Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

1980. január 8. Képújság 3 Minisztériumi tájékoztató Paks |||||§ g I is 9 KQaflPflRFmjrtj^^ my^ Ilf Az egészségügyi ellátás ed­digi eredményeinek megerő­sítésére és továbbfejlesztésé­re a tárca vezetői egész sor feladatot tartanak napiren­den, illetve helyeznek előtér­be a következő időszakban. Az 1980. évi költségvetés az egészségügyi és szociális fel­adatokra — a tavalyinál 10,5 százalékkal nagyobb össze­get, 20,5 milliárd forintot irá­nyoz elő; így ezek a közkia­dások lakosonként átlagban meghaladják az 1900 forin­tot. E gondolatok jegyében tájékoztatták az Egészségügyi Minisztérium illetékesei az MTI munkatársát egészség- politikánk eredményeiről és a további tennivalókról. Alapjaiban kedvező az or­szág egészségügyi helyzetké­pe. Minden lakos szamára jo­gilag egyenlő és ingyenes, magas színvonalú és korsze­rű \ egészségügyi ellátást — ehhez pedig központi forrás­ból megfelelő anyagiakat — biztosítunk. A közegészség- ügy, a gyógyítás-megelőzés, a rehabilitáció — fő irány­ként kiemelve a megelőzést — egységes rendszerként mű­ködik. Az egészségügyi intéz­ményekben mintegy 200 000- en dolgoznak. Tízezer lakos­ra 26—27 orvos jut. ami több mint kétszerese a 30 évvel ezelőttinek, s előkelő helyet biztosít országunknak a világranglistán is. Az idén — és a további években is — változatlanul a teendők középpontjában áll a betegségek-megelőzése; nem- kevésbé, hogy javítsuk a la­kosság egészségi állapotát, egyre maradéktalanabbul valósítsuk meg az egészség­ügyi törvényben foglaltakat, szüntessük meg az ellátásban levő aránytalanságokat, pó­toljuk a hiányosságokat. Az is cél, hogy tovább csökken­jen a csecsemőhalálozás aránya és növekedjék az át­lagos életkor. Evégből for­málódnak az olyan komplex, fokozatosan megvalósítandó szakmai célprogramok, ame­lyek a leggyakoribb megbe­tegedések, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a da­ganatos betegségek, az elme- betegségek megelőzését és gyógyítását szolgálják. A progresszív betegellátás ér­dekében az alapellátás ki­emelt fejlesztésével együtt minél jobb intézményi felté­teleket kell teremteni a fek­vőbetegek és a szociális gondoskodásra szorulók el­látásához. A járóbeteg-ellátáson belül az üzemi orvosi, a gyermek alap- és szakellátást, továb­bá a fogászati ellátást jelöl­te meg a minisztérium ki­emelten fejlesztendő terület­ként. Nagy gondot fordítanak a járóbeteg-el’átás minőségi színvonalának emelésére. 1980-ban — a tervek sze­rint — a kórházak, fekvő­beteg-gyógyintézetek hálóza­ta és befogadóképessége 2560 ággyal bővül. Az idén befe- ződik a többi között a dél­pesti, a kecskeméti, a debre­ceni, a szigetvári, az egri, a balatonfüredi kórház, vala­mint az Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet építé­se, illetve bővítése. Az Orszá­gos Mentőszolgálat gépkocsi- parkja 40 új autóval bővül, s lehetőség lesz a régebbi ko­csik egy részének tervszerű, folyamatos cseréjére is. A bölcsődék befogadóképessé­ge 4550 hellyel, az egészség- ügyi gyermekotthoni helyek száma 370-nel növekszik. (MTI) Kisiparosok a faluban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Néhány évtizeddel ezelőtt az eladósorban lévő lányhoz gyakran így szólt anyja: mesteremberhez menj férj­hez. mellette mindig lesz pénzed, kenyered. Mi taga­dás, sok igazság volt az egy­szerű emberek megfigyelésé­ben, ítéletalkotásában. A mesterség rangot jelentett, a szakma a viszonylag gondta­lan megélhetést, a biztos hol­napot jelezte. Nem merem azt állítani, hogy teljesen elhalványult napjainkban a mesterek, kis­iparosok nimbusza. Tudok arról, hogy jó pékek nem győznek elég 'kenyeret sütni, mások fagylaltkülönlegessé­geiért hosszú sorok várakoz­nak, megint mások szép és jó kivitelű termékei szinte elérhetetlenek. A jó mester, a jó munka ma is mágnes­ként vonzza a vevőket. Né­hány nehezebb és kisebb jö­vedelemmel járó szakma lassan a múlté lesz, nincsen művelője. Pedig megszűné­süket mindenképpen érezzük. Ahogy népgazdaságunk nem tud meglenni a háztáji gaz­daságok termelése nélkül, úgy a szolgáltató ipar. s ma­ga a lakosság sem nélkülöz­heti a magánszektorban dol­gozókat. Valaha a falunak létérdeke fűződött a mester­emberekhez. Helyben kellett kielégíteni minden igényt, 6zinte szégyen volt a szom­szédba járni mesterembe­rekért, mesteremberekhez. Megváltozott társadalmi vi­szonyaink alapvető átalaku­lást eredményezték a mester­emberekkel való ellátottság­ban is. Nehéz lenne ma számba venni, hogy a felszabadulás előtt Németkéren hány önál­ló kisiparos tevékenykedhe­tett. Lehet, hogy számuk ke­vesebb volt, mint ma, de minden bizonnyal szerteága­zóbb, az igényekhez, a szük­ségletekhez jobban igazodó tevékenységet láttak el. Arn­bach Edéné tanácselnöktől tudom, hogy a községben 13 kisiparosnak van engedélye. Számuk elég magas, ám ösz- szetételük, megoszlásuk ke­vésbé. Egy kétezer főn felüli faluban a meglévők mellett elkelne cipész, férfifodrász, autó-, rádió-televízió és víz­vezeték-szerelő is. Hiány van asztalosban, de még 1—2 kő­műves is megélhetésre talál­na. Probléma, hovy a műkö­dési engedélyes mesterek fe­lének csak a telephelye van a községben, a lakása nincs. Munka melletti ipar gyakor­lására lenne lehetőség a hiányként felsorolt szak­mákban. Tóth György németkéri la­kos pár éve váltotta ki a ká­dár szakma gyakorlásához szükséges iparengedélyt. Mi­ért, kérdeztem tőle, amikor udvarában megláttam a fel­dolgozásra váró farönköket. „Az ötvenes években abba­hagytam a szakmát. Az épí­tőiparban helyezkedtem el. Szívesen dolgoztam ott is, de nem telt örömöm abban a munkában. Nem nekem ta­lálták ki. Az eltelt évek alatt hiánycikk lett a hordó, kád, szapuló. A szőlőtermelés is mintha fellendülőben volna. Biztosítottnak láttam jövő- met, s nincs nagyobb örö­möm, mint szabadon, min­denkitől függetlenül dolgozni, s engedelmességre bírni a sokszor makacs, nehezen en­gedelmeskedő fát. Ma van, és úgy látom, hogy lesz is jövő­je ennek a szakmának.” Én is így vélem. De nem­csak ennek van jövője, ha­nem azoknak is, amelyeknek hiányát nap mint nap a sa­ját bőrünkön érezzük. NAGYFALUSI ALBERT Emelet a fiataloknak Derültem a kifejezésen, persze csak mogamban, amikor ezt hallottam: az úttörőhöz elfoglalása november hetedikén történt. A nagy forradalom jutott eszembe, az ostrom, a Téli Palota elfoglalása. Tulajdonképpen palota ez is, a paksi ifjúsági és úttörőhöz. Hatalmas alapterületű, régi épület egész emeleti szintje méltó szépséggel felújítva. Biztos, hogy szebb, mint bármikor lehetett, az új ko­rát is beleszámítva. Szálloda volt és kocsma. Vendégfoga­dó. Jó kődöbásnyira a Duná­tól. Szállást adott úrnak, ke­reskedőnek és módos gazdá­nak, aki tudott fizetni. Na, persze minden rangú ember maga fertályán, zugában vagy lakosztályán tért nyugovóra. Szóval palota sosem volt a paksi műemlék épület, csak a méretei olyanok és a mos­tani szépségével ösztönöz egy kis túlzásra a magasztalás- ban. Mestermunkát végeztek a kőművesek, a festők és a burkolok, az asztalosok és végül, akik berendezték. Pak­si és szekszárdi mesterek dol­goztak, a legalább hat esz­tendeig kihasználatlan, omla­dozó, életveszélyesnek nyil­vánított Béke-szálló föltá­masztásán. Sok verejték, tu­dás és pénz kellett hozzá, de megérte. Műemlék. Tele nyüzsgéssel, falatozással, cigányzenével, gyerekjátékkal, asztalitenisz- labda pattogásával, fejtörő­vel, mesével, játékos mate­matikával. A földszint — megírtuk már, de most nem árt ismét említeni — teljes egészében vendéglátóhely. Ételbár és három étterem. A legtermé­szetesebb, hogy inni lehet. Az emeleten viszont nem. Csak szeszmentes büfé van az ifjú­sági és úttörőházban. Ide tiszta fejjel, igényes szórako­zásra készen érdemes és kí­vánatos följönni. A kínálat nagy, töhát valóban érdemes. Koprivanaczné Szentesi Erika mondja el, sajátságos körülmények között, milyen a ház élete és milyenné akar­ják formálni. Koprivanaczné a helyettes vezető gyakorla­tilag. Beosztása hivatalosan: úttörőmozgalmi előadó. A vezető, Horányi György ugyancsak fiatal, de már sok vezetői tapasztalattal bíró, lelkes és művészi hajlamok­kal is megáldott ember. Kell a lelkesedés, mert nincsenek is többen, a munka meg te­mérdek. Éppen ebből adó­dik, hogy sajátságos körül­mények között adja Szentesi Erika a tájékoztatást; beszél­getésünk közben sokszor jön­nek az irodába gyerekek já­tékért, és ő adja ki, jönnek felnőttebbek teremügyben, programügyben, vele beszé­lik meg, s éppen jön a Gyár- és Gépszerelő Vállalat KISZ- alapszervezetének három tág­ja, műsort akarnak adni, meg ajándékot a paksi Be- zerédj Általános Iskola V. c. osztályának. Bőség van itt termekből, látogatókból és lehetőségek­ből, csak kellene még leg­alább egy alkalmazott, aki s’egít megosztani a munkát, a játékkiadás és -összeszedés meg a szakmai tevékenység között. Szakma ez egyáltalán? Az is meg hivatás is. Horányi György és Szentesi Erika megszervezi, hogy legyen táncház, bábelőadás (buda­pesti művészekkel), sakk­szimultán, tudományos­fantasztikus klub, rengeteg szakkör, találkozó a Pajtás szerkesztőivel, és diszkó. Min­den tervet megvalósítottak, ők ketten. Szentesi Erika, aki mate­matikát tanít egyébként a dunakömlődi városrész isko­lájában, nehéz helyzetbe ke­rült egyik este, a szokásos diszkós napon. Az ifjúsági ház színpaddal is ellátott ter­mébe 300-an fémek be tánc­hoz, már betódultak ennyien, de még legalább 100 ember állt a lépcsőházban, nagyon türelmetlenül. Magas színvo­nalú agitációval felér az ér­velés, amellyel a fiatal ma­tematika-tanárnő, az ifjúsági ház vezetőhelyettese, azaz út­törőmozgalmi előadója rá­vette a loboncos és kevésbé loboncos hajúak tömegét a távozásra. Érdeklődéssel jönnek a fia­talok más programokra is, nem százzal többen, mint kellene, de jönnek. Hamar fölfedezték a házat. A gyere­kekről nem is beszélve. Le­het asztaliteniszezni a nagy­terem előtt, téli szünetben pedig még bent is, összesen három asztalon. Magnó, folyóiratok, ügyes játékok be­csalogatják ide a népet prog­ramon kívül is, és ennek na­gyon örülnek Horányiék. Biz­tosra veszik, hogy szellemi, kulturális központjává válik az intézmény, szándékuk sze­rint, Paks régi városközpont­jának, ami bizony messze van a Kishegy tetejétől, a munkásművelődési háztól, a modem kultúrpalotától. Játékos nyelvészeti vetél­kedőre a fővárosból hívtak „játékmestert”. Januárban jön a komlói bányászszínpad. Kezdődik egy sorozat az új zenéről. Megnyitják Oszoli Piroska dunaföldvári festő kiállítását. Jön az énekes­előadó Gseh Tamás, továbbá Janikovszky Éva írónő. Szabad fórumot akarnak teremteni a gyerekeknek, mondják el véleményüket különböző dolgokról, és játsszanak együtt azok is, akik nem egy osztályba jár­nak: erre kellene nyílt klubfoglalkozás. De kell a játékos matematika is, mond­ja Szentesi Erika. „Logikus legyen a gyerekek gondolko­dása, életfelfogása.’ Nagy tervein^ vannak, teszi hozzá. Sok játékot láttam és jó néhányszor hallottam a játék, játékos kifejezéseket. A pak­si ifjúság szerencsés, hogy olyan ház birtokosa, amely­ben minden szépet megtalál, amelynek méteres falain át­süt, átzenél az okos élet­öröm. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Német nyelvtanfolyam kis csoportban, intenzíven Az épület homlokzata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom