Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-23 / 274. szám
2 Képújság 1979. november 23. Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) A két kormányfő megtárgyalta a magyar—francia kétoldalú kapcsolatok helyzetét és megelégedéssel üdvözölte a kapcsolatoknak az utóbbi években bekövetkezett fejlődését. Emlékeztettek arra, hogy a két ország kapcsolatainak kiemelkedő eseménye volt Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának 1978 novemberi hivatalos franciaországi látogatása. Hangsúlyozták, ennek az első legfelsőbb szintű találkozónak, valamint a Francia Köztársaság elnöke 1980 őszén sorra kerülő magyar- országi látogatásának a jelentőségét a magyar—francia politikai párbeszéd elmélyítése szempontjából. A két miniszterelnök megkülönböztetett figyelmet szentelt a magyar—francia gazdasági kapcsolatoknak. Emlékeztettek arra a közös elhatározásukra, hogy e kapcsolatokat szélesebb alapra helyezik és meghatározzák fejlesztésük új irányát. Mindkét fél úgy értékelte, hogy a kereskedelmi forgalom a legutóbbi két évben jelentősen fejlődött, de még mindig nem éri el a Magyar- ország és Franciaország gazdasági teljesítőképességének megfelelő szintet. Szükségesnek tartották, hogy kölcsönösen újabb erőfeszítéseket tegyenek a kereskedelmi forgalom további növelésére, az 1977. évi megállapodásuknak megfelelően. Elismerték annak szükségességét is. hogy az árucserét kiegyensúlyozottabbá kell tenni. Lázár György és Raymond Barre megvizsgálta a két ország ipari együttműködésének eredményeit és perspektíváit azokon a területeken, amelyekről 1978 novemberében a magyar és a francia külkereskedelmi miniszter megállapodást írt alá. Üdvözölték a számítástechnikai, a vegyipari és az elektronikai kooperációban elért eredményeket és elhatározták, hogy tovább fokozzák az együttműködést ezéken a területeken. Hangsúlyozták a gépipar, különösen a szerszámgépek, járművek és mező- gazdasági gépék gyártása, a vasköhászat, az élelmiszer- ipar és az építőipar területén meglévő együttműködési lehetőségek jobb kihasználásának fontosságát. A két miniszterelnök ajánlotta a vállalatoknak, hogy közösen keressék az együttműködés új lehetőségeit. E tekintetben megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar közlekedés- és posta- ügyi miniszter, valamint a francia postaügyi és távközlési államtitkár közelmúltban lezajlott találkozója lehetővé tette az együttműködés fő irányainak meghatározását a fejlett technika alkalmazását igénylő ágazatokban. Megállapították, hogy a vállalatok közötti keretszerződések lehetővé teszik a szilárd és tartós alapokon nyugvó együttműködés és árucsere fejlesztését. Üdvözölték a gazdasági és ipari együttműködést szolgáló küldöttségcseréket, rendezvényeket, közitük az ez évben Párizsban és Lyonban rendezett „Magyar gazdasági és műszaki napok” sikerét. Kívánatosnak tartják, hogy a jövőben hasonló rendezvényeket szervezzenek mindkét országban abból a célból, hogy az érdekelt vállalatok és szervezetek együttműködésének új lehetőségeire hívják fel a figyelmet. A kormányfők kifejezésre juttatták elégedettségüket a párizsi és a budapesti dokumentációs központ, a Magyar Kereskedelmi Kamara, Valamint a francia kereskedelmi és iparkamarák tevékenységével kapcsolatban. A két fél egyetértőén tudomásul vette, hogy a vegyes bizottság átszervezte struktúráját annak érdekében, hogy hatékonyabban segítse elő a magyar és a francia vállalatok és szervezetek együttműködését. Jóváhagyták, hogy a közeljövőben Budapesten állandó szervezeti keret létesül a szerszámgépgyártás területén felelős magyar és francia intézményeik együttműködésére. A miniszterelnökök hangsúlyozták a két ország tervezési intézményei között kialakult gyümölcsöző kapcsolatok jelentőségét is. Kiemelték egymás nyelve, kultúrája, tudományos eredményei megismerésének fontosságát a magyar és a francia nép közeledésében és barátságának megszilárdításában. A két kormány ösztönözni fog minden olyan intézikedést, amely alkalmas arra, hogy hozzájáruljon e cél eléréséhez, kiváltképp ami a magyar nyelv franciaországi és a francia nyelv magyarországi tanítását, valamint a magyar kultúra franciaországi és a francia kultúra magyarországi terjesztését illeti. A kormányfők mélyreható véleménycserét folytattak a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Elégedetten állapították meg, hogy a két ország álláspontja számos kérdésben hasonló. Megerősítették országaik elkötelezettségét az enyhülés mellett. Emlékeztettek Magyarország és Franciaország elhatározására, mely szerint minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy az enyhülést elmélyítsék, a Világ minden térségére és a nemzetközi kapcsolatok minden területére kiterjesszék. A felek hangsúlyozták, hogy az államok közötti jő viszonyban fontos jelentősége van a helsinki záróokmányban kinyilvánított minden elv — mind az alapvető egyéni szabadságjogok, mind az államközi kapcsolatok elvei — tiszteletben tartásának és a záróokmány Valamennyi ajánlása alkalmazásának. A kormányfők kifejezték reményüket, hogy az 1980 novemberére előirányzott madridi találkozó lényeges előrehaladást tesz majd lehetővé a helsinki záróokmány Valóra váltásában és új távlatokat nyit az enyhülés számára. Kinyilvánították, hogy Magyarország és Franciaország kész erőfeszítéseket tenni és kétoldalú konzultációk formájában együttműködni e cél eléréséért. A két miniszterelnök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy folytatódik a fegyverzet felhalmozása a világban. Ismételten állást foglaltak a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel megvalósuló tényleges, általános és .teljes leszerelés mellett, beleértve mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverzetet, figyelembe véve minden ország egyenlő jogát saját biztonságára. A két fél megelégedéssel vette tudomásul a második szovjet—amerikai megállapodás aláírását a hadászati támadófegyverek korlátozásáról. Az európai kontinenst illetően a két kormányfő véleménycserét folytatott Franciaországnak 1978 májusában tett egy európai leszerelési konferencia összehívását célzó javaslatáról, valamint a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának 1979 májusi javaslatairól. A két kormányfő síkraszállt egy, a helsinki záróokmány valamennyi aláíróját magában foglaló konferencia összehívásáért, amelynek az lenne a célja, hogy konkrét intézkedéseket fogadjon el a bizalom erősítésére és a leszerelésre Európában. A két fél megerősítette, hogy a Közel-Keleten igazságos és tartós békét csak a konfliktus átfogó rendezésével lehet elérni. Ilyen rendezésben valamennyi érdekelt félnek részt kell vennie, beleértve a palesztin nép képviselőit is. A rendezésnek azon kell alapulhia, hogy Izrael kivonul az 1967 júniusában megszált területékről, elismerik a palesztin nép törvényes jogait és a térség minden államának, köztük Izraelnek is azon jogát, hogy békében éljen, biztos, elismert és szavatolt határok között. A kormányfők az afrikai helyzettel kapcsolatban kiemelték ann'ak szükségességét, hogy Afrika államai szabadon alakíthassák fejlődésüket és választhassák meg rendszerüket. Sík rászállták a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mellett. Ez alkalommal is elítélték Dél-Afrika fajüldöző rendszerét. A két fél véleménycserét folytatott a délkelét-ázsiai helyzetről is. A két miniszterelnök egyetértett egy méltányosabb, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend kialakításának szükségességével. Sfkraszáll- tak a gazdasági stabilitás helyreállításáért és egy olyan növekedés előmozdításáért, amely ösztönzi a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülését és a fejlődést az egész világon. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és a Francia Köztársaság miniszterelnöke kifejezte elégedettségét azzal kapcsolatban, hogy tárgyalásaik eredményesen járultak hozzá Magyarország és Franciaország baráti kapcsolatainak • és együttműködésének fejlesztéséhez csakúgy, mint az enyhülés és a béke ügyéhez. Lázár György magyar- országi látogatásra hívta meg Raymond Barre miniszter- elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Háromszázhúsz-millió ember él az Egyesült Államok határaitól délre Latin-Amerikában. Amikor a három évtizedes történelemre visszatekintő Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) a bolíviai fővárosban, La Pazban megtartotta legutóbbi tanácskozását, a panamai külügyiminiszter azt mondotta, hogy „a kontinens országait elönti a demokratizálás eleven hulláma”. A helyzetet így jellemezni azonban egyelőre még túlzás. Mindenekelőtt azért, mert Latin-Amerika három elsőrendűen fontos országéban, az úgynevezett „ABC-államokban” (Argentína, Brazília, Chile) különböző típusú, de egyértelműen katonai diktatúraként jellemezhető rezsimek vannak hatalmon. Ezek az országok a maguk külön törekvéseinél, nagyságuknál és földrajzi helyzetüknél fogva — talán Chilétől eltekintve —, nem tekinthetők Washington egyszerű vazallusainak, de a várható latin-amerikai erőpróbák szempontjából mindenképpen az amerikai befolyás fenntartásának és erősítésének potenciális támaszpontjai. A NICARAGUÁI PÉLDA A latin-amerikai politikai rend, az irányzat szempontjából most mégis a változások a leglényegesebbek. Ezek ugyanis különböző, földrajzilag is távoleső pontokon és nagyon is eltérő feltételek között az abszolút amerikai befolyás csökkenését, erózióját mutatják. ,Ebből a szempontból távlati értelemben is fordulópontnak lehet tekinteni a nicaraguai eseményeket. Ezek 1979. késő nyarán Somoza diktátor csúfos bukásához vezettek. S ami ennél lényegesen fontosabb, Nicaraguában széles társadalmi alapokon nyugvó koalíció jött létre, amely a nemzeti burzsoázia képviselőitől a forradalmi jellegű társadalmi átalakulást igénylő baloldalig terjed. Ez az egységfront képes volt arra, hogy átfogó és egyben reális gazdasági és politikai programot dolgozzon ki. Az amerikai politika — igyekezvén elkerülni a múlt taktikai hibáit —, nem akadályota ezt a fejlődést, noha a diktatúra-ellenes mozgalom győzelme a Somozát utolsó pillanatig támogató Washington erőfeszítései ellenére született meg. Az amerikai taktika jelenleg az, hogy felbomlassza a széles társadalmi és osztályalapokon álló felszabadítás! front egységét. Ezek a kísérletek mindeddig nem jártak sikerrel. Sőt, bebizonyosodott, hogy a nicaraguai változások erjesztően hatottak más országokban is. A két kézenfekvő példa, a középamerikai El Salvador és a Chilével határos Bolívia. MEGELŐZÉS SALVADORBAN Ami az előbbit illeti, úgy tűnik, hogy Washington Salvadorban „elébe akart vágni” egy nicaraguai típusú, erőteljes társadalmi reformok ígéretét hordozó változásnak. Miután Humberto Romero tábornok, az ország diktátora nem hallgatott a nicaraguai események óta szinte egymás sarkára lépő amerikai delegátusok intelmeire és nem enyhítette a vad önkényuralmat — október 15-én tiszti puccs robbant ki az országban. Minden jel szerint Washington tudtával és beleegyezésével. És azzal a céllal, hogy az új katonai rezsim egy visszafogott, az amerikai politikai elképzeléseknek megfelelő „reformprogrammal” megossza az ellenzéki erőket, elszigetelje a radikális baloldalt. És főképpen: felszámolja a különböző gerillacsoportokat. KIBONTAKOZÁS BOLÍVIÁBAN? A másik példa: Bolívia. Itt az amerikai törekvések helytartójának tekintett Banzer tábornok már 1978 elején ingatagnak ítélte helyzetét és gyors egymásutánban két másik tábornoknak jászotta át a hatalmat. A kettő közül a második Padilla tábornok 1979 júliusában meg is szervezte a választásokat, de „tisztaságuk” felett a hadsereg „őrködött”. így nem csoda, hogy sem a baloldal, sem a katonákkal egyezkedésre kész polgári centrum' nem kapott többséget. Végül a szenátus elnökét, Walter Guevara Arzét nevezték ki államfőnek, aki megígérte, hogy 1980 májusában ismét választásokat tartanak. Válaszképpen a régi diktátor, Banzer egyik barátja és bizalmasa, Natusch Busch ezredes november 1-én államcsínyt hajtott végre. A katonai hatalomátvétel azonban csak félig sikerült, a nagynépi ellenállással nem számolt senki. Országszerte tüntetések voltak,, a véres összecsapások sorozatában a katonaság sortüze több mint száz áldozatot követelt. Végül azonban Natusch kénytelen volt lemondani és a kongresszus Lídia Gueiler Tejada asszonyt, a képviselőház elnökét választotta meg egyéves időtartamra az ország államfőjévé. Ezzel Bolíviában megnyílt az út az alkotmányos kibontakozás felé: -i -e. Gromiko megkezdte bonni tárgyalásait Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter megkezdte tárgyalásait Bonnban. A képen vendéglátójával, Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel folytat megbeszélést. Haderőcsökkentési tárgyalások Magyar felszólalás Szabó Zoltán, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön a bécsi Hof- burgban Nyikolaj K. Tara- szov nagykövetnek, a szovjet küldöttség vezetőjének elnökletével megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalás- sorozat 220. plenáris ülését. A tanácskozáson Fodor Zoltán nagykövet, a magyar delegáció vezetője szólalt fel. A magyar küldött beszédében megállapította, hogy a bécsi tárgyalások eddigi menetére a négy közvetlenül részt vevő szocialista ország kezdeményező készsége és jelentős kompromisszumokat tartalmazó lépései voltak jellemzőek. Javaslataikban ugyanis messzemenően tekintettel voltak a nyugati országok kívánságaira. Ezzel szemben a nyugati fél nem vállalkozott hasonló értékű lépésre, semmi olyat nem tett, amely jelentős mértékben előbbre vitte volna a tárgyalásokat. A magyar küldöttség vezetője a továbbiakban rámutatott, hogy a NATO európai nukleáris fegyverkezési tervei szöges ellentétben állnak a bécsi tárgyalások célkitűzéseivel és szellemével. Űjabb középhatótávolságú rakéták gyártása és a NATO európai tagországaiba történő telepítése nem csökkentené a két fél közötti katonai konfrontáció veszélyét, ellenkezőleg, növelné azt és közvetlenül veszélyeztetné a Varsói Szerződés számyor- szágainak biztonságát is. A tervezett lépés beárnyékolná a bécsi tárgyalásokat és megrendítené a közvéleménynek a leszerelési tárgyalásokba vetett hitét — mind Keleten, mind pedig Nyugaton. A magyar küldöttség vezetője végezetül hangsúlyozta: a magyar kormány és a közvélemény nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió október 6-i békekezdeményezésének és azt reméli, hogy a NATO-országoknak a kezdeményezésre adandó érdemi válasza lehetővé teszi a haladást a bécsi tárgyalásokon is. A haderőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő csütörtökön tartják meg. Csütörtökön délelőtt Debrecenben a Kölcsey Ferenc Művelődési Ház nagytermében plenáris üléssel megkezdte tanácskozását a VII. országos úttörőparlament. A háromnapos ifjúsági fórumon több mint egymillió kisdobos és úttörő képviseletében 350 fiatal vesz részt. A megnyitó ülés után a parlament résztvevői hét munkacsoportban folytatták a tanácskozást. BUDAPEST Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke csütörtökön a főváros XIII. kerületébe látogatott. * Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön Újpestre látogatott. MOSZKVA Csütörtökön Moszkvában plenáris ülést tartott a Szovjetunió és a Kínái Népköz- társaság kormányküldöttsége. RÍJAD A szaúdi fegyveres erők behatolták a mtekkai nagy- mecsetbe, a fogva tartott túszokat egytől egyig kiszabadították, a szentélyt megszálló fegyveresek többségét pedig letartóztatták — adta hírül a szaúdi hatóságok csütörtök délelőtti közleménye. A fegyverestek kisebb csoportjai egyelőre még tartják magukat a hatalmas mecset néhány távoli zugában. A közlemény nem említi, milyen veszteségekkel járt az akció. A fogságba esett, sebesült vagy életüket vesztett túszszedők mindegyike szaúd- arábiai állampolgár — jelentette a pakisztáni rádió a szaúdi hatóságok közleményére Hivatkozva. Megfigyelők véleménye szerint a nagymecset megszállói egy szaúd-arábiai vallási kisebbséghez, a mahdis- tákhoz tartoznak, akiket a „mahdi” — azaz a messiás — eljövetelébe vetett hitük miatt hoztak kapcsolatba a hasonló nézeteket valló iráni síitákkal és a Szíriái alavi- tákkal. WASHINGTON Csütörtökön Washingtonba érkezett a teheráni amerikai nagykövetségről szabadon engedett tizenhárom túsz — nők és a nagykövetség őr- személyzetének fekete tagjai. Tanácskozik az úttörőparlament Latin-Amerika — mozgásban