Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
KÉPÚJSÁG 1980. január 8. Szolidárisak vagyunk Afganisztán népével Hollai Imre felszólalása a BT vitájában Waldheim a túszválságról Súlyos vallási zavargások Iránban — Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya határozottan tiltakozik az ellen, hogy az Egyesült- Államok, valamint más imperialista és reakciós erők nyomására összhívták az ENSZ Biztonsági Tanácsának rend'kívíüli ülését az úgynevezett „afganisztáni helyzet” megvitatására, mivel a legutóbbi események kizárólag az ország belüigyét képezik — jelentette ki szombaton este a Biztonsági Tanács ülésén Sah Mulhammed Doszt, afganisztáni külügyminiszter. Erélyes szavakkal ítélte el a Biztonsági Tanács ülésének összehívását Oleg Troja- novszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap délutáni és esti ülésén Donald McHenry, amerikai ENSZ-nagykövet megpróbálta hamis színben feltüntetni a testvéri barátságon és szolidaritáson alapuló szovjet—afgán kapcsolatokat, és figyelmen kívül hagyva a két ország barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződését, a Szovjetuniót „intervencióval” vádolta. Ugyanakkor megpróbálta az Afganisztánban tevékenykedő felforgató elemek fegyveres terrorját „jogos harcként” feltüntetni, s felszólította a vitában résztvevő országokat, hogy ítéljék el a szovjet segítségnyújtást. A Biztonsági Tanácsnak az afganisztáni helyzettel foglalkozó vitájában vasárnap felszólalt Hollai Imre nagykövet, hazánk állandó ENSZ- képviselője. Egyebek közt rámutatott: — Egyetértünk az afgán külügyminiszter által itt kifejtett állásponttal, amely szerint az afgán vezetők többszöri kérése nyomán nyújtott szovjet segítség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a két ország 1978, decemberében aláírt szerződésével. A történtek kizárólag Afganisztán bel- ügyét képezik és nem tartoznak másra, mint a két érintett országra: Afganisztánra és a Szovjetunióra. Hollai Imre néhány adatot idézett arra vonatkozóan, hogy milyen magatartást tanúsít a nemzetközi ügyekben az Egyesült Államok, amely most terjeszkedéssel és egy másik ország megámadásával vádolja a Szovjetuniót. Amerika jelenleg 429 állandó támaszpontot és 3000 egyéb katonai rendeltetésű létesítményt tart fenn a világ 30 országában. A második világháború óta az Egyesült Államok 215 katonai akciót hajtott végre más országok ellen. A magyar ENSZ-nagykövet figyelmeztette azokat az országokat,. amelyek most hozzájárulnak az Egyesült Államok által kezdeményezett hisZtériakampány szításához, hogy ezzel a hideg- háborús hangok felerősödését segítik elő és veszélyeztetik az elmúlt időszak pozitív eredményeit. Hollai Imre végül a magyar nép és kormánya támogatásáról és szolidaritásáról biztosította az országa társadalmi haladásáért küzdő afganisztáni népet. A vitában felszólaló Peter Florin, az NDK állandó ENSZ-képviselője megerősítette, hogy tiszteletben kell tartani az afgán néprek az önvédelemhez való jogát. Hasonló álláspontra helyezkedett Csehszlovákia delegátusa is. Á Biztonsági Tanács ülésén négy el nem kötelezett ország képviselői olyan határozati javaslatot fogalmaztak meg, amely lényegében helyteleníti az afgán népnek nyújtott, szovjet segítséget és „valamennyi külföldi csapat kivonását” szorgalmazza Afganisztánból. A BT ülését ezután elnapolták. Kabulban vasárnap este több tízezres nagygyűlést rendeztek, amelyen beszédet mondott Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az Afganisztáni Jfemokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke. Babrak Karmai nyomatékosan aláhúzta: a bekövetkezett változások megfelelnek az afgán nép akaraténak, s a Szovjetunió segítségnyújtása a törvényes afgán kormány kérésének megfelelően történt. A kabuli rádió beszámolt arról, hogy vasárnap is folytatódott az Amm-rendszer idején törvénytelenül bebörtönzött politikai foglyok szabadon bocsátása. Ezúttal újabb kétezer személy került szabad lábra, köztük egyházi személyiségek, munkások, parasztok és értelmiségiek. Ugyanakkor azonban folytatódnak az új afgán rendszerrel szemben ellenséges erők akciói. Maoista csoportok Kabulban terjesztett röpiratokon a napokban az új rendszer elleni lázadásra úszították a lakosságot. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára vasárnap Washingtonban járt, hogy tárgyaljon Carter elnökkel az iráni helyzetről. A főtitkár a sajtó előtt tett nyilatkozataiban kijelentette: helyszíni tapasztalatai alapján nem lát reményt arra, hogy a túszválság hamarosan megoldódjék, lehetséges, hogy még hónapokat kell arra várni. Hír szerint olyan javaslat merült fel, hogy egyidejűleg bocsássák szabadon a túszokat — s indítson az ENSZ vizsgálatot a volt iráni sah ügyében. Az amerikai kormány azonban változatlanul ragaszkodni kíván a túszok előzetes szabadon bocsátásához, mielőtt vizsgálatra kerülne sor. A Carter-kormány számára egyébként a héten rendkívül nehéz szakaszába lép az iráni ügy: az elnök nyilvánosan azt ígérte, hogy az ENSZ hatékony rendszabályokat hoz majd Irán ellen, amennyiben a túszokat január 7-ig nem engedik szabadon. Waldheim főtitkár teheráni útja (amint várható volt) eredménytelenül végződött, s a túszkérdés a héten ismét a Biztonsági Tanács elé kerül. Jóllehet a testület általánosságban már ismételten állást foglalt a túszok szabadon bocsátása mellett, kérdéses, megszavaz-e rendszabályokat Irán ellen — és milyenéket. Khomeini ajatollah, az irá» ni forradalom vezetője vasárnapi rádióbeszédében ellenforradalmi elemeket vádolt az elmúlt napok véres összetűzései miatt. Mint ismeretes, az ország több városában — így a Perzsaöböl bejáratánál fekvő Ban- d!ar Langehben — összecsapások voltaik a két legbefolyásosabb főpap, Khomeini és Sariat-Madari hívei, a síiták, illetve szunniták között Az elmúlt 48 órában az Ősz- szetűzésékbem 43 személy vesztette életét. Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap — tiltakozásul a gárdisták jelenléte miatt — lemondott Kurdisztán tartomány főkormányzója. A tartomány nagyobb városaiban egyébként tízezirek tüntettek, követelve a gárdisták kivonását Kurdisztánböl. Az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét megszállva tartó „iszlám diákokat” hétfőn panamai diákok egy csoportja kereste fel. Mint egy szóvivő közölte, szolidaritásukról biztosították egymást az imperializmus elleni harcban, és egyebek között megállapodtak, hogy a jelenleg Panamában tartózkodó volt sah kiadatása érdekében állandó kapcsolatokat tartanak fenn egymással. Egy panamai ellenzéki lap egyébként hétfőn azt írta, hogy Reza Pahlavi állítólag az ország elhagyását tervezi és máshol kíván menedéket találni. PÁRIZS Georges Marchais-nak, a Francia KP főtitkárának vezetésével hétfőn pártküldöttség utazott a Szovjetunióba. KAIRÓ Szadiat államfő elnökletével Asszuánban ülésezett a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt vezetősége. Ügy döntöttek, hogy Washington szovjetellenes lépéseit követve csökkentik a szovjet— egyiptomi diplomáciai képviseletek létszámát és Egyiptom nemrég kinevezett új moszkvai nagykövete egyelőre nem utazik el állomáshelyére. Arról is döntöttek, hogy teljesen megszakítják a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal és Szíriával még meglévő kapcsolataikat, miután e két ország támogatja a Szovjetuniót az afganisztáni események kapcsán. Hétfőn egyébként Asz- szuánba érkezett Begin izraeli kormányfő, hogy Szadat elnökkel a legújabb közel- keleti eseményekről és a Camp David-d külömbéke- egyezmény kérdéseiről tanácskozzék. PEKING Hétfőn két alkalommal tárgyalj _ egymással Keng Piao kíníai miniszterelnök- helyettes és Harold Brown amerikai hadügyminiszter. A kínai nemzetvédelmi minisztérium szóvivője szerint a tárgyalásokon részletesen megvitatták a világhelyzetet és ezen belül hosszasan foglalkoztak az afganisztáni helyzettel. Huang Hua kínai külügyminiszter hétfőn ugyancsak tárgyalt az amerikai hadügyminiszterrel. Híd az élethez I. FaMmtó a pokol tornácáról Kambodzsa újjászületésének első évfordulóját ünnepli. Egy esztendővel ezelőtt, 1979, január 7-én vonultak be a felszabadító csapatok az ország fővárosába, Phnom Penh* E be, január ii-én pedig kikiáltották a Kambodzsai Nép* köztársaságot. Magamon nem vettem észre. Csak a feleségem figyelmeztetett rá, hogy néha ösz- szefüggéstelenül dadogok. Második napja volt, hogy hazajöttem Kambodzsából. * Ez a monológ négy napig tartott. Félmondat okiból állt össze, ahogy Kong Keo Kamine, a bársonyos tekintetű, 25 éves khmer nő elmondta az elképzelhetetlent. — A katonák megállítottak. A férjemet pár lépéssel előbbre vitték, aztán szembefordították velem. Egyikük hozzálépett, kivette a kését és elvágta férjem nyakán az ereket. Aztán levágta a fejét és odatette a lábam elé... Két hónapja voltunk házasok... Az apámat is megölték. Engem elvittek Phnom Penh- ből Svay Yengbe. Négy évig dolgoztam egy rizsföldön. A munkaidő éjjel háromkor kezdődött és hol 16, hol 18 órát kellett dolgozni. Az öregek nem bírták sokáig, de az elhaltak helyébe fiatalokat hoztak. A megtermelt rizsből nem kaptunk: négy évig krumplin éltünk, körülbelül húsz dekát kaptunk naponta. Egyik nap — április 29-e volt — összekötözték a kezünket és az őrök az erdő felé tereltek bennünket. Tudtam, hogy meg fogok halni. Az erdőtől már csak pár méterre lehettünk, amikor lövéseket hallottam. Valamiben megbotlottam és elestem. Amikor magamhoz tértem, a kezemen már nem volt rajta a kötél. Akkor láttam először vietnami katonát. * A téboly stációit nehéz logikai rendbe rakni. Pol Pót négyéves rémuralmának 3 millió áldozata közül először az értelmiségieket nyelte el a tömegsír. Az árvaházakban megpróbálnak valamiféle statisztikát összeállítani a meghalt szülők foglalkozásáról, hogy a világnak legalább elképzelése legyen az elszabadult őrületről. Az eltűnt szülők 47 százaléka paraszt, 25 százaléka értelmiségi. A kambodzsai gyerekeknek 40 százaléka árva. Pol Pót számára nem volt elég csak az ember: összehordotta és felgyújitatta az autókat. A Phnom Penh-i tv- torony körül ma is láthatók a kiégett gépkocsik. Az autókat a könyvek követték: amikor elhamvadt a betűkbe zárt értelem, bezárták az iskolákat. A hírhedtté vált Tuol Sleng börtönt egy egyetemen rendezte be a kambodzsai nép hóhérja. A Buddha-szentélyeket feldúlták, az időtlen-bölcs mo- solyú istenségek szobrait feldarabolták. Amikor Pol Pót már látta vereségét, a rizs- földeken is felrobbantották a szivattyúházaikat. Végül a fák következtek. A karcsú pálmák eleven felkiáltójelként állnak az egyes számú út mentén, háncsuk körbevágva/ az életet szállító szö- vetrendszer szétzúzva. A fák állva halnak meg. * Phnom Panh-ben ma már újra laknak. Üzletek ugyan még nincsenek, de piac már van. Mivel pénz még nincs az országban, rizs, vagy hal szolgál cserealapul. A kettős pálmasorokkiail szegélyezett sugárutak újra kerékpárosokat hordanak a hátúikon. Utcanév vagy ház- szám még nincs a fővárosban, de az érdeklődőket szeretettel és bizalommal kalauzolják el a most szerveződő állami hivatalokhoz, intézményekhez. A középületék többsége persze még üres: az ajtók végtelen sora egymásba nyitva tátong. A kitört ablakokon beszökő légáramlat papírcetliket lebegtet a padló felett. Az egyik szobábas halkan, lassú surrogással járja végtelen útját egy bekapcsolva felejtett ventillátor. • — Hogy hívnak? — Nem tudom. Csak az új nevemet. Phnom Penh két árvaháza közül a nagyobbikban vagyunk. Sok gyerek nem, hogy szüleire nem emlékszik, de a nevére sem. Hvot Somana gondozónő az állandóan karján csüngő egyéves kislánynak a Ban Deth nevet adta. Anyja holtteste mellett találtak rá: ült a porban és két napja fogta az élettelen szülői kezet. Ö még nem vesz részt a nagyok ebédjén. Ma ugyanis nagy nap van — a Vöröskereszt első élelmiszer- szállítmánya érkezett meg az árvaházba. A hatalmas barakképületben 540 gyerek eszik egyszerre. Állok és az első percben nem tudom, mi érthetetlen számomra. Aztán belém- hasít a felismerés: nincs zaj, nincs zsongás, nincs beszéd. A gyerekek némán, egyetlen hang nélkül esznek. Csak a szemek villognak a ferdén beeső napsütésben. Legtöbbjük szájába most kerül az életben először emberhez méltó meleg étel. Kambodzsa, 1979. december. (Folytatjuk). SZIGETHY ANDRÄS Útjelző tábla — golyónyomokkal Auschwitzra emlékeztető kép — ruhamaradványok hegye a Tuol Sleng börtönben
