Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

Mai számunkból SZABÁLYOZÓK — 1980 (3. old.) DIVAT TAVASSZAL ÉS NYÁRON (4. old.) AZ NB II. ÖRÖME GONDOKKAL FAROSUL (6. old.) (3. old.) .NINCS BUKOTT DIÄK Nemcsak tevékenység • - szemlélet Még némi túlzással sem állíthatja senki, hogy vál­lalataink nemzetközi összehasonlításban a legjobban szervezett termelőegységek közé tartoznának. A dol­gozók gyakori, hosszú évek óta visszatérő és már-már unalmasnak tetsző, ám mégiscsak jogos panasza: a műhelyben gyakran hiányzik a szükséges anyag, aka­dozik a szerszámellátás, vagy más okok miatt kell rövidebb-hosszabb időre felhagyniuk a munkával. S különösen súlyosan esnek a latba ezek a hiányosságok most, amikor egyre inkább érezzük, hogy többet és jobban kell dolgoznunk, mint eddig. De ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, nem elég az elhatározás: a válla­latoknál és magasabb szinten egyaránt meg kell te­remteni a szükséges feltételeket. Persze, maguk a szervezők sem mindig elégedettek a szervezéssel. Nem egy fiatal szakember amiatt pa­naszkodik, hogy nem mindig olyan munkát végez, amely képességének, képzettségének, érdeklődésének leginkább megfelel. Vagy ha mégis, akkor sem biztos, hogy elképzelései meg is valósulnak. Érdemes lenne egyszer utána nézni, hány drága pénzért megrendelt szervezési elképzelés fekszik hosszabb-rövidebb ideje az íróasztalok fiókjában, szaporítva az amúgy is nagy­számú dokumentumok számát, s ezzel párhuzamosan, csökkentve a meglévő tartalékok kihasználásának le­hetőségét. Évek óta folyik a vita arról, hogy kinek kell szer­veznie? A vállalaton belüli szakembernek — a válla­lati szervezőnek — aki jól ismeri az adott üzem tevé­kenységének megannyi részletét, működési mechaniz­musát, s — talán ez sem káros — az ott dolgozó em­bereket is? Vagy éppen ellenkezőleg: külső szerve­zőkre kell bízni a munkát, hiszen őket nem gátolják sem a helyi érdekviszonyok, sem az „üzemi vakság”, s éppen ezért ők azok, akik képesek „objektiven”, a lehetséges legkedvezőbbhöz közelítő elképzeléseket az asztalra tenni. Még ma is élénken él a gazdasági köz­véleményben az a néhány éve újdonságnak számító eset, hogy a zalaegerszegi ruhagyárban külföldi szer­vezőket bíztak meg a munka ésszerűsítésének megol­dásával. Messziről jött ember többet lát? Bizonyára nemcsak ez játszott szerepet abban, hogy a svájci szer­vezők tervei jók voltak és azokat fel is használták. A Központi Bizottság már 1971-ben, majd ennek nyomán a kormány 1972-ben határozatot hozott a szer­vező munka fejlesztésének lehetőségeiről. A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap akkoriban vitát rende­zett a szervezőintézetek munkájáról. A hét évvel ez­előtt felvetett — s többségükben ma is aktuális — kérdéseket most ismét megtárgyalták, s a lap a ta­pasztalatokat közreadta. Megállapították, hogy a szer­vezés helyzete a határozatok eredményeként valame­lyest javult, ám ez a fejlődés korántsem elégíti ki az igényeket. A megkérdezett 46 vállalat közül kilenc elé­gedetlen volt a szervezők munkájával, mert azok olyan elméleti tanulmányokat készítettek számukra, melyeknek gyakorlati megvalósítása nagy nehézségek­be ütközött volna. Egyes vállalatok elégedettek voltak ugyan a szervezési tervvel, mégis hiányolták, hogy nem tartalmaz a megvalósításhoz szükséges javaslato­kat, vagy a szervezők sok esetben nem vették figye­lembe a vállalati sajátosságokat. Hazánkban tizenhárom olyan intézmény van, amely­nek alaptevékenysége a szervezés. Ezek ágazatok sze­rint szakosodnak: a fejlett tőkésországokban viszont funkciójuk szerint. Ez utóbbinak sok előnye van, hi­szen az adott szervezési témának specialistáivá válnak, és sok — a gyakorlatban már kipróbált — módszerrel, típusmegoldással rendelkeznek. A tárca szerint rende­zendő szervezési intézetek legtöbbször nem kénysze­rülnek megküzdeni a konkurenciával, lévén, hogy ilyen nincs: a tárcához tartozó vállalatok úgyis hozzá­juk fordulnak. A szervezőintézetek dolgozóit így — más ösztönző híján — gyakran csak hivatástudatuk készteti az alapos, eredményes munkára. S ha már az érdekeltséget — mint a szemléletet formáló egyik tényezőt — említettük: a szervező inté­zetek és a vállalatok legtöbbször fix összegben álla­pítják meg a szervezési szolgáltatás díját. Ily módon az intézmények kevésbé érdekeltek abban, hogy, szerve­zési javaslatuk valóban meg is valósuljon — sem a vállalkozás kockázatát nem viselik, sem a szervezés által létrehozott eredményből — többletnyereségből vagy megtakarításból — nem részesülnek. Ami azon­ban még ennél is furcsább: a vállalatdk egy részesem törekszik arra, hogy közös kockázatvállaláson alapuló megállapodásokat kössön a szervezői intézetekkel. Né­mi túlzással azt is mondhatnánk: mintha attól tarta­nának, hogy a jól sikerült szervezés eredményeként a vállalatnál alig marad már olyan tartalék, amelynek feltárását és kihasználását időről időre új eredmény­ként lehet felmutatni. S mindez egyúttal arra is rávi­lágít, hogy a szervezőmunka nemcsak egyfajta tevé­kenységet, hanem szemléletet is jelent. FÖLD S. PÉTER Lázár György hazaérkezett Párizsból Lázár György, a Minisztertanács elnöke hazaérkezett Franciaországból. A képen Lázár György és felesége Aczél György társaságában a repülőtéren. (Képtávírónkon érkezett.) Párizs, Baraos Dénes és Izsák Erika, az MTI tudósí­tói jelentik: Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel és Raymond Barre miniszter- elnökkel folytatott szerdai, szívélyes és gyümölcsöző lég­körű megbeszélései után csü­törtököm délelőtt a teljes tár­gyaló küldöttségek közötti megbeszéléssel folytatódott és ért véget Lázár György mi­niszterelnök franciaországi látogatása. A Miatignon-palotábam megtartott utolsó, plenáris ülésen a miniszterelnökök és a tárgyaló küldöttségek tag­jai áttekintették az eddigi megbeszélések eredményeit. A két tárgyaló delegáció tagjai beszámoltak a minisz­terelnököknek eszmecseréik eredményeiről és a plenáris ülés résztvevői közösen ta­nulmányozzák a kapcsolatok további fejlesztésére irányuló konkrét intézkedéseket. A szívélyes légkörben le­folyt tárgyalásokról közle­ményt hoztak nyilvánosság­ra. A plenáris ülés után Lázár György és kísérete visszatért szálláshelyére, a Crillon Ho­telbe. A magyar miniszterelnök felesége Eve Barre asszony társaságában, a délelőtti órákban egy párizsi közép­iskolát látogatott meg. Lázár György miniszter- elnök, felesége és kísérete csütörtökön kora délután, franciaországi látogatásának befejeztével, a kormány kü- löngépén hazaindult Buda­pestre. Párizs Orly repülőterére Raymond Barre francia mi­niszterelnök és felesége kí­sérte ki a magyar vendége­ket. A magyar kolónia tag­jai is megjelentek, úttörők virággal kedveskedtek a két miniszterelnöknek. Az ünne­pélyes búcsúztatás, a két himnusz elhangzása után Lázár György és Raymond Barre ellépett a köztársasá­gi gárda díszegysége előtt, majd a repülőgép lépcsőjénél elköszönt egymástól. A búcsúztatáson jelen volt Raymond Bressier, Franciaország budapesti és Bényi József, Magyarország párizsi nagykövete, valamint sok francia hivatalos szemé­lyiség. A kormánygép pontosan egy órakor emelkedett a magasba. (Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke csütörtökön hazaérkezett. Lázár György kíséretében hazaérkezett Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Várkonyi Péter, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes és Littvai István kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes. A fogadásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Jacques Rambal, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Közös közlemény Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke Raymond Barre-nak, a Francia Köz­társaság miniszterelnökének meghívására 1979. november 20-a és 22-e között hivatalos látogatást tett Franciaország­ban. A látogatás során Lázár György széles körű vélemény- cserét folytatott Raymond Barre-ral. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét fogadta Valéry Giscard d"Estaing, a Francia Köztár­saság elnöke. Ugyancsak, fogadta őt Alain Poher, a szenátus elnöke. KülÖnmegbeszélésekre ke­rült sor Veress Péter ma­gyar és Jean Francois Deniau francia külkereskedelmi .mi­niszter, valamint a két kül­döttség más tagjai között. A tárgyalások a magyar— francia kapcsolatokra hagyo­mányosan jellemző barátság és kölcsönös tisztelet jegyé­ben folytak. (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar-jugoszláv gazdasági tárgyalások Csütörtökön a Parlament­ben megkezdődtek Marjai Józsegnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének és Bra- niszlav Ikonicsnak, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi vég­rehajtó tanácsa alelnökének tárgyalásai. Tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetének időszerű kérdéseiről. Áttekintették Magyarország és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak alaku­lását. Rámutattak a két fél gazdaságfejlesztési tervei konzultációjának szükséges­ségére. Hangsúlyozták, hogy jó lehetőségek kínálkoznak az együttműködésre a közúti és vasúti járműiparban, a vas- és színesfémkohászatban, az energetikában és a vegy­iparban, továbbá a határ­menti árucsere-forgalomban, s e lehetőségeket jobban ki akarják használni. Rámutat­tak arra is, hogy fokozottab­ban össze kell hangolni a két fél középtávú gazdaság- fejlesztési terveit. A megbeszélésen részt vett Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Ilija Marijanovics, a Jugoszláv Nemzeti Bank főkormányzó- helyettese és Zlatan Kikics, Jugoszlávia budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. A jugoszláv vendég tiszte­letére Marjai József ebédet adott, amelyen részt vett Sághy Vilmos belkereskedel­mi miniszter. New York, ENSZ Leszerelési javaslat A Szovjetunió és 12 szo­cialista ország határozati ja­vaslatot terjesztett az ENSZ- közgyűlés 1. számú politikai bizottsága elé. A dokumen­tumtervezet felszólít minden nukleáris fegyverrel rendel­kező államot: tartsanak elő­készítő megbeszéléseket a nukleáris leszerelésről foly­tatandó tárgyalások mielőbbi megkezdése érdekében. A határozattervezet rámutat: e tárgyalásokon először is a nukleáris fegyverek fokoza­tos és kiegyensúlyozott csök­kentéséről, majd e fegyve­rek teljes megszüntetéséről kell megállapodásra jutni egy átfogó program kereté­ben. lfcaltozo Dunafölduar Duna-parti nagyközsé­günkben újabb építkezése­ket kezdtek az elmúlt he­tekben. A Kossuth utcán a tanács költségvetési üzemé­nek építői egy többszintes lakóépület készítéséhez lát­tak hozzá. Az új ház föld­szintjén üzlethelyiségek lesz­nek. Megkezdték az új busz- pályaudvar építését is. A 12 millió forintos beruházás eredményeként új, korszerű megállóhelyeket építenek a jókora járműveknek, s utána a jelenlegi buszpályaudvar helyén kialakítják a telepü­lés főterének új, hangulatos képét. A Kossuth Lajos utcai épület földszintjén üzletek lesznek Fotó: Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom