Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

1979. november 4. MÉPÜJSÁG Rohanó megawattól a Ma két hét alatt állítanak elő annyi elektromos áramot Lengyelországban, mint amennyit 1938-ban egész év­ben. 1978-ban 116 milliárd ki­lowattot — az 1950-es telje­sítménynél tizenkétszer töb­bet — termelt az ország. E hatalmas fejlődés elle­nére, az ipari beruházások következtében megnöveke­dett elektromos energiaigényt nem tudták új erőművek épí­tésével követni. A most fo­lyó ötéves tervben (1976— 1980) 8000 megawattal kí­vánták növelni a termelést, de 1976-ban és 1977-ben csak mintegy 1700 megawattal nőtt az országos kapacitás. 1978- ban ezért meggyorsították az építkezések ütemét és az év végéig 2470 megawattal nö­velték a termelést. Előrelát­hatólag 1980-ban már 28 000 megawattot juttatnak az or­szágos hálózatba. A következő tervidőszakokat a még gyorsabb fejlesztés jel­lemzi majd. 1985-ig épül meg a 2160 megawattos „Opole” erőmű, amely kőszén, és a 4320 megawattos „Belcha tów” amely barnaszén tüzelé­sű lesz. Lengyelországban először ezekbe az erőművek­be építenek be 360 megawat­tos blokkokat. Az előrejelzések szerint 1985-ben az országos háló­zat teljesítménye 39 000, öt évvel később 55 000 megawatt lesz. 1990 után már 600 me­gawattos blokkok szerelését is tervezik, ami lehetővé te­szi, hogy az ezredfordulóra az országos teljesítmény elérje a 94 000 kilowattot. Növelik a barnaszén felhasználását, és az 1986 után épülő erőmű­vekben már ez a tüzelőanyag dominál majd a feketeszén­nel szemben. A legnagyobb jövője azon­ban Lengyelországban is az atomenergiának van. Szovjet segítséggel épül és 1984-től már üzemelni fog az első len­gyel atomerőmű Zarnowec- ben. A Szovjetunióban jól be­vált 440 megawattos blok­kokkal szerelik fel, majd né­hány év múlva 100 megawat­tosokkal bővítik tovább. 1990-ben a lengyel atomerő­művek 5000 megawatt, 2000- ben pedig már 23 000 mega­watt áramot termelnek. Az egyik leggazdaságosabb és a környezetet legkevésbé károsító a vízi energia kihasz­nálása. Jelenleg 817 mega­wattot állítanak elő ezzel a módszerrel. A volumen 2000- ben valószínűleg eléri majd a 7000 megawattot, amiből 2000 a „Visztula Rendezési Program” keretében épül meg. Az országos program sze­rint 2000-ben 420 milliárd ki­lowatt elektromos energiát termelnek majd. E mennyiség 32 százaléka atomenergia lesz, 37 százalékát barna-, 20 százalékát feketeszénből nye­rik, 11 százalékát pedig vízi erőművek állítják elő. SZIKLA TÖRŐ VÍZ Újabban egyre több eset­ben veszik igénybe a víz ere­jét bányászati célokra. Az új fejtési eljárás tulajdon- hatását. A természetben, képpen eredeti módon utá- a csapadékvíz megfagy, nozza a víz sziklarepesztő térfogata növekszik, s adja az erőt a repesztéshez. Az új eljárás viszont a sűrí­tett nitrogéngáz energiáját hasznosítja. Az újszerű fejtőszerkezet, amelyet joggal nevezhetünk vízágyúnak, vizet lő ki. Az ágyút egy olajhidraulikus rendszer működteti, amely­nek energiaforrása nagy nyomású nitrogéngáz. Elsü­léskor a gáz 30 cm-es úton 225 km/óra sebességre gyor­sít fel egy 18 cm átmérőjű, titánötvözetből készült 65 kg-os dugattyút. A dugattyú által kilőtt vízsugár sebessé­ge elérheti a másodpercen­kénti 3200 métert (ilyen gyorsan az igazi ágyúgolyó sem halad!), és nyomása a négyzetcentiméterenkénti 2500 atmoszférát. A lövés olyan krátert mar a sziklá­ban, mint a csákány a jég­ben. Az egy lövés hatására kitermelt szikla mennyisége néhányszor több a kilőtt víz mennyiségénél. A vízágyú a kísérletek szerint a gráni­tot is jól bontja. Kitűnően alkalmazható a vízágyú a nem mélyen fek­vő vasércréteg feletti med­dő eltávolítására. Ilyen munkát mutat be képünk; a kurszki vasbányánál a víz- C- ágyú óránként 500 köbméter földet mozgat meg. Az NDK-ban is „bevetet­ték” már a vízágyút a lüb- benaui barnaszén-kombinát­ban. Segítségével a külfejté­sek után maradó, vízzel fel­töltődő gödröknek az oldal­falait gyorsan és könnyen ha egyengetik. A készülék fe- a leslegessé teszi az egyengető ez kotrógépeket. Eredményes üzemegészségügy A felvilágosító és megelőző munka eredményeit, a szín­vonalas, jó orvosi ellátást bizonyítja, hogy amíg 1965- ben 85 millió alkalommal keresték fel az emberek a Német Demokratikus Köztár­saság orvosi rendelőit, 1977- ben már 153 milliónyian. Ezekben a számokban benne szerepel az idejekorán meg­szervezett és jól működő üzemegészségügyi hálózat munkája is. Az NDK dolgozóinak 65 százalékát látják el üzem­egészségügyi intézmények, legyen szó balesetről, beteg­ségről, munkaegészségügyi előírásokról vagy utógondo­zásról. A fejlődést jól érzékeltetik a következő adatok: a 4000 dolgozónál többet foglalkoz­tató üzemekben 1965-ben 89, 1970-ben 94, 1977-ben pedig már 113 poliklinika műkö­dött. A 2000—4000 dolgozót foglalkoztató üzemekben já­róbetegrendelő intézetek mű­ködnek, számuk 1965-ben 223 volt, ám 1977-re már 315-re gyarapodott. A kisebb üze­mekben — 500—2000 fő — üzemorvosi rendelő, illetve a még kisebbekben — 200— 500 fő — ápolónői szolgálat működik. Az orvosi helyek száma az elmúlt 12 évben 1866-ról 2063-ra nőtt, az ápo­lónői szolgálaté azonban az üzemek méretének növeke­désével párhuzamosan — né­mileg csökkent. A mezőgazdasági és ipari kis- és középüzemek dolgo­zói vagy a nagyüzemek üzemegészségügyi intézmé­nyeit vehetik igénybe, vagy a helyi egészségügyi intéz­ményekben kapnak ellátást. Az üzemegészségügyben dolgozók következetesen küz­denek az úgynevezett fog­lalkozási betegségek ellen, munkahigiéniai, munka­egészségügyi tanácsadó szol­gálatot tartanak; és állandó­an figyelemmel kísérik az adott üzem munkafolyama­tainak egészségügyi hatását, munkafiziológiai kutatásokat végeznek. Nem utolsósorban az üzemegészségügyi szolgálat munkavédelmi tevékenységé­nek köszönhető, hogy a mun­kásbalesetek száma 1977-ben már mindössze 31,13 ezrelék volt, s ezzel csaknem egy­negyedével alacsonyabb ez az arány, mint 1970-ben volt. Együttműködés Az élet sok területén gyü­mölcsözőek a kapcsolatok a Szovjetunió és Jugoszlávia között. Állandóan fejlődik a két ország közötti kereske­delmi és gazdasági együtt­működés. Minden ötéves tervidőszakban megkétszere­ződik a .szovjet-jugoszláv árucsereforgalom, a folyó ötéves tervben pedig 2,4- szeres növekedést ér el. Az ötéves terv első három évé­ben az árucsere-forgalom ér­téke meghaladta a 9 milli­árd dollárt. Jelenleg a Szov­jetunió a jugoszláv külke­reskedelem első számú part­nere. Jugoszlávia is jelentős helyet foglal el a szovjet külkereskedelmi kapcsolatok­ban. A Jugoszláviába irá­nyuló szovjet kivitelben fon­tos helyet foglalnak el a gé­pek, nyersanyagok, energia- hordozók, különböző henge­relt áruk, gyapot, vegyipari termékek, azbeszt. Ugyanak­kor a Szovjetunió különféle berendezéseket, hajókat, szí­nesfémeket és fogyasztási cikkeket importál Jugo­szláviából. A mennyiségi növekedés mellett jelentős minőségi változásokon megy át a két ország gazdasági együttmű­ködése, amelyben egyre na­gyobb hangsúlyt kapnak a korszerű kapcsolatok — a termelési szakosodás és koo­peráció. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a négyszere­sére nő az ily módon előállí­tott termékek mennyisége. Jó példa a korszerű együtt­működési formákra a gépko- csi-gyártában kialakult kap­csolat, amelynek keretében közel 40 féle alkatrészt és szerelvényt gyártanak a ju­goszláv vállalatok a szovjet „Lada” és „Kamaz” típusú gépkocsikhoz. Műemlékvédelem Kubában 57 objektumot orszá­gos jelentőségű történelmi em­lékké nyilvánítottak. Vannak köztük egész települések és vá­rosnegyedek és — természetesen - a legkülönbözőbb épületek. A listát hét olyan város nyitja meg, amelyet még a XVI. szá­zadban alapítottak: Baracos, Ba- yamo. Camagüey, Sancti Spiri­tus, Santiago de Cuba, Trinidad és Régi Havanna. A történelmi emléknek nyilvánított, de nem nagyon régi helyek többsége a forradalom emlékhelye. Állami védelem alá kerültek olyan városok, épületek és épü­lettömbök is, amelyek művészi értékűek, és a kubai nemzet ki­alakulásához és társadalmi fejlő­déséhez kapcsolódnak. Harminc évvel ezelőtt Pozsonynak 140 ezernél alig volt több lakosa. Ma csupán a Duna bal partján fekvő Petrzalka város­negyedben, ahol korszerű városrész épül ki, majdnem ugyanennyien élnek. A szocialista építés harminc éve a Szlo­vák Szocialista Köztársaság fővárosának jellegét erősen megváltoztatta. A régi és elavult gyárakat korszerű üzemek váltot­ták fel — amilyen például a Slovnaft pet­rolkémiai kombinát, a Szlovák Ipari Üveg­gyár, a rádiókészülékeket gyártó Tesla Vál­lalat üzemei, az optikai műszereket gyártó Meopta, stb. Pozsony ma Szlovákia össz­termelésében 11 százalékkal vesz részt, s a nemzetgazdaság számára többek között nyers motorolajat, gépkocsibenzint, fűtő­olajat, műanyagokat, prolipropilén fonalat, növényvédő szereket, transzformátorokat, rádiókészülékeket, mérő- és optikai mű­szereket, kábelt és huzalt, műszaki üveget és gumit termel. A jelenleg több mint 350 ezer lakost számláló fővárosban összpontosul a négy­milliós Szlovákia tudományos-műsza.ki po­tenciáljának 44 százaléka, s iskoláiban 25 ezer diák tanul. Pozsony igen nagy fejlődésen ment át az ötödik ötéves terv időszakában (1971— 1975). Ipari termelésének növekedésével együtt kiépültek új lakótelepei, amelyek 24 ezer embernek adnak otthont. Az 1945 óta számított teljes lakásnövekménynek ez majdnem 80 százaléka. Ebben az ötéves tervben fejeztek itt be több országos jelen­tőségű beruházást is, mint például a Szlo­vák Műszáki Főiskola építészeti karának épületét, a 3700 diákot befogadó főiskolai kollégium-várost, s egy korszerű televíziós­központot. A város egyik nevezetessége lett a Szlovák Nemzeti Felkelés nevét viselő új híd, amely a Duna két partját köti össze. A szlovák főváros továbbépítését szol­gáló beruházások értéke a hatodik ötéves tervidőszakban (1976—1980) 60 százalékkal felülmúlja az előző ötéves tervét. Többek köpött 27 ezer új lakás épül, egy új kórház a II. kerületben, továbbá fertőző betege­ket ellátó osztály és rendelőintézet a III. kerületben, s több új egészségügyi köz­pont. A kultúrát és a gyerekeket két új művelődési ház, 1500 bölcsődei és 3250 óvodai férőhely szolgálja majd. Újjáépül a város közlekedési hálózata és új közutak is épülnek. Az építőipar „kenyere" A világ cementtermelése hallatlan módon növekszik, ami két okra vezethető visz- sza. Az egyik az, hogy az építkezéseken tégla helyett egyre inkább nagy méretű, könnyű és előre gyártható elemeket használnak, a má­sik pedig abban áll. hogy a mélyépítésben a közlekedés és az energiaipar állandó fej­lődése óriási méretű létesít­ményeket kíván (utak, re­pülőterek, gátak.) A cementgyártásban igen nagy mennyiségű anyagot kell mozgatni. Ezért cement­gyárat ott lehet csak létesí­teni, ahol a két legfonto­sabb nyersanyag — a mészkő és az agyag — együtt, vi­szonylag tisztán és nagy mennyiségben fordul elő. Természetesen egy új gyár létesítésekor ezenkívül még az energiával, vízzel való el­látottságot, az út- és vasút- helyzetet is figyelembe ve­szik. A gyárba beszállított mész­követ először felaprítják, majd öszekeverik nagyon pontos — a minőségtől füg­gő — arányban a kiszárított agyaggal. A keverék előbb kalapácsos törőbe. majd go­lyós malomba kerül, ahol finom lisztté őrlik. A keve­rék innen a homogenizáló silóba jut. ahol sűrített le­vegővel átkeverik. így a liszt összetétele egyöntetű lesz. majd folyamatosan a klinkerégető kemencébe to­vábbítják. A kemencében a Az automatizált cementgyár számítógépközpontja keveréket előmelegítik, majd lehűtik. A folyamat során alakulnak - ki a keverékben azok a tulajdonságok, ame­lyeket a későbbiek során a cementtől általában megkí­vánunk. A kemencékből ki­került anyagot — a künkért —, amely az égetés során a nagy hőmérséklet hatására kis golyócskákká áll össze, a cementmalomba juttatják, ahol elkészül a cement. A cementgyár folyamato­san üzemel. A hatalmas be­rendezések irányítása, műkö­désük összehangolása köz­ponti vezérlőteremből törté­nik, innen indíthatók, sza­bályozhatók a gépek. Itt mutatják a különféle műsze­rek a motorok teljesítmény­adatait, a berendezésekben uralkodó hőmérséklet- és nyomásértékeket, onnan lát­hatók — beépített televíziós kamera és képernyő segítsé­gével — azok a kritikus he­lyek, ahol az anyag elakadá­sa, feltorlódása komoly üzem­zavar okozója lehet, s végül ide futnak be a hibajelzések. Hiba észlelése esetén a köz­ponti vezérlőteremben dol­gozó mérnök azonnal csele­kedhet. Az ügyeletes mérnök segít­ségére van az automatika is. A Kirgiz Tudományos Aka­démia Automatizálási Inté­zetében kidolgozták a helyi cementgyár teljes automati­zálási tervét, ahol az új gépsor 21 egységének össze­sen 250 technológiai műve­letét számítógép irányítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom