Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

1979. november 1. A tomerömü-épitkezés Műszaki szálló a főutcán Szép és tekintélyes méretű szállodát épít Paks új köz­pontjában, a rendelőintézet mellett a Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. Illet­ve nem szálloda lesz ez, ha­nem műszaki szálló: így ne­vezik hivatalosan. Az atom­erőmű-építkezés beruházási programjához tartozik, az ERBE építteti. Az erőmű la­kótelepén, a Kishegyen már két műszaki szálló épült ko­rábban, mindegyik azt a célt szolgálja, hogy a hatalmas beruházást irányító, segítő, ellenőrző műszakiak helyet kapjanak, akár Pakson tar­tózkodnak állandóan, akár csak napokig, hetekig időz­nek itt. Paks főutcájának városiasí- tása, átalakítása igényli, mi­nél több modern, többszintes létesítmény építését, viszony­lag rövid idő alatt. Ilyen szempontból is szerencsés vá­lasztás, hogy lent, a régi vá­rosrészben építik meg a har­madik műszaki szállót. Kívülről is látható, befeje­zéshez közelekedik a munka. Megkapta már az épület a végleges színét, feltűnően ele­gáns, fehér festékkel mázol­ták be a falakat. Megkeres- tuK aj építkezést közvetlenül irányító Horog István műve­zetőt, adjon tájékoztatást az eddig végzett munkáról, az épület beosztásáról. Valóban az utolsó szakasz következik, idén átadják a szállót. Csak a következő ten­nivalók vannak hátra; illet­ve ezek egy része: még fo­lyik a belső mázolás és fes­tés, a hidegburkolatok elhe­lyezése, továbbá ezután való­Az idén átadják a szállót, ez lesz a harmadik sül meg a melegpadló-burko­lat készítése. A teherliftet át­adták műszakilag, a személy- forgalomhoz való liftet még szerelik. Horog István a tervrajzok alapján elmondta, milyen a szálló elrendezése. Lakószoba 78 lesz, 156 személy befoga­dására. Ezek a harmadik, ne­gyedik és ötödik szinten ta­lálhatók és épült itt minde­gyik szinten társalgó. A má­sodik szinten nincs lakórész, csak a vezetékrendszer köz­pontjait, elosztóit, készüléke­it helyezték el, így is nevezik: szerelőszint. Tehát innen mennek tovább a villany-, a hő- és egyéb vezetékek. A megoldás eléggé új dolog me­gyénkben. A földszint a leg­változatosabb beosztású. Ter­mészetesen lesz porta, recep­ció, mégpedig nagyon szép előcsarnokban, továbbá nagy klubszoba és könyvtár (a ket­tőt harmonikaajtó választja el). Gondnokság, telefonköz­pont, telexszoba, raktárak, tmk-műhely, mind a föld­szinten kapnak helyet. A létesítményt Link Péter, a Tolna megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat munkatársa tervezte. A kivitelezés leg­több munkája a TÁÉV dol­gozóinak jutott, besegített- az Országos Szakipari Vállalat, tetőszigeteléssel, festésekkel, álmennyezet készítésével, to­vábbá a Székesfehérvári Épí­tő Ktsz, az előcsarnok fabur­kolatának munkáival. Utób­bi készítette a lakótelep mun­kásművelődési központjában is az összes faburkolatot, rendkívül szépre, mutatósra. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Képújság 3 Levél műemlékvédelem- ügyben A televízióban sokan vé­gignézték a Pusztuló műem­lékeink nyomában sorozatot. A nézők között voltak a Tol­na megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat fiataljai is. Nem­csak nézték ezt a műsort, ha­nem aktív résztvevőivé is váltak. Hallgatták az érve­ket, az ellenérveket, nézték a megszépült és pusztulásnak indult műemlékeket, a vitat­kozókkal együtt mérlegelték az ország anyagi helyzetét, a műemlékvédelemre fordítha­tó összegek nagyságát... Egy­szóval: tévénézés közben el­határozták, hogy ők is tesz­nek valamit pusztuló műem­lékeink megmentése érdeké­ben. Elhatározásunkról levélben értesítették az Országos Mű­emléki Felügyelőséget. Dr. Mendele Ferenc igazgatóhe­lyettesnek küldött levelük­ben hivatkoznak a tévémű­sorra, majd így folytatják: „A látottak és hallottak alapján kialakult bennünk egy olyan elhatározás, hogy nemcsak az idősebbeknek, hanem nekünk fiatalabb kor- orsztályúaknak is tennünk keli műemlékeink megmen­téséért, megmaradásáért. Úgy döntöttünk, hogy — amennyiben ezzel a Műem­léki Felügyelőség is egyetért — vállalunk egy műemlék feletti védnökséget: minden munkát, ami a rekonstruá­láshoz szükséges, társadalmi munkában elvégzünk, kivéve a speciális tudást igénylő munkákat, az egyéb helyen végzett munkánkért járó bért és a KISZ rendelkezésére álló anyagi eszközöket anya­gok beszerzésére fordítjuk. E tevékenységünkhöz az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség szakmai irányítását, a speciá­lis anyagok beszerzését kér­jük. Megyénk műemlékei kö­zül az „M” görögkeleti temp­lomot és kolostort, valamint „MK”' ennek emléki környe­zetét választottuk ki (Grá- bócról van szó.) Elgondolásunkat a vállalati KISZ-bizottság elfogadta, re­mélve, hogy elhatározásunk az Önökkel kötendő részletes megállapodással realizálható, de abban is reménykedve, hogy kezdeményezésünk más KISZ-szervezeteket is hason­ló elhatározásra serkent.” A levél 1979. október 29-i kelettel, Végh Mária KISZ- titkár aláírásával rendben elment. Kíváncsian várják a Tolna megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat KISZ-esei a választ. Nemcsak az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség, hanem a KISZ-szervezetek válaszait is. Mi is várjuk a válaszokat. örülnénk, ha e levél egy olyan mozgalmat indítana el, amelynek eredményeként sok-sok műemlékünk mene­külne meg a pusztulástól. Még egy haszna lenne ennek a mozgalomnak: fiataljaink, amellett, hogy megmentik múltunkból azt, amit érde­mes, munkájuk során megis­merkednének a gyakorlat­ban is azzal a múlttal, amelyről csak könyvekből, hallomásból tudnak. Szellemiérték-csere Takarékosság - mindenütt Az OTP a lakosság bankja Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, in­tézmény, üzem és szövetke­zet másként tud. Ennek mód­ját a termelés szerkezete, struktúrája határozza meg, méghozzá úgy, hogy semmi­képp se váljék a minőség ro­vására. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésé­ben megtartott közgazdasági ankéton erről szólt a megye ndhány ipari, mezőgazdasági üzemének és szállítási válla­latának vezetője. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, az ankéton a megnyitó beszédet Szigetvá­ri Ernő, az Országos Takarék- pénztár Tolna megyei Igaz­gatóságának igazgatóhelyet­tese tartotta. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. Mint mondotta, megyénk­ben a takarékbetétek állo­mánya jelenleg több mint 3,3 milliárd forint. Ennek 26 százalékát a takarékszövet­kezetek, 26 százalékát a pos­ták, s 48 százalékát a takarék- pénztárak kezelik. Az V. öt­éves terv eddig eltelt, közel négy éve alatt a betétek lö- vekedése 1 milliárd 350 mil­lió forint volt — több, mint a tervidőszakra tervezett. Ta­valy a lakosság minden 100 forint jövedelméből 7,40 fo­rintot helyezett el takarék- betétben. A takarékosság alapja az elmúlt években is a^jövedel­mek emelkedése volt, mely­nek éves üteme megközelítet­te a 9 százalékot. Igen nagy szerepe van annak is, hogy bővült a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése, s ez­zel a lakosság jelentős há­nyada többletjövedelemhez jutott. Idén a betétállomá­nyok alakulásánál némi csökkenés mutatkozott. Is­mert az elmúlt hónapokban hozott intézkedések sorozata, s az is, hogy ezt mi tette szükségessé. A betétállomány csökkenését a lakosság ter­mészetes reflexének kell fel­fognunk. Remélhető, hogy ez nem tartós, hanem átmeneti jelenség, hisz a lakásépítés­hez — mely ma is az egyik legfontosabb gazdaságpoliti­kai, életkörülményt javító célkitűzés — a szükséges hi­tel forrását a jövőben is a takarékbetétből kell meg­teremteni. A lakossági hitelek állo­mánya ez év végére a megyé­ben eléri a 2 milliárd 250 millió forintot. A hitelek 84— 85 százaléka a lakásépítéssel összefüggő hosszú lejáratú hitel, tíz-tizenöt százaléka pedig a lakosság fogyasztási cikkeinek, valamint a mező- gazdasági termelés növelésé­nek segítését szolgáló rövid lejáratú hitel. Kiemelt he­lyen áll a lakásépítéssel kap­csolatos hitelnyújtás, hisz az értékek megóvása, a lakás­igények kielégítése elsődle­ges szükséglet. A hitelpoliti­ka az elmúlt években válto­zott, igazodott a gazdaság- politika rendszeréhez. A cél az, hogy az építési anyagok, a lakásárak emelkedése ne jelentsen további rendkívüli terhet a lakosságnak, s fő­képp a munkáscsaládoknak. Az állami támogatás és a szociálpolitikai kedvezmény mellett az építésben mind nagyobb szerepet vállalnak magukra az üzemek és intéz­mények: Tolna megyében évenként .mintegy 35—36 millió forinttal segítik dol­gozóikat. Az előző ötéves tervben 6750 lakás épült fel, az V. ötéves terv eddig el­telt éveiben mintegy 5200— 5300 lakás készült el. Közismert, hogy a hitele­zés alapja és forrása a ta­karékbetét. Amikor a lakos­ság készpénz-megtakarítását takarékbetétkönyvben helye­Szigetvári Ernő vitaindító előadást tartott zi el, akkor alapokat teremt a népgazdásági szintű fel­halmozáshoz. A betétekben elhelyezett összeg átcsoporto­sítható, s olyan területen használható fel, ahol arra a társadalmi érdekeknek meg­felelően leginkább szükség van. A hitelezés forrását a la­kosság betétkönyvben elhe­lyezett pénze jelenti. Az or­szágos 132 milliárd forintos betétállományból a hitelállo­mány jelenleg 90 milliárd fo­rintot köt le — ezzel az or­szág költségvetése mentesül attól, hogy bevételeinek bi­zonyos hányadát a lakosság hiteligényeinek kielégítésére leköisse. A hitelek állomá­nyának emelkedését össze­vetve azzal, hogy az ország költségvetési bevétele mint­egy 360 milliárd forint, bizo­nyított, hogy a takarékpénz­tári fiókok a takarékszövet­kezetek és posták munkája nyomán a társadalmi törek­vések mielőbb) megvalósul­hatnak. A nemzetközi vásáron lát­tam meg a fényképezőgép­pel, a jegyzetfüzettel felsze­relt kollégát. Legalábbis azt hittem róla, hogy újságíró, mivel ott volt az érdekesebb tájékoztatókon, a pavilonok újdonságainál — ahol műsze­rekről volt szó, vagy műsze­reket állítottak ki. De téved­tem, az illető nem volt új­ságíró, sem kolléga — tudó­sításait egészen másra szán­ta, mint kinyomtatásra. Mint megtudtam, ő azért felel egy nagy műszeripari vállalatnál, hogy az itt ké­szülő műszerek formájukat — külső megjelenésüket te­kintve sem maradjanak le a világon található versenytár­saktól. Nem csinált mást a fényképezőgépes ember, mint a többi, hasonló megbízatású társa, aki a Budapesti Nem­zetközi Vásáron látható tár­gyakat — gépeket, berende­zéseket, hogy úgymondjam,, szakmai — formatervezési szempontból szemrevételezte. Még pontosabban fogalmaz­va: fontos támpontokat, ta­pasztalatokat, eredményeket gyűjtöttek, teljesen szabályo­san és ésszerűen. Az aránylag egyszerű pél­da valamit elárul számunk­ra, egy különös „árucikkről” — a szellemi termékről. Mert ilyen a formatervezés ered­ménye is — a jól, vonzóan kialakított termék megjele­nése. Persze mást is —, hogy az efféle árucikkek éppen úgy lehetnének — s azok is — az adás-vétel tárgyai, mint azok, amelyekről mind­ez nyilvánvaló. És csak­ugyan, újabban nem ritka az olyan megállapodás a vi­lágpiacon, amelyben a for­mát, a „kiszerelést”, egy-egy ötletes márkanevet, stb. ér­tékesítenek. Nem más ez, mint a szellemi termékek forgalma, amelyet jegyez­ni érdemes és szükséges. Igaz, a mi körülményeink között — a józan fontossági sorrendek szerint — nem a fent jelzett szellemi termék a kevés szellemi export­import üzlet tárgya. (Ebben még megelégszünk a köz­szemlére kitett tárgyak szem­revételezésével ...) A legfon­tosabbak azok, amelyek a műszaki kultúrát javítják, új termékek készítésére, vagy új módon való gyártáshoz segítenek bennünket. Ilye­nekről mind gyakrabban hallhat az olvasó: a hétköz­napi élet apró tárgyai csak­úgy, mint nagy értékű ter­melési eszközök, gépek ké­szülnek alkalmazásukkal. A győri Rába gyár az M. A. N. licencét vette meg, a Video­ton eredetileg a C. I. I. francia nagyvállalat alapgé­pének terveit, gyártási jogát, s ennek alapján látott a ter­melés megszervezéséhez. Mosonmagyaróvárott a MŰFÉM külföldi módszert és terméket vásárolt a kor­szerű csapok, szelepek gyár­tásához, a SZIM egyik gyá­ra Székesfehérvárott NSZK cég licence alapján készíti a járműprogram fékberendezé­seit. És hosszan sorolhat­nánk a sort a Rába-Steiger traktortól a dán joghurtig, a hagyományosnál 80 száza­lékkal jobb hőszigetelésű, NSZK-ból származó ablaktól az automata mosógépig. A hivatalos statisztikák mindenesetre azt mutatják, hogy hazánk is kezd felzár­kózni ahhoz a folyamathoz, amely a világban évtizedek óta tart, s amelynek az a lényege: amit egyszer vala­hol megoldottak, feltaláltak, kikísérleteztek, azt célsze­rűbb megvásárolni, mint új­ra feltalálni, kikísérletezni. Nálunk, a magyar vállalatok, intézmények gyakorlatában is szaporodnak a szellemi termékekről intézkedő meg­állapodások, s nem csak azok, amelyekben mi va­gyunk a vevők. Persze, ilye­nek vannak a többségben, de előfordul olyan is — nemrég az Autóipari Kutató Intézet szakembereinek hasz­nos motorfeltöltési módszerét vette meg több világcég —, amelyekben hazai vállalatok az eladók. A megélénkülő szellemi termék külkereske­delem végképpen áttörte az értetlenség és a kishitűség korlátáit. Nem véletlen, hogy a külföldi cégekkel kötött kooperációs szerződések nem kis részben arra is irányul­nak. hogy felgyorsítsák az adott ágazat, termék fejlesz­tését. korszerűsítését, esetleg eladását külföldön. így pél­dául az NSZK cégekkel kö­tött több mint 330 ilyen kooperációs szerződésben igen tetemes aránnyal része­sedik a szellemi érték. Em­lékezzünk csak: a Bakony Művek a Bosch-cég licen­cét vásárolta meg, hogy a szerelést modernizálhassa. A vásárlás gyorsan megtérült, s igazolta azokat, akik vér­mes reményeket mertek fűz­ni e módszerhez. Hiszen nem csupán a Bakony Művekben terjedt el a 3 M módszerrel kombinált új szerelési eljá­rás, hanem több hazai vál­lalatnál is, 20 százalékkal esetenként még nagyobb mértékben javítva meg a termelékenységet. S ha már a szervezésnél tartunk: ki­váló üzletnek bizonyult több könnyűipari vállalatnak az, hogy drága pénzen külföldi szervező intézeteket meg­bíztak saját termelőappará­tusuk ésszerűsítésével. Miért kerül mindez szó­ba? Miért emlékeztetünk is­mét és ismét a szellemi ter­mékek ésszerű felhasználásá­ra, ha kell megvásárlására, importjára, megszerzésére? Nos azért, mert amikor a gazdaságosság létkérdés, ter­mékeink és termelésünk korszerűsítése, az eddiginél is gyorsabb fejlesztése első­rendű érdekünk. Mikor tud­juk, hogy nagyon sok he­lyen túlzottan anyag- és munkaigényes a termék és a termelés, sok energiát emész­tünk fel. Ilyen helyzetben a technika megújításának, a technológia korszerűsítésé­nek leghatásosabb — és bát­ran állítjuk, nem a legdrá­gább módja — az, ha az egyszer feltalált, kidolgozott módszereket minél kevesebb huzavonával átvesszük, megvásároljuk, alkalmazzuk. Sokszor ez nemcsak vál­lalati fejlődésre nyit a meg­lévőnél jobb lehetőséget, ha­nem kilendíti vesztegléséből a műszaki fejlesztő tevé­kenységet is. Hiszen senki sem tiltotta meg, hogy az éppen korszerű külföldi szel­lemi eredményhez hozzá­adjuk a magunk tudását, öt­letét, tapasztalatát. MATKÓ ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom