Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

a Képújság 1979. december 6. A Televízióból jelentjük Terrorizm us szatírában Az utcai eszpresszó tera­szán, a színes ernyők alatt hárman ülnek, Aldo Nico- laj darabjának három fősze­replője, a rendkívül csinos anya, a nemkevésbé szép és fiatal lánya és a szimpatikus, tetlrekész ifjú... A tv-játék végén, amelyben semmi sem tisztázódott, az utolsó mon­dat valahogy így .hangzik: „hát akkor a terrorizmus nem is létezik!” Ám a kö­vetkező pillanatban fegyver- ropogás veri fel a délutáni utca álmos csendjét s a hő­sök szerteszét ugranak, vé­delmet keresve a cizellált kerti székek mögött, és ke­zükben feltűnnek a fegyve­rek. — Szatíra vagy dráma? — Szatíra a javából, — mondja fellélegezve a tévés izgalmak után Málnay Le­kente rendező. — A szerző az olasz Aldo Nicolaj a Ma­gyar Televízió dramaturgiai osztályának felkérésére írta a Merénylőket! — Nekem ép­pen kapóra jött. A tereroriz­mus kérdése ugyanis rég­óta foglalkoztat. A ter­rorizmus képviselőjének fejében zavaros ideológiák keringenek, valójában csak pótlékok az eredeti eszmék helyében. Kielégülést aligha adhatnak. Az író éppen ezt érezte meg, amikor ebből a sajátos, nagyos is napirenden lévő társadalmi jelenségből írt elegáns szatírát. — Az utolsó jelenetből, amelyet most vettek fel, úgy tűnik nincs megoldása a já­téknak? — Valóban így van, a da­rabból nem derül ki, ki-ki ki­csoda, ki az igazi terrorista, s hogy egyáltalán ki a ter­rorista! Aldo Nicolaj kicsit messziről nézve járja körbe a kérdést. A cselekmény egy távcsöves puska titokza­tos megjelenésével kezdődik, amelynek nincs gazdája, s amelyet két nyaralásból ha­zaérkező leányzó talál a la­kásban. A továbbiakban a játéknak mindvégig ironikus a hangvétele, a fegyver csak apropó, hogy a szerző el­játszadozzon velünk egy órán keresztül, úgy, hogy a három szereplő közül a je­lenlévő kettő mindig a tá­vollévőt, -a harmadikat gya­núsítja. — Mit tudunk a szerzőről? — Számomra nem isme­retlen. Még főiskolás korom­ban találkoztam egy kitűnő játékával. Az éljen az ifjú párral, amelyet meg is ren­deztem. A televíziónézők pedig láthatták- képernyőn a Hárman a pádon című kitű­nő . komédiáját. Az írót Olaszországban, mint remek tv-játékszerzőt tartják szá­mon. — ... És a játék végén a nagy lövöldözés? — Bevallom mi találtuk ki, nincs benne az eredeti já­tékban. Számomra is az új­ságok, a hírek adták az öt­letet. Remélem, hogy Al- mássy Éva, Kubik Anna és Balázsovits Lajos játéka szó­rakoztatni fogja a terroriz­mus szatírájának nézőit. SZÉMANN BÉLA Éh uégí program a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Változatos programmal zárja az esztendőt Budapes­ten a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. December 9-én befejeződik a fővárosi zeneiskolák növendékeinek hangversenysorozata, amely­nek résztvevői orosz és szovjet szerzők műveit szó­laltatják meg. December 10-én hétfőn klubesten találkoznak a volt szovjet ösztöndíjasok, az orosz nyelv kedvelői, kedden pedig a kortárs ifjúsági klub tagjai. Szerdán az MSZBT­tagcsoportok részére szovjet —magyar barátsági estet rendeznek. December 13-án csütörtökön különlegesen mozgalmas lesz a Semmel­weis utcai intézmény élete. Az irodalom barátai Hidas Antal 80. születésnapja alkal­mából rendeznek irodalmi estet, az Óbudai Tsz fiataljai „Moszkva az 1980-as olimpia fővárosa” című vetélkedő döntőjét tartják itt, a Vörös szegfű klub tagjai pedig a FÜSZÉRT és a Mirelit Vál­lalat képviselőivel folytatnak eszmecserét. Az ismeretterjesztő, doku­mentum- és játékfilmek so­rában a többi között bemu­tatják a Találkozás Puskin­nal, A festészet művészete és az Ilja Glazunov című al­kotásokat. Folytatódik „A Szovjetunió az 1980-as olim- pai házigazdája” című, film­vetítéssel egybekötött elő­adássorozat. December 18- án Tallin a Észt SZSZK fővárosa mutatkozik be. (MTI) Bér Rudolf Munkácsy-díjías festőművész munkásságára franciaországi és itáliai tanul­mányutak hatása a jellemző. Mindkét országban hosszabb időt töltött, és több kiállí­tása is volt, többek között Nápolyban és Firenzében is. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Amikor megkezdték a nem feketeföld-övezet átalakításá­nak programját, a Mari ASZSZK-ban mindössze két­ezer hektár öntözött terüle­tet tartottak számon. Azóta 35 ezer hektár megművelt te­rületet létesítettek. Az erő­források egyesítése révén ipa­ri alapokra helyezték a me­zőgazdaságot, és létrehozták a termelés nagyüzemi módsze­reit. Erről számol be a „Vál­tozások Mariföldön” című cikk. Azerbajdzsáni és ma­gyar kutatók vívmányáról ol­vashatunk „Az új vegyszer a rozsda ellen” című tudósítás­ban. Egy másik írás arra mu­tat rá, hogy létezhet vasút a tengeren. A világ leghosszabb vasúti kompjáratén ugyanis száznál több, áruval megra­kott vasúti kocsi szállítható egyszerre. Közlekedésről szól az a cikk is, amelynek cí­me: Autósztráda a befagyott tengeren. A földkerekség leg­északibb autósztrádáján, 130 kilométeres útvonalon, de­cemberben indul meg a for­galom, és az olvadás kezde­téig tart. „Mivel fizet a Pa­mir?” — teszi fel a kérdést a hegyvidéki badashan autonóm területre látogató újságíró. Rámutat arra is, hogyan biz­tosítja a szovjet állam a rend­kívüli természeti körülmé­nyek között élő lakosság szá­mára az egyenletes, nyugodt életet. Egyes tudósok szerint min­den élet a tengerből ered. Mások véleménye pedig az, hogy a tengervíz hasonló ösz- szetételű, mint az emberi vér. Lehetséges, hogy mindkét ál­lítás igaz, hiszen a kísérletek azt bizonyítják, hogy kéthe­tes csecsemők remekül úsz­nak. Mégis jobban ismerjük a világűrt, mint az óceánt, amelynek titkait csak mosta­nában kezdik megfejteni a szakemberek. E titkok egyike a tenger kedves állata, a del­fin. A fekete-tengeri Batumi- ban működő delfináriumba vezeti el az olvasót A. Hru- pov képes riportja. Megismerhetjük Tóth And­rás mérnököt, aki a Szovjet­unióban tanult, és a Paksi Atomerőmű dolgozója. Ma­gyar megbízatást kapott egy grúz művész, aki az új moszkvai magyar kereskedel­mi kirendeltség épületének belső díszítését készíti. „A Szovjetunióban látható” rovat ezúttal is hagyományo­san szép színes fotókkal hoz­za közel hozzánk azokat a szépségeket, melyek megte­kintéséért turisták tömege ke­resi fel a múzeumokat, kép­tárakat. híres régi palotákat. NDNSZ elnökének beszédéből idéz részleteket a lap és a konferencián részt vett ro­mán és magyar küldötteket szólaltatja meg. Szilágyi Éva cikke azt mondja el, mit tett ifjú ál­lampolgáraiért Magyarország a nemzetközi gyermekév so­rán. Közös ügyek, közös tervek címmel mutatja be a lap a Permi Telefongyár érdekes, hasznos kezdeményezését, az üzem társadalmi-gazdasági tevékenységének komplex, kollektív tervezését, amely a munkaerő-toborzástól a szo­ciális gondoskodásig felöleli a gyár és a dolgozók életének valamennyi területét. Az eddigi olimpiákat is­mertető sorozat ezúttal azt mondja el, hogyan szerepel­tek a szovjet sportolók a ró­mai olimpiai játékokon. Szer- gej Pavlov, a szovjet minisz­tertanács testnevelésügyi bi­zottságának elnöke az 1980-as moszkvai olimpia főpróbájá­ról, a Szovjetunió népeinek VII. nyári szpartakiádjáról számol be az olvasóknak. 20. éve jelenik meg magyar nyelven a Lányok, Asszo­nyok. Az évforduló alkalmá­ból az olvasóközönség meg­ismerkedhet a lapot elkészí­tő Athenaeum Nyomda szak­embereinek munkájával. Gyermekversek és divatro­vat, orosz nyelvlecke és el­beszélés teszi színesebbé a folyóirat 12. számát. A mel­lékletben hasznos ötletek se­gítik az ünnepi készülődést: hímzett terítő és finom fala­tok a vendégváró asztalra, az ajándékozás gondjait enyhí­tő, ötletadó kézimunka-leírá­sok várják az ügyes kezű lá­nyokat, asszonyokat. szputnyik 1979. nemzetközi gyermek­év. így nem véletlen, hogy a Szputnyik ez évi utolsó szá­mának nyitó anyaga Viktor Dracsev: „Nálunk minden év a gyermekeké” — ehhez a té­mához kötődik. A múlt és a jövő ötvöződik az írásban: visszaemlékezések, találkozá­sok, a háborús évek izgal­mas eseményei. „... Ejtőernyővel kiugorha- tott volna. Ejtőernyő azon­ban csak egy volt, viszont a gépen tizenhárom ember tar­tózkodott. Ha magát menti, a gyerekek vesztik életüket. Makim az égő gépet átvitte a fasisztáktól megszállt terü­let fölött, a szovjetek oldalá­ra. Égő testtel, sebesülten szállt le, majd eszméletlenül összeesett. A legidősebb gye­rek, megértve a helyzetet, ki­ugrott a gépből és segített ki­szállni a többieknek...” — olvashatjuk Alekszandr Ma­kim pilóta történetét, aki az szerekre. Ennek megteremté­séhez az űrhajókon növénye­ket kell majd termeszteni. Megoldható-e ez a feladat? Ezt a kérdést teszi fel a „Nemcsak űrhajósoknak” cí­mű írás. Hét bátor moszkvai férfi, miután hetvenhét nap alatt 1500 kilométert tett meg sí­talpakon a jeges pusztaság­ban, 1979. május 31-én elérte az Északi sark földrajzi pont­ját. Az izgalmakban bővel­kedő riportot, melynek címe „Heten az Északi sarkon” — helyszíni fotók teszik hitele­sebbé. A Kaukázus az európaiak bölcsője. A városok évezrede­kig élnek itt, némelyik falu életkorát pedig még nem is tudták meghatározni. Az „Üj ház a hegyekben” című ro­mantikában bővelkedő színes riport a Kaukázus szurdokai­ban élő balkár népet mutatja be. Ez a kis muzulmán nép, amely vérségi ágon az ősi bolgárok rokona, kis híján ki­halt, mert örökösen hadako­zott a szomszédaival. A kulturális rovat ezúttal is folytatja a Múzeumi séták a Tretyakov képtárban című sorozatát, és sok, színes kép­pel illusztrált művészeti ta­nulmány tájékoztat a forra­dalmi Oroszország festőmű­vészeinek munkásságáról. SZOVJET IRODALOM Vajon milyen képzetek él­nek az emberek többségében a Balti-tenger keleti partján elterülő Lettországról? Bár­mely nép irodalma nem más, mint magának a népnek, a nép életvitelének sajátos tük­röződése. Jellemek, gondola­tok, életek, szerelmek és szü­letések várnak arra, hogy az író, a költő tolla nyomán tes­tet öltsenek. A Szovjet Irodalom Lettor­szágról szóló száma bizonyít­ja, hogy a lélekszám szerinti „kis” népek is joggal lehet­nek büszkék kultúrájukra. A Lett Szovjet Szocialista Köz­társaság jelenkori irodalmi rangját is olyan kiváló írók fémjelzik, mint Anna Sakse, Arvids Gricullis, Ojárs Va- cietis, vagy Imants Ziedonis. E művészek írásai, kisregé­nyei, novellái és versei meg­mutatják: milyennek látja a XX. század utolsó negyedé­ben Lettország önnön életét, helyzetét a világban. A de­cemberi szám írásai bizo­nyítják, hogy Lettország kul­túrája a szovjet népek közös kultúrájának szerves részévé vált, de ugyanakkor semmit sem veszített nemzeti jelle­géből, nemzeti formájából. Egy nép nemzeti létét nép­LÁNYOK,ASSZONYOK A 12. szám folytatja a Min­den gyermek békés és boldog jövőjéért címmel Moszkvában megrendezett világkonferen­cia munkájának ismertetését, eredményeinek összegezését. Ezúttal Freda Brown-nak, az Bulgária területének ősla­kosságáról kevés adat ma­radt fenn. Egyes tudósok sze­rint ezen a vidéken különfé­le népek telepedtek meg. Mások úgy vélik, hogy a bronz- és a vaskorban itt élő trákokat megelőzően a területet más népességek lakták. A nyelvtudósok, az antropológusok azonban egy­re inkább arra a meggyőző­désre jutnak, hogy a trákok nem bevándorlók voltak, ha­nem őslakosok, akik már a korai kőkorszakban is itt éltek. 1941—1945-ös években mint­egy kétszáz gyermek életét mentette meg. Néhány évvel ezelőtt egy űrbiológiai konferencián ar­ról beszéltek, hogy a hosszú idejű űrrepüléseknél szükség lesz majd az űrhajósok élet- feltételét biztosító zárt rend­A plovdivi régészeti múze­um kutatója, Peter Detev, aki munkatársaival a me­gyében 104 településdombot, a Marica medencéjében, az antik Hebros területén pe­dig újabb 300-at vizsgált meg, azon a véleményen van, hogy a bolgár területeken a korai kőkorszaktól kezdve a vaskorszakig egy és ugyan­az a nép élt, amelyet az el­ső írásos emlékek a bronz­korban és a vaskorban trák- nak neveznek. A professzor leleteinek tanúbizonyságával állítja, hogy a trákok nyíl­költészetén keresztül lehet közben megismerni. A Böl­csődal, a lett népi trufák, Buda Ferenc, Tandori Dezső és Gálvölgyi Judit fordításá­ban bemutatott népköltészet bizonyítja, hogy erre a hagyo­mányra építenek, ezekből a gyökepekből táplálkoznak a mai lett írók és költők. vánvalóan Bulgária legősibb lakói, akik az akkori föld­közi-tengeri vidék technikai haladása és osztály­differenciálódása közepette magasra fejlesztették a mű­vészeteket is. Detev szerint tehát nincs kizárva, hogy a- tudomány azoknak az embe­reknek a számára, akik — a településhalmok tanúsága szerint — a kora kőkorszak­ban, a kőkorszakban és a rézkorszakban ezeket a te­rületeket benépesítették, a „prototrák” elnevezést fogja adni. w Újabb feltevés a trákok eredetéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom