Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

8 NÉPÚJSÁG 1979. november 4. A taska-bikazi cementgyár Nemrég helyezték üzem­be a már 25 éve működő bikazi cementgyár közelében a táskái gyárat. Ily módon ez a terület a román cement­ipar központjává vált. A második üzemegység át­adása után a táskái gyár évi 2,5 millió tonna cemen­tet fog előállítani — ez a mennyiség 80 000 lakás fel­építéséhez elegendő. A gyá­rat korszerű, hazai gyárt­mányú berendezéssel látták el. Az itt meghonosított mo­dern technológia nagyfokú energiatakarékosságra ad le­hetőséget. A román cementipar ma a kontinens élvonalába tar­tozik. A háború előtt az or­szágban összesen 600 000 tonna cementet termeltek — ma a cementipar kapacitása eléri az évi 16 millió tonnát. Ebből több mint 3 millió tonna kerül exportra. érc, mangán, rrolibdén, wolf­ram, ólom, ón, cink, arany, ezüst, valamint baxuit elő­fordulásokra — előbb kohá­szat, majd ezt követően fej­lett gépgyártás települt. Mennyibe kerül vajon az ásványkincsek felszínre ho­zatala és az ipari objektu­mok létrehozása? Nem titok, hogy sokba, csakhogy e be­fektetés gyorsan megtérül. Egyetlen példa: a bratszki vízi erőmű és a területi ipari komplexum építése 3,5 milli­árd rubelbe került az állam­nak. Ebből a tajga más te­rületein kisebb energetikai, fakémiai, színesfémkohászati üzemeket lehetett volna léte­síteni. A komplexum alig tíz év alatt nemcsak az építkezés költségeit térítette meg, ha­nem 2,5 milliárd rubel tisz­ta nyereséget is adott. Ilyen a Jenyiszejen épülő 6,4 millió kilowatt kapacitású szajani vízi erőmű, amely 23,5 milli­árd kilowattóra energiát ad évente. A szajani ipari komp­lexum lesz a központja a több mint száz tervezett ne­Hajon, sínen, országúton Világszerte óriási erőfeszí­tések történnek, hogy a vil- lamosenergia-előállítás az el­következendő 8—10 eszten­dőben megkétszereződhessék. Minél nagyöbb generátor­egységekkel állítják elő a villamos áramot, annál gaz­daságosabb a folyamat. A névleges feszültség növelése is kívánatos lenne, de be­bizonyosodott, hogy szigetelé­si problémák miatt a jelen­legi csúcsértékeit már aligha lehet túllépni. Az 50—200 megawatt teljesítményű ge­nerátorok üzemeltetése már olyan nagy hőfejlődéssel jár, hogy feltétlenül gondoskodni kell megfelelp hűtésükről. Víz- és gázhűtést egyaránt alkalmaznak az áramfejlesz­tőknél. A legkorszerűbb ge­nerátorok ma már hidrogén- hűtésű forgórésztekercsekkel és közvetlen vízhűtésű álló­rész tekercsrendszerekkel készülnek. A forgórész­tekercsben a belső csatornák ferde vájatok formájában készülnek, amelyeket a teker­csek oldalfelületében mar­nak ki és a horonyfenéken találkoznak. Ennek eredmé­nyeként a horonyban V ala­kú hűtőcsatorna-rendszer alakul ki, amely csavarvonal mentén az egész tekercset átfogja. A légrésből a gáz befogását irányított terelő- gáták végzik. A több szaka­szosságot a belépő és kilépő nyílásoknak a forgórész hosz- sza mentén történő változta­tásával érik el. Az állórész- tekercs vízhűtése úgy törté­nik, hogy a rúdtekercselés elemi szálaiban lévő belső csatornákon keresztül desztil­lált vizet áramoltatnak. Az üreges vezetők a teljes ve­zetőmennyiség 25—30 száza­lékát teszik ki. A forgórésztekercs közvet­len hűtésére újabban az ún. több szakaszos rendszer al­kalmazzák, amely lehetővé teszi a forgórész áramterme­lésének 2,5-szeres növelését a közvetett forgórésZhűtésű ge­nerátorhoz képest, ugyan­olyan megengedett túlmele- dés mellett. Ez a rendszer nem igényel nagy hidrogén- gáz-nyomást. Motorizáció Bulgáriában 1975-ben 1 215 000 gépjárművet — autót és motorkerékpárt — tartottak nyilván. 1980-ig szá­muk meghaladja a másfél milliót. A motorizáció növe­kedésével együtt járó kör­nyezeti ártalmak ellen orszá­gos programot hirdettek. A mérgező hatású kipufogó gá­zok ellen küzdenek elsősor­ban: 1976 és 1980 között a burgaszi és a pleveni olaj­feldolgozókban 100 millió le- vát költenek olyan új beren­dezések üzembe állítására, amelyek javítják a gépkocsik üzemanyagának minőségét. Kísérleteznek Bulgáriában propán-bután gázzal üzemel­tetett járművekkel is. Az ilyen üzemanyagú járművek száma a következő 1—2 év alatt már 20 ezerre növek­szik. Nagy gondot fordítanak a gépjárművek műszaki el­lenőrzésénél a környezet- védelmi szabályok betartá­sára'. Az új városépítészeti ter­vek megvalósításánál is fon­tos szempont, hogy a gép­járműoszlopok ne a lakó­negyedekben közlekedjenek, hanem a részükre fenntar­tott főútvonalakon, így a zaj- és levegőszennyezési ár­talmak nem érik a lakóhá­zak, zöldterületek vidékét. Kidolgozzák az ún. ..zajtérké­pet”, úgyszintén a kötelező ipari levegő- és víztisztítási rendszabályokat. Mert fon­tos ugyan a motorizáció — az életszínvonal emelkedését jelZi —, de az ember egészsé­gének, a természeti környe­zet szépségének megvédése még fontosabb. S hézipari, feldolgozóipari ob­jektumnak. A tengeri szállításnál az áru hagyományos útja vala­mikor az volt, hogy teher­vagonba vagy teherautóra rakva elszá'lították a kikö­tőbe, majd ott mindaddig ráktárban tárolták, amíg egy hajórakományra való össze nem gyűlt. Ekkor berakták a hajóba, majd az út megtéte­le után a folyamat fordított sorrendben megismétlődött. Könnyen belátható, hogy ez a szállítási mód — még fej­lett gépesítés mellett is — sok munkát és nagy rak­terűidet igényel, amellett jelentős időveszteséggel is jár. kötői kirakodás is megtaka­rítható és a konténer a szál­lítóeszközről közvetlenül a hajóra emelhető. A rendelte­tési kikötőben a konténer közvetlenül az ott várakozó nyergesvontatóra vagy vasúti pőrekocsira rakható és az áru mar indulhat is a cím­zetthez. A konténeres szállításhoz — többek között — az is szükséges, hogy a kikötőben rendelkezésre álljanak a ra­kodáshoz szükséges berende­zések. Rendszerint komoly átalakítást igényel a kikötők megfelelő gépesítése, konté­nereknek a nagy tömegben való fogadására vagy átalakí­tása és a szárazföldi csatla­kozások — utak, vasutak — kiépítése. Az Egyesült Államokból származó, ott kifejlesztett új áruszállítási és rakodási rendszer szakít a hagyomá­nyos anyagmozgatással. A gyárak, a nagy áruráktárak, a szállítmányozó vállalatok a szállítandó árut 6, 12 vagy 18 méter hosszú, 20—60 ton­na teherbírású fémlemez szekrényekbe (konténerekbe) rakják és ezeket emelik a gépkocsik utánfutójára vagy a vasúti pőrekocsikra. A ki­kötőben a konténereket le­emelik a szállítóeszközről és a hajó indulásáig szabadon tárolják. Megfelelő darükkal akár 5—6 ilyen konténer is egymásra rakható. így a tá­rolás nem igényel sok helyet és főként nem zárt raktár- területet. Ha a szállítást jól szervezik meg és a konténe­rek indítását a hajó indulási idejéhez igazítják, akár a ki­A kohászok sikeres startja A KNDK kohászati minisz­tériumának közleménye sze­rint az acélgyártás az idei év első hónapjaiban csaknem 20 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest A nyersvas és egyéb vasipari termékek előállítása is jóval nagyobb lett. A vas- és acélkohászat a népgazdaság fejlesztésének megbízható alapja. Az acél- termelés jelenleg meghalad­ja az évi 4 millió tonnát. A néphatalom első éveinek produktumánál ez 30-szor több. Az acélipari termékek­ből ma már exportra is jut, például a Szovjetunióba. A hétéves terv végére, 1984-re az acélgyártást 7,4— S millió, a hengerelt acélt 5,6—6, a nyersvastermelést pedig 6,4—7 millió tonnára növelik. E célok elérésére több üzem létesült szovjet se­gítséggel. Ezek egyike a Kim Csak Kohászati Kombinát, amely ma az ország nyers- vastermelésének felét, a hen­gerelt áruknak a negyedét adja. Ugyancsak szovjet se­gítséggel új aluminiumgyár is épül. Képünkön: a szovjet Távol-Keleten, Nahodkában épült új kikötő, amely a nemzet­közi konténeres kombinált szállítás egyik fontos láncszeme Képünkön: 200 megawattos generátorállórész szerelése, amelyet egy új csehszlovák erőműben helyeztek üzem­be. A 20 turbinából épült erőmű 10 év alatt megtérült Kelet-Szibériában a ter­mészet erői és az emberi el­me közötti verseny jellemző a terület mai arculatára. Geo­lógiai és szerkezeti szempont­ból Kelet-Szibéria igen válto­zatos tájegység, éghajlata szélsőséges, nagy részét az örök fagy övezete alkotja. Viszont tartalmazza a Men- gyelejev-táblázat valameny- nyi elemét. A kelet-szibériai folyók energiában gazdagok. Az ala­csony hőmérséklet miatt a kevés csapadék ellenére a fo­lyók folyamóriások. Az Alsó- Jenyiszej és az Angara víz­járása a Bajkál-tó kiegyenlí­tő hatása miatt nem ingado­zó. Többek között ezért is épült az Angarán Irkutszknál és BratsZknál, a Jenyiszejen Krasznojarszk közelében óriási vízi erőmű. A helyi energiára és a közeli érckész­letekre — a tekintélyes vas­A világ érdeklődésének központjába akkor került Bratszk, amikor a hétéves terv nyomán 1955 telén el­kezdődött a vízi erőmű építé­se. Az Angara útját 127 mé­ter magas duzzasztógát zárja el. Az első turbinák 1961-ben kezdték meg működésüket. Bratszknak ma már nemcsak a vízi erőmű ad hírnevet, ha­nem a rövid időn belüli ipar­várossá alakulása is. Alumí­niumgyárában, cellulózkom­binátjában a legkorszerűbb gépek végzik az automatizált munkafolyamatokat. Az alig 20 esztendő alatt félmilliós­sá nőtt város környékén már kisebb iparvárosok sorakoz­nak. Kelet-Szibéria — a jövő ígérete Gázhűtésű generátorok

Next

/
Oldalképek
Tartalom