Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-06 / 285. szám

1979. december 6. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Irány a Magas látra! Kitűnő ötlet született Du- naföldváron a gimnázium­ban: egy csoport részére sí­túrát szerveznek. Az ötlet kedvező fogadtatásra talált Tolnán is. Többen jelent­keztek a gimnáziumból a tú­rára, amelyre január 2—9'. között kerülne sor. Félpanzi­ós szállodai ellátást rendelt meg Kovács Ferenc KISZ- tanáesadó tanár, a túra fő­szervezője. A visszaigazolást a napokban várják az Express szekszárdi irodájá­tól. Előreláthatólag 1 500 fo­rint lesz a részvételi díj. A szekszárdi Express iroda el­fogadja még 10—12 fő jelent­kezését. Hogy mekkora munkát, felelősséget jelent egy ilyen út megszervezése, arra csak azt tudom mon­dani: próbálja meg valaki. Tettek olyan megjegyzést, hogy hobókos ötlet, de ezt rögtön meg kell cáfolnom azzal, hogy a hír hallatán öt felnőtt jelentkezett a túrá­hoz, kifejezetten olyan szán­dékkal, hogy hozzásegít a felszerelések beszerzéséhez Bízunk benne, hogy a túra jól sikerül,, ehhez és a továb­bi munkához sok sikert kívá­nunk, és merjük remélni, hogy a hobókos ötlet kife­jezést felváltja egy sikeres túra. öröme. SITKÉI ZOLTÁN KISZ MB honv. és sportfelelős A környezet csábító. Pé­csett, ott, ahol már kezd igencsak meredekké válni az utca, egy régi épületben állandóan történik valami új. Jönnek, mennek a fiata­lok: az éppen kamaszkorba lépőktől kezdve az „éret­tebb” fiatal korosztályig mindenki. A cím: Damjanich utca 30. Hatalmas parkban ősi, nemesi kúriaként terjesz­kedik az épület. Bár ő maga már elérte a „nyugdíjas- kort”, ám ennek ellenére frissen festve, ápol tan várja látogatóit. Valahol az épület­ben gitár pendül, nóta csen­dül, kacagás haílik. Fiata­lok... Valahol az épületben most éppen komoly munka folyik: magyaráznak, vitáz­nak, érvelnek elvi jelentősé­gű kérdésekről. Fiatalok... Ők azok, akik a pécsi KISZ- vezetőképző iskolában tölte­nek kemény hat hetet. Mi­lyen itt az élet? Lendületes, vidám, fiatalos, ám a jövő számára sokat ígérő. Hiszen Tolna és Baranya megye kö­zépvezető KISZ-fiataljainak képzése folyik itt. No, persze csak azoké, akiknek megada­tott ez a másfél hónap. — Egy tanévben hány KISZ-tagot tudtok fogadni? — kérdezem Bogárdi János­tól, az iskola igazgatójától. — Évente 280 fiatalt kép­zőnk. Az iskola kapacitása egy-egy turnus időtartama alatt 50 fő. Egyébként 2 év óta az elsők vagyunk a moz­gósításban. — Hány tan folyamot szer­veztek évente? — összesen ötöt: két pro­pagandista, egy üzemi titká­ri, egy lakóterületi közmű­velődési, valamint egy klub­vezetői turnust. A tematika minden esetben a középve­A vendégeknek nagyen ízlett az étel Kovács József hű marad szakmájához Gyerekkorában valószínű­leg minden ember valamely soha nem látott „hőstettet" tervez véghezvinni az élete során, ilyen vagy olyan meg­nevezés alá bújtatva — sze­rényen. Aztán múlnak az évek, változunk mi és velünk együtt változnak elképzelése­ink, jobban kötődünk a rea­litásokhoz. És amikor a nagy válaszút előtt állunk, kicsit megrettenve, másrészt telve óriási lelkesedéssel — mert mégiscsak meg akarjuk vál­tani a világot —, elindulunk — valamerre. * Született 1957-ben, szakmá­ja szakács, beosztása a Ge­menc Szálló konyhafőnök-he- lyettese. Általános vélemény róla, hogy rendkívül nyugod­tan dolgozik és élvezettel. Kovács Józsefnek hívják — családiasán ő a Nagy-Koké. — Te hogyan tervezted a jövődet? — Hát... — kezdi tétován, majd egyre inkább belejön —, az olajos szakmáktól min­dig irtóztam, így aztán ala­posan leszűkült a kör. Az ál­latokat és a velük való fog­lalkozást viszont nagyon sze­rettem gyerekkoromban, lá­ván hogy otthon is volt né­mi „udvartartásunk” szárnya­sokból és disznókból. Nagyon vonzott a vendéglátóipar, ki­véve a felszolgálást. A nyolc általános elvégzése után még­is inkább az állattenyésztés mellett döntöttem. Két évig jártam a palánki mezőgaz­dasági technikumba, aztán valahogyan megcsömörlöt- tem. Nem annyira a szakmá­tól, mint inkább az oktatás módjától. Az is igaz, hogy nem voltam kifejezetten jó gyerek. így ért véget állatte­nyésztői pályafutásom, per­sze csak hivatalosan, mielőtt még igazán elindulhatott vol­na. Otthon továbbra is ugyanolyan szeretettel gondo­zom és nevelem az állatokat, mint annak előtte. — És aztán? — Még a palánki évek alatt, barátaimmal egyszer kivonultunk a természetbe, ahol a magunk fogta halból és az illegálisan begyűjtött hozzávalókból olyan, de olyan halászlét főztem, hogy egyi­zetői képzés rendjéhez iga­zodik. — Mit tartalmaz a temati­ka? — Alapvetően társadalom­politikai ismereteket, vezeté­si, szervezési tanulmányokat, neveléselméleti kérdéseket tárgyalunk, ugyanakkor fog­lalkozunk az MSZMP helyé­vel, szerepével, ifjúságpoliti­kájával. A gazdaságpolitikai témák mellett honvédelmi is­mereteket is tanítunk, és sporttevékenységünk sem elhanyagolható. Módszerünk adott: meghatározott óra­rend alapján dolgozunk, me­lyet osztály foglalkozások és gyakorlati órák tesznek vál­tozatossá. — Minden esetben azokat küldik ide, akik valóban ide­valók? — Sajnos, nem, de az itt végzett fiatalok közül 2 év alatt 18-an kerültek az ap­parátusba. Hallgatóinkról véleményezés készül, s a jól végzettek a KISZ megyei bi­zottságok káderbankjába ke­rülnek. — Most is vizsgáztatásról jöttél. Az élteit hat hét zá­róvizsgái mit mutatnak? — Roppant elégedett va­gyok, hallgatóink nagyon jól vizsgáztak. Azonban az „utó­gondozásukról” sem szabad­na a gyakorlati életben meg­feledkezni. Csak felelősség­gel, a ikáderutánpótlási és képzési terv alapján iskolá­zunk be fiatalokat. Hogy ki­ket? Akikről tudjuk, hogy környezetükben személyisé­gük fontos tényező. Annak, aki hozzánk jön, azt taná­csoljuk, hogy ötletekkel, len­dülettel jöjjön. Itt mindent kunk ejjel keltűkor lelkeit, hogy felfalhassa a kocsonyá­nak szánt maradékot is. Na­gyon jó volt nézni, ahogyan a többiek jóízűen kebelezték be azt, amit én követtem, el! Tulajdonképpen így kezdő­dött. Beiratkoztam a keres­kedelmi és vendéglátóipari szakiskolába, ahol Hídvégi János kezei alá kerültem és a Gemenc Szálló tanulója lettem. Azt hiszem ez a két dolog nagyon sokat jelentett az indulásomnál, igazán ki­váló kezekbe kerültem. Már tanuló koromban részt vet­Kovács József tem szakmai versenyeken, a második és a harmadik év­ben. Mindkettő, mivel sikeres volt, feltétlenül előbbre vitt a szakmai elmélyülésben, hi­szen különösen az utóbbi esetében, ugyan csak a ne­gyedik helyezést értük el a csapatommal, mégis óriási volt a közönségsiker! Azóta is bennem élnek volt kony­hafőnökömnek, Kovács Já­nosnak a szavai: — „Jóska, nem a helyezés a fontos, ha­nem a vendégek véleménye!” Azóta is igyekszem úgy dol­gozni, hogy vendégeink min­dig elégedettek legyenek. El­mondani sem tudom, hogy mit érzek akkor, mikor fel­szolgáló kollégáim azzal jön­nek vissza: — A vendégnek nagyon íz­lett az étel. Dicsérte. — Visszatérve az indulás­ra. .. Szakmailag és az embe­ri tartást illetően, mesterem meg lehet beszélni, a jó ötle­teket megvalósítani — csak bátorság kell! És jöttek is a jó ötletekkel már nagyon sokan. Sok fia­talnak adott már jó alapot a további mozgalmi munká­hoz az iskola, mely az idén ünnepli fennállásának 20 éves fordulóját. — Ti milyen érzésekkel jöttetek? — kérdezem a pro­pagandista turnuson most végzett három Tolna megyei fiatalt. — Én a fadd-dombori KISZ-tábonhoz hasonlót kép­zeltem el itt is, ahol már többször voltam. Minden­esetre szorongással jöttünk, ami azonban nagyon hamar feloldódott a közvetlen lég­körben — válaszolta Temes­vári Tamás. — Mi jelentett nehézséget, problémát a hat hét alatt? — Hát az első három hét nagyon fárasztó volt. Az anyagok egymásra épültek, szoros logikai kapcsolatban álltak. Ugyanakkor a gya­korlati foglalkozások nagyon nehezek voltak azoknak, akik még nem vezettek ifjú­sági vitakört, aktivistákért — emlékezik Csányi Judit. — Hallottam, rendeztetek ti is módszervásárt. — Igen. És mind a hárman a rendezőgárdában tevékeny­kedtünk. — Mit hoztatok haza a tar­solyotokban? — Módszereket, előadások jó anyagát, foglalkozás- és előadásvázlatokat, jó ötlete­ket, tapasztalatokat — hal­lom az egybehangzó vála­szokat. Haberschusz Erzsébet es példaképéin. Kovács Já­nos, a már említett volt konyhafőnököm. Rengeteg ön­bizalmat adott nekem, ami­kor frissen vizsgázott sza­kácsként, tekintet nélkül öre­gebb és tapasztaltabb kollé­gáimra, így fogadott műszak­váltáskor: „— Jó, hogy itt vagy már, legalább átadha­tom neked a műszakot.” Hát valahogyan így volt. Nagyon szeretem a szakmámat. Jól érzem magam a Gemenc Szállóban is, hiszen itt kezd­tem, itt lettem valamivé és jó tudni azt, hogy bíznak bennem és számítanak rám. — A Gemenc Szállóba is évente érkeznek újabb és újabb tanulók. Mi a vélemé­nyed, ők miért választják ezt a szakmát? — Elég nehéz dolog erre reálisan válaszolni. Minden­esetre az az érzésem, hogy a legkevésbé ők választják, in­kább a szülők döntése alap­ján kerülnek ide és talán azért is, mert elég alacsony tanulmányi átlag szükséges a felvételhez. Legtöbbjük nem is ismeri fel ennek a szakmá­nak a szépségeit és a helyét sem találja meg itt. — Mit gondolsz, mi ennek az oka? — Talán az, hogy nem könnyű szakma a mienk. Sok olyan velejárója van, amit a fiatalok nem szívesen vállal­nak. Gondolok itt a nyári dömpingmunkára, aztán arra is, hogy mi nemigen ismer­jük a vasárnapok, ünnepna­pok valódi jelentését, akkor több munkára készülünk. — Hogyan képzeled a to­vábbiakat? — Számomra pillanatnyi­lag a legaktuálisabb a bevo­nulás. Januárra esedékes. A Gemenchez és a szakmához mindenképpen hű maradok, hiszen száz szállal kötődöm ide is, oda is. * A beszélgetést megelőzően arról szóltam, hogy Kovács Józsi nem tartozik a bőbeszé­dű emberek közé. Bevallom, magam is meglepődtem, ami­kor az első kérdésemre — megnyílt. Néha valakinek legféltettebb titkainkat is jól­esik elmondani... vAradi cs. judit A sikeres vizsgáért A Bonyhádi Petőfi Sán­dor Gimnáziumban már évek óta eredményesen működik az Ifjú Gárda. Tagjaink alaDvető köve­telménye, hogy jól is­merjék a KRESZ szabá­lyait. Erre azonban nem­csak nekik van szüksé­gük. Akik nem tagjai az Ifjú Gárdának, azok általá­ban csak a gyalogosokra, kerékpárosokra vonatko­zó közlekedésrendészeti ismereteket sajátították el. Viszont nem egynek közülük segédmotor- kerékpárja is van, s az ezzel való közlekedés már vezetői engedélyhez kö­tött. Ennek megszerzésé­hez nyújtott nagy segít­séget az iskola KISZ- szervezete. KRESZ-tanfolyamot hir­detett, s erre — fiúk és lányok — 57-en jelent­keztek. A jelentkezők kö­zül mindenki kapott egy „Két keréken” című ki­adványt, melyből a szemléletes képek, érthe­tő magyarázatok segítsé­gével könnyen megtanul­hatja a KRESZ legfonto­sabb tudnivalóit. Ezen kívül még szak­emberek fognak előadá­sokat tartani, s hasz­nos tanácsaikkal bizo­nyára sokat segítenek a felkészülésben. A vizsgá­ra decemberben kerül sor, reméljük nem lesz olyan, aki nem tud meg­felelni a követelmények­nek. PÉTER GYÖRGYI tudósító Csak fiataloknak! Koncz Zsuzsa Elképzelhető vajon, hogy tizenöt év alatt változat­lan marad az ember? Tizenöt esztendeje volt az a bi­zonyos „hatvannégy”, amiről a hazai rock „nagyasszo­nya” énekel, 1964-ben kezdődött el igazából Koncz Zsuzsa pályafutása is. Szekszárdi koncertje előtt — vé­letlenül — legelső hangfelvételeit hallottam, felidéződ- tek azok az emlékek, amelyeket legelső személyes ta­lálkozásunkról őriztem. Egy hang, ami nem változott. Egy egyéniség, vál- tozatüanul. Lám, még a külseje sem árlulkodik az évek múlásáról, arca sima, kiegyensúlyozott, haja pedig vál­tozatlanul nagyon hosszú... Úgy tűnik, Koncz Zsuzsa másfél évtizede egyfolytában tudja, mi akar, és tehet­sége, ereje futja rá, hogy saját műfajában a legmaga­sabb színvonalon meg is valósítsa elképzeléseit. Válto­zatlansága ennek a divat szélsőségeinek kitett „ipar­ban”, a pop-zenében, nagyobb különcség, mintha azzal járna elöl, hogy ő követi legelőször a legfrissebb áram­latokat. Uj koncertprogramja, amivel évek után most is­mét bejárja az országot, egy szempontból meglepő: nincs előműsor és betétszámok sem. A közel kétórás programot végig énekli, mindössze annyi időre távozik’ a színpadról, míg átöltözik. És hozzá kell tenni: a leg­utolsó ráadásszámnál éppen úgy cseng a hangja, mint műsora indításakor. Magas színvonalú show Koncz Zsuzsa koncertje, még akkor is, ha a látványosság szokásos elemeivel nem törődik senki. Mert a zenészek — tízen vannak — egyszerű, utcai ruhában muzsikálnak, se’ ködbombák, se’ lézer, de még táncoló görlök se’... —g Ismét megjelent a Gőgicsélő! Hosszú hallgatás után is­mét megjelent a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium KISZ-szervezetének lapja, a Gőgicsélő. A diákok érdekes cikket olvashattak az év egyik „legnagyobb” eseményéről, a szecskaavatásról. Mi a tanulmányi moz­galom lényege, és egyáltalán mi is az? Tette fel a kér­dést sok dombóvári gimna­zista. Erre a kérdésükre is választ kaptak a diáklaptól. Az újjászervezett szerkesz­tőség ígéretet tett, hogy ezentúl rendszeresebb idő­közönként fog megjelenni a „suliújság”. GELENCSÉR IBOLYA Dombóvár A KISZ politikai képzés éves programia alapján a harmadik foglalkozás meg­tartására került sor a Csa­varipari Vállalat 4. sz. gyá­rában. A vitakör témája aktuális kül-, bel-, várospolitikai, va­lamint KISZ-szel kapcsolatos kérdések voltak. A feszített munkatempó, az utolsó ne­gyedévi hajrá ellenére a nagy számú érdeklődés miatt a vitakört egy nagyobb he­lyiségbe kellett átköltöztetni. A KISZ-klub szűknek bizo­nyult. A vitakör tagjai által előre feltett kérdéseinkre Gyuricza István, a városi pb. első titkára,. Vidóczy László, a városi tanács elnöke, va­lamint Wilhelm Ádám, a városi KISZ-bizottság mun­katársa válaszolt. ALMACHT OTTÓ vitakörvezető Számítástechnikai Budapesten, a Nemzetközi Számítástechnikai Oktatási Központban évente mintegy ezerkétszáz hallgató sze­rez képesítést. Két nyelven, angolul és oroszul oktat­ják a világ negyvennégy országából az oda érkezőket. Számítógépek és zártláncú televíziós rendszer is segíti a leendő számítástechnikai szakemberek képzését. (MTI fotó, Balaton József felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom