Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

KÉPÚJSÁG 1980. január 8. Szolidárisak vagyunk Afganisztán népével Hollai Imre felszólalása a BT vitájában Waldheim a túszválságról Súlyos vallási zavargások Iránban — Az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság kor­mánya határozottan tiltako­zik az ellen, hogy az Egyesült- Államok, valamint más im­perialista és reakciós erők nyomására összhívták az ENSZ Biztonsági Tanácsának rend'kívíüli ülését az úgyne­vezett „afganisztáni helyzet” megvitatására, mivel a leg­utóbbi események kizárólag az ország belüigyét képezik — jelentette ki szombaton este a Biztonsági Tanács ülésén Sah Mulhammed Doszt, afganisztáni külügy­miniszter. Erélyes szavakkal ítélte el a Biztonsági Tanács ülésének összehívását Oleg Troja- novszkij, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselője is. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa vasárnap délutáni és esti ülésén Donald McHenry, amerikai ENSZ-nagykövet megpróbálta hamis színben feltüntetni a testvéri barát­ságon és szolidaritáson ala­puló szovjet—afgán kapcso­latokat, és figyelmen kívül hagyva a két ország barát­sági, jószomszédsági és együttműködési szerződését, a Szovjetuniót „intervenció­val” vádolta. Ugyanakkor megpróbálta az Afganisztán­ban tevékenykedő felforgató elemek fegyveres terrorját „jogos harcként” feltüntetni, s felszólította a vitában részt­vevő országokat, hogy ítéljék el a szovjet segítségnyújtást. A Biztonsági Tanácsnak az afganisztáni helyzettel fog­lalkozó vitájában vasárnap felszólalt Hollai Imre nagy­követ, hazánk állandó ENSZ- képviselője. Egyebek közt rámutatott: — Egyetértünk az afgán külügyminiszter által itt ki­fejtett állásponttal, amely szerint az afgán vezetők többszöri kérése nyomán nyújtott szovjet segítség tel­jes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a két or­szág 1978, decemberében alá­írt szerződésével. A történtek kizárólag Afganisztán bel- ügyét képezik és nem tartoz­nak másra, mint a két érin­tett országra: Afganisztánra és a Szovjetunióra. Hollai Imre néhány adatot idézett arra vonatkozóan, hogy milyen magatartást ta­núsít a nemzetközi ügyekben az Egyesült Államok, amely most terjeszkedéssel és egy másik ország megámadásával vádolja a Szovjetuniót. Ame­rika jelenleg 429 állandó tá­maszpontot és 3000 egyéb katonai rendeltetésű létesít­ményt tart fenn a világ 30 országában. A második világ­háború óta az Egyesült Ál­lamok 215 katonai akciót hajtott végre más országok ellen. A magyar ENSZ-nagykö­vet figyelmeztette azokat az országokat,. amelyek most hozzájárulnak az Egyesült Államok által kezdeménye­zett hisZtériakampány szítá­sához, hogy ezzel a hideg- háborús hangok felerősödését segítik elő és veszélyeztetik az elmúlt időszak pozitív eredményeit. Hollai Imre végül a ma­gyar nép és kormánya tá­mogatásáról és szolidaritásá­ról biztosította az országa társadalmi haladásáért küz­dő afganisztáni népet. A vitában felszólaló Peter Florin, az NDK állandó ENSZ-képviselője megerősí­tette, hogy tiszteletben kell tartani az afgán néprek az önvédelemhez való jogát. Hasonló álláspontra helyez­kedett Csehszlovákia delegá­tusa is. Á Biztonsági Tanács ülé­sén négy el nem kötelezett ország képviselői olyan ha­tározati javaslatot fogalmaz­tak meg, amely lényegében helyteleníti az afgán népnek nyújtott, szovjet segítséget és „valamennyi külföldi csapat kivonását” szorgalmazza Af­ganisztánból. A BT ülését ez­után elnapolták. Kabulban vasárnap este több tízezres nagygyűlést rendeztek, amelyen beszédet mondott Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az Afganisztáni Jfemokratikus Köztársaság Forradalmi Ta­nácsának elnöke. Babrak Karmai nyomatékosan alá­húzta: a bekövetkezett válto­zások megfelelnek az afgán nép akaraténak, s a Szovjet­unió segítségnyújtása a tör­vényes afgán kormány kéré­sének megfelelően történt. A kabuli rádió beszámolt arról, hogy vasárnap is foly­tatódott az Amm-rendszer idején törvénytelenül bebör­tönzött politikai foglyok sza­badon bocsátása. Ezúttal újabb kétezer személy került szabad lábra, köztük egyházi személyiségek, munkások, parasztok és értelmiségiek. Ugyanakkor azonban foly­tatódnak az új afgán rend­szerrel szemben ellenséges erők akciói. Maoista csopor­tok Kabulban terjesztett röpiratokon a napokban az új rendszer elleni lázadásra úszították a lakosságot. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára vasárnap Washing­tonban járt, hogy tárgyaljon Carter elnökkel az iráni hely­zetről. A főtitkár a sajtó előtt tett nyilatkozataiban ki­jelentette: helyszíni tapaszta­latai alapján nem lát re­ményt arra, hogy a túszvál­ság hamarosan megoldódjék, lehetséges, hogy még hónapo­kat kell arra várni. Hír szerint olyan javaslat merült fel, hogy egyidejűleg bocsássák szabadon a túszo­kat — s indítson az ENSZ vizsgálatot a volt iráni sah ügyében. Az amerikai kor­mány azonban változatlanul ragaszkodni kíván a túszok előzetes szabadon bocsátásá­hoz, mielőtt vizsgálatra ke­rülne sor. A Carter-kormány számá­ra egyébként a héten rend­kívül nehéz szakaszába lép az iráni ügy: az elnök nyil­vánosan azt ígérte, hogy az ENSZ hatékony rendszabá­lyokat hoz majd Irán ellen, amennyiben a túszokat ja­nuár 7-ig nem engedik sza­badon. Waldheim főtitkár teheráni útja (amint várható volt) eredménytelenül végződött, s a túszkérdés a héten ismét a Biztonsági Tanács elé kerül. Jóllehet a testület általános­ságban már ismételten állást foglalt a túszok szabadon bo­csátása mellett, kérdéses, megszavaz-e rendszabályokat Irán ellen — és milyenéket. Khomeini ajatollah, az irá» ni forradalom vezetője va­sárnapi rádióbeszédében el­lenforradalmi elemeket vá­dolt az elmúlt napok véres összetűzései miatt. Mint is­meretes, az ország több vá­rosában — így a Perzsa­öböl bejáratánál fekvő Ban- d!ar Langehben — összecsa­pások voltaik a két legbefo­lyásosabb főpap, Khomeini és Sariat-Madari hívei, a síi­ták, illetve szunniták között Az elmúlt 48 órában az Ősz- szetűzésékbem 43 személy vesztette életét. Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap — tiltakozá­sul a gárdisták jelenléte mi­att — lemondott Kurdisztán tartomány főkormányzója. A tartomány nagyobb városai­ban egyébként tízezirek tün­tettek, követelve a gárdisták kivonását Kurdisztánböl. Az Egyesült Államok tehe­ráni nagykövetségét meg­szállva tartó „iszlám diáko­kat” hétfőn panamai diákok egy csoportja kereste fel. Mint egy szóvivő közölte, szolidaritásukról biztosítot­ták egymást az imperializ­mus elleni harcban, és egye­bek között megállapodtak, hogy a jelenleg Panamában tartózkodó volt sah kiadatá­sa érdekében állandó kapcso­latokat tartanak fenn egy­mással. Egy panamai ellen­zéki lap egyébként hétfőn azt írta, hogy Reza Pahlavi állí­tólag az ország elhagyását tervezi és máshol kíván me­nedéket találni. PÁRIZS Georges Marchais-nak, a Francia KP főtitkárának ve­zetésével hétfőn pártküldött­ség utazott a Szovjetunióba. KAIRÓ Szadiat államfő elnökleté­vel Asszuánban ülésezett a kormányzó Nemzeti Demok­rata Párt vezetősége. Ügy döntöttek, hogy Washington szovjetellenes lépéseit követ­ve csökkentik a szovjet— egyiptomi diplomáciai kép­viseletek létszámát és Egyip­tom nemrég kinevezett új moszkvai nagykövete egyelő­re nem utazik el állomás­helyére. Arról is döntöttek, hogy teljesen megszakítják a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal és Szíriával még meglévő kapcsolataikat, miután e két ország támo­gatja a Szovjetuniót az af­ganisztáni események kap­csán. Hétfőn egyébként Asz- szuánba érkezett Begin iz­raeli kormányfő, hogy Szadat elnökkel a legújabb közel- keleti eseményekről és a Camp David-d külömbéke- egyezmény kérdéseiről ta­nácskozzék. PEKING Hétfőn két alkalommal tárgyalj _ egymással Keng Piao kíníai miniszterelnök- helyettes és Harold Brown amerikai hadügyminiszter. A kínai nemzetvédelmi minisz­térium szóvivője szerint a tárgyalásokon részletesen megvitatták a világhelyzetet és ezen belül hosszasan fog­lalkoztak az afganisztáni helyzettel. Huang Hua kínai külügymi­niszter hétfőn ugyancsak tárgyalt az amerikai hadügy­miniszterrel. Híd az élethez I. FaMmtó a pokol tornácáról Kambodzsa újjászületésének első évfordulóját ünnepli. Egy esztendővel ezelőtt, 1979, január 7-én vonultak be a felszabadító csapatok az ország fővárosába, Phnom Penh* E be, január ii-én pedig kikiáltották a Kambodzsai Nép* köztársaságot. Magamon nem vettem ész­re. Csak a feleségem figyel­meztetett rá, hogy néha ösz- szefüggéstelenül dadogok. Második napja volt, hogy hazajöttem Kambodzsából. * Ez a monológ négy napig tartott. Félmondat okiból állt össze, ahogy Kong Keo Ka­mine, a bársonyos tekintetű, 25 éves khmer nő elmondta az elképzelhetetlent. — A katonák megállítot­tak. A férjemet pár lépéssel előbbre vitték, aztán szembe­fordították velem. Egyikük hozzálépett, kivette a kését és elvágta férjem nyakán az ereket. Aztán levágta a fejét és odatette a lábam elé... Két hónapja voltunk házasok... Az apámat is megölték. En­gem elvittek Phnom Penh- ből Svay Yengbe. Négy évig dolgoztam egy rizsföldön. A munkaidő éjjel háromkor kezdődött és hol 16, hol 18 órát kellett dolgozni. Az öre­gek nem bírták sokáig, de az elhaltak helyébe fiatalokat hoztak. A megtermelt rizsből nem kaptunk: négy évig krumplin éltünk, körülbelül húsz dekát kaptunk naponta. Egyik nap — április 29-e volt — összekötözték a ke­zünket és az őrök az erdő felé tereltek bennünket. Tud­tam, hogy meg fogok halni. Az erdőtől már csak pár mé­terre lehettünk, amikor lö­véseket hallottam. Valami­ben megbotlottam és elestem. Amikor magamhoz tértem, a kezemen már nem volt raj­ta a kötél. Akkor láttam először viet­nami katonát. * A téboly stációit nehéz lo­gikai rendbe rakni. Pol Pót négyéves rémuralmának 3 millió áldozata közül először az értelmiségieket nyelte el a tömegsír. Az árvaházakban megpróbálnak valamiféle sta­tisztikát összeállítani a meghalt szülők foglalkozásá­ról, hogy a világnak legalább elképzelése legyen az el­szabadult őrületről. Az eltűnt szülők 47 százaléka paraszt, 25 százaléka értelmiségi. A kambodzsai gyerekeknek 40 százaléka árva. Pol Pót számára nem volt elég csak az ember: össze­hordotta és felgyújitatta az autókat. A Phnom Penh-i tv- torony körül ma is láthatók a kiégett gépkocsik. Az autó­kat a könyvek követték: ami­kor elhamvadt a betűkbe zárt értelem, bezárták az is­kolákat. A hírhedtté vált Tuol Sleng börtönt egy egye­temen rendezte be a kam­bodzsai nép hóhérja. A Buddha-szentélyeket fel­dúlták, az időtlen-bölcs mo- solyú istenségek szobrait fel­darabolták. Amikor Pol Pót már látta vereségét, a rizs- földeken is felrobbantották a szivattyúházaikat. Végül a fák következtek. A karcsú pálmák eleven felkiáltójel­ként állnak az egyes számú út mentén, háncsuk körbe­vágva/ az életet szállító szö- vetrendszer szétzúzva. A fák állva halnak meg. * Phnom Panh-ben ma már újra laknak. Üzletek ugyan még nincsenek, de piac már van. Mivel pénz még nincs az országban, rizs, vagy hal szolgál cserealapul. A kettős pálmasorokkiail szegélyezett sugárutak újra kerékpárosokat hordanak a hátúikon. Utcanév vagy ház- szám még nincs a főváros­ban, de az érdeklődőket sze­retettel és bizalommal kalau­zolják el a most szerveződő állami hivatalokhoz, intéz­ményekhez. A középületék többsége persze még üres: az ajtók végtelen sora egy­másba nyitva tátong. A ki­tört ablakokon beszökő lég­áramlat papírcetliket lebeg­tet a padló felett. Az egyik szobábas halkan, lassú surrogással járja vég­telen útját egy bekapcsolva felejtett ventillátor. • — Hogy hívnak? — Nem tudom. Csak az új nevemet. Phnom Penh két árvaháza közül a nagyobbikban va­gyunk. Sok gyerek nem, hogy szüleire nem emlékszik, de a nevére sem. Hvot Somana gondozónő az állandóan kar­ján csüngő egyéves kislány­nak a Ban Deth nevet adta. Anyja holtteste mellett talál­tak rá: ült a porban és két napja fogta az élettelen szü­lői kezet. Ö még nem vesz részt a nagyok ebédjén. Ma ugyanis nagy nap van — a Vöröskereszt első élelmiszer- szállítmánya érkezett meg az árvaházba. A hatalmas barakképület­ben 540 gyerek eszik egy­szerre. Állok és az első perc­ben nem tudom, mi érthetet­len számomra. Aztán belém- hasít a felismerés: nincs zaj, nincs zsongás, nincs beszéd. A gyerekek némán, egyetlen hang nélkül esznek. Csak a szemek villognak a ferdén beeső napsütésben. Legtöbbjük szájába most kerül az életben először em­berhez méltó meleg étel. Kambodzsa, 1979. decem­ber. (Folytatjuk). SZIGETHY ANDRÄS Útjelző tábla — golyónyomokkal Auschwitzra emlékeztető kép — ruhamaradványok hegye a Tuol Sleng börtönben

Next

/
Oldalképek
Tartalom