Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
1979. november 28. Képújság 5 A történelmi borvidék Jelene és jövője - szőlörekonstrukcié több lépcsőben A vörös bor olyan ital, ame ly erősíti a szívet, tisztítja az agyat. A vörös bor olyan ital, halljuk — olvashatjuk a külföldi tapasztalatokat, hogy — rendszeres fogyasztása megelőzi, csökkenti az infarktusos megbetegedések számát. A vörös bor .olyan ital, amelynek rendszeres fogyasztása a gyomorrákot elűzi... Mondhatnánk még hasonló bölcs dolgokat, szólásmondásokat és tudományosan megalapozott híreket, a lényegen egyik sem változtat: a vörös bort módjával kell inni, mértékkel fogyasztva orvosság. És sokat termelve jó pénzt hoz a gazdaságnak. Még egy fontos megállapítás, a megye egyik prominens vezetője mondotta a tengelici továbbképző intézőén előadásában: szégyenteljes munka volt így elhanyagolni a történelmi borvidéket, másfél-két évtizede még tizenhatezer hektáron termeltek szőlőt, napjainkban nyolcezerre zsugorodott a terület. Nemzetközi vörösbortermesztési szimpoziont tartottak a múlt hét közepén Villányban. A Pécsi Akadémiai Bizottság biológiai és mező- gazdasági szakbizottsága. a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pécsi kutatóállomása, a Szekszárdi Állami Gazdaság és Borkombinát, valamint a Villány-Mecsek- aljai Borgazdasági Kombinát volt a rendezvény .gazdája. Két nap alatt olyan alapos elemzés alá vették a történelmi borvidékek jelenét és jövőjét, amelyhez hasonló még nem volt. A rendezvény résztvevői előtt dr. Bihari Ottó akadémikus, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke megnyitó beszédében arról a felelősségteljes munkáról beszélt, amelyet hazánk történelmi borvidékén a szakemberek végeznek, hiszen a szőlő és a bor nagyon fontos exportcikkünk azzal egyidőben, hogy a hazai igényeket is egyre magasabb szinten szükséges kielégíteni. A vörösbor-termesztési szim- pozion azzal a céllal ült össze, hogy a jó úton haladó kertészeti ágazatnak, kutatóknak további biztatást adjon. Dr. Diófási Lajos, a pécsi kutatóállomás tudományos igazgatója közelebb hozta elénk a mai gondokat, eredményeket és a még biztatóbb jövőt. Húsz év alatt jelentős fejlődés következett be a villányi és a szekszárdi történelmi vörösbor-termő vidéken, hiszen új fajták, új telepítések, és új feldolgozó üzemek álltak a termelés szolgálatába, ugyanakkor államunk nagy figyelmet és sok költséget fordít arra, hogy a tudományos munka eredményei a köztermesztésbe kerüljenek. A két borvidéken a fő hangsúly a kékszőlők termesztésére irányul, hiszen a talaj, és a klíma adottságai ezt paran- csolóan előírják. Éppen ezért Baranyában és Tolnában a vörös bort adó szőlőterület 1990-ig csaknem a jelenleginek kétszeresét teszi majd ki a fehér bort adó szőlők hátrányára, illetőleg az új kékszőlők telepítésével. A szekszárdi borvidék fejlesztésével kapcsolatban dr. Diófási Lajos örömmel jelentette a szimpozionon részt vevő mintegy kétszáz hazai vörösbor-termelő szakembernek, hogy Tolna megyében a párt- és állami vezetés megkülönböztetett figyelemmel kíséri a tudósok és termesztők munkáját. A Szekszárdi Állami Gazdaság és az Aranyfürt Termelőszövetkezet eddigi eredményei és a terveik azt ígérik, hogy a távlati vörösbor-termelési és exportálási tervek teljesíthetők. A vörösbor-termesztési szimpozion vitaindító előadását, illetőleg a vörösbor-termesztés kérdéseit összefoglaló előadást dr. Kozma Pál akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár nemzetközileg is ismert és nagyra- becsü'lt kutató tudós tartatta. Előadásában a vörösbortermelés ökológiai, fajta- és technológiai kérdéseit olyqn alapos elemzés alá vette amely ugyancsak ritkaság. Elismeréssel szólt a professzor a szekszárdi szőlőrekonstrukcióról. Mindig nagy figyelemmel kísérte az állami gazdaság, a termelő- szövetkezet munkáját, s a másfél-két-két és fél évtizeddel ezelőtti problémákat is ismerték, de segíteni a szőlőterület kopásának megakadályozásában nem nagyon tudtak. S most amidőn a rekonstrukciós munka folyik, egyre jobb hírek jutnak el az -egyetemre, a minisztériumba: Szekszárdon jól hajtják végre a történelmi borvidék rekonstrukcióját. További eredményes munkára buzdította a szekszárdi termesztőket. Az előadás után több kor- referátum hangzott el. Elsőként dr. Ásvány Ákos, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója a melegítéses vörösbor-készítés időszerű technikai és technológiai kérdéseivel foglalkozott. Dr. Diófási Lajos, a termésmennyiség és a termésminőség összefüggéseit vizsgálta tapasztalatai alapján. Professzor Attiho Scienza, az olaszországi Piacenzában lévő kutatóintézet munkatársa a kékszőlők színképzésében elért eredményeiket ismertette. Dr. Lázár Abramov professzor, a jugoszláviai Bo- lecben lévő kutatóintézet hib- ridációval kapcsolatos munkásságát ismertette, amely a régi fajok felújítását, újak előállítását tette lehetővé. Dr. Alois Veres, a pozsonyi szőlészeti kutatóintézet munkatársa elmondotta, hogy milyen ösztönzőket használnak — magasabb átvételi ár — azon területeken, ahol a domboldalakról lepusztult szőlőkultúra újraélesztését akarja az állam elérni. Michel Bourzeix, az INRA nar- bonne-i borászati állomásának vezetője a kékszőlők színezőanyagának növelésével kapcsolatos új vizsgálati eredményeket mutatta be a szimpozion résztvevőinek. Dr. Gencso Getov bulgáriai kutató elmondta, hogy a vörösbor-termesztésre, -készítésre Bulgáriában számos új módszert alkalmaznak, amelyek növelik a színtartalmat, és nagyobb kihozatalt tesznek lehetővé, mint más régi eljárások. A melegítéses vörösbor-készítés terjesztését tartják a bolgárok is fontosnak. Kurucsai József, a Villány—mecsekaljai Borgazdasági Kombinát vezérigazgatója a dél-dunántúli vörösbortermesztési eredményekről tartott előadást. Számunkra — Tolna megyét mintegy húsz szakember képviselte a tanácskozáson — a dr. Do- monyai Péter előadásában összegezett tapasztalatok voltak az érdekesek. Hiszen Bállá Antal igazgatóval elkészítették a rekonstrukció értékelését, hogy milyen eredményeket értek el máris a történelmi borvidéken, s melyek a legfontosabb tenni- valók. Az alábbiakban részleteket közlünk a szimpozionon nagy sikert aratott előadásból. * A szekszárdi borvidéken a szőlőt közel kétezer éve a római légiók és telepesek honosították meg. A római uralom utolsó századából már több emlék is tanúskodik az itt folyó szőlő- és bortermelésről. A szekszárdi dologház fundamentumának kiásásakor felszínre hozott, i. e. IV. századból származó kőkoporsó díszítése: fürtökkel terhelt szőlőág volt. Az ugyancsak itt talárt áldozati csészén, amiből ittak, ez olvasható: „Áldozz a pásztornak, igyál és élni fogsz.” A borvidék vörösbortermelését a török háborúk idején behozott-kadarka lendítette fel. Az 1600 ha művelt szőlőterületű borvidék uralkodó fajtája a legutóbbi évtizedekben is a kadarka A SZÁG Idén állította munkába francia gyártmányú vörösbor-készítő gépsorát volt, az összes szőlőterület 63 százalékát foglalta el. A mezőgazdasági üzemek nagyüzemileg művelt szőlő- területéből 510 hektár teraszokon terül el. A teraszokat a szőlőtermesztésre legértékesebb területeken, a hegyoldalak 15—25 százalékos esésű DK—D—DNY-i lejtőin, 150—250 méter közötti tengerszint feletti magasságban alakították ki nagyüzemeink. Korábban is ezek a területek termették az illatos, zamatos, fűszeres, bársonyos; kellemes fanyár, lágy, harmonikus vörös borokat. Má, amikor a termelés minden területén a minőség kerül előtérbe, az ökológiai adottság kihasználása nagyon sokat számít. A szekszárdi borvidék példát mutat a legjobb minőségű bort adó területek nagyüzemi feltárásában. A borvidék rekonstrukciója az 1960-as évek elején kezdődött. A telepített szőlőfajta elsősorban kadarka, kevés kékfrankos, Cabernet franc, oportó és egyéb vörösbor-szőlő fajták voltak. A korszerűsítés . első lépcsője után a borvidéken a kadarka (66,2 százalék) a legelterjedtebb. Az 1960-as évek végén és az 1970-es években a szőlő- telepítések állami támogatási rendszere kedvezőbbé vált és ismét előtétbe került a szekszárdi történelmi borvidék rekonstrukciója, amely egybeesett a várost iszapelöntéstől védő talajvédelmi beruházásokkal. Az alapvető víz- és erózióvédelmi munkák elvégzése, vízelvezető utak építése nagy lendületet adott a nagyüzemi és kisüzemi szőlő- telepítéseknek. A szekszárdi borvidéken Diófási Lajos az új telepítésekben vezető szerepre és legalább 80 százalékos együttes részarányú telepítésre ajánlja a kékfrankost, Cabemet franc és oportó fajtákat. Az 1970-es években, a szőlőrekonstrukció második fázisában az őcsényi, a de- csi, a bátaszéki, a szekszárdi termelőszövetkezetek és a Szekszárdi Állami Gazdaság széles soros (3—3,5 méter), magas művelésű szőlőket telepített. A történelmi hagyományokhoz híven, s a kutatók ajánlásainak megfe'e- lően a borvidék nagyüzemi ültetvényeiben emelkedett a jó minőséget adó kékfrankos, oportó és Cabernet franc aránya. A nagyüzemek összes szőlőterülete 965 hektár, ebből fehér borszőlő 377 hektár (39 százalék), vörös borszőlő 588 hektár (61 százalék). A következő négy évben várható 300 hektár szőlő- telepítés, amely teljes mértékben vörös borszőlő fajtákkal történik. így a szőlőterület összetétele méginkább a vörös borszőlő irányába tolódik el, s 61 százalékról 70 százalékra nő. A nagyüzemek meglévő és telepítésre kerülő ültetvényei 25—30 éves távlatban is biztos árualapot képeznek a szekszárdi vörös bor készítéséhez. Az ültetvények jó kondícióban, kiváló kultúrállapotban vannak, s mennyiségi és minőségi szempontból kedvező termőképességűek. A kisüzemek termésével együtt közel százezer hektoliter jó minőségű Vörös bort tudunk majd forgalomba hozni. A kisüzemi gazdaságok több mint 600 hektár területen termelnek szőlőt, ennek 25 százaléka fehér borszőlő, 75 százaléka vörös borszőlő, 30 százaléka középmagas kordonművelésű, 70 százaléka hagyományos, karós művelésű. A vörös borszőlők között uralkodó a kadarka, a fajtaösszetétel változása lassúbb, de a váltásban hasonló tendencia figyelhető meg, mint a nagyüzemekben. A közel 200 hektár nagyságú, középmagas kordonművelésű szőlőt a kisüzemek az elmúlt tíz évben telepítették, elsősorban oportó, kékfrankos és Cabernet franc fajtákkal. ' Az 1970-es években telepített szőlők nagy részén a tápanyag-visszapótlást a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet szakvéleménye, talaj- és levélelemzési adatok alapján Végzik. A korszerű tápanyaggazdálkodás, s a művelési mód váltás a borvidéken azt eredményezte, hogy a termésátlagok jelentősen nőttek. A kékfrankos és az oportó a vizsgált négy évben 110 q/ha- nál nagyobb termést adott, a legjobb minőséget mindegyik fajtánál 1977-ben és 1979- ben, a leggyengébbet 1978- ban kapták, a fajták közül a Cabernet franc mustjának minősége a legjobb, a kadarka mustjának minősége a leggyengébb, a legkisebb minőségi ingadozás az oportó fajtánál tapasztalható. Ma világszerte növekvő kereslet mutatkozik a jó minőségű vörös borok iránt. A szekszárdi vörös bor népgazdasági jelentőséggel bír. A borvidéken a vörösbor-termelés felfelé ívelő periódusban van. * Nyolcvan köbméteres, folyamatos vörösbor-készítő berendezés szivattyúját javítják az epreskerti telepen. Az olvasó természetesen arra is kíváncsi, hogy milyen egy vörösbor-szimpozion hangulata, légköre. Hivatalosan úgy lehetne fogalmazni hogy baráti, kollegiális. Ám ez nem adja vissza a valós helyzetet, hiszen a legtöbb szakember ismeri egymást, jött Sopronból, Eger térségéből, vagy Szekszárdról. Kozma Pál akadémikusnak legalább száz tanítványa vett részt a szimpozionon, máris családiassá teszi a légkört még akkor is, ha a nap folyamán kevés idő volt a beszélgetésekre, barátkozások- ra. Hiszen a sok előadás, a rengeteg „megemészteni” való, nagyon lekötötte az ember figyelmét. Akkor vált a hangulat kötetlenné, amikor késő este, a villányi gazdaság pezsgőkóstolóra hívta a szakembereket, s amikor másnap a tanácskozás végén megkóstoltatta a vörös borokat. Természetes, hogy a nagy sikerű vörösbor-termesztési szimpozionnak lesz folytatása. Hiszen akik részt vettek a két nap rendezvényein, hazavitték a kutatók és termesztők legfrissebb eredményeit, ezeket alkalmazni fogják. És a tapasztalatok cseréjére szimpözionok között is lehetséges, lévén szoros kapcsolat évtizedek óta a kutatók, az egyetem és a termesztők között. Mi, Tolna megyeiek azzal a jóleső tudattal tértünk haza a tanácskozásról, hogy Szekszárd, mint történelmi borvidék, ismét reflektor- fénybe került. Ránk figyel a „vörösborvilág”. PÁLKOVÁCS JENŐ Uj telepítés a történelmi borvidéken
