Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
1980. január 6. Képújság 5 Könyvek, falusiak, • • •• I •• I ügynökök Hazánkban álló postaihivatalban léhető- sóge van bárkinek a Központi Hírlap Iroda által terjesztésre vállalt újság, hetilap, vagy folyóinat megrendelésére. Ehhez csak az kell, hogy az igényilő kérje el a postán a Hírlap Iroda által kiadott egységes jegyzéket, s válassza ki a kívánt lapot, s a szükséges előfizetési díjat a megjelölt számlaszámra fizesse be. (A kézbesítés, az expediálás előforduló zavaraitól most tekintsünk el.) Lényeges az tehát, hogy „elvi” és gyakorlati lehetősége van minden á llampoig árnak bármilyen sajtótermék megrendelésére — bármelyiket választhatja, nines akadálya, hogy hozzájusson. A „lehetőség” tehát demokratikusan oszlik meg az állampolgárok között. Nem ilyen egyszerű a helyzet akkor, ha valaki bizonyos könyvet akar elolvasni, s azt könyvtárból akarja kölcsön venni. Az ország háromezer száz egynéhány településében van valamilyen könyvtári egység, melynek bizonyos nagyságú könyvállománya van. Ez a könyvállomány azonban sokban függ a település nagyságától (értve ezen a lakosság számát elsősorban). Ez a korlátozottság már erősen meghatározza az intézményt látogatók választási lehetőségeit. Az állomány nagysága, a választék általában illeszkedik a településnek a nagyobb környék települései hierarchiájában elfoglalt helyéhez. Azaz: i|t már érvényre jut bizonyos egyenlőtlenség, a település lakói csak az átlagosnál nagyobb befektetéssel (idő, pénz, ambíció) juthatnak bizonyos könyvekhez, kulturális értékekhez — csak azért, 'mert ott élnek, laknak, ahová munkájuk, hivatásuk köti őket. De mi a helyzet akkor, iha valaki — falusi településen élve — meg is akar vásárolni valamilyen könyvet? Némi utánjárássál erről is megtudunk néhány dolgot. Közismert a faIusi te* rvozisrnpri:, lepüllések.en a könyvek kereskedelmi forgalomba hozatalával a Könyvértékesítő Vállalat foglalkozik, az ÁKV a fővárost látja el, míg a Művelt Nép a vidéki városokat. A könyvpiac e területi felosztása rendjén is volna. A már sokszor feszegetett probléma ott van, hogy a falvakban működő kb. 180 könyvesbolt az egyéb kereskedelmi feladatok ellátására szervezett fogyasztási szövetkezeti hálózatba ^csatolva” működik. Ti. ezek a boltok igen sajátos körülmények között tevékenykednék. Ezek közül kiemelkedik az, hogy a készletezési kereteiket a helyi ÁFÉSZ határozza meg, s a rendelésnél e kereteket első helyen kell figyelembe vennie. A könyvrendelés pedig úgy történik, hogy a boltnak minden év elején februártól május 1-ig megküldik valamennyi kiadó következő évi kiadási tervét, melyek alapján el keik készíteniük saját rendelésüket, s azt be kell küldeniük a központba. Ez egyben azt is jelenti a boltvezető számára, hogy meg kéül tudnia ítélni (!), hogy egy-másfél év múlva milyen érdeklődésre számíthatnak majd a megjelenő könyvek, s hozzávetőlegesen mennyit tud eladni belőlük saját vásárlóközönségének, ami 20—30 ezer főtől akár 80—100 ezer főnyi lakosságból áldhat. S persze, ha nem akar hoppon maradni, akkor ismernie keld a művészetet, a tudományok kurrens szerzőit, de az élőre ki nem számítható ilyen vagy olyan szenzációkat, azt, hogy a következő évben a sikerlista kb. hogyan fog alakulni. Azt sem hanyagolhatja el, hogy a lektűrök, krimik stb. várható keresletét is megfelelő kontingenssel előre „lefedezze”. De tájékozottnak kellene lennie újabban még a környező országok magyar könyvkiadóinak tervéiről is, mert az utóbbi években már a napilapok, s különösen a folyóiratok recenzióikban rendszeresen felhívják a figyelmet az ott megjelent művekre. Számolnia kell azzal is, hogy az igényesebb vásárlók, a különböző közép- és felsőfokú végzettségű szakemberek közül egyre növekvő számban kerülnek ki az egy-egy speciális terület iránt érdeklődők, akik már jő előre jelzik igényeiket, s mint rendszeres vevők, elvárják azok kielégítését. És még sorolható lenne, mire és kire kell figyelnie a falusi bolt dolgozóinak, úgy, hogy — ismételjük — egymásfél évvel korábban kell „kalkulálnia”. Ugyanakkor ~, mi'?t — elmondják — korrekcióira alig van lehetőségük, esetleg a megjelenést követően mutatkozó fokozott keresletet kielégítendő utánrendelést küldhet be, amikor már igen esetleges a kérés teljesítése. Marad a sovány remény: talán majd az új kiadásokból... Hozzá kell tenni, hogy az ÁKV-nak és a Művelt Népnek van lehetősége pl. a saját hálózatán belül is egymás között is átirányítani a keresett könyveket, jelentős központi készletezési alappal is rendelkeznek. A szövetkezeti bolthálózatban korábban például működött vevőszolgálat, amit az egyedi igények kielégítésére szerveztek, de ezt időközben megszüntették. Bár a szövetkezeti boltok kiépíthetik bizományosi hálózatukat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a környék falvaiban pl. egy- egy ügybuzgó, könyvszerető pedagógus 10. százalékos részesedésért a környezete számára rendszeresen a bolttól kap bizonyos mennyiségű — többnyire saját maga által kiválogatott — könyvet. Ugyanakkor a Művelt Nép ügynökhálózata, szabad vadászterületnek tekinti a falusi vásárlóközönséget — gyakran és több kárt, mint hasznot hoz rámenős, csupán egyszeri „üzlet”-kötést forszírozó árukapcsolásos módszereivel. A fentiekből úgy tűnik, hogy a szövetkezeti bolthálózat hátrányosabb feltételek mellett folytatja tevékenységét a másik két vállalatnál. Talán nem túl erős az a megfogalmazás — utalva itt a bevezető gondolatokra —, hogy a területi, település jellege szerinti hovatartozáson alapuló egyenlőtlen feltételek mellett az egyenlőtlen szervezeti, strukturális pozíció egymást erősítő, s egyben korlátozó tényezőként hat a szövetkezeti könyvesbolt hálózati tevékenységére. Holott arra lenne szükség, hogy éppen a szervezeti feltételek enyhítsék a területi, település-jel- legbeli feltételekből eleve adódó „esélyegyenlőtlenségeket”. 11 • _ ha a kulturális 9 egyenlőtlenségek csökkentése társadalmi politikai célkitűzés, akkor különösen törekedni kell arra, hogy — a falvakban — ahol a kulturális forradalom lö- vészárokharca folyik, a harc eredményességét gátló „természet adta” körülményeket ne erősítsük még mesterségesekkel is, mert akkor nemcsak újra terem tődnek ezek az egyenlőtlenségek, de még bővített újratermelődésükkel is számolnunk kell. PÁL LÁSZLÓ A hosszúra nyúlott téli szünet kiváló lehetőség a diákoknak pihenésre, kikapcsolódásra. Szánkóznak, olvasnak, sportolnak, játszanak. így hittük, de kicsinykét csalódtunk. Azt gondoltuk, Szekszárdon zsúfolt lesz a pompás úttörőház, hangos minden terme a gyerekcsiviteléstől. Azonban kongott az ürességtől az épület. — Pedig szerveztünk programot — mutat a ház vezetője az aula egyik oszlopára függesztett műsorra. De nem jött senki. A szomszédban, a nemrég megnyílt fedett uszodában már voltak vagy harmincán. így bőven elég volt a vízterület is, amit a sportolók szabadon hagytak. Igaz, mély volt a víz, így csak az úszni jól tudók vakációztak itt. Az iskolákban általában egy termet fenntartottak azoknak a diákoknak, akik itt akartak játszani. A játék tévénézés. És a lurkók a műsor kezdetétől, legyen krimi, vagy óvodások műsora a ládában, nézték. Az egyik iskola udvarán jégpálya. Végre, valahol fellocsolták az udvart — örvendeztünk. De kiderült, a jégpálya — lám, a rossz is jóra fordul — az építők trehányságá- nak gyümölcse. Az esővíz a jókora gödörből nem tudott lefolyni, s lám, lett jégpálya a gyerekeknek. Akik játszani — aktívan játszani akartak —, a folyosón találtak helyet. A fogasok alatt két pici boltosnak képzelhette magát, két fiú meg, a kabátok mellett autókártyával játszott. Odébb — régi, de jó játék — golyóztak. Igazi társasjátékot fellelni nem tudtunk sehol. De örültünk, hogy a könyvtár kicsinyeknek fenntartott részében féltucat ifjú olvasót kaphattunk lencsevégre. Mert kikapcsolódás, pihenés, hasznos időtöltés az olvasás is. Mint ahogy az a zene-, vagy a mesehallgatás. Akik ezt választották — ők is voltak öten az ötezer szekszárdi diákból — a zeneműtárban töltötték a délutánt. Hát, így telik a szünidő. Talán nem így lesz a jövő télen. Fotó: SZEPESI LÁSZLÓ Kártyajáték a folyosón Nézik a televíziót Régi, de jó já ték a golyó Iskolások a mé lyvíz szélén A könyvtárban Műsor az úttörőházban Zene-, mesehallgatók
