Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
a Képújság 1980. január 6. Kiállítás a Dunáról A bogyiszlói átmetszés 1856-ban □ A vizek szabályozásának históriája az ország történetének fontos fejezete. Különösen nagy szerepe volt a fejlődésben a Duna szabályozásának, mivel a folyó a jelenben és a múltban egyaránt meghatározta a partjaira telepedett lakosság életét. Mivel 8 országot köt össze, jelentősége túlmutat a határokon, nemcsak földrajzilag kapcsolja össze az egyes országokat, hanem közvetíti az itt élő népek anyagi és szellemi kultúráját is. E gondolatok jegyében rendezte meg az Országos Vízügyi Levéltár és a Pest megyei Levéltár a váci fióklevéltár épületében Duna-kiál- lítását. A bemutatón — első alkalommal — szerepeltek a Duna menti területi levéltárak is, így a Tolna megyei Levéltár is képviseltette magát. Az állandó kiállítás a Kárpát-medencén keresztülhaladó folyó szabályozásáról ad képet, arról a hatalmas munkáról, amit a területen élő, több nemzetiségű lakosság végzett a folyó szabályozása, a természet átalakítása érdekében. A tárlókban és üvegvitrinekben a dokumentumok elhelyezése topográfiai sorrendben történt. így az iratok és tervek alapján végigkísérhetjük a szabályozás kritikus pontjait: a Felső-Du- nán, a fővárosi Duna-szaka- szon, az Al-Dunán vagy Baja környékén. E folyószakaszokon a munka évtizedeket vett igénybe, a műszaki irányítók és a feladatokat végrehajtó kubikosok, kétkezi munkások nehéz, de sikeres tevékenységével. Szabályozás szempontjából a problematikus folyószakaszok közé tartozott a Duna Tolna megyei része is. A Paks alatti szakaszon a Duna hajdan nagy kanyarulatokat képzett, a túlfejlődött, „lefűzött” kanyarok szövevénye dél felé haladva egyre szélesebb, nagyobb területeket foglalt el. A növekvő számú lakosság az árvízveszélynek kitett falvakban nem jutott biztos jövedelemhez. A kiállításon — a Tolna megyei Levéltár gyűjteményéből származó — 18. századi térképen láthatjuk a folyó ősállapotát, és a környező, vízzel borított területeket. Míg a 18. század folyamán a Duna mentén általában csak esetleges medertisztításokra, ' kisebb elzárásokra kerülhetett sor, Tolna megye elöl járt a tervszerű szabályozások megindításában. 1773-ban Böhm Ferenc kamarai mérnök készített tervet a Bátaszék környéki Du- na-szaíkasz szabályozásáról és a partok feltöltéséről. 1811— 1825 között Zichy Ferenc vezetésével „Víz Építő Királyi Bizottság” működött, és 1820— 1821-ben Fadd—Mohács között 4 átvágást létesítettek. A munkát irányító Beszédes József acrképe látható a Vízügyi Levéltár kiállításán. Már az 1830-as években megkezdődött a Duna szabályozása Paks környékén. 1837-ben itt az ország egyik legrégebbi vízszabályozó társulata jött létre, és így a munka az állami támogatás mellett az érdékeltek költségén folyt. A Paksi Ármentesítő Társulat — mint a kiállításon látható, 1909-ben kelt alapszabályuk bizonyítja — még az első világháború előtt is életképes szervezet volt. A Tolna megyei Duna-sza- kasz egyik legjelentősebb átmetszése a bogyiszlói kanyar levágása volt, amiről szintén találhatók dokumentumok a kiállításon. A munkát itt ' ‘ 1843-ban kezdték, majd a szabadságharc után fejezték be. Az 1850-es évek közepére az átvágás már megfelelően kifejlődött. A bogyiszlói átmetszés nemcsak a környező területek ármentesítését tette lehetővé, hanem a Sárvíz—Sió-Szabályozás befejezését is. Az új Sió-csatorna az egyik holtágon keresztül a szabályozott Duna-mederbe torkollott. Igen sok ’ dokumentumot látunk a kiállításon az 1893— 1898 között épült sükösdi, Csanádi és koppányi átmetszésről. Ez a Dunát 18 km- rel rövidítette meg, Tolna megyében a Sárköz egy részének ármentesítésére adott lehetőséget. Az átmetszés mentén 1935-ben kiegészítő szabályozást hajtottak végre. A munkát a budapesti, 1922- fől a Bajai Folyammérnöki Hivatal irányította. Mint a kiállításon láthatjuk, a kanyarulatok átvágása mellett a Tolna megyei Du- .na-szakasz szabályozásának másik módja a mellékágak elzárása volt. A tolnai mellékágat 1893-ban, a faddi mellékág torkolatát 1890-ben, az alsót 1894-ben zárták el. A faddi mellékág elzárásánál a szoríitógátat — mint ezt a kiállítás dokumentálja — 1900-ban és 1902-ben a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal erősítette meg. E hivatal építette 1907-ben a pörböly—aranyodi szabályozási műveket, fenntartási munkákat végzett a Fadd környéki Duna-szakaszon, irányította az 1887-ben alakult Cseresnyés—biritói Vízlecsapoló Társulat munkáját. A kiállítás ismertetését a S^ekszárd központtal létrejött társulatok iratainak bemutatásával zárhatjuk le. Tolna megye közgyűlésének javaslatára 1869-ben alakult meg a Tolna—bátai Dunai Védgát Társulat, amelynek alakulási szerződését és alapszabályait megtaláljuk az egyik tárlóban. 1873-ban a szervezetből a tolnai és mözsi érdekeltség kivált, az új elnevezés szerint a szervezet Szekszárd—bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat lett. Az 1875—1876-os árvizek a társulatot nagy erőpróba elé állították, és ezért 1887-ig kormánybiztos segítségét vették igénybe. A századfordulótól az ország egyik legerősebb vízszabályozó társulata lett. Munkáját a kiállításon egy sor dokumentum szemlélteti.- Láthatjuk — többek között — az 1904-ben készült általános belvízlevezetési tervet, a társulat véd- műveinek és töltéseinek 1890-ben készült összefoglaló leírását, a műtárgyak, véd- töltések szabványméreteinek rajzát, a megépült töltések egy-egy részletét. A váci Duna-kiállítás Tolna megyére vonatkozó része az ország egyik érdekes vízvidékének régi világát mutatja be. A színes, szemléletes rajzok, érdekes leírások közelebb visznek a megye múltjának megismeréséhez, amit a kiállítás is — sajátos eszközeivel — igyekszik előmozdítani. DÓKA KLARA A közéletiség iskolái Társadalmi fejlődésünk mai fokán a közélet demokratikus fejlesztésének fontos feltétele, hogy mind több emberben keltsük föl a köz- üigyekbe való beleszólás igényét,, a közösség sorsáért érzett felellősséget. A szocializmus a néptömegek előtt az egyéni érvényesülés és az állam ügyeiben való részvétel kapuit szélesre tárta. Politikai és szellemi életünkben egyre több olyan fórum van, ahol az emberek elmondhatják véleményüket a társadalmi fejlődés őket érdeklő-érintő kérdéseiről. Napjaink egyik izgalmas társadalmi kérdése ugyancsak összefügg a közéletiség- gel: Mit kezdjükn a jelentős mértékben megnövekedett szabad idővel? Mit tegyünk azért, hogy az egyéni kedvteléstől mind többen jussanak el a kisebb-na- gyobb közösségért végzett munka vállalásáig? GYAKOROLNI MINÉL TÖBBET Nehéz volna repectet inni arra, hogy a maga zárt világába begubózó emberben miiként ébresszük föd a mások, a közösség ügye iránti érdeklődést, hiszen egyik napról a másikra senkiből sem lesz közéleti ember. Ezt is el kell kezdeni, mint bármely foglalkozásit vagy szakmát, bele kel jönni a fortélyaiba — és gyakorolni minél többet. Első hallásra meglepőnek tűnhet fél, ami végül is teljesen magától értetődő: a közélet első gyakorlótere az iskola, tehát a közéletiség próbáit az iskolában kell elkezdeni. Ennek az igénynek a kielégítése összefügg az iskola alapfunkciójával, a közösségi neveléssel, amelynek a közéletiség voltaképpen egyszerű továbbfejlesztését jelenti. Ahol eleven közösségi élet lüktet az iskolában, ott a legtöbb diák rátalál az egyéniségének és hajlamainak legjobban megfelelő tevékenységi területre. Az a lényeg, ho°" minél több gyerek kapjon és vállaljon megbízatást az osztályközösség munkájában, vagy az ifjúsági szervezetben, vagyis a tisztségek ne néhány „kiváltságos” fiatal kezében összpontosul j anak. Emberek, .közösségek ügyeit intézni, sorsukat jobbá formálni — emberhez méltó, szép feladat, amit csak mélyen átérzatt felelősségtudattal lehet megoldani. Ma még nem kevésszer találkozhatunk folyton nyüzsgő, szónokoló, a demokráciára hivatkozva mindenbe beleszóló, de a munkát és a felelősséget másra hárító emberekkel. Nem ők a mi ideáljaink. A szocialista demokrácia értelme ugyanis nem pusztán a szabad véleménynyilvánítás, hanem mindenekelőtt a legjobb megoldások kialakítása a vélemények szembesítése útján. Minél nagoybb lehetősége nyílik valakinek arra, hogy tevékenységével, döntéseivel befolyásolja a közügyek menetét, annál fontosabb hogy demokratikus jogait szakértelemmel és nagyfokú felelősségtudattal kapcsolja össze. OKOS GYEREKEK GYÜLEKEZETE Felelősségtudat és elkötelezettség, politikai tájékozódási képesség és gyakorlat — elsősorban eziek birtokában válhat valaki közéleti emberré. Mit tehet ez ügyben az iskola? A maga belső életével legyen színtere a közéleti tevékenységnek, modellje a szocialista társadalmi együttélésnek, s váljék fokozatosan olyan demokratikus intézménnyé, amelyben a tanulók átérzik önmaguk nevelésének és vezetésének felelősségét, miközben megszerzik az ehhez szükséges képességet, műveltséget, gyakorlatot is. Mind gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a mai iskola is törekszik e cél elérésére. Nemcsak a középiskolások körében, akiknek már van annyi történelmi ismeretük és társadalmi tapasztalatuk, hogy különösebb pedagógiai ráhatás nélkül is érdeklődnek a közélet, a politika eseményei iránt, hanem az általános iskoláikban, az úttörőcsapatokban is. Példákért aligha kell mesz- szire mennünk, gondoljunk csak a november végén Debrecenben „ülésezett” VII. országos úttörőparlamentre, amely jól tükrözte az úttörőkorosztály közéleti fogékonyságát. — Okos gyerekek komoly gyülekezete volt ez a tanácskozás — mondotta Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára —, mert a küldöttek osztozni kívántak az ország gondjaiban, tettekkel hozzájárulni a mi világunk jobbá tételéhez. Középfokú iskoláinkban a KISZ-szervezetek önkormányzati fórumain sok ezer, tízezer fiatal szerez közéleti tapasztalatokat, szembesíti elméleti-politikai ismereteit a gyakorlattal. A KlSZ-szer- vezetek persze nemcsak az iskolában, hanem az üzemekben, hivatalokban is alkalmat teremtenek a közéleti szerepléshez. Hogy a fiatalok összejövetelei ne fulladjanak szócséplésbe, az elmondottakon kívül arra is szükség van: a résztvevők tisztában legyenek az alapvető állam- polgári jogokkal és kötelességekkel is. Nem ritkák ma már az olyan iskolák, amelyekben az osztályfőnöki éS a világnézetünk alapjai órákon gyárakba, tanácsokra, bíróságokra viszik el a diákokat, hogy közvetlen benyomásokat szerezhessenek a jogok és kötelességek gyakorlásáról. DEMOKRATIKUS ALAPOKON Azokban az Oktatási intézményeikben, amelyekben jó közösségi nevelés folyik, azt figyelhetjük meg, •. hogy a tanár-diák viszony demokratikus alapokon nyugszik. Ez utóbbira is nagy szükség van a közéletiségre neveléshez. Másutt viszont a hatalom, s nem az emberi értékeken alapuló tekintélyelv uralkodik. Az ilyen helyéken nem lehet zökkenőmentes a közéletre nevelés. Tudvalevő, hogy demokratizmusra csak demokraták tudnak nevelni, és érvényes ez a meggália- pítás a közéletisóggel kapcsolatban is. Iskolai tanulmányaik befejeztével a fiatalok munkába állnak. Sokukat az iskolánál „ridegebb” új környezet félénkké, visszahúzódóvá teszi, egyszer s mindenkorra elfeledtetve velük az iskolai közszereplést; másoknak viszont a jó munkahelyi kollektívákban bontakozik ki igazán a személyiségük. A közéletiségnek a munkahelyek is iskolái, s nem is akármilyenek. A felnőtteknek, különösen a munkahelyi vezetőknek a termelés vagy a hivatali munka tengernyi gondja közepette nem szabad megfeledkezniük erről. P. KOVÁCS IMRE Vili. Henrik aBarcsayban Hiteles feljegyzések szerint Boleyn Anna többször figyelmeztette férjét, Vili. Henriket, hogy változzon meg. Egyszer, 1535-ben, királyi férje születésnapján így szólt hozzá: — Henrykém, úgy látszik, te mindenáron azt akarod elérni, hogy az utókor kegyetlennek, zsarnoknak minősítsen. Ma van születésed napja, jó alkalom arra, hogy fogadalmat és ígéretet tegyél megjavulásodra. Milyen jó lenne, ha a történetírók úgy emlékeznének meg rólad, hogy megértő, kedves, jó király voltál. — Ne idegesíts — válaszolta Henrik —, inkább törődj többet lányunkkal, Erzsébettel. — Hát jó, ha neked teljesen mindegy, hogy hogyan fognak a Barcsay utcai gimnáziumban a történelemórán rólad felelni a diákok, akkor viselkedj továbbra is úgy, mint eddig. Én mosom kezeimet. Vili. Henrik Boleyn Nusi után kiáltott. — Hogy van azzal a Barcsay utcai gimnáziummal? — Képzeld el, hogy Kovács Gyurit kihívják felelni, a tanár megkérdi tőle, hogy készült-e Vili. Henrikből, mire a diák igennel felel és elmondja, hogy te gyilkoltat- tál, a húst kézzel etted, a csontokat a hátad mögé dobtad, és feleségeiddel nem mertek a biztosítótársaságok még magas díj ellenében se biztosítást kötni. Szóval lehord a sárga földig, és minél jobban szid, annál jobb bizonyítványt kap a tanártól. — Ezt nem akarom — tűnődött Henrik. — Engem dicsérjenek a Barcsayban. — Akkor ígérd meg, hogy mától kezdve megváltozol! A király szívére tette a kezét, és ünnepélyesen megesküdött, hogy jóságos király lesz. Rövid ideig állta is a szavát, de azután megint ke- gyetlenkedett, és amikor lerágta a húst a csontokról, azokat az ablakhoz vágta, úgy, hogy az betört. Az udvari üveges állandóan újabb üvegeket volt kénytelen bevágni az ebédlő ablakába. Boleyn Anna többször figyelmeztette férjét fogadalmára, és ezzel mindig felidegesítette Henriket. Egyszer rászólt nejére. — Ha nem hagysz békén, még megjárod! Nusi azonban továbbra is szemrehányásokat tett férjének, aki már nem mert felesége szemébe nézni. Ingerelte Anna szemrehányó tekintete. Hogy szabadulhatnék meg ezektől a szikrázó szemektől — töprengett és rájött arra, hogy erre csak egy lehetőség van, mégpedig az, hogy Boleyn Annát a To- werben lefejezteti. így is cselekedett. Boleyn Anna utolsó szavai ezek voltak: — Emlékezzél a Barcsay utcai gimnáziumra! Többet nem is mondhatott, mert az ítéletet végrehajtották. Egyszer, amikor már halálos beteg volt, eszébe jutottak Anna utolsó szavai, elhatározta, hogy amíg nem késő, mégis megváltozik. Erre azonban már nem volt ideje: meghalt. Így nem csoda, hogy a Barcsayban minden diák alaposan megmondja róla véleményét. PALÁSTI LÁSZLÖ A Duna Bátaszéknél a múlt század közepén
