéria nem csupán azért vált szükségessé, hogy ezt a hul­lámot meglovagolva bárki is győzelmet arasson ősszel az elnökválasztásokon. A fő do­log az, hogy az Egyesült Ál­lamokban megnyilvánul az a szándék, hogy létrehozzák ka­tonai támaszpontjaik rend­szerét az Indiai-óceánon, a Közel- és a Közép-Kelet or­szágaiban, az afrikai orszá­gokban. Az Egyesült Álla­mok saját hegemóniájának szeretné alárendelni ezeket az országokat, akadály nél­kül szeretné kiszipolyozni természeti kincseiket. Egyút­tal föl akarja használni terü­letüket a szocializmus világa és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányuló ha­dászati elképzeléseinek meg­valósításához. Ez a dolog lé­nyege — jelentette ki Leo­nyid Brezsnyev. A jelenlegi gyarmatosítók azonban azt kockáztatják, hogy alaposan elszámítják magukat. Ma már nem a há­ború előtti időkben, s nem is az ötvenes években élünk. A korábban függő helyzetben lévő országok tucatjai sze­reztek tapasztalatot az önálló életben és politikában. A népek jobban eligazodnak az imperialisták játékaiban, tudják, hol vannak barátaik és hol ellenségeik. Még a vi­lág olyan térségeiben is, mint például Nyugat-Európa, vagy Japán, az emberek saját ta­pasztalataik alapján győződ­tek meg a nyugodt, békés élet, az előnyös kereskedelem fölényéről. Nem egykönnyen mondanak le az enyhülésről az amerikai világuralmi ter­vek javára. Washingtonban szeretnek arról beszélni, hogy feltétle­nül biztosítani kell az olaj­szállítmányoknak az Egyesült Államokba vezető útját. Ezt még meg is lehet érteni. De vajon ezt csak úgy lehet megvalósítani, hogy az útvo­nalak térségét lőporoshordó. vá változtatják? Magától ér­tetődő, hogy az eredmény éppen a célokkal ellentétes lesz. Az „erőpolitika” új prófé­táinak „kalandor-doktrínái” nemcsak valamiféle távoli országok, vagy országcsopor­tok számára veszélyesek, minden ország, minden nép békéjét és biztonságát fenye­getik. A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg. Erőink, le­hetőségeink hatalmasak. Szö­vetségeseinkkel együtt min­dig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta el­lenséges rajtaütést, és senki­nek sem sikerül az, hogy prpvökáljon bennünket. A háborús hisztéria, a fékevesz­tett fegyverkezési verseny „doktrínájával” szambesze- gezzük a békéért, a világ biztonságáért vívott követke­zetes harc doktrínáját. Hívék vagyunk a pártunk XXIV. és XXV. kongresszusán elfoga­dott bókeprogramhoz. Ezért most, a 80-as években épp­úgy, mint korábban, a 70-es években, az enyhülés meg­szilárdítása, nem pedig an­nak szétrombolása mellett foglalunk állást. Álláspon­tunk nem a fegyverzet növe­lése, hanem annak csökken­tése, nem a mesterséges el­idegenítés1, ellenségeskedés, hanem a népeik közötti köze­ledés és kölcsönös megértés. Magabiztosan tartjuk ma­gasra lenini külpolitikánk zászlaját, a béke, a népek függetlensége, a szabadság, a társadalmi haladás zászla­ját — mondotta beszédében a többi között Leonyid Brezs­nyev. NEW YORK William Fülbright, az ame­rikai szenátus külügyi bizott­ságának egykori elnöke éle­sen bírálta Carter elnöknek á nemzetközi enyhülés megtor­pedózására irányuló kard­csörtető külpolitikai irányvo­nalát. Fullbright a szovjet— amerikai kapcsolatokról szól­va kifejtette: az Egyesült Ál­lamok politikai lépései elejét veszik annak, hogy folyta, tódjék a mértékletesség poli­tikája. Aiz Egyesült Államok eltúlozva reagált az afganisz­táni eredményekre. * Február 21-re virradó éj­szaka New Yorkban me­rényletet követték el a Szov­jetunió állandó ENSZ képvi­selete elleni. Az épület egyik lakásának ablakára ismeret­len személyek lövést adtak le. Az ablak betört, szemé­lyi sérülés nem történt. Az ügy kapcsán a szovjet ENSZ- képviselet élesen tiltakozott az amerikai hatóságoknál, hiangsúflyova, hogy a táma­dást az USÁ-lban folyó szov­jetellenes kampány részének tekinti, s hogy a támadásért a teljes felelősség az ameri­kai hivfatados hatóságokat terheli. DELHI Ivan Arhipov miniszterefl- nök-lhelyettes vezetésével szovjet kormányküldöttség érkezett csütörtökön Delhiibe. A repülőtéren. Arhipov kije­lentette, hogy tárgyalásain a szovjet—indiai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről lesz ■ szó. BONN Az idén felemelik a nyu­gatnémet katonai költségve­tést, hogy a növekedés meg­közelítse a NATO által szor­galmazott 3 százalékot. Az NSZK eredetileg összesen 38j5 milliárd márkát irány­zott elő katonai célokra a de­cemberben elfogadott 1980-as költségvetésiben, ez 1,8 szá­zalékos emelkedést jelentett volna. A bonni hadügymi- •nttSíztériium szóvivője csütör­tökön .közölte, hoigy 300 mil­lió nyugatnémet márkát köl­tenek az üzemanyagárak emelkedésének ellensúlyozá­sára és több száz milliós ka­tonái hitelt adnak Törökor­szágnak. Még nem döntötték el, hogy mennyit költsenek a nyugatnémet .hadsereg lő- szertkészletének növelésére. DAMASZKUSZ Abdel Halim Hadam Szí­riái miniszterelnök-helyet.tes, külügyminiszter Waldheim ENSZ-főtitkárhoz és a Biz­tonsági Tanács soros elnöké­hez intézett üzenetében cá­folta azt az izraeli vádat, amely szerint Szíria csapato­kat von össze a GoTan-fenn- sífc közelében és támadásra készü] Izrael ellen. Jdgael Ja. din izraeli miniszterelnök- helyétltes korábban azt állí­totta, hogy „több ezer szíriai harckocsi vonul az izraeli határ felé” és ezért — mond. ta Jiadin — Izrael „elővigyá­zatossági intézikedésket” tesz. PEKING (Pekingiben pénteken meg­nyílt a Kínai Nukleáris Tár­saság alapító kongresszusa. A megnyitó ülésen jelen volt Fang Ji miniszterelnök-he­lyettes, az állami tudomá­nyos és műszaki bizottság mi. ndsztere és Vang Csen mi. niszterelnök-helyettes. Ä kongresszuson részt vevőhá. romszázötven tudós, köztük az Egyesült Államokból ha­zatelepült kínai atomfiziku­sok előtt elhangzott beszé­dében Fang Ji miniszterel­nök-helyettes kijelentette: a kormány támogatja azt a kezdeményezést, hogy te­remtsék meg a feltételeket atomreaktorok építéséhez Rína energia,problémáinak megoldása érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom