Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-28 / 278. szám
1979. november 28. ^ÉPÜJSÁG 3 Kritikusan ós önkritikusan Beszámoló taggyűlés a bőrgyári „D” alapszervezetben Ha valamelyik résztvevő stopperórával a kézben mérte volna, hogy a Simontor- nyai Bőrgyár „D” pártalap- szervezetének taggyűlésén a százötven percből mennyi jutott az eredmények és mennyi a hibák elemzésére és mechanikusan, ezek arányából vonna le következtetést, könnyen jutna arra a megállapításra, hogy ez a negyvenöt tagú kommunista kollektíva eredménytelenül dolgozott az elmúlt öt esztendőben. Mind a vezetőség beszámolója, mind a hét felszólalás „visszafogottan” szólt arról a tagadhatatlan tényről, hogy a pártszervezet, a tagság túlnyomó többsége jól dolgozott, politizált ebben a nehéz időszakban. Ekkor ment végbe a gyári rekonstrukció, amelynek fő terhét éppen a meszes üzem, a nyersbőrraktár, a cserző-, faragó-, festő- és szárítóüzem dolgozói viselték, ezek kommunistáit tömöríti a „D” alapszervezet. Ám éppen azért beszéltek többet azokról a tennivalókról, amelyeket nem sikerült teljes egészében elvégezni, hogy a fogyatékosságok megszüntetésére irányuljon a reflektorfény. A négyszázmillió forintos beruházás eredményeképpen nőtt a kapacitás, korszerűbbé vált a technológia, alkalmasabbá vált a gyár a változó piaci igények kielégítésére, a gyártmánystruktúra korszerűsítésére. A rekonstrukció évei alatt sok nehézséggel kellett megküzdeni, építkezés, szerelés, gépek, emberek áthelyezése közepette teljesíteni az emelkedő termelési előirányzatokat, megoldani a változás diktálta átcsoportosításokat, közben sok emberben tudatosítani, hogy mást és másként kell csinálnia, mint eddig. A beszámoló megállapítja, hogy „az elmúlt öt év leforgása alatt az alapszervezet munkáját mintegy 70 százalékban gazdaságpolitikai szempontok határozták meg. Ezen belül is a nagy- beruházással foglalkoztunk a legtöbbet. Figyelemmel kísértük azokat a napi változásokat, amelyek munkaterületeinken történtek. Igaz ugyan, hogy .nem személyre szólóan, de meghatároztuk azon szempontok irányát, amelyekkel a gazdasági munkát és ennek kapcsán a beruházás alakulását jelentős 1 mértékben befolyásolni tudtuk.” A pártszervezet rendszeresen beszámoltatta a gazdasági vezetést a rekonstrukciós munkák állásáról, problémáiról és a maga politikai eszközeivel segítette azt. Az egyéni beszélgetésektől a pártcsoport-értekezleteken keresztül a taggyűlésekig sokoldalúan foglalkozott a beruházással, néhány esetben a gazdasági vezetők szemléletét kellett megváltoztatni, kezdeményezni a munkafegyelem megszilárdítását, kiállni a népszerűtlennek tűnő intézkedések mellett. A kommunisták követelése volt a kemény fellépés a la- zítókkal szemben. Joggal állapíthatta meg a beszámoló, hogy „ma már nincs szüksége a vállalatnak ezekre az emberekre. Sokat javult a munkafegyelem, ha van is még mit csiszolni rajta. De mindezekhez kapcsolódik a trehány emberek eltávolítása is”. Sikereket hozott a gyárban a szocialista munkaverseny, sokat segítettek a szocialista brigádok, ám a beszámoló és az egyik felszólaló is hiányolta, hogy a szocialista brigádok egy része „szétesett”. Uj kollektívák alakultak, léptek versenyre a megtisztelő címért, ám a régiek közülj csak egy, a Petőfi brigád maradt a korábbival azonos színvonalon. Menetközben, időben kellett volna több figyelmet fordítani a mozgalomra. A beszámolási időszak első felében a taggyűlések nem voltak eléggé aktívak. Az utóbbi két évben az aktivitás javult, miután kialakították az olyan vezetőségi ülések rendszerét, amelyekre meghívták a bizalmiakat, hogy a taggyűlésre tárgyalt anyagot megismerjék és pártcsoportjaikat tájékoztassák. Eleinte ez a „gépezet” jól működött, de később már a pártcsoportok egy részében nem továbbították az információkat és elmaradoztak az elvtársak. A vezetőség kutatja a passzivitás okait és nyilván segítséget nyújt a megválasztandó új vezetőségnek az egyik felszólaló észrevétele: Az emberek egy részét az tartja vissza a véleménynyilvánítástól — és ez nem is elsősorban a párttaggyűlésekre vonatkozik —, hogy ha nem tudják precízen megfogalmazni mondandójukat, márpedig ez az egyszerű munkásembereknél előfordul, már is kész a cáfolat. A vezetőség hibának tekinti, hogy az elmúlt öt év alatt kevés olyan határozatot hoztak, amelyben határidőt jelöltek ki és felelőst neveztek ki. „Igazuk volt azoknak az elvtársaknak, akik hiányolták néhány esetben a konkrét tényeket és megállapításokat, ugyanis egyes esetekben általánosságban beszéltünk a hibákról és azok okozóiról” — állapítja meg a beszámoló, tanulságként is a jövőre nézve. Nem helyes arra építeni, hogy a taggyűlésen a vezetőség általánosságokban fogalmaz és a tagságtól várja a konkretizálást. Fejlődött a pártoktatás is az alapszervezetben az elmúlt öt évben, azonban előfordult az is, hogy az előadó nem készült föl megfelelően, vagy a hallgatók kiértesítése nem történt meg. A mostani oktatási évre felkészülve, igyekeztek kijavítani ezeket a hibákat. A pártmegbízatások rendszeressé váltak — korábban csak néhány párttagnak volt konkrét pártmegbízatása, ma a tagság egytizedének nincs, ám ezt sem tartja elfogadhatónak a vezetőség. Javult az elmúlt években a pártcsoportok tevékenysége, azonban a jövőben nagyobb segítséget kell adni e kis kollektíváknak, többek között megszervezni a bizalmiak továbbképzését. Elemezte a taggyűlés az alapszervezet fegyelmi helyzetét is. A korábbinál jóval több fegyelmi felelősségre vonás történt, ám ez „nem jelenti azt, hogy párttagságunk fegyelmezetlenebb, hanem mert kommunista közösségünk, az alapszervezet tagsága, igényesebb és következetesebb lett”. A fegyelmi ügyek legnagyobb részét a szervezeti élet elhanyagolása tette ki. A beszámoló, az üzemi pártvezetőség minősítése és a vita megjelölte a jövőbeni tennivalókat is. Többek közt, a határozathozatali munkát, a határozatok végrehajtásának ellenőrzését, az információt, a pártcsoportok munkáját, a bizalmiak felkészültségét kell javítani. (J) Sertéstelep-korszerűsítés Folyik a decsi Egyetértés Termelőszövetkezetben a sertéstelep rekonstrukciója. Az első lépcsőben a battériás malacnevelő építése kezdődött meg. A malacnevelő épülete már áll, de a belső szerelési és építési munkálatok még folynak. A munka érdekessége, hogy a már elkészült termekbe berakták a hízójelölt malackákat. Jelenleg 400 állat van a nevelő ketrecekben. Ha teljesen elkészül az épület, akkor 1440 süldő lesz a kibocsátóképessége. Az építési munkákat az Egyetértés Termelőszövetkezet építőbrigádja, a villanyszerelést a bonyhádi MEZŐGÉP Vállalat dolgozói végzik. A ketreceket a termelőszövetkezet KlSZ-szer- vezetének fiataljai szerelték össze társadalmi munkában. A következő lépcsőben az ellető készül majd el. Mire a telep elnyeri végső formáját, addigra 400 kocássá fejlődik a mai 280-as létszámmal szemben. ez— Dolgoznak az építők A kész részeket már elfoglalták a malacok Osztályfőnöki óra a VII B-ben Amennyire e sorok írójának visszaemlékeznie sikerül, az osztályfőnöki órákban mindig az volt a kellemes, hogy senkit nem fenyegetett a feleltetés veszélye. Az én időmben így csinálta ezt a rettegetten szigorú (és később kiderült, hogy galamblelkű) dr. Oszvald Arisztid, majd amíg el nem vitték a frontra, dr. Molnár Péter. Később dr. Zimándi P. István, szerintem minden idők legjobb magyarszakos tanára, utána Weber Hubert, akinek csak tantárgyát utáltuk, mert az kémia volt. Még később a mindközönségesen „Gumiló”-nak becézett dr. Guelminó József jött, aztán a matematikus dr. Baintner Géza, akinek attól félek, hogy szemtelenségünkkel számlálhatatlanul sok kellemetlen percet okoztunk. Végül dr. Szalay Gyula, akinek mindazt a keveset köszönhetem, amit a történelemtudományból elsajátítanom életem több, mint fél évszázada alatt sikerült. Ilyen emlékek — és sajnos jórészt már csak árnyak — ismeretében mit tehet az ember, amikor gyakorló szülő léte, egy osztályfőnöknő szíves buzgalma és a felesége óhajtása osztályfőnöki órára küldi? Megijed. Megijed még akkor is, ha valamikor tanárnak készült, ha szereti a gyerekeket és ha hitvesének érvelése visz- szaverhetetlen: — Nem elég, ha reggel iskolába küldöd, délután pedig megkérded tőle, hogy mi. lyen osztályzatokat hozott! Egyszer tehetnél is valamit az iskoláért! Tömörítve a feladatot: meséljem el a VII/B-nek Szek- szárd történetét a keltáktól napjainkig, különös tekintettel 1919-re, a felszabadulásra és arra, ami azóta történt. Mindezt lehetőleg 30 perc alatt, hogy a hátralévő 15-ben még záporozhassanak a kérdések. Azért nem egy másik „apuka”, hanem én, mert egy elvetélt könyv anyaggyűjtése idején mindezzel kapcsolatban állítólag sok minden közlésre érdemeset összeszedtem. Kérdések zápora ellen ugyan csak módjával kellett védekezni, de az osztályfőnöki óra mégis lezajlott 33 az „osztályfőnöknél” lényege, sen kevésbé feszélyezett — gyerek előtt. Talán érdemes visszaidézni a történeteket, ha másért nem, azért, mert több kedves szülő is kerülhet hasonló helyzetbe. Katedra nincs. A tanári asztal egy szinten néz szembe az első paddal, amelynek — régi iskolai emlékeimre támaszkodva — cseppet sem irigylem a lakóit. Az ember tehát nem ül le, hanem áll. Részben azért áll, hogy 172 centimétere magasából kellően áttekinthesse a terepet. Ezenkívül állva módjában van meggyőződni arról, hogy gyerekkora merev derekú iskolapados fegyelmének nyoma sincs. Ifjú hallgatói — tisztelet a kevés kivételnek — úgy könyökölnek, terülnek el vele szemben, mint néhai Mikszáth Kálmán kvaterkázó asztaltársasága ferblizés közben. Ezt a hasonlatot azonban es’ak felületes benyomás szülte, mert a lomha testtartás ellenére nincs hiány figyelemben, érdeklődésben. Az első kérdésre kiderül, hogy az osztály legnagyobb része született szekszárdi. Ezenkívül sejtelmük sincs lakóhelyük múltjáról. Lehet akár dr. Rosner Gyula bogyiszlói út menti híres ásatá7 saival kezdeni, vagy folytatni a Csatár környéki keltákkal, a rómaiakkal, és útjuk- kal, melynek nyomvonalát jórészt máig követi a 6-os, netán I. Béla királlyal. Az apátság helye szerencsére ismert, de Szekszárd későbbi évei már csak módjával. Legyünk hívek a történelmi valósághoz: — ebben a városiban hosszú századokon át nem történt semmi, ami feljegyzésre érdemes lett volna. Még csak egy jobb csatával, valamirevaló várostrommal se büszkélkedhetünk. A szekszárdiak csak éltek és túléltek. A VII/B-t egy kissé szíven üti, hogy a török kitakarodá- sa utáni időben az egész városnak (mezővárosnak), ha igaz, annyi lakosa volt, mint amennyien az osztályban most itt ülnek. Mit is jelentett akkor egy város: — pontosabban „mezőváros”? Valamiféle átmenetet a nagyközség és a még nagyobb település között. Rendezettséget, szervezettséget, Takács Ádány főbíró úr ránk maradt számadásait, és azt, hogy két évszázada — egy szavazattöbbséggel — városunk megyeszékhely lett. Ilyenkor elő kell halászni a város felszabadulása 30. évfordulójára megjelentetett kötetet, ezen belül ped;g egy 1864-es ábrát Szekszárd panorámájáról és az ugyané szögben készült mai felvételt. Van különbség. Hihetnénk, hogy a gyerekek mosolyognak a régi pa- rasZtházákon, de az osztály nem ezt teszi. Megdöbben. Aztán megdöbben a jóval későbbi idők olyan lényeinek említésén, hogy szép úttörőfeladat lenne felkeresni Nieder nénit, aki a 19-es gyilkosságok tanúja volt, avagy beszélni egyik kedves nyugdíjas kolleginánkkal, aki a város felszabadulásának első pillanatairól tudna, tudhatna számot adni. * Egyáltalán mit jelent az a szó, hogy „felszabadulás”? Ma már valószerűtlen életformától való elszakadást, nagyon sok szovjet katona élete árán. Aki beszél, az „osztályfőnök”, a régi világban se ismerte a nyomort. Szerencséje volt. Példákkal viszont szolgálhat, félő, hogy a példákat senki nem hiszi el Hiszen mesebeliek. Éhezés, munkanélküliség, nem volt iskolaköpeny, golyóstoll még oly kevéssé se akadt, sőt cipők híján, sokan még iskolába se tudtak járni. Amikor — ugye furcsa — a kabinetszerű oktatásra se gondolt senki. Székszárdnak ma van jelene, de úgy tűnik, mintha múltja nem lenne. Alig tudunk róla. Mit kérdeznek a hetedikesek? — Az „Alisca” név magyarázatát. (Választ adni csak módjával sikerül.) — A Bartina név valóban a „Bort inna!” felszólításiból származik-e? (Képtélenség, nyelvünk szabályai szerint se lehetséges, de ez az ostoba pletyka úgy lehet irthatatlanul tenyészik és él tovább.) — A város nevének eredete? (Eldöntetlen.) — A Séd mit jelent? (Erecskét, vízfolyást, pataknál alrendűbbet. Vastól Borsodig tucatnyi hasonlót lehetne említeni.) Aztán még: — hol vannak Szekszárdon az 1919-es évek mártírjainak emléktáblái? Nevüket milyen utca, netán vállalat, közület viseli? Ki volt a város első polgármestere és ki a mostani? Honnan ered a bajai Sugovica elnevezés? Várhatólag hány lakosa lesz a városnak 1990- ben és 2000-ben? Mivel vesz részt Székszárd a Zsigulik gyártásában? Folytatni még valószínűleg lehetett volna. Kockáztatva azt, hogy valaki elvesz néhány percet az esedékes legközelebbi szünetből. Ezt a felelősséget persze a botcsinálta osztályfőnök nem merte vállalni. Ilyesformán vendégszereplése véget ért. O. I. Fotó: B. J. Több mint tízmillió turista Eredményes évet zárhat idén az idegenforgalom, várhatóan tízmilliónál több turista fordult meg vagy jön még az új évig Magyarországra, valamivel több, mint az elmúlt évben — állapította meg az Országos Idegen- forgalmi Tanács kedden Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter elnökletével megtartott ülésén a Thermál- szállóban, ahol az 1979-es év értékelése és a jövő évi feladatok kerültek napirendre. Mint a beszámolóból kitűnt, a tervezettnél nagyobb arányban növekedtek a devizabevételek, a turisták többet költöttek, mint korábban, s a kereskedelmi szálláshelyeken december végéig előreláthatóan 67 millió éjszakát töltenek, az mintegy 10 százalékkal több a tavalyinál. A tanács az 1980-as év idegenforgalmának fő célkitűzéseként a feltételek további javítását, a konvertibilis devizabevételek növekedését és a külföldre utazó magyar turisták valutaellátását jelölte meg. Az idegenforgalmi fejlesztési alap támogatásával elősegítik a szálláshelyek, kereskedelmi és vendéglátó egységek, a szórakozási és sportolási lehetőségek bővítését, valamint a környezeti kultúra javítását. 1980-ban a tervek szerint a szállodák 600, a kempingek 300, a fizetővendéghelyek pedig 15— 16 ezer hellyel bővülnek.. Figyel az osztály
