Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
1979. december 5. NÉPÚJSÁG 3 J átékgyá rtás Gyermekek éve — játékok éve A játék öröm — hirdeti egy plakát, s a rajta látható mosolygó indián arca is azt fejezi ki. A valóság azonban ez esetben is sokkal bonyolultabb, mint a látszat, ahogy azt egy szakember megfogalmazta : a játékgyártás színvonala, a választék lassanként olyan téma lesz, mint a labdarúgás, mindenki ért hozzá, mindenkinek van róla véleménye és ezzel el is mondja. Az- elmúlt évben például 900 újságcikk jelent meg ebben a témában. Ez a szám magasabb, mint ameny- nyi az azt megelőző négy évben összesen. NAGY KERESLET 1970-ben az egy gyermekre jutó játékvásárlásaink összege 237 forint volt, két évvel ezelőtt pedig ennek a kétszerese. Ma már évente hazánkban 1,3 milliárd forint értékiá játékot adnak el, s ez — még akkor is, ha leszámítjuk belőle az áremelkedések hatását — szép eredménynek mondható. Igaz, az NSZK-ban hat-hétszerese, az Egyesült Államokban nyolc-tízszerese, Japánban háromszorosa az egy lakosra jutó játékvásárlás értéke a miénkének. S ha az okokat keressük, sok minden eszünkbe juthat, csak az nem, hogy nálunk fukarul bánnánk a gyerekekkel: sok éves tapasztalat bizonyítja, hogy a boltokból először a drága — de jó — játékok tűnnek el, s ugyancsak ezt látszanak igazolni a játékboltok előtt álló hosszú sorok is. A valódi okok elsősorban a játékgyártás és -forgalmazás hiányosságaiban kereshetők. Magyarországon jelenleg mintegy hetven vállalat, szövetkezet állít elő játékot, évente nyolcszázmillió forint értékben — a termelés 4 év alatt több mint 50'százalékkal növekedett. A forgalomba kerülő játékoknak ennek ellenére is csak 55 százaléka hazai gyártmány, a többi — döntően szocialista országokból vásárolt — importtermék. Az itthon gyártott játékok mintegy fele exportra kerül: a legtöbbet a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, a tőkésországok közül Angliában, Hollandiában, NSZK-ban értékesítünk. Melyiket válasszam? A hazai játékgyártás mindezidáig elsősorban nem a minőségi követelmények, hanem a nagy kereslet kielégítésére tett erőfeszítések szabályozták. Ez esetben azt is jelenfette, hogy egészen a legutolsó évekig a TRIÁL — a játékokat forgalmazó vállalat — szinte mindent megvett, amit a kevés számú gyártó felkínált. RÉGI ÉS ÚJ JÁTÉKOK Mindez érthető, ha nem is megnyugtató. Az Országos Műszaki-fejlesztési Bizottság két évvel ezelőtt tanulmányt készített a magyar játékok helyzetéről. Megállapították, hogy a választék szegényes, s feltűnő a játékok egymásra építettségének, variálhatóságának hiánya, esetlegessége. A magas ára ellenére is igen népszerű és csak pult alatt kapható dániai Lego titka — többek között — ebben rejlik. A cég majdnem az ezredik típusú játéknál tart, s a legelső építőelemek nehézség nélkül kombinálhatók a mostani, legmodernebb játékok darabjaival. A választék korcsoportonként is eltérő. A leggazdagabb az óvodáskorúaké, míg a legrosszabb a serdülőkorúnk helyzete: azok a játékok hiányoznak leginkább, melyek hatni tudnának a gyerek fejlődésben lévő tudat- és ízlésvilágára, s azok — mint például a barkácsfelszerelés —, melyek segítségével olyan tárgyakat készíthet, melyeket használni is tud. A játékválasztékot döntően befolyásolja az évente forgalomba kerülő játékok száma, aránya. Ezért — bár a statisztikák szerint — évente több száz fajta új játék kerül az üzletekbe, a kép nem ennyire rózsás: a vásárlót és a felhasználót (a gyerekeket) az egyáltalán nem elégíti ki, ha egy babát más ruhában, vagy más színű hajjal hoznak forgalomba — mindez csak a termelő vagy az importáló szemszögéből számít újnak. (Az utóbbi évek egyik „nagy találmánya” a bűvös kocka, valóban újnak számít: ezt a külföldi és belföldi hatalmas kereslet is bizonyítja.) KEVÉS A SZAKÜZLET Jobbára hibákat soroltunk idáig, s jelenségeket. Az okok a gyártásban és a kereskedelemben egyaránt fellelhetők. A játékkínálat szegényes voltának egyik okozója az, hogy a játékok gyártása és forgalmazása szinte mindenütt afféle melléküzemág, mellékes tevékenység: nincsenek sem nagy játékgyáraink, sem játékáruházaink. A már említett mintegy hetven játékgyártó vállalat, szövetkezet közül csak három-négy foglalkozik tiszta profilban a játékgyártással. A választék mellett persze — ezzel összefüggésben — megemlíthetjük a játékok minőségét, formatervezését is: csak kevés helyen alkalmaznak főiskolai végzettségű, hivatásos formatervezőt, s bár ez év elején — éppen e problémák megoldására — megalakult a Játékstúdió, azonban érdemi előrelépés eddig még nem történt. A játékkereskedelmet jelentősen befolyásolják az eladási körülmények. A játékboltok előtt álló — gyakran százméteres sorok — nemcsak a megnövekedett igényeket mutatják, hanem azt is, hogy a boltok átbocsátó képessége alacsony. Ebben közrejátszik az is, hogy az éves játékforgalom mintegy negyven százaléka két hónap alatt — novemberben és decemberben — zajlik, de az is, hogy az országban összesen hetven játékszaküzlet van. A TRIÁL az utóbbi időkben többféle módon próbálta enyhíteni a kereslet egyenetlenségét, többek között azzal is, hogy idényvásárokat szervezett: a budapesti Városligetben a játékpavilonban például 10 millió forint értékű játékot értékesítenek, Kaposvárott a Dorottya szállóban rendezkedtek be átmenetileg játékárusításra. Ml VÁRHATÓ A JÖVŐBEN? A játékgyártás problémáit tüzetesebben elemezve, mélyebbre kellene néznünk: kezdve az érdekeltségtől egészen az irányítás, az alapanyag- és szerszámellátás problémájáig. A szakemberek egy dologban egyetértenek, s ez pedig az, hogy a kibontakozás nem könnyű. A mennyiségben és minőségben egyaránt elégtelen játékgyártás fejlesztésére 1980-ig százmillió forintot irányoztak elő. Az ELZETT győri gyárának fejlesztésére például 40 millió forintot adtak, de jelentős támogatást kapott több szövetkezet, például Debrecenben és Szarvason, Nagykőrösön pedig új fajátékgyár épül. Mindezek eredményeként szeretnék elérni, hogy a hatodik ötéves tervben a hazai játéktermelés megkétszereződjék. Gond, megoldásra váró probléma van tehát elég. 1979. a gyermekek éve, s bár nem mondhatjuk, hogy a játékgyártás mostohagyermek, ahhoz — mint a plakát szövege is állítja —, hogy a játék valóban mindenkinek öröm legyen, sok mindennek kell történnie. FÖLD S. PÉTER Ügyek, emberek November 19—23. között rendezték meg a SZOT központi irodájában a szociálpolitikai osztályok vezetőinek tanfolyamát, amelyen részit vett Kenessei Istvánná is, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa szociálpolitikai osztályának vezetője, a társadalombiztosítási bizottság elnöke. — Minden szociálpolitikus számára nagyon fontos kérdésekről esett szó ezen a tanfolyamon. Néhányat megemlítek: megtárgyaltuk a szakszervezetek szociálpolitikai és területfejlesztési feladatait. Szó volt a szakszervezetek és a tanácsi szervek tervezésében való együttműködéséről, lakás- politikánk főbb elveiről. Beszámoló hangzott el Jakab Sándortól, a SZOT főtitkárhelyettesétől a SZOT XXIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról és a XXIV. kongresszusra való felkészülésről. Mindnyájunkat érdeklő előadást tartott dr. Spilák Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a lakosság áruellátásáról és a szakszervezeti társadalmi ellenőrzés feladatairól. Végül a kedvezményes üdültetésfejlesztés céljainak meghatározásával zárult a tanfolyam — mondotta. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között a társadalombiztosítási bizottság és a szociálpolitikai osztály összehangolt munkája milyen segítséget nyújt a megyében a személyes panaszok jogorvoslatában, Kenessei Ist- vánné a következőket válaszolta: — A társadalombiztosítási bizottságban, amely 21 tagú, minden szakma képviselteti magát. A TB három szakbizottsága, a vitásügyi, a nyugdíjügyi és az egészségügyi szakbizottság rendszeresen ülésezik. A társadalmi aktívák is segítenek, kb. 60-an vannak. A vitásügyi szakbizottság dönt évi 550 ezer forint tbc- és 110 ezer forint rendkívüli alapból való segély odaítéléséről. A nyugdíjasügyi szakbizottság a szolgálati idő, katonaidő beszámítása ügyében hoz döntést, társadalombiztosítási szempontból pedig többek között például a balesetek üzemiségét állapítja meg. Az egészségügyi szakbizottság vizsgálja az egészségügyi alapellátást, az üzemegészségügyet, a munkahelyek szociális létesítményekkel való ellátottságát. A szociálpolitikai osztály pedig a területpolitikai fejlesztésben, a vállalatok szociálpolitikai munkájának tervezésében, betartásának vizsgálatában vállal feladatot. Ugyanis ebben a tervciklusban készültek első ízben vállalati szociálpolitikai tervek, amelyekben az üzemélelmezés, a gyermekintézmények, a lakásépítési támogatás szükséges pénzügyi fedezetét tervezték meg. — A szociálpolitikusnak nincs könnyű dolga. Minden ügy más (előtte egy paksaméta elintézendő). Személyes segítségükre is várnak a panaszosok? — Igen. Sokszor még az otthonomba is magammal viszem a gondokat. Ezeket az ügyeket nem lehet munkaidő után a fiókba zárni. Bizony sokszor előfordul, hogy a segélyt nem pénzben, hanem természetben adjuk. Itt az egyes családok életét megrontó, szétzúzó alkoholistákra gondolok, akik képesek lennének az utolsó fillért is italra költeni. Nehéz ügy még a megyénkben a rehabilitáció is. Ha például egy Volánsofőr magas vérnyomás vagy gyomorfekély miatt többé nem vezethet, a megszokott 6—7 ezer forintos keresete helyett mint szerelő csak a felét, kétharmadát keresi meg előző fizetésének. A következő évek egyik nagy feladata e kérdés megoldása, ami nem kis anyagi áldozatot követel majd. A megye régi gondja még azoknak a szellemi, illetve testi fogyatékos gyermekeknek képzése, foglalkoztatása, akik átlagos munkahelyen, tanintézetben nem helyezhetők el. Például a paradicsompusztai kisegítő iskola nem ad 8 általános iskolai végzettséget 14 éves korig sem, annak ellenére, hogy a pedagógusok emberfeletti munkát végeznek. Innen 14 éves koruk betöltése után a gyereket ki kell tenni, mert olyan nagy a jelentkezés, hogy nem lehet őket tovább tartani. A több mint százszázalékos feltöltés ellenére Paradicsompusztán 39, Iregszemcsén 72 gyermek várakozik üresedő helyekre. Sürgősen meg kell oldanunk ezeknek a fiataloknak a képzését, foglalkoztatását. — ónt. — I A nutfiatenyésztő Információ: Hozónk legnagyobb szőrmefeldolgozó vállalatának, a Pannónia Szőrmekikészitő és Szőrmekonfekció Vállalatnak vezérigazgató-helyettese, Jancsó János főmérnök szerint nutriát, csak néhány állami gazdaság és kistenyésztő tenyészt Egyelőre nem olyan sikerrel, mint a nyércet. Önköltsége magasabb a világpiaci árnál, ezért a Pannónia külföldről hozza be a nutriaprémet. Dunaföldváron, a Kiskertek mesterei című versenykiállításon a kiállított állatok (nyulak, galambok, díszfácánok, stb.) között „óriás- patkányok”, nutriák keltettek feltűnést. Elsősorban a gyerekek csodálták meg őket, de a felnőttek közül is sokan itt láttak először élő nutriát. Kiállítójuk, Ihász Zoltán ezt mondta róluk: — Tulajdonképpen ezek az állatok nem nutriák, hanem hódok, hódpátkányok. Ez az állatfaj Dél-Amerikából került Európába. A spanyol hódítók' vidrának nézték őket, s mivel a vidra spanyol neve nutria, a hód- patkányok nutria néven terjedtek el az öreg földrészen. Mi, magyarok is gereznájukat, nutriaprómnek nevezzük. Őshazájukban természetes körülmények között, vízben, vízparton élnek. Európában zárt területen, legtöbbször ólakban. Én is így tartom őket, természetesen a prémjükért. Köztudott, hogy gereznájukból drága divatcikk: sapka, gallér és bunda készül. — Mennyit fizetnek egy nut riabőrért ? — Attól függ, hogy mekkora, milyen a minősége. Általában 700—800 forintot darabjáért. — És hányat dilik egy nutria? — öt-ihiat fiókát hoz a világra, mikor hogyan. Szoptatni nyolcat képes. Bármennyire szokatlan és különös, nem a hasán, i hanem majdnem a hátán vannak a csecsbimbói. — Mikor érik el a kicsinyek a prémes kort? — Megközelítően, mint a malacok a mázsás súlyt. Nyolc-kilenc hónap alatt. — Látom, a nutria mindent megeszik... — Az én állataim szinte kizárólag hulladékból élnek. Kukoricát, drága takarmányt allig-alig kapnak. — Első látásra nem szimpatikus állatok. Patkánysze- rűek. Mégis, a szamlélődők- nek hamar megtetszik színük, nemes prémjük. Láttam, a kiállításon rászólt a gyerekekre: ne nyúljanak hozzájuk, mert a nutriá harap. Maga pedig a kezébe veszi... — Nagyot tud harapni. Nagyok a fogai. Látja, itt van néhány száz fog, a levágot- také. Színesek, szépek, „ékszerek” is lehetnek. Ekkora fogak gazdáival szemben jó az óvatosság. Minket, a feleségemet, a gyerekeimet ismernek... \ — Hány nutriája van? — Százötven a szaporulattal. — Keresik a nutriaprémet? — Nem gond az eladása, ha jók, „élők” a prém színei, s jó a bőr minősége. Nézze csak, ez egy fekete, látja^ a hosszú szőrök hegye úgy csillog, mintha ezüstös lenne. Ez szürke, ez meg drapp, ez fehér. És sok a „kevert” szín. Valósággal játszani lehet a „színkeveréssel”. A keverés attól függ, hogy milyen színű anyát, milyen bakkal pá- roztatunk. Ritka élmény volt látni ennyi szép nutriát. Kép és szöveg: SZELECZKY JÓZSEF Ihászék, a kedvenc, szegedi származású „gyerökkel” Nellike a „cigánnyal »» Ilyenek a saját kezűleg készített nutriaprémek. Nellike kezében nutriaprém bői készült sapka.
