Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
A ^ÉPÜJSÁG 1979. november 28. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Jár-e családi pótlék? özvegy Kovács Ferencné Váraljáról írja az alábbiakat : „...Elnézést kérek, hogy Önöket zavarom, de úgy gondolom, maguk tudnak segítségemre lenni. Férjem 1957- ben ment nyugdíjba, 38 évet dolgozott a bányában, 993 forint nyugdíjat kapott. Hogy meg tudjunk élni — öt gyermekünk volt — a helyi termelőszövetkezetben vállaltam munkát, de sajnos megbetegedtem, s az orvosok javaslatára munkahelyemtől meg kellett válnom, két és fél évi munkaviszony után. Felneveltük öt saját gyermekünket, s úgy döntöttünk, hogy veszünk magunkhoz állami gondozott gyermeket. Azóta már a hetediket nevelem, közülük kettő — akik testvérek — már tíz éve, hogy nálam vannak. Férjem 1978 januárjában meghalt, még abban az évben, júniusban hozzám került még egy kislány. Azt az ígéretet kaptam, hogy a júliusi családi pótlékot már én kapom. Időközben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól küldtek egy értesítést, amelyben közölték velem, hogy a férjem halála után csak hat hónapig kaphatom a családi pótlékot. Nagyon megszerettem a kislányokat, nem akarok tőlük megválni, de ha nem kapok pénzt, ennyien miből éljünk meg? Már annyi Telefonszámunk: 12-284 helyen jártam, a gyámhatóságtól azzal küldtek el, hogy menjek az intézethez, ott már jiáromszor voltam, a községi tanácsnál is azzal biztattak, hogy meg kell kapnom, de sajnos nem kapom meg a családi pótlékot, pedig már több mint egy éve kilincselek. Kérem, segítsenek...” A levelet a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság megyei igazgatóságának továbbítottunk, ahonnét Szász! Mária családipótlék- csoportvezető a következőket válaszolta: „...Az 1975. július 1-től hatályban lévő II. TB. törvény szelleméből adódóan, mindén olyan személy jogosult családi pótlékra — ha egyéb kizáró ok nincs —, aki gyermeket, illetve gyermekeket tart el a saját háztartásában. Fentiekből adódóan, olvasójuk, valamint minden olyan személy részére, akinek hasonló problémája van, megnyugtató választ tudunk adni. A II. törvény tette lehetővé azt, hogy a biztosított hozzátartozójának kell tekinteni azt a vele közös háztartásiban élő nevelt gyermeket is, akit a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet által helyeztek nevelőszülőhöz. Ily módon a társadalombiztosítási ellátások, ugyanolyan feltételek mellett és mértékben illetik meg, mint a saját gyermeket, özvegyi nyugdíjjal, saját gyermök esetében sem jár családi pótlék, csak saját jogú ellátással, ezért utasította el a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Kovács Ferencné kérelmét. Kivételes méltánylást érdemlő alapon a panaszos esetében — aki az ifjúságvédő intézet által nála elhelyezett gyermekeket a legnagyobb szeretettel és gondossággal neveli — indokolt lett volna a családi pótlék megállapítása és folyósítása. Az 1975. évi II. törvény és a végrehajtására vonatkozó 17/1975. MT. számú rendelet 50. §. 1 (bek.) értelmében, ha a gyermek olyan személy háztartásában él, aki családi pótlékra, a szükséges biztosítási idő hiányában nem jogosult, e gyermek után részére a családi- pótlékot a szülő jogán, ha a szülők nem élnek, annak a jogán kell megállapítani, akitől a gyermek a családi pótlékra nem jogosult személy háztartásába került. A Kovács Ferencné gjtal eltartott gyermekek szülei élnek, biztosítási jogvíszony- nyal rendelkeznek, így a vér szerinti szülők jogán a családi pótlék igénylésének és folyósításának semmi akadálya nincs. Mivel az ügyet elég bonyolultnak láttuk, személyesen felkerestük Kovács nénit váraljai otthonában, és minden szükséges felvilágosítást megadtunk ahhoz, hogy jogos igényét érvényesíteni tudja. Ezenkívül felajánlottuk segítségünket az igényléshez szükséges okmányok beszerzésében is...” Veszélyt jelző tábla Kajmádról Sára László írt szerkesztőségünknek: ....Kajmádon lakunk, gyerekeink Szedresbe járnak iskolába és óvodába, autóbusszal. Mivel az utóbbi időben nagyon megnövekedett a gépkocsiforgalom, az volna a kérésünk az illetékesekhez, hogy a kajmádi buszmegállóhoz egy veszélyt jelző, vagy valamilyen eligazító táblát helyezzenek el, még mielőtt valamilyen baleset történik...” A levelét a KFM Közúti Igazgatóságnak Székszárdra küldtük meg, ahonnét Rik- ker István ig. h. főmérnök válaszát az alábbiakban közöljük : „Az igazgatóság forgalomtechnikai csoportja a helyszínt megvizsgálta és a levélben írtakkal egyetért. Az iskolába induláskor és onnan visszatéréskor több gyerek halad át az úttesten. Gyalogátkelőhely létesítéséhez (megvilágítás, kiépített járda, stb.) nincsenek meg a szükséges feltételek. A balesetveszély csökkentése érdekében igazgatóságunk a buszmegállók térségébe, attól szabvány szerinti távolságra két fényvisszaverős, „gyermekek” veszélyt jelző táblát helyez el...” Ml VÁLASZOLUNK A történelem 1981-től ismét érettségi tárgy 1981-től ismét érettségi tárgy lesz a középiskolákban a történelem, erről intézkedett az oktatási miniszter. A jelenlegi negyedikesek számára még a korábbi jogszabály érvényes, ők tehát választhatják érettségi tárgyként a történelmet, a mostani harmadikosok — és az alsóbb évesek — számára azonban megszűnt ez a lehetőség. A bevezetés 1981. évi határideje éppen azt a célt szolgálja, hogy azoknak a diákoknak is módjuk legyen kellően felkészülni, akik eddig netán „könnyebben” vették e tárgy tanulását. A miniszteri utasítás értelmében tehát 1981-től a gimnazistáknak magyar nyelv és irodalomból — a nemzetiségi gimnáziumokban a nemzetiségi nyelv és irodalomból is —, valamint történelemből és matematikából kell érettségizniük. Magyar nyelv és irodalomból, illetve a nemzetiségi nyelvből és irodalomból szóban és írásban, történelemből szóban, matematikából pedig írásban vagy szóban adnak számot ismereteikről. Eredménytelen matematikai írásbeli vizsga esetén kötelező a szóbeli is. Ezenkívül a gimnazistáknak az idegen nyelv, a fizika, a kémia, a biológia és a földrajz közül még kettőt választaniuk kell. A szakközépiskolások 1981- től a történelmen kívül magyar nyelv és irodalomból, szakmai elméletből és szakmai gyakorlatból érettségiznek, s további 1 tantárgyat kell választaniuk a közismereti tárgyak közül. Bár eddig választható tárgy volt a történelem a középiskolákban, az érettségizők viszonylag kis százaléka élt a lehetőséggel. A diákok ugyanis jobbára a későbbi továbbtanulásukhoz közvetlenül szükséges tárgyakra összpontosították a figyelmüket, és így háttérbe szorult az általános műveltséghez nélkülözhetetlen történelem. Visszhang Versenyvízszint kívánságra Az 1979. november 7-i számukban az utolsó oldalon megjelent „Várjuk a fedetlent” — így — című írásukkal kapcsolatban kérem helyreigazításukat, ugyanis az 50 méteres medence egész nyári szezonban üzemelt, abban mindennap lehetett úszkálni, legfeljebb belépőjegyet kellett váltani. Az 50 méteres medence csak strandszinten üzemeltethető, de ékkor is a vízterület 60 százaléka „mély víz”. (Ezt tábla is jelzi). Vízcserés napokon a délelőtti órákban van csupán a medence egy részén sekély víz. Versenyvízszintet kívánság szerint biztosítunk, mint ahogy azt az elmúlt évben is megtettük a honvédség, a KISZ kérésére, valamint szezon végén két hétig ingyenesen, az úszni vágyó fiataloknak. Természetes, hogy versenyszintet a jövőben kevesebb alkalommal biztosítunk az 50 méteresben, hiszen a fedett részben az egész évben folyamatosan biztosított. Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Borbás István igazgató Hiánycikk Művek A Magyar Hiánycikk Művek (MAHICIM) igazgatói tanácsának szokásos hétfői indító értekezletén a szemekben különös fények lobogtak. Mindezt elhamarkodott dolog lett volna a kezdésként felhajtott két kávénak tulajdonítani, hiszen e szokást — számos okos ötlettel egyetemben — az új igazgató már régebben bevezette. Az intézkedés értelme abban rejlett, hogy a szellemi munkát végző dolgozó így rögtön reggel elfogyasztotta a délutáni kávéját is, tehát egy hajtással élőmunkát, illetve munkaidőt takarítót meg. A legveszedelmesebb tűz mindenesetre Kusch Ede termelési osztályvezető szeméből áradt: — Nem és nem! — kiáltotta. — Nem tudok, de nem is vagyok hajlandó újabb hiánycikk gyártására átállni. Elég nekünk a meglévő is. Azokból is eléggé alulmúljuk az igényeket, hát még ha mást is felvállalnánk. — Humanitarizmusból én is csatlakozom — mondta Kvargel Béla piackutatási csoportvezető. — Ha perspektivikusan nézzük a dolgokat, akkor tulajdonképpen magunk alatt vágjuk a fát. Hiszen ha újabb hiánycikket szüntetünk meg, akkor a gyár léte forog kockán. — Éppen ezt próbálom már mióta megérteni a szaktársakkal — helyeselt a szakszervezeti titkár. — A jelenlegi optimumot kell tartani, minden túlteljesítés, munkaverseny csak újabb hiánycikket csempész vissza az üzletek pultjaira, tehát dolgozóink kenyere forog kockán. És mit mondunk majd az embereknek a műhelyben, mit csináljanak, ha nem lesz majd hiánycikk? Az igazgató tenyerébe temette homlokát. És még azt hitte, mikor a minisztériumból idehelyezték, hogy nyugodtan tölti el a nyugdíjáig hátralévő öt évet. Hej, a minisztérium, ahol több évtizedet töltött el önmagával békés egymás mellett élésben. Itt meg állandóan ez az egyszemélyi felelősség! — Kedves kollégák — kezdte. — Kompromisszum az élet megrontója, mondta egy görög bölcs. Erre többen felkapták a fejüket, de nem hagyott időt és folytatta: — Am klasszikusaink szerint okos kompromisszummal a létünket menthetjük meg. Miként az történt a grüneaujab- loneci béketárgyalások során. „Látod, ezt a széles látókört csodálom az öregben” — súgta az osztályvezető a mellette ülő fülébe. — Amikor Rákóczi tárgyalt XIII. Alfonz svéd—grönlandi választófejedelemmel — kiáltott közbe bennfentesen dr. Schár vállalati jogtanácsos, de többen rosszallóan néztek rá. — Én tehát azt javaslom, kedves kollégák, hogy mégis vállaljunk fel néhányat arról a hiánycikklistáról, amely itt fekszik előttünk. Ezzel egyidejűleg pedig csökkentsük néhány keresett és nagy szériában futó gyártmányunk mennyiségét, így rugalmasan alkalmazkodtunk a piac igényeihez, és a becsületünk is tiszta maradt. Ezzel bezárta az ülést. Kifelé menet dr. Schár odafordult Kusch-hoz: — Jut eszembe, Edém, nem. gyártanál le, akár fusiban néhány tolózárat a műhelyben? Mégiscsak felháborító, hogy egy folyosó kénytelen rettegni, mert belülről kell fogni ama bizonyos helyiség ajtaját. Mert egy vacak tolózár hiánycikk. MARAFKÓ LÁSZLÓ ii rrrmr ptt» fü1 l !15 i.\! i ü A közlekedés- és JP oostaügyi miniszter f\ 24/1979. (XI. 14.) vl KPM—ÁH számú JT rendelete a darabáru küldemények díjszabását, a 25/1979. (XI. 14.) KPM—ÁH számú rendelete a teherjármű díjszabását módosítja. Az előbbiből elsősorban a fekbér 100 kg-ként és megkezdett na- pontként fizetendő összegét hangsúlyozzuk ki, valamint azt, hogy a fuvarozó jogosult a küldeményt munkanapokon 8 és 20 óra között, szombaton 8 és 14 óra között a feladó telephelyén átvenni. A jogszabály függeléke tartalmazza a terjedelmes darabáruk jegyzékét, mely áruk fuvardíja az egyéb darabáruk fuvardíjánál 30 százalékkal magasabb. Az utóbbi rendeletből is két körülmény szabályozását emeljük ki, nevezetesen, hogy: 1) Eseti fuvarozási szerződésnél, ha a fuvaroztató a szerződéstől egyoldalúan eláll és elállási szándékát a fuvarozás napját megelőző munkanap 16 órájáig bejelenti, az elállásért díjat nem fizet, ha a bejelentés a megelőző munkanapon 16 óra után vagy egyáltalán nem történik meg, fuvardíjat köteles fizetni; 2) A fuvarozó a tehergépjárművel földúton megtett távolság után kilométerenként 5 Ft pótdíjat számít fel. Az említett két jogszabály a Magyar Közlöny idei 80. számában jelent meg és 1980. január hó 1. napján lép hatályba. Ugyanitt jelent meg, de már kihirdetése napján (1979. november 14.) hatályba lépett az Országos Vízügyi Hivatal elnökének 3/1979. (XI. 14.) OVH számú rendelkezése az egyes vízügyi munkás szakmákra képesítő szakmunkásképzésről. A rendelkezés szerint a vízügyi munkás szakmára képesítő tanfolyamokat — az OVH engedélyével — többek között a tanácsi víz- és csatornamű, valamint fürdő vállalatok, vízgazdálkodási társulatok szervezhetnek, a tanfolyam időtartama az elméleti és gyakorlati oktatással együttesen 1500—2000 óra, a tanfolyamon résztvevő dolgozók pedig a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló jogszabályokban írt kedvezményekben részesülnek. Indokoltnak látjuk felhívni a figyelmet arra a közleményre, amely „Ivóvíz szolgáltatása a vendéglátóiparban” címmel a Kereskedelmi Értesítő f. évi 34. számában jelent meg, s amely szerint ételrendelés esetén, valamennyi helyben ételfogyasztást biztosító üzletben külön kérés nélkül biztosítani kell megfelelő hőmérsékletű ivóvizet. A közlemény e szolgáltatás folyamatos ellenőrzését is előírja. Az árukészletek selejtező- désének és minőségi érték- csökkenésének elszámolása tárgyában ugyanitt megjelent közlemény szerint: „A társadalmi tulajdon hatékony védelme érdekében szükséges, hogy a nagyértékű káresetek esetenként jegyzőkönyvezésre kerüljenek.” Az iparcikkbolti kiskereskedelemre vonatkozó rendelkezés felhívja a figyelmet, hogy az áruselejte- ződések és minőségi érték- csökkenések normalizált hiányként nem számolhatók el. Az egészségügyi miniszter 35/1979. EüM. számú — az Egészségügyi Közlöny idei 22. számában megjelent utasítása a főiskolai . végzettségű egészségügyi szakdolgozók továbbképzéséről szól, megszabja a továbbképzés formáit. Az öt—hét évenként ismétlődő tanfolyamon történő továbbképzés kötelező, a speciális ismereteket nyújtó tanfolyamos továbbképzés ugyan nem kötelező, de a munkáltató egészségügyi intézmény az ázon való részvételt a szakdolgozó részére kötelezővé teheti. A továbbképzések célja egyébként a megszerzett szakmai ismeretek szinten tartása, valamint új ismeretek megszerzése annak érdekében, hogy a szakdolgozók — tudásukat állandóan gyarapítva — munkájukat megfelelő szinten. korszerűen végezhessék. DR. DEÁK KON RÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Borsos Miklós állandó kiállítása Győrött Megnyílt Borsos Miklós szobrászművész állandó kiállítása Győrött. A Káptalandombon, a Martinovics tér 2. számú házban végleges helyére költözött a Borsos-életmű nagy része, így többek közöt a mű vész olyan ismert, jelentős alkotásai, mint a Napbanéző, a Sellő, a Fekete párka, a Vénusz születése és mellettük számos érem, rézdomborítás, grafika és festmény a 20-as és 30-as évekből.
