Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

A IvÉPÜJSÁG 1979. november 23. Keik dísz a lakásba? Elég-e a lakást a legszük­ségesebb holmikkal beren­dezni, vagy szükségünk van-e dísztárgyakra, olyan darabokra, amelyek díszítő funkciót töltenek be? — A válasz természetesen az, hogy szükségünk van díszítő ele­mekre, a hangulatot, ottho­nosságot árasztó tárgyakra. Mint ahogy az öltözködésün­ket is kiegészítik az éksze­rek, a lakásnak is tartozékai a dísztárgyak. ■ A legfontosabb dísztárgyak praktikus, használati funk­cióval is rendelkeznek. Egy szép formájú, színű váza, hamutartó vagy cseréptartó szinte elengedhetetlen tarto­zékai a lakásnak. De ugyan­így egyszerre praktikus és díszítő a szőnyeg, az ágy­takaró, a faliszőnyeg, a terí­tő, a díszpárna — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Anyaguk szerint a textil, a kerámia, a fém, az üveg, a porcelán, a festmények vagy reprodukciók jöhetnek számításba. A textil a lakást ' mele­gebbé, lakályosabbá teszi. A jól megválasztott sötétítő függöny, a szőnyeg — színei­vel meghatározza a szoba hangulatát, kiegészíti a bú­torok és a falak adta har­móniát. A textil falikép, fali­szőnyeg szépen díszítheti a falat. A díszpárnán kényel­mesen lehet elheveredni és szín. vagy formavilágával a népművészetet képviselheti otthonunkban. Stílbútorhoz a kárpittal azonos vagy harmo­nizáló takaró, a plüss asz- talterítőcske illik. Modern bútorok jó kiegészítője lehet egy iparművészeti vagy népművészeti terítő, a kony­haasztalon egy kékfestő te­rítő. Kerámiából, üvegből' vagy porcelánból vannak a vázá­ink, a csillárunk, az asztalt díszítő tálak, cukortartók. De szépen díszíthet a szekrény tetején elhelyezett cserép­edény-gyűjtemény — korsók, bokályok, a falra vagy polc­ra rakott népi tányérok, ré­gi, szép formájú üvegek so­kasága. A kerámia falikép vagy kisplasztika nálunk nem ter­jedt el különösen. Sokkal többen díszítik lakásuk fa­lait festménnyel, a nálunk is jó kivitelben kapható repro­dukciókkal, s a mostanában divatba jött poszterrel. A festmény, amellett hogy dí­szít, értéket képvisel és ta­núskodik a lakók ízléséről. A reprodukciók könnyen el­érhetők, olcsók és ízlésnevelő funkciót is betöltenek. Kü­lönösen gyerekszobába aján­latos dísz a művészi repro­dukció, amelyet időről időre cserélhetünk, s amellyel elő­segíthetjük a gyerek vizuá­lis kultúrájának kialakulását. A fém, a vas, a réz tár­gyak inkább használati funk­cióban jelennek meg laká­sunkban, semmint díszítő elemként. Olykor egy-egy gyertyatartó vagy kovácsolt­vas lámpa, könyv- vagy új­ságtartó formájában. S még nem is említettük meg a leghozzáférhetőbb és az egyik leghangulatosabb lakásdíszt, a virágot. Kell e hát a dísz a lakás­ba? Válaszunk egyértelmű, igen, kell. De mindenkor ré­szesítsük előnyben a haszná­lati funkcióval is bíró díszítő elemeket. TA. Divat tavasszal és nyáron Puplinból készült együttes: szűk szárú nadrág, fölötte vé­kony, áttetsző anyagból készült ingruha. Az ember még össze sem szedte az idei télre ruhatárát, a divatbemutatón már a ta­vaszi és nyári modellek vo­nulnak fel. Az apró szemű szúrós, novemberi esőtől át­ázott közönség a könnyű ru­hák látványától az enyhe ta­vasz és a forró nyár igézetét várta, de a levegő csak rit­kán forrósodott fel... Pedig meglepő dolgokban nem volt hiány. A tavalyi divatnak nyoma veszett, a divatbemu­tató idősebb hölgy nézői időn­ként a szemükéit dörzsölték nem tudván, álmodnak-e. Háromrészes szabadidő-öltözék. A könnyű, béleletlen, hosszú ing homokszínű puplinból készült. Alatta man­darinsárga színű, ujjatlan frottírblúz, széles vászonövvel. A szűk nadrág bordás, kordjellegű jerseyből készült. Az új vonalak ugyanis áz ötvenes éveket idézik, azaz a divat „nosztalgiázik”. A bő, romantikus ruhák helyére a keskeny, testközeli forma és a nfíipspri láffv 'knrvrvnalaík: kerültek. A divatos színek, élénk, vidám tónusúak, tar­kabarkán. Az anyagok fino­mak, természetes hatásúak, könnyűék, maittak és fénye­sek. Jellemző az egyszínű anyag, az apró, geometrikus Tisztaselyem ruha, félol­dalas szabású, mély japán- újjal mintázat és a Cezanne és Kandinsky zsánerében készült nyomott minták. A nadrágok a lehető leg­szűkebb szárral készülnek, és általában tunikával viseltet­nek. A szoknyák rövidebbek, alig takarják a térdet. A férfiak ruházata tovább le­zseredéit, ami vonatkozik az öltönyökre is. Ennyit röviden. —8 Harc a cseppek ellen Pelle Józsefné ajánlja : Tekintsék alapanyagnak Nem sok háziasszony tud­ja, hogy a konzervet nem­csak eredeti formájában le­het felhasználni. Tovább va­riálva, ízesítve alapanyag­ként igen gazdaságos. Egy- egy konz^vből — keverve, dúsítva, fűszerezve — nyolc­tízféle ételt lehet nyerni. A konzervből ily módon készült ebéd, vacsora olcsó, gyors és igen változatos. Pelle Józsefnét kérdeztük, mi minden készülhet kon- zerValapany ágból ? A fortélyokat, a variálási lehetőségeket kell megtanul­nia a mai háziasszonynak, hogy változatossá tegye a család étkezését — mondja Pelle Józsefné. — Hiszen ma a főzés már elképzelhetetlen konzervék, előkészített éte­lek nélkül. A konzervek és a mirelitételek használatával mentesülünk a napi be­vásárlás gondjaitól, megta­karítjuk a tisztogatást, az elő­készítés műveletét. Mivel ezek az ételek tárolhatók, a falun, tanyán élő házi­asszony is tartalékolhatja, 6 GOMBALEVES Hozzávalók 4 személy részére: 40 dkg füstölt sonka, 1,5 liter víz, fél kávéskanál fekete bors (szemes), 1 nagy fej vörös­hagyma, 1 kg gomba, só, negyed kg húsos paradicsom, kevés pet­rezselyem, kakukkfű, kevés vérfű. A sonkát megmossuk, felda­raboljuk és hideg vízben fel­tesszük főni. A borsszemeket és a megtisztított, darabokra vá­gott vöröshagymát hozzáadjuk és erős lángon felforraljuk. A lé tetején képződött habot le­szűrjük, majd lefedve gyenge lángon 45 percig főzzük. Közben a gombát gyorsan megmossuk és lecsöpögtetjük, majd felszele­teljük. A sonkás lét átszűrjük. A levét fazékba tesszük és fel­forraljuk. Majd a gombát és szükség esetén kevés sót teszünk bele. Közepes lángon 15—20 per­gyors, olcsó ételeket tud tá­lalni. Pelle Józsefné már sorolja is, mi minden készülhet pél­dául a morzsolt csemege- kukorica konzervből, vagy a mélyhűtött csemegekukoricá­ból. Tálalhatjuk salátának, tartármártással, vagy ke- chuppal, belekeverhetünk né­hány kávéskanál kukoricát a pal’acsintatésztába, vagy a pudingba, adagolhatjuk para­dicsom- vagy sajtmártásba. Tejszínes, petrezselymes ha­barással főzelék lesz belőle. Ha a tartáros kukoricasalá­tába két főtt tojást, vagy tíz deka, apróra vágott felvágot­tat teszünk, már négy sze­mély részére kész is a va­csora. Vagy vegyük a népszerű lunch, vagy vagdalthús­konzervet, amely nem túl fűszeres, semleges ízesítésű — ezért kiválóan alkalmas, hogy tovább variálja a házi­asszony. Szeletekre vágva, bepanírozva, kiránthatjuk (tehetünk közé sajtszeletet, vagy szalonnaszeletet) adhat­cig forraljuk. A paradicsomot le­forrázzuk, a héját lehúzzuk és feldaraboljuk. A petrezselymet, kakukkkfüvet és vérfüvet meg­mossuk, lecsöpögtetjük és ap­róra vágjuk. A sonkadarabokat a paradicsommal és zöldségek­kel együtt a levesbe tesszük. Csak egész rövid ideig forral­juk, majd sózzuk és borssal íze­sítjük. Hozzá vajban pirított ke­nyérkockát adhatunk. Elkészítési ideje: 1,5 óra. Kalóriaértéke adagonként: 420. ALMASRÉTES Hozzávalók 6 személy részére: negyed kg liszt. 1 tojásfehérje, csipet só, 5 dkg olaj, 5 dkg vaj, vagy margarin, 5 dkg zsem­lemorzsa, 1 kg alma, 75 dkg cukor, 1 késhegynyi fahéj, 1 csomag vaníliáscukor, 5 dkg őrölt mandula, 5 dkg mazsola. 3 dkg vaj, vagy margarin, 3 julk meleg szendvicsre, hasz­nálhatjuk különböző fűszere­zéssel, adalékanyagokkal, töl­teléknek tökhöz, paprikába, burgonyába, rétesbe, zsemlé­be, süthetünk belőle külön­böző dúsításokkal, fűszerek­kel húspogácsát, húskroket- tet, adhatjuk különböző mártásokkal, csinálhatunk húspástétomot, húsfelfúj tat, majorannás szeletet, s ki tudja még mi mindent. — Ajánlhatunk konzervből ételeket kempingezőknek és olyan ifjú házasoknak, akik­nek kevés felszerelésük, edényük, főzőalkalmatossá­guk van — mondja a szak- tanácsadó. Nézzük ezeket az ajánlato­kat címszavakban: gyors, íz­letes a szalonnával, virslivel, vagy tojással, rizzsel dúsított lecsó. Sertéspörkölt és zöld­bab konzerv, vagy mélyhű­tött zöldbab az alapja a zöldbabgulyásnak. Finom- főzelékkonzerv, vagy mély­hűtött vegyes zöldség, rizs és különböző fűszerek keve­rékéből zöldséges rizottót tá­lalhatunk. k. m. dkg porcukor, 2,5 dl tej, 2 dl tejszín. A liszt közepébe mélyedést nyomunk. A tojás fehérjét víz­zel 1.5 dl-re egészítjük ki. Sóz­zuk és olajjal együtt a liszthez keverük. Miután jól összekever­tük, gombócot formálunk a tész­tából és egy deszkához verjük, amíg nyújtható nem lesz. Ned­ves konyharuhával letakarjuk és fél óráig pihentetjük. Az olajat felforrósítjuk és a zsemlemor­zsát benne megpirítjuk, össze­keverjük az almaszeleteket, cuk­rot, fahéjat, vaníliáscukrot, man­dulát és a megmosott mazsolát, majd 10 percig állni hagyjuk. A tésztát egy liszttel beszórt vá­szonkendőn kinyújtjuk és két kézzel egész vékonyra kihúzzuk. A tészta szélét 2—3 cm szélesen megszórjuk a zsemlemorzsával, majd 5 cm szélesen az almake­verékkel. A kendő segítségével a tésztát felgöngyöljük, majd ismét egy sor almatölteléket szórunk rá. Ismét behajtjuk és töltjük, amíg a rétes készen lesz. Tetejét megzsírozzuk. Majd elő­melegített sütőbe, kizsírozott tepsire tesszük és 35—45 percig sütjük. Ha kihűlt, tetejét por­cukorral megszórjuk. Tejből, tejszínből és vaníliaporból vaní­liaszószt készítünk. Külön tálal­juk az almásrétes mellé. Elkészítési ideje: másfél óra. Kalóriaértéke adagonként: 680. Az ember tüsszentéskor, köhögéskor vagy beszéd köz­ben igen sok apró, szabad szemmel néha nem is látható cseppet ürít a levegőbe. Rö­vid expozíciós fénykép- felvételekkel bizonyították, hogy egy-egy tüsszentéssel például 20 000 cseppecske repül ki az orrból, de beszéd közben is — bizonyos más­salhangzók kiejtésekor — több száz távozik a szájon keresztül. Ha a légutakban baktériumok vagy vírusok vannak, a cseppek ezeket a kórokozókat magukkal ra­gadják, ezzel pedig betegsé­gek közvetítőivé válnak. A vázolt ok miatt „csepp­fertőzés” útján terjed a lég­úti megbetegedések nagy ré­sze. Közülük az egyszerű „megfázás” a leggyakoribb, ami nátha, torokgyulladás, légcső- vagy hörghurut for­májában jelentkezik. Ezt kü­lönféle vírusok okozzák és késő ősztől kora tavaszig, év­ről évre meglehetősen nagy számban fordul elő. Az in­fluenzának is hasonlóak a tünetei, de ez a betegség ál­talában súlyosabb lefolyá­sú, nagyobb mértékben ront­ja a közérzetet. Nálunk ál­talában minden második év­ben észlelnek kisebb nagyobb járványokat. Cseppfertőzéssel terjed még egy sor gyer­mekbetegség is, például a diftéria, a szamárköhögés, a kanyaró vagy a skarlát. Legkönnyebben úgy lehet fertőzni, ha náthás, hurutos ember közelében az általa ürített cseppecskéket közvet­lenül belélegezzük. A kisebb cseppek azonban — köny- nyűek lévén — hosszabb ideig lebegve a levegőben maradnak. Közben beszárad­nak és porszemek formájá­ban a légáramlatokkal néha igen nagy távolságra eljut­nak. A kórokozókat por alakban tartalmazó levegő­nek a belélegzése — a do­log lényegét tekintve — szintén cseppfertőzésnek te­kinthető. A tél a mi éghajlatunk alatt közismerten a „csu­kott ablakok időszaka”. Az emberek ilyenkor mindenütt a fűtött — szobákba, a zárt helyiségekbe zsúfolódnak. Ennek légterében előbb- utóbb szükségképpen megnő a kórokozók száma. Amikor hűvös, nedves, ködös az idő­járás, a települések — a községek és a városok — le­vegője is kevésbé szellőző­dig ezért több baktériumot, illetve vírust tartalmaz. A hideghatás, a nedvesség és a huzat ráadásul olyan érreak­ciót vált ki a nyálkahártyá­kon, ami csökkenti azok el­lenállóságát a kórokozók be­hatolásával szemben. Foko­zódik a fertőzésekre való hajlam a kevés napfény, a mozgáshiány és az egyolda- lúbb téli táplálkozás miatt is. A leggyakrabban előfor­duló hűléses, hurutos beteg­ségek ellen a védekezésnek három fő módja van: a ví­rusok szóródásának meg­akadályozása, a megfázástól való óvakodás és a szerve­zet általános ellenállóképes­ségének a fokozása. Vizsgá­latokkal egyértelműen iga­zolható, hogy a védőálarc a köhögés, a tüsszentés vagy a beszéd közben ürített csep­pek nagy részét visszatart­ja. A műtőkben és a kór­házi csecsemőosztályokon ezért is kötelező „maszkot” viselni. Az orr vagy a száj elé tartott zsebkendő ugyan­csak gátolja a kórokozóval fertőzött cseppek szétszóró­dását. Aki légúti huruttal bajlódik, lehetőleg kerülje a társaságot! Különösen arra vigyázzon, hogy a gyerme­kek, az öregek és az idült betegségekben szenvedő, le­gyengült betegek között ne terjessze a vírusokat. A téli időszakban igen fontos a fű­tött helyiségek — irodák, műhelyek, lakószobák — gyakori szellőztetése. Ez a le­vegő kicserélődését, felfris­sülését és a benne lévő kór­okozók folyamatos „felhígu­lását” szolgálja. A megfázást az időjárási viszonyokhoz rugalmasan al­kalmazkodó, réteges öltözkö­déssel kerülhetjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom