Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

2 ^PÜJSÄG 1980. január 12. Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka Irán Khomeini egységfelhívása Terroristákat tartóztattak le Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán felszólalt Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter. (Képtávírónkon érkezett). Közép-európai idő szerint csütörtökön este New York­ban megkezdődött az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülés­szaka. Mint jelentettük, a rendkívüli ülés összehívására a Biztonsági Tanács 12 tag­jának kérésére került sor. az úgynevezett afganisztáni kér­dés miatt. A közgyűlés 34. rendes ülésszaka elnökének, Salim Ahmed Salimnak megnyitó Szavai után elsőnek Afga­nisztán külügyminisztere emelkedett 'szólásra. Sah Mu­hammed' Doszt beszédében országa belügyeifoe történő nyílt, durva beavatkozásnak nevezte a közgyűlés rendkí­vüli ülésének összehívását, amely ellentétes az ENSZ alapokmányával. Az afgán külügyminiszter ezúttal is hangsúlyozta, hogy az Afga­nisztánnak nyújtott szovjet segítség sem a térség, sem a világ békéjét nem fenyegeti. Az európai szocialista or­szágok — köztük Magyaror­szág — csoportja nevében felszólaló Leonyid Dolguhic, Belorusszia ENSZ-képviselő- je rámutatott: a rendkívüli ülés összehívása mögött Kí­nának és az Egyesült Álla­moknak az a szándéka húzó­dik meg, hogy elterelje a nemzetközi kövélemény fi­gyelmét a feszültség élezésé­re irányuló tevékenységéről, egyúttal az ENSZ leple alatt próbáljon meg továbbra is beavatkozni Afganisztán bel- ü gyeibe. Csen Csu, a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-képviselő- je durván rágalmazta a Szov­jetuniót az Afganisztánnak nyújtott katonai segítség miatt, és ismételten „globá­lis hegemon izmussal” vá­dolta a szovjet veze'tést. A fron tállamok elítélték a Rhodesia-egyezmény megsértését A Rhodesia körzetében fekvő úgynevezett frontálla­mok elnökei csütörtökön a mozambiki Beira kikötővá­rosban tartott csúcstalálkozó­jukon elítélték Nagy-Britan- nia „kétszínű politikáját a londoni R h odes ia- megái la p o - dás végrehajtásában”. A csúcstalálkozón a vendéglá­tó ország, Mozambik állam­főjén, Sarnora Machelen kí­vül részt vett Kenneth Ka- unda zambiai, Julius Nyere- re tanzániai, Jósé Eduardo Dos Santos angolai elnök és Quet K. J. Masire botswanai alelnök. Az egynapos tanács­kozáson jelen volt Robert Mugabe, a ZANU vezetője, valamint az ZAPU maputói képviselője. A rhodesiai rendezés sike­rében közvetlenül érdekelt afrikai államok vezetői le­szögezték, hogy csak a lon­doni megállapodásokhoz való teljes hűség teszi lehetővé szabad és demokratikus vá­lasztások megtartását, majd az igazi, független Zimbab­we létrejöttét. Tőkés világ IBorulötö prognózisok Gyakran halljuk, hogy a világgazdaság ' kedvezőtlen jelenségei következtében a magyar népgazdaság számára még kemé­nyebbé váltak a versenyfeltételek a külön­böző piacokon, a gazdasági egyensúly meg­teremtése a vártnál is nagyobb erőfeszíté­seket követel mindannyiunktól 1980-ban, stb. A hátteret azonban kevéssé ismerjük, a tőkés országok szerepét a világgazdasági folyamatok alakításában általában nem vizsgáljuk elég alaposan. Pedig minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az 1979. év valószfhűleg úgy vonul majd be a tőkés világgazdaság történetébe, mint a korszakváltás vajúdásának egyik fájdalmas esztendeje. Tavaly a gazdasági növekedés az országok többségében cse­kély volt, az inflációs ráta tovább nőtt, az olajár is emelkedett. A dollár világpénz­szerepe gyengült, anélkül, hogy valami új nemzetközi pénz lépett volna helyébe, az aranyár pedig az év során háromszorosára szökött fel. Bár még dolgoznak a számító­gépek az 1979. évi gazdasági eredmények összesítésén, az azonban már világos, hogy a tőkés világ gazdasági növekedése, ame­lyet a bruttó nemzeti termék fejlődése fe­jez ki falán a legjobban, az 1978. évi kb. 4 százaléknak csak alig több, mint fele volt 1979-ben. Tavaly ilyenkor még sokan bíztak abban, hogy az USA „gazdasági mozdonya” új erő­re kap és kimozdítja a holtpontról a tő­kés világgazdaságot. Ez nem következett be, sőt a tényleges gazdasági növekedés az Egyesült Államokban is elenyésző volt, Bár Japánban a gazdasági növekedés üteme 1979-ben valószínűleg elérte az 5,6—6 szá­zalékot — ami a stagnáló világban óriási teljesítmény —, a korábbi ritmushoz ké­pest ez ugyancsak visszaesést jelent: 1964 és 1973 között a szigetország növekedése 9,4 százalék volt éves átlagban. Az NSZK gazdasági fejlődése is jelentős mértékben lelassult 1979-ben, így ez az or­szág sem volt képes átvállalni az USA-tól a konjunktúraélénkítő funkciót. Becslések szerint a bruttó nemzeti termék 1979-ben.. csupán 3,5 százalékkal volt több, mint 1978- ban, ami a hivatalos 4—4,5 százalékos elő­rejelzésekhez képest szintén visszaesést ta­kar a nyugatnémet közgazdászok szerint. A tőkés világgazdaság „második vona­lába” tartozó országok gazdasági fejlődése még változatosabb képet mutat 1979-ben: Anglia félszázalékos gazdasági növekedése a stagnálással egyenlő, Franciaország 2,5 százalékos fejlődése is messze elmaradt a várakozástól. Olaszország négyszázalékos gazdasági teljesítménye viszont kedvezőbb, mint amilyenek a prognózisai voltak. A tőkésországok nemzetközi fizetési mér­legei az 1974—1975. évi világgazdasági vál­ságot követően 1979-ben mutattak először szerény aktívumot. A becslések szerint a többszöri olajáremelés ellenére ez az aktí­vum eléri a 10 milliárd dollárt. Ennek ára azonban igen'nagy volt: i. továbbra is (két számjegyű marad, az inflá­ció és azok az intézkedések, amelyek mér­séklését fűzték ki célul, 1979-ben is kudar­cot vallottak; 2. a munkanélküliség általá­ban nem nőtt, de annak hatásos visszaszo­rítása sem következett be, emiatt a reál- jövedelmek stagnáltak, illetve a dolgozók jelentős részénél visszaestek; 3. a tőkés vi­lággazdaság alapvető egyensúlyi problémá­ja fokozódott, a fejtett és a fejlődő or­szágok közötti szakadék elmélyült. Ezután aligha Véletlen, hogy az új évtized kezdetén a gazdasági előrejelzések igen borúlátóak. A bruttó nemzeti termék növekedése 1980-ban az USA-.ban és Ang­liában 0,7—0,7 százalék, az NSZK-ban 2,5 százalék, Franciaországban 2 százalék, Olaszországban 2,2 százalék és Japánban 3,5 százalék lesz. A tőkés világgazdaság egésze alig fog fejlődni, a becslések sze­rint mindössze 1—1,2 százalékkal. Az inflá­ciós index 1980-ban 1—2 százalékkal lesz magasabb, mint 1979-ben. Az előrejelzések arról is szólnak, .hogy 1980-ban a világ kereskedelemben a ver­seny további éleződésére lehet számítani. Az árucsere-forgalom 1979-ben a gazdasági növekedés ütemét messze meghaladóan, körülbelül 5,5—6 százalékkal nőtt. Ezzel szemben 1980-ban Valószínűleg ennél lé­nyegesen kisebb, 3,4 százalékos bővülésre lehet számítani, de van olyan prognózis is, amely az 1975-öshöz hasonló visszaesést jósol. YV. I. Khomeini ajatollah, az iráni forradalom vezetője arra szólította fel az ország népét, hogy „szüntesse be a viszálykodást, s lásson hozzá a haza építését célzó mun­kához”. Urumieh, nyugat- azerbajdzsáni város küldött­ségét fogadva a főpap hang­súlyozta: Irán a népi ha­talom megteremtésének fon­tos időszakába lépett, amely­nek soronkövetkező szaka­szai az elnökválasztás és a nemzetgyűlési választások lesznek. „Azután hozzákez­dünk az új Irán építése nagyszabású tervének meg­valósításához” — hangsú­lyozta Khomeini. Az azerbajdzlsáni Tabriz- ban hírügynökségi jelentések szerint az elmúlt 24 óra vi­szonylag nyugodtan telt el, noha az üzletek, iskolák és hivatalos intézmények ’ to­vábbra is zárva maradtak. Ugyanakkor továbbra is fe­szült a helyzet, s fennáll a veszély, hogy kiújulhatnak az összetűzések Khomeini és Sariat-Madari ajatollah hí­vei között. A teheráni rádió közölte, hogy az iráni hatóságok le­tartóztatták a Forghan nevű illegális terrorszervezet 16 tagját, köztük Akbar Gudar- zit, a csoport vezetőjét. Ez a reakciós szervezet, amely fő­ként a 4V0lt császári titkos- rendőrségnek, a SAVAK- nak egykori munkatársaiból áll, célul tűzte ki, hogy a terror eszközével próbálja meghiúsítani a forradalmi folyamatot az országban. Köztudott, hogy a Forghant terheli a felelősség több ne­ves iráni politikus — köztük Khomeini közeli munkatársa és tanácsadója, Motahari aja­tollah és Tabatabai ajatol­lah, valamint volt vezérkari főnök, Karani tábornok — meggyilkolásáért. Teherán­ban közölték azt is, hogy a hatóságok a szervezet főha­diszállásán olyan dokumen­tumokra bukkantak, amelyek alapján a Forghan további tagjait sikerült azonosítani, s amelyekből fény derült ar­ra. hogy a csoport újabb me­rényietekre készült. Az iráni kormány beszün­teti olajszállításait mindazok­nak az országoknak, amelyek támogatják az Irán elleni gazdasági szankciókat — je­lentette ki Ali Akbar Moin- far iráni olajipari miniszter. Egy teheráni folyóiratnak nyilatkozva a miniszter hangsúlyozta: országa — szükség esetén — nem riad vissza az olajíegyver beve­tésétől. Moinfar úgy véleke­dett, hogy a nyugati orszá­goknak nagyobb szükségük van az iráni olajra, mint Iránnak az exportból szár­mazó bevételekre. Ugyanakkor hírügynöksé­gek beszámolnak arról is, hogy a BT-ben — különösen annak el nem kötelezett tag­jai részéről — fokozódó nyo­más nehezedik az Egyesült Államokra: a hónap végéig álljon el az Irán elleni szankciókra vonatkozó köve­telésétől. Az említett forrá­sok Szerint megkérdőjelezte a szankciók hasznosságát Franciaország is. Ennek elLenére az Egye­sült Államok jelezte: a maga részéről még abban az eset­ben is gazdasági szankciókat alkalmaz Irán ellen, ha a Biztonsági Tanács — • amint az bizonyos — elveti az er­ről szóló határozatot. Kül- ügyminisztériumi források szerint Washington azt ter­vezi, hogy az élelmiszerek és a gyógyszerek kivételével be­szünteti minden más ame­rikai árucikk iráni exportját Ha azonban a túszokat nem bocsátják szabadon, az em­bargót teljessé teheti, s az Egyesült Államok számít szö­vetségeseinek támogatására is. Az iráni Tabrizban sorozatos összecsapásokra került sor Khomeini és Sairat-Madari ajatollah hívei között. Ké­pünkön: Sairat-Madari hívei köveket hajigáinak a Nem­zeti Gárda fegyvereseire. (Képtávírónkon érkezett). Carter egyoldalúan felfüggesztette a fegyverkorlátozási tárgyalásokat A Carter-kormányzat le­mond a fegyverze tkorlátozási tárgyalások folytatásáról — jelentette a The New York Times. ^ Carter elnök utasította az amerikai fegyverzetellenőrzé­si és leszerelési hivatalt, mindazokat, akik a fegyver­zetellenőrzés kérdéseivel fog­lalkoznak, hogy tegyék félre az erre a területre vonat­kozó mindenfajta javaslatai­kat. Hivatalos körölk vélemé­nye szerint Carter intézkedé­se, amelyet múlt hét végi memoranduma tartalmazott, gyakorlatilag megakadályoz­za, hogy bármilyen előreha­ladást érjenek el a fegyver­zetek korlátozásáról folyó különböző tárgyalásokon, így a közép-európai fegyverzetek és fegyveres erők kölcsönös csökkentéséről, a nukleáris kísérletek általános és teljes betiltásáról, valamint a ve­gyi fegyverek és az ellensé­ges műhold-réndszerek betil­tásáról folyó tárgyalásokon — hangsúlyozza a The New York Times. A lap szerint Carter lépé­sének súlyos következményei lesznek a szovjet—amerikai viszonyra. Carter amerikai elnök csü­törtökön a washingtoni Fe­hér Házban az NBC televíziós társaságnak nyi­latkozva megismételte ko­rábbi szovjetellenes vá­daskodásait, s *zt bizony­gatta, hogy a Szovjetunió el­len hozott intézkedései az Egyesült Államok „biztonsá­gát erősítik és a béke meg­őrzését szolgálják”. Az NBC tudósítója meg­kérdezte, hogy vajon az af­ganisztáni fordulat véget ve­tett-e az Egyesült Államok és a Szovjetunió között ko­rábban megindult enyhülési folyamatnak? Carter azt vá­laszolta, az enyhülés nem ért véget, s „tekintve, hogy mindkét nagyhatalom el akar­ja kerülni a háborút, reméli, hogy az Egyesült Államok a jövőben is fenntarthatja a párbeszédet a Szovjetunió­val”. Washington „a jövőben is a béke megőrzésén mun­kálkodik” — állította, de en­nek feltételeként az Egyesült Államok „erős védelmi ké­pességét” valamint a nyugati szövetség erősítését jelölte meg. Legutóbbi szovjetellenes intézkedéseit is úgy igyeke­zett feltüntetni, mint „az Egyesült Államok biztonsá­gának megszilárdítására”, „a béke megőrzésére” tett lépé­seket. PANORÁMA A HNF OT megtárgyalta (Folytatás az 1. oldalról) tatlan fogalmák, és nem „jel­zői”, egymásnak. A demok­ráciának a Szocializmus egész időszakában, minden körülmények között érvénye­sülnie kell. A népfrontmozgalom — amint a főtikár fogalmazott — az irányelvekkel összhang­ban, növelni kívánja erőfe­szítéseit a szocialista életfor­ma, életmód általánosabbá tétele érdekében, ide tarto­zónak véli az egyéni élet le­hetőségeinek sokoldalú és humánus kiaknázását; a csa­ládnak, mint a társadalom alapsejtjének erősítését és megbecsülését, ideértve az idősebbekkel való lelkiisme­retes törődést. Fontosnak tartja a Hazafias Népfront az állampolgárok serkentését a közéleti aktivitásra. BUDAPEST A párt kongresszusi irány­elveiben megfogalmazott helyzetkép reális, a javasolt célok megvalósíthatók — ál­lapította meg a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa, amely az MSZMP Központi Bizottságának felkérésére pénteken (megvitatta a párt 3011. kongresszusára kiadott irányelveket. KABUL Kabulban pénteken Bab­rak Karmainak, az Afganisz­táni (Népi Demokratikus Párt KB főtitkárának, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Tanácsa elnökének, az ország minisz­terelnökének elnökletével ülést tartott a Népi Demok­ratikus Párt Központi Bizott­sága. A tanácskozás befejez­tével nyilvánosságra hozták a Népi Demokratikus Párt és az ország vezető szerveinek összetételét. A párt kb politikai bizott­ságának tagjává választották Babrak Karmait, Aszadollah Szárvarit fa farradallmi ta­nács alelnökiét), Anaihdta Ra- tebzadehet (oktatási minisz­tert), Szultán Ali Kestman- dot (a forradalmi tanács al- elnökét), Szaleh Mohammad Zairait, Guljam Dasztagir Pandzssirit és Nur Amhad Nuirt (a forradalmi tanács tagját).

Next

/
Oldalképek
Tartalom