Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

1979. november 20. KÉPÚJSÁG 3 Kertek és kertbarátok Szabályozók - 1980« Kiállították legszebb terméküket Amiért változtatni kell Koros barátnőm évek óta nyúz: szerezzek neki vérbük- köt. Valamikor egy réges- régi őszön látta Szarvason, a Pepi kertben, s aranylóan piros színét azóta sem fe­lejti. Rendszeres vendégünk ko­ra tavasszal csenget laká­sunk ajtaján, irkát hoz, és ceruzát. Pontosan feljegyzi, mikor miből és mennyit per­metezzen a szőlőre és a gyümölcsre, s kiváncsi arra is, keverhető-e a Bi—58 az Ortho-Phaltánnal. Még soha sem kérdezte, hogy hol le­hetne venni mondjuk élősö­vénynek való tarkalevelű fagyait. Tökéletesen értem mind­kettőjüket. Mert van, aki a természet esztétikumát érté­keli, és van, aki a hasznot tartja mindennél fontosabb­nak. Ahogy kertjükről be­szélnek, óhatatlanul elárul­ják önmagukat. Én még emlékszem azok­ra az időkre, mikor nem a tévénézés volt az esti prog­ram, hanem a beszélgetés. Nyári estéken a házak előtt, télen hol egyik, hol másik ház konyhamelegében. A föld művelése volt szinte az egyetlen és kimeríthetetlen téma, s majd mindenütt akadt, aki a többieknél job­ban értette a mezei munka fortélyát, akitől tanulni le­hetett, s akinek a szavára figyelni kellett. S miután ezeket a dolgokat többször és alaposan megbeszélték, szó került másról is: neve­zetes esetekről, háborús él­ményekről, csodatevő gyógy­módokról, s még a csepere­dő gyereknek is jutott egy félmondat: „Aztán dolgos ember legyél te is”. Igen, többségük dolgos, szívós és munkabíró ember lett, csakhogy a földtől igen messze került. De a nosztal­gia él bennük a két kezük munkájával létrehozott ér­ték után. Földet vesznek, kertet építenek, üvegházat barkácsolnak, fát ültetnek, szőlőt telepítenek, és bort fejtenek. S mert a hobbijuk a kert lett, társra lelhetnek a kertbarátkörben. Abban a közösségben, ahol másokkal is megoszthatják szenvedé­lyüket, ahol az azonos ér­deklődés kovácsol össze tel­jesen különböző foglalkozá­sú embereket, 'ahol megbe­szélhetik kedvtelésük fontos és halaszthatatlan tenniva­lóit. így van ez mindenütt, ahol kertbarátkörök működ­nek, így van ez Dunaföldvá- ron, Szekszárdon, és Pince­helyen is. Pincehelyen a kertbarátok szeptemberben kiállítást rendeztek. A vendégkönyv­ből csupán egyetlen be­jegyzés: „Hasonlót az utolsó harminc évben Pincehely nem látott, kérjük, hogy ezt minden évben folytassák”. A két napra tervezett kiállí­tás három napig tartott, s mondják, sokan kétszer, há­romszor is elmentek az ÁFÉSZ nagytermébe. Mit láthattak itt? Például a gáztöltő állomás Ady Endre szocialista brigádjának re­mekművű zöldségtálát. Nem akartak mást, mint a kor­szerű táplálkozást népszerű­síteni. Láthatták Szentannai Ferenc dísznövényeit, gyü­Katona József: „Az időm súlyát itt töltöm” Házi borkóstoló Takarékosság - mindenütt A készletnövelés következményei Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, in­tézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struk­túrája határozza meg, még­hozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovásá­ra. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében meg­tartott közgazdasági ankéton erről szólt a megye néhány ipari, mezőgazdasági üzemé­nek és szállítási vállalatának vezetője. A Magyar Nemzeti Bank Tolna megyei Igazgatóságá­nak helyettes igazgatója, Jerkovics János az ankéton a következőket mondotta: Miután az QTP a lakosság bankja, a világtakarékossági napon ez ideig általában a magánszemélyek megtaka­rításairól beszéltünk. Itt, ahol a megyeszékhely válla­latainak vezetői vannak, a közületi, a vállalati takaré­kosság, a takarékos gazdál­kodás a téma, s ez adja a világtakarékossági napról szóló megemlékezés alap­hangját. A takarékbetétek alakulá­sa megyénkben is kedvező. A lakosság szívesen helyezi el valamely célból tartalé­kolt pénzét a takarékpénz­tárban, mert egyetért a nép­gazdaság gazdaságpolitiká­jával, és bízik a forintban. A takarékbetét állománya fedezetet nyújt a lakossági hitelek kihelyezéséhez is^ amelynek alakulása ugyan­csak kedvező megyénkben. A vállalati eszközökkel való takarékosság jelenleg talán még nagyobb jelentő­ségű. Ezen az ankéton er­ről bővebben esett szó. A népgazdaság kiegyensúlyo­zott növekedése érdekében rendkívül fontos, hogy a vállalatok, a rendelkezésük­re álló munkaerővel és anyaggal nagyon körültekin­tően és ésszerűen takaré­koskodjanak. A jövő évben érvénybe lépő gazdasági sza­bályozók erre ösztönzik a vállalatok felelős vezetőit. Külön szeretném a készle­tekkel való takarékos gaz­dálkodás szükségességére felhívni a figyelmet. Itt ész­szerű takarékosságra gondo­lok, arra, amikor a takaré­kos anyagfelhasználás nem megy a termelés rovására. Ilyen például a mezőgazda­ságban a műtrágya-felhasz­nálás. Köztudott, hogy a készletek növekedése nemze­ti jövedelem-felhasználást jelent, így az indokolatlan készletnövekedés az egyéb szükséges fejlesztéseket, és az életszínvonal emelkedését befolyásolja. A gazdasági szabályozók változása a vállalati gazdál­kodás fókuszába helyezte a i Jerkovics János költségekkel való takarékos­ságot. A vállalati eredmény, a vállalat jövedelmezősége függ attól, hog^ a költség- gazdálkodásban milyen kö­vetkezetesen érvényesül a takarékosság követelménye. Nagy tartalékot látok pél­dául az általános költségek­kel való takarékosságban. Amennyiben a vállalatok gazdálkodásában a jövőben jobban érvényesülnek a ta­karékosság jegyei, nagyobb lehetősége van az új szabá­lyozók mellett a jövedelme­zőbb vállalati gazdálkodás megteremtésében. mölcseit, évelő és örökzöld cserjéit. Lehet, akadt, aki itt találkozott először az északi népek kedvenc zöld­ségnövényével, a bimbós­kellel. Hetvenkét tagja van a kertbarátkörnek, s mind, a hetvenketten kiállítottak legszebb terméküket. „A szőlőtermesztés hozta össze kezdetben, 1977-ben az em­bereket” — mondja Ottó Rudolf, a kör titkára. S ahogy egyre többen kaptak kedvet a gyakori rendezvé­nyek látogatására, bővült a kör. Már nemcsak a szőlő- művelés, hanem a zöldség­termesztés, a gyümölcsfa­metszés, a tojástermelés, és a kisállattartás is gyakori téma lett. A szakelőadókat már válogatják: a Szőlészeti Kutató Intézet, a Növényvé­delmi és Agrokémiai Állo­más, és a Gödöllői Kisállat­tenyésztési Kutatóállomás munkatársait lehet megkér­dezni a téli összejöveteleken. A pincehelyi kertbarátok Villányba készülnek. De nemcsak a szőlőre és az oportóra kíváncsiak, hanem Jakováli Hasszán dzsámijá­ra és minaretjére, a Janus Pannonius Múzeumra, Csontváry festményeire, s á nagyharsányi szobrokra. Szentannai Ferenc, aki a község parkjainak gondozó­ja, a szőlőhegyre visz ben­nünket. A sárguló levelek mögül gonddal és szeretettel ápolt szép házikókra látni. A partoldal néptelen: a kert­barátok most a munkahelyü­kön dolgoznak. Itt csak es­ténként van élet. Azaz nem, mégsem. Léptünk zajára idős férfi bukkan elő a ta­nya mögül. Katona József nyugdíjazása előtt gyalog­munkás volt a tsz-ben. Nap­jának javarészét itt tölti kinn a csendes, nyugodt szőlőhegyen. Mert hívott, hát bemen­tünk a szőlő közepén álló kis házba. Nem lepett meg a látvány: a kézidaráló fö­lött Renoir és Bruegel festményeinek keretbe fog­lalt reprodukciója függ. Szépen, békésen megfér­nek egymás mellett. DVM Fotó: Bi KGST-tanácskozás Újabb gyártásszakosítási szerződések megkötéséről és számos korábban aláírt meg­állapodás meghosszabbításá­ról tanácskozik a KGST rá­diótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottsága Bu­dapesten. A REÁB 37. ülé­sét hétfőn nyitotta meg a margitszigeti Nagyszállóban Soltész István kohó- és gép­ipari miniszter, aki egyúttal a REÁB elnöki tisztét is be­tölti. A tanácskozáson a tagországokat és Jugoszlá­viát a REÁB munkájában érdekelt tárcák vezetői, többségében miniszterek, miniszterhelyettesek képvi­selik. A REÁB keretein belül, amely felöleli az egész elektronikai ipart, jelenleg tíz sokoldalú szakosítási megállapodás van érvény­ben I. Sorozatunkban sorra vesz- szük a szabályozórendszer változásainak legfontosabb területeit, azokat a változá­sokat, amelyek 1980. január elsejétől lépnek életbe; ame­lyek átfogóan érintik a gaz­dálkodás fő elveit, a terme­lői árak rendszerét, a jöve­delemszabályozást, a bér- és keresetszabályozást, a fej­lesztési tevékenységet, az egyes ágazatok működését meghatározó egyedi korrek­ciókat is. Természetesen a szabályozórendszer valameny- nyi részletére nem térhetünk ki, hiszen annak jogszabályi anyaga több tucat rendelet­re, kötetre terjed ki, s meg­jelent a Magyar Közlöny 77. számában. Szándékunk e so­rozat publikálásával a válto­zások lényegének megismer­tetése. Mindenekelőtt le kell szö­geznünk: 1968 óta hazánk­ban a tervszerűen fejlődő szocialista gazdaságot első­sorban közvetett, közgazda- sági eszközökkel irányítjuk. Gazdaságirányítási rendsze­rünk — áhogy ezt a XI. kongresszus megállapította, —, alapelvei beváltak, mű­ködésük jól szolgálta a szo­cialista tervgazdálkodás cél­jait. Ez az értékelés ma is helytálló, s ezzel összhang­ban van a küszöbönálló változás, amelyet részint a korszerűsítés, a továbbfej­lesztés igénye sürget, más­részt az, hogy a szabályozás néhány fő elemét határozot- tabbá szükséges tenni, hogy kibontakozhassanak a haté­konyság javulását eredmé­nyező folyamatok. Igaz az is, hogy az elmúlt tíz esztendő-' ben a szabályozásnak nem minden eleme állta ki az idő próbáját — az árrend­szer ellentmondásossá vált, a támogatások, egyedi pénz­ügyi hidak nehezítették, ese­tenként áttekinthetetlenné tették a gazdálkodás folya­matait; nem lehetett meg­állapítani, hogy hol képződik valójában nemzeti jövedelem és hol nem. Márpedig a vi­lággazdasági helyzet, bekap­csolódásunk a nemzetközi munkamegosztásba egyre erőteljesebben sürgette a valódi, a realitásoknak meg­felelő értékelési rendszer létrejöttét, s egyben azt is, hogy a népgazdaság számára leghasznosabb területeken fejlesszük a termelést, se­gítségével megteremtve a ki­egyensúlyozottabb külgazda­sági kapcsolatok alapjait. Az elmúlt évek során párt- határozatok sora jelölte ki a szabályozórendszer korsze­rűsítésének irányát. ezek közül most csak néhányra utalunk. A hosszú távú kül­gazdasági politikai és a ter­melési szerkezet fejlesztéséről szóló 1977. október 20-i KB- határozat- megállapította: „A tervekben foglalt célokat és az eszközrendszert jobban össze kell hangolni. A gazda­sági szabályozás határozot­tabban orientáljon és ösztö­nözzön a hatékonyság növe­lésére, a termékszerkezet szelektív fejlesztésére ... Ár­rendszerünk fejlesztésének fontos irányelve, hogy a ter­melői árarányokat a hazai termelők helyes orientálása érdekében közelebb hozzuk a világpiacon érvényesülő ár­arányokhoz.” Az MSZMP 1978. decemberi és 1979. márciusi határozatai egyön­tetűen aláhúzták: a gazdasá­gi szabályozókat úgy kell módosítani, hogy azok foko­zottabban késztessenek a gazdasági és pénzügyi egyen­súly javítására, a hatékony­ság gyorsabb növelésére, a takarékosságra, a tartalékok feltárására és hasznosítására. A vállalati jövedelmek a gazdasági eredményekkel, a keresetek a teljesítményekkel kerüljenek jobban összhang­ba. A határozatok nyomán év­ről évre módosult is a sza­bályozó rendszer — emlékez­zünk a beruházásokkal, a jö­vedelemelosztással, az árak alkalmazásával kapcsolatos változtatásokra. Azonban át­fogó — jelentőségében csak az 1968-as új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetésé­hez fogható — újrarendezés­re nem került sor. Ennek most jött el az ideje. Ám érdemes megállapítani: a módosítások nem tartalmaz­nak vadonatúj törekvéseket, célokat, azokat inkább az évek óta tartó folyamat be­tetőzésének tekinthetjük. Melyek hát a változások fő elvei? A legfontosabb: az új szabályozás rövidebbre zárja a hazai és a világgaz­daság kapcsolatát azzal, hogy erőteljesebben (egyes területen egyenesben) közve­títi a világpiaci ár- és minő­ségi követelményeket. Erősí­ti az irányítás állandó eleme­it, a szabályok mindenkire egyaránt kötelező jellegét és megköveteli a vállalatok ru­galmas alkalmazkodását. A világpiaci hatásokat folya­matosan közvetítő árak és normatív, általánosan érvé­nyes szabályozók az eddigi­eknél sokkal szélesebb hatá­rok között engedik érvénye­sülni a differenciálódást: a jövedelmekben, a fejlesztés­ben. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalati gazdálkodás minő­sége egyértelműbben meg­ítélhető legyen — a hatéko­nyan dolgozó vállalatok előtt nagyobb perspektíva nyílik, ugyanakkor a nem hatéko­nyan dolgozók keményebb ösztönzést kapnak tevékeny­ségük jobbítására, esetleg felszámolására is. Ebben a rendszerben a szabályozás állandó (stabil) elemei az árképzés szabályai, a nyereségadózás rendszere, az érdekeltségi rendszer. A szabályozás rugalmas elemei maguk az árak, amelyeknek feladata a világpiaci hatások gyors, megbízható közvetíté­se. De rugalmas elemek pél­dául az árfolyampolitika, a tartalékfelhasználásra vonat­kozó előírások és az egyedi beavatkozások, szabályozá­sok rendszere. Következő írásainkban ezkkel a főbb elemekkel foglalkozunk. MATKÖ ISTVÁN (Folytatjuk.) Visszhang Tehat lopni továbbra is? A múlt héten olvastam az „ön kérdez — Mi válaszo­lunk” című cikkben, hogy a MÉH • Vállalatnál lopásra kényszerült egy ember satu­ügyiben. Hát Kedves Szerkesztő Elvtárs, szeretném megrázni a kezét ennek az embernek mert nagyon jól csinálta. Ugyanis e cikk elolvasása után én is elmentem a MÉH-'* télepre, nem azzal a céllal hogy én is lopok, hanem csak azért, mert már több­ször jártam ott, és hasonló esetekben ugyanúgy vála­szoltak nekem is, hogy tegye csak le azt a cuccot, az nem eladó. Gondoltam ezek után, hogy már nem fogják ugyanezt mondani, kiválasztottam a sárból 3 darab reszelőt, és odavittem a mérleghez, hogy mérjék meg, és csináljanak róla számlát. Erre a mérlegkezelő hölgy azt válaszolta, hogy szerszá­mot nem adunk el. Én mind­járt hivatkoztam Szigethy Béla igazgatóhelyettes vála­szára, erre a mérlegházban ülő hölgy bement a főnöké­hez az irodaházba, és kis idő múlva megerősítette az előbbit. Én a reszeléket természe­tesen a mázsán hagytam és mérgelődve elhagytam a te­lepet. És most én is ugyanazt kérdezem, amit az, akit vég­eredményben lopásra kény­szerítettek. Tehát lopni továbbra is? BORKŐI JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom