Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
NÉPÚJSÁG 1980. január 16. New York Véget ért az ENSZ-közgyőlés rendkívüli ülésszaka Az ENSZ közgyűlésének hatodik rendkívüli ülésszakán — amelyet az Egyesült Államok és más nyugati országok nyomására hívtak össze az úgynevezett afgán kérdés megvitatására —, hétfőn éjjel 104 szavazattal 18 ellenében, 18 tartózkodással az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság törvényes jogait sértő határozatot fogadtak el. 12 ország képviselői távolmaradtak a szavazástól. A közgyűlés többségi határozata „a külföldi csapatok kivonását sürgeti” Afganisztánból, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szovjet segítségnyújtás az afganisztáni kormány kérésére történt. Az Aifganisz- tán-ellenes kampány ENSZ- beli kezdeményezőinek sikerült olyan határozatot elfogadtatniuk, amely ténylegesen arra irányul, hogy aláássa az afgán állam biztonságát és nyilvánvaló beavatkozást jelent egy szuverén ENSZ- tagállam ügyeibe. A határozat nem kötelező erejű, hartem csak ajánlási jellegű. A vita során felszólaló küldöttek közüű többen elítélték az „afgán kérdésnek” az ENSZ-közgyűlés ülésszakán történő megvitatását. Raul Roa, Kuba állandó ENSZ-képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai vezetés Afganisztánéi lenes hadjárattá során a népek szuverenitása és függetlensége védelmezőjeként, olyan alapelvek őrzőjeként igyekszik fellépni, amelyeket az Egyesült Államok Katonai intervenciókhoz és összeesküvésekhez folyamodva módszeresen megsértett. Hja Hulinsky, Csehszlovákia állandó ENSZ-képviselője megállapította: -azzal, hogy a Szovjetunió segítséget nyújtott Afganisztánnak, védelmezte az ország haladó irányzatú fejlődését, hozzájárult annak .megakadályozásához, hogy ellenforradalmi összeesküvések vereséget mérjenek a forradalomra. Elítélte az afganisztáni belügyekbe való beavatkozási kísérleteket Mohamed Hamid Ibrahim, Etiópia állandó ENSZ-képviselője is. Az ENSZ közgyűlésének az „afgán kérdéssel” foglalkozó ülésszakán elhangzott felszólalásában Sah Mohammed Doszt, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság külügyminisztere emlékeztetett rá, hogy Afganisztán és a Szovjetunió kapcsolatai kiállták az idő próbáját és a térség békéje és stabilizálása fontos tényezőjének számítanak* Ezeket a kapcsolatokat a kölcsönös bizalom, egymás függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása és a sokoldalú együttműködés jellemzi. „A Szovjetunió országunkkal folytatott politikája a béke és barátság alapelvein nyugszik. A Szovjetuniónak soha nem voltak hódító terviéi Afganisztánnal szemben és soha nem próbálta „megleckéztetni” a -kisebb államokat — mondatta a külügyminiszter. Sah Mohammed Doszt ugyanakkor kijelentette, hogy az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság küldöttségének véleménye szerint az amerikai tervek ténylegesen veszélyeztetik a térség békéjét és biztonságát. Az afganisztáni kormány a baráti országok támogatásával és szolidaritásával megvédi függetlenségét, területi épségét és szuverenitását, és a jövőben is megfelelő választ ad az imperialista provokációkra és agressziókra — fejezte be felszólalását az afganisztáni külügyminiszter. Zehd-i Labiib Terazi, a PFSZ megfigyelője hangsúlyozta, az Egyesült Államok az ENSZ közgyűlését olyan fórummá szeretné változtatni, amelyen utólag hagyják « jóvá a Washington által készített határozatokat és tett lépéseket. Az Egyesült Államok által 'kezdeményezett ilyen lépések közül több azonos a hadüzenet nélküli háborúval. Ugyancsak megbélyegezte az afganisztáni belügyekbe való beavatkozási kísérleteket Jósé Carlos Lobo, Mo- zambiik, J. Emmanuel Grenada, Blais Rabetafika Madagaszkár állandó ENSZ- képviselője. A szavazás után berekesztették . az „afgán kérdés” vitáját. Amerika gazdasági blokádja Irán ellen Az Egyesült Államok „haladéktalanul” gazdasági zárlatot léptet életbe Irán ellen a teheráni nagykövetség alkalmazottainak fogva tartása miatt — jelentette be Washingtonban Jody Powell elnöki szóvivő. Újságírókkal közölte, hogy az amerikai kormány által folytatott kereskedelmi ügyletek leállítása után most megtiltják a magáncégek kereskedelmét is Iránnal. Az iráni hatóságok hétfői döntése értelmében mintegy száz amerikai újságírónak — az Iránban lévő nyugati újságírógárda mintegy felének — negyvennyolc órán belül el kell hagynia az országot. A forradalmi tanács hétfő esti közleményében azzal indokolta a kiutasítást, hogy az újságírók hamis képet adtak Iránról. A teheráni rádió szerint az iráni hatóságok a brit, a nyugatnémet „és egyéb” újságírókat is figyelmeztették, hogy eltorzított hírek terjesztése esetén hasonló sors vár rájuk. Ha a kiutasítottak helyére is „rosszhiszemű” újságírók jönnék, akkor az illető sajtószervek működését betiltják Iránban. Hoszein Muszavi ajatollah, a tabrizi iszlám forradalmi bíróság elnöke kijelentette: az eddigi vizsgálat tanúsága szerint az azerbajdzsáni tőkések és földbirtokosok ösz- szeesküvése váltotta ki a zavargásokat a városban. Muszavi több helyi családot nevezett meg: szőnyeggyárosokat és nagybirtokosokat, akik a Mohamedán Nép Iszlám Köztársasági Pártjának, valamint a SAVAK volt ügynökeinek felbújtására és támogatásával igyekeztek magukhoz ragadni a hatalmat. Kedd esti kommentárunk: Rég folyamodtak Itáliában az általános sztrájk fegyveréhez. S jó ideje nem állt ki a szakszervezetek felhívása mellett olyan egységesen az olasz munkásosztály, a bérből és fizetésből élők milliói, mint kedden: az általános munkabeszüntetés szinte teljesen megbénította az ország életét. Hónapok óta eredménytelen párbeszéd folyt a három szakszervezeti szövetség vezetői és a kormány között. Elsősorban arról tanácskoztak, hogy milyen intézkedésekkel lehetne megakadályozni a gazdasági bajokat: a munkanélküliség növekedését, az árak emelkedését. A szakszervezetek tiltakoztak a munkásokat sújtó adók miatt, s annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ideje lenne stabil, működő- és cselekvőképes kabinetet alakítani. Ám minderről Cossiga miniszterelnök hallani sem akar. Pedig más fórumokon — például a kereszténydemokrata és a szocialista párton belül is — ádáz vita folyik a kormány esetleges átalakításáról. Egyre több kereszténydemokrata politikus ismeri fel, hogy a kabinet csak széles társadalmi alapokon, megfelelő parlamenti támogatással felelhet meg a követelményeknek. Giulio Andreotti volt kormányfő és hívei ezért szorgalmazzák, hogy a nemzeti szolidaritás kormányában vegyen részt az újfasiszták kivételével valamennyi párt, beleértve a kommunistákat is. Valószínűleg a kereszténydemokrata párt február 1-én kezdődő kongresszusán is ez lesz a legfontosabb téma, s előfordulhat, hogy a Zaccagnini főtitkár köré tömörülő józanabb erők éppúgy, mint más frakciók támogatni fogják Andreotti elképzelését. Polémiák zajlanak a szocialista párt vezetőségében is — igaz, némileg bonyolultabb háttérrel. Sokan bírálták ugyanis Bettino Craxi főtitkárt eddigi irányvonaláért, amely megbontotta a baloldal egységét, s nyílt ellentétekhez vezetett annak legnagyobb párjával, az OKP-val. Craxi rugalmas politikus, aki képes gyorsan változtatni álláspontján. Vannak azonban szép számban a szocialista pártban, akik pálfordulásainak őszinteségét megkérdőjelezik. így aztán arról is lázas eszmecserék folynak, hogy ki álljon az egységesnek aligha nevezhető párt élére. A szokásos év eleji fegyvemyugvás helyett az idén heves csatározások, élénk polémia színtere Róma. Nemcsak jelképesen, hanem a valóságban is: a terroristák meg-megismétlődő támadásai mellett ez is az olasz belpolitikai helyzet bizonytalanságáról árulkodik. GYAPAY DÉNES Tajvani kérdőjelek Egy szerződés leiár Tajpej és Washington között tehát már egy éve megszűnt a diplomáciai viszony. (Kudarcot vallottak azoknak az amerikai szenátoroknak a próbálkozásai is, akik Carter elnökkel szembefordulva Tajvan „ejtését” bírósági úton próbálták alkotmányellenessé nyilvánítani.) 1979-ben kivonták a tengerészgyalogság maradékát és leállították az amerikai katonai segélyeket — szintén ‘a Pekingne^ tett ígéreteknek megfelelően. Mindez a valóságban persze jóval kevesebb változást jelent. A nagykövetség szerepét ma is ragyogóan betölti az Amerikai Intézet nevű intézmény, ahol a — hivatalosan nyugállományba helyezett — diplomaták folytathatják szolgálatukat. Nem kormányszinten ugyan, de változatlan a társadalmi, kulturális szervezetek tevékenysége is. A gazdasági kötelékek csábítása sem csökkent: a több milliárd dolláros évi forgalom egyelőre még jóval meghaladja az USA Kínával lebonyolított kereskedelmét. A felszínen egyébként az sem érzékelhető különösebben, hogy a kínai—amerikai normalizálás csökkentette volna Tajvan önbizalmát. Diplomáciai elismerésben ugyan már csak körülbelül 20 ország részesíti (Kínát száznál is többen ismerik el), a gazdasági élet dinamizmusát mégis sikerült megőrizni. Az 1979-es növekedést mintegy 9 százalékra becsülik. Nem inBoljós dátumnak bizonyul január 1. a tajvani politikusok számára: tavaly ezen a napon létesített teljes diplomáciai kapcsolatot egymással Kína és az Egyesült Államok, az idei év első napján pedig hivatalosan lejárt a szigetnek az USA-val 1954-ben kötött „kölcsönös védelmi szerződése”. Mindkét esemény része annak a folyamatnak, amely lezárta a „Tajvan—Kína” egyenlet évtizedekig fenntartott illúzióját. CSORBÍTATLAN önbizalom Csang Csingrkuo elnök, apjának, Csang Kaj-sek diktátornak arcképe előtt dúlt meg a tőke menekülése, sőt a külföldi beruházások rekordot értek el azóta, hogy 1950-ben, a kínai forradalom győzelme után a reakciós Kuomingtang hadsereg megszállta a szárazföldtől 200 kilométerre sem fekvő szigeteket. VÁLTOZÁSOK A MÉLYBEN Kevésbé világos, milyen változásokat okozott a tajvani belpolitika mélyén a washingtoni cserbenihagyás. A pekingi vezetők ismételt felszólításait a normális kapcsolatok helyreállítására mindenesetre kereken visszautasították. Ugyanakkor tény, hogy Tajvan és Kína kereskedelme az elmúlt évben ugrásszerűen fejlődött. Hongkongon keresztül eddig is jelentős cserét bonyolítottak le, az 1979-es növekedés mégis kiugró: becslések szerint hatvanszorosára emelkedett! (Igaz még így is csupán néhány millió dollárt ér el, de a tendencia figyelemre méltó.) Másrészt viszont a tajvani vezetésnek egyre inkább figyelembe kell vennie az őshonosok — azaz a nem Kínáról áttelepültek, illetve leszármazottaik — követeléseit akik a 17 milliós lakosság 85 százalékát teszik ki. Ők demokratizálást, a jogi és választási rendszer reformját követelik, s nem a nagyhatalmi politika ábrándjainak ker- g|tésében, hanem a sziget saját, reális fejlődésében rejlő gazdasági adottságok kihasználásában érdekeltek. Vég- eredménybep ők a „két Kína”, vagyis a független Tajvan elvének hívei. Ennek érvényesülésébe Pekingben — legalábbis hallgatólagosan — beleegyeztek. Hiszen a kínai vezetők minden lehetséges alkalommal kijelentik: Tajvan „újraegyesítésére” csak békés eszközökkel, a sziget gazdasági-politikai sajátosságainak „kellő tiszteletben tartásával” fog sor kerülni. E meghatározás pontos tartalma ugyan tisztázatlan, de a szakértők egyetértenek: a status quo megbomlására hosszú ideig nem kell számítani. Tajpejben mégis napirenden vannak a katonai kérdések. A népi Kína „visszafoglalásának” szólamát ma már persze a Csang Csing-kuo kormányzat sem veszi komolyan — bár az elnök apja- elődje, a néhai Csang Kaj-sek diktátor idején még ez volt a hivatalos politikai program. A védelmi képesség fokozása mégis elsőrendű célkitűzés: a majdnem félmilliós hadsereg rendkívül jól kiképzett és korszerűen felszerelt — természetesen mindenekelőtt amerikai hadianyaggal. Ennek utánpótlása a jelek szerint a jövőben is zavartalan lesz: egy több százmillió dolláros fegyverszállítást a napokban jelentettek be, éppen Brown amerikai hadügyminiszter kínai látogatásának előestéjén... Látható: a kialakult kapcsolatrendszer távolról sem mondható egyszerűnek. Meghatározó. eleme mindenesetre a közös szovjetellenesség: ezzel a stratégiai érdekegyezséggel magyarázható, hogy Peking gyakorlatilag bizonytalan időre elismerte a „két Kína” elv érvényesülését. Amíg ebben az alapállásban nem következik be változás, addig a tajpeji vezetőknek sem kell közvetlen veszélyben érezni magukat. SZEGŐ GÁBOR PANORÁMA BELGRAD A JtKSZ Központi Bizottsága Sztevan Doronyszki ügyvezető elnök elnökletével kedden Belgrádban bővített teljes ülést tartott. Meghallgatta a pártelnökség tájékoztatóját Tito elnök egészségi állapotáról és megismerkedett az orvosi konzílium jelentésével. Egyetértett a gyógykezelésére tett minden intézkedéssel. A plénumon Dusán Dragoszavac, a kb-elnökség titkára beszámolt a párt- és államelnökség január 11-én megtartott, az ország időszerű bel- és külpolitikai kérdéseit megvitató együttes ülésének munkájáról és állásfoglalásairól. BUDAPEST Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Abbas Dowlatshahit, az Iráni Iszlám Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. DAR ES SALAAM Niagy-Britanniát fogja terhelni a felelősség a Rhodesiáról szóló megállapodás jelenlegi megsértésének következményeiért — állapította meg a tanzániai fővárosban kiadott közleményben az Afrikai Egységszervezet felsza- badítási bizottsága. A közlemény megállapítja, hogy a rhodesiai fejleményeik nem teszik lehetővé igazsá- / gos és szabad választások megtartását és a zimbabwei nép valódi függetlenségének megteremtését. A közlemény' felhívja a figyelmet arra, hogy Lord Soames brit főkormányzó Rhodesiába érkezése óta a helyzet egyre romlik. A hazafias front számos tagjának meggyilkolása, a dél-afrikai csapatok jelenléte az ország területén, nem járul hozzá Zimbabwe függetlenségének békés megteremtéséhez.
