Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

1979. október 11.

NÉPÚJSÁG 3

Szocialista munkaverseny

Előtérbe! a aazdálkidás mintai ténvezfii

A második félévben ez ideig több mint száz Tolna megyei gazdasági egység, kollektíva vállalását közöltük lapunkban. Ezek a vállalások mind arra irányulnak, hogy méltóképpen köszöntsék a munkáskollektívák a párt kongresszusát, hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. A munkaverseny, amely harminc év óta előrehaladásunk, és a szocialista emberformálás egyik fontos eszköze, most is olyan helyekről indult, ahol a korábbi évékben is nagy sikerrel versenyeztek a dolgozóik. A hét közepén a szaktanács értékelését hallhattuk, Juhász Ottó SZOT-titkártól, a munkaverseny eddigi tapasztalatairól.

Az országos eredmények azt igazolják, hogy a munkások nagy felelősséggel teljesítik vállalásaikat, és ez tapasztalható megyénkben is. Áim ezt akkor is el kell mondani, ha nincsen a munkaversenyről egységes összesítő — nem is lehet, hiszen ahány üzem, annyiféle értékelési mód lehetséges, — éppen a vállalások sajátossága miatt. Emlékeztetőül néhány példát, amelyeket lapunkban is nyilvánosságra hoztunk: anyagtakarékosság a Bonyhádi Cipőgyárban, minőségi mutatók növelése az első osztályú áru arányának javára a Simontomyai Bőrgyárban, a munkaidő jobb kihasználása az építőipari vállalatoknál, a határidők tartása az árutermelő ipari szövetkezetekben, a mezőgazdaságban az őszi betakarítás gyors elvégzése, a vetés október tizedikéi kezdése, az üzemanyag-takarékosság a MÁV mozdonyvezetői körében — mind azt bizonyítják, hogy a vállalatoknál azokra a sarkalatos kérdésekre irányították a dolgozók vállalását, munkaversenyét, ahol legjobban „szorít a cipő”. A vállalások tehát a

gazdálkodás minőségi tényezőit vették pontokba, így egy egész gyárnak a gondja-baja, s tervének teljesítése alapozódik a dolgozók, a brigád vállalására, amiből az következik, hogy a teljesítés révén megoldódik az üzemi probléma, előbbre jutnak az anyag- takarékösságban, a minőség javításában, az energia takarékos felhasználásában.

Érkeznek a jelentésék a munkaverseny első eredményeiről: javul az első osztályú áruk aránya, jobbak a cipők, az üzemanyag-takarékosságban a Volán sofőrjei példát mutatnak, és az üzemi munkaidők jobb kihasználásával, javul a gépek kihasználása is

— kevesebb az állásidő. Másutt olyan példákkal találkozunk, hogy a két- és háromműszakos termelésre tértek át

— éppen a helyi lehetőségek alaposabb felderítése nyomán, ennek ismeretében.

A megyei gazdálkodó egységek kollektívái elkészítették. s mindenütt vállalati törvénnyé tették a vállalásokat, hiszen kollektív módon készítették ezéket. s a végrehajtásban is a kollektíva ereiében bíznak. Az együttműködés a kapcsolódó termelő vállalatok között — alapanyag-ellátók, segédanyag-szállítók és -feldolgozók között — egyre szorosabbá válik, hiszen a vállalások is erre irányulnak, hogv ne legyen anyaghiány miatt kieső munkaóra, ne kulién gépnek, embernek órákat állni.

A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny különösképpen eredményes a Paksi Atomerőmű építésénél. Itt több mint ötezer ember, két tucat vállalat dolgozói határozták el, hogy a határidőket tartják, munkaterületet adnak egymásnak, hogy a kezdeti elmaradást pótolni tudTöbb mint ötezren vesznek részt a kongresszusi munka- versenyben a Paksi Aatomerőmű építésénél, Képünkön a reaktorszerelők munkahelyét mutatjuk be.

ják. Az eredmények e két hónap alatt biztatóak. S természetes, hogy ebben a helyszínen dolgozó vezetőké, kommunistáké és dolgozóké az érdem, ám azt is tudjuk, hogy számos nagy vállalat segíti az itteni építőket, így például a Beton- és Vasbetonipari Művek a 812 vasbetonelem szállítási idejét 15 nappal lerövidíti.

A szocialista munkaverseny új vonásaként tarthatjuk számon azt is, mint a szaktanács titkára megállapította, hogy a versenyben élenjárók népszerűsítése jobb mint korábban volt. A jó példákat elterjesztik, gondoskodnak a versenyzők erkölcsi és anyagi elismeréséről, megbecsüléséről. Az erkölcsi megbecsülést a Párt és a szaktanács magas szinten gyakorolja, zászlók, címek adományozásával. Ez is serkentőleg hat. Jó hatással

van a versenyre az is, hogy a szákszervezeti bizottságok, ezek versenybizottságai szorosan együttműködnek a vállalati gazdasági vezetőikkel és gondoskodnak a munka rendszeres értékeléséről, a célfeladatok újraértékeléséről is. Hiszen ennek a most folyó szocialista versenynek az is újszerűsége, hogy alkalmazkodik a változó gazdasági helyzethez. Tehát, ha egy feladatot teljesít a kollektíva, felülvizsgálják a vállalást és újabb tennivalót tűznek maguk elé. Ez a tény pedig arra bizonyíték, hogy a felszabadulási és a kongresszusi munkaverseny nemcsak az idei feladataink megoldását segíti elő, hanem a jövő évi munkát is jól előkészíti, megalapozza az új ötéves terv indítását az 1980-as gazdasági év terveinek teljesítésével.

PÄLKOVÄCS JENŐ

Bemutatkozott a csavargyár

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A közelmúltban a Csavaripari Vállalat heteinek színhelye volt a művelődési otthon Dombóváron. A költségvetési üzem után a CSIV dombóvári gyára mutatkozott be a város lakóinak. Az előkészítés, szervezés a gyár és a művelődési otthon együttes munkája volt, ugyanígy a hét programjainak lebonyolítása is. A két hét programját a dolgozók összegyűjtött ötleteiből a gyár vezetői alakították ki a művelődési otthon dolgozóinak instrukcióival.

Három kiállítás volt a CSIV-hetek alatt. A hobbikiállításon 30 munka szerepelt. örvendetes, hogy a

szabadidős foglalatosságok igen széles skáláját tükrözte áz anyag.

Két fórumra is sor került a CSIV-hetekben, egy a gyár vezetői és dolgozói és egy a gyár dolgozói és a város vezetői között. Az előbbin 45-en, az utóbbin 60-an vettek részt.

Október 5-én a gyár vezetősége és a művelődési otthon közösen értékelte a CSIV-heteket. Néhány statisztikai mutató a hetekről: a látogatók száma kétezer, a programokon 1285- en vettek részt. A CSIV fizikai dolgozóinak részvétele körülbelül 40 százalékos arányú volt.

Szöveg: Urbán Irén.

Fotó: Dombai.

A Csavaripari Vállalatot bemutató kiállítás

Segítenének, ha lehetne

A termelőszövetkezet, amelynek nyugdíjas tagjai közül néhány asszony panaszkodott, olyan régen alakult két kisebb szövetkezet egyesülésével, hogy már csak a feljegyzés tartja számon. Éppen az egyesülés tette lehetővé a fejlődést, a korszerű gazdaság kialakítását. Semmiféle kettősség, megkülönböztetés nincs, nem is lehet.

Van viszont azoknak a lelkében, száján, akik gondolkodás helyett is azzal foglalkoznak, hogy megszóljanak, sőt piszkáljanak másokat, ha erre éppenséggel a legkisebb valós okuk sincs.

A panaszkodó nyugdíjas asszonyok elmondták: még munkabíró emberek, szívesen segítenének például szüretelni, segítettek volna paradicsomot szedni. Kérte is erre őket a szövetkezet elnöke és más vezetője. Sok volt a paradicsom meg a szőlő, a munkáskéz viszont egyre kevesebb. Igen ám, de a hajdani másik kis tsz- böl való jó néhány fiatalabb nő többször rájuk támadt, amikor kimentek a határba: miért nem maradnak otthon, pénzéhesek, miért akarják elvenni előlük a munkát?

Egésznap hallhatták a kellemetlen megjegyzéseket. Aztán már nem is mentek ki, a vezetők könyörgésére sem, noha létérdeke a gazdaságnak, hogy elég ember legyen a munkaigényes betakarításhoz.

Gondoltak arra is, külön csoportot alakítanak a nyugdíjasok, így talán nem kell a piszkálódók közelében lenniük. De annyixa nem távolodhatnak el, hogy egész nap ne találkozzanak velük.

Inkább kint marad néhány konténer paradicsom, inkább a darazsaké a tovább tőkén levő szőlőből néhány mázsa. És elterjed a keserű hír, hogy a nyugdíjasokat pocskondiázzák, ahelyett, hogy megbecsülnék.

Félelmetes helyzet, hiszen nem csupán arról van szó, hogy az illető ellenségeskedöknek ez rossz emberi tulajdonságuk, hanem az a dolog lényege: ők évtizedek alatt sem értettek meg semmit a szövetkezeti gondolatból, az összefogás és összetartozás erejéből, előnyeiből. Nem tudják, hogy egyéni érdekeik a közösével függnek össze, a közös gazdaság boldogulása nélkül nem létezhetnek.

Vajon miért nem tudnak semmit, éppen a létkérdésekről? Talán mindenki tart tőlük, mert nagyszá- júak és nem foglalkoznak velük.

Pedig minden lehető alkalommal értésükre kellene adni, mi a kötelességük, mint egy nagy közösség tagjainak. Tán csak megtanulják, mielőtt elérnék a nyugdíjas kort.

G. J.

Dunafóldvár, Virágzó Tsz

Szocialista brigádvezetök a szövetkezeti demokráciáról

.

„A termelőszövetkezeti parasztság szocialista fejlődésének jelentős eszköze, társadalmi kerete a szövetkezet és benne a szövetkezeti demokrácia kibontakozása, érvényesülése”. (Részlet az 1975. febr. 22—23-án tartott megyei pártérte- keziet beszámolójából.)

A dunaföldvári Virágzó Tsz három szocialista brigádvezetőjével, Czobor Gé- zánéval, a „Teleki Blanka” növénytermesztő, Bertalan Endrével, az „Alpári Gyula” lakatos és Végh Ferenccel, a „Ságvári Endre” magtári szocialista brigád vezetőjével beszélgettünk, hogyan látják szövetkezetükben a demokratizmus helyzetét, fejlődését,

BERTALAN ENDRE:

Régóta vagyok szövetkezeti tag, mindig részt veszek a közgyűlésen. Tudom, hogy a szövetkezet egészét érintő legfontosabb kérdésekben a közgyűlés dönt. De itt sok ember van együtt, nem is tudtam mit mondani, amikor például ismertették a mérlegbeszámolót és a tervet, hogyan hozakodjak elő a mi problémáinkkal, amikor „nagy dolgokról” van szó. Szavaztam, mint a töb- miek. Az utóbbi években változott a helyzet. Megalakultak a munkahelyi közösségek. Egy ilyen közösség a mienk, a három lakatos- és szerelőbrigádé itt a központi műhelyben. Kevesebben vagyunk, alaposan meg tudjuk hányni-vetni a mi dolgainkat és természetesen a szövetkezet egészének a problémáit is.

VÉGH FERENC: Mindennek a feltétele az alapos, előzetes információ. Jómagam 1965 óta tagja vagyok a szövetkezet vezetőségének. Előre tudom, mi lesz a napirend, beszélgetni tudok az emberekkel, miről lesz szó, kikérem a véleményüket, hogyan foglaljak állást. A munkahelyi közösségeknek — amiket nálunk is a szövetkezeti törvény módosítása után hoztunk létre — az a szerepük, hogy kisebb fórumokon beszéljük meg elsősorban az ottani tennivalókat, de ott kapjanak a tagok információt a küldöttgyűlés és a közgyűlés elé kerülő kérdésekről is. így tudomást szerezhetnek — és véleményt mondanak például a vezetőség javaslatáról az alapok képzéséről, felhasználásáról, felosztásáról, a következő évi tervről. Tapasztalatom, hogy ezek a munkahelyi tanácskozások igen aktívak és amikor küldött- gyűlésre, vagy közgyűlésre kerül sor, a tagság már ismeri, milyen kérdésekben kell döntenie.

CZOBOR GÉZÁNÉ: Nagyon fontosnak és jónak tartom, hogy a brigádon, vagy a munkahelyi közösségen belül döntjük el, hogy ki kapjon kitüntetést, jutalmat. Mi jobban tudjuk, mint a vezetőség, hogy ki hogyan dolgozik. És amikor a _ tervekről vitatkozunk, elsősorban a mi feladatainkat vitatjuk meg, de azt is látjuk, hogy azok hogyan illeszkednek be a szövetkezet egészének tervébe.

BERTALAN ENDRE: A

mi részlegünknek megvan a terve —, végzünk lakossági szolgáltatást is és dolgozunk közvetlenül a szövetkezetnek is. Abba nem nagyon tudunk beleszólni, hogy milyen legyen a vetésszerkezet, de ha megmagyarázzák, mit jelent a szövetkezetnek a sertéságazat fejlesztése, akkor valahogy többet spekulálunk azon, hogy azt az ólat, aminek elkészítését ránk bízták, határidőre, jól megcsináljuk. Aztán, itt van

a kongresszusi—felszabadulási verseny, összehívott a vezetőség bennünket, szocialista brigdvezetőket. Az elnök, meg a főagronómus elmondta, hogy a vezetőség mit vár a huszonegy szocialista brigádtól. Nem úgy általában, hogy anyagtakarékosság, hozamnövelés, energiatakarékosság... Hanem, hogy a traktorosoknál, a növénytermesztőknél, a műhelyieknél, hol lát lehetőséget, egyszóval, mire irányuljanak a vállalások, és ha ezt vállaljuk, megcsináljuk,

mit „hoz” a szövetkezetnek és a népgazdaságnak. Utána mindegyik brigád megvitatta, ki is bővítette, így született meg az összesítve több mint hárommilliós felajánlás.

VÉGH FERENC: Nekünk

azt mondták, hogy a tárolási veszteségen van mit megfogni. Megbeszéltük, hogy az eddiginél gyakrabban figyeljük a magtárban a terményt, hogy idejében észrevegyük, hol van melegedés. A főkönyvelő kiszámította, hogy ilymódon 245 ezer forintot tudunk megtakarítani, illetve ennyivel növelni a szövetkezet nyereségét. A „Jurij Gagarin” rakodóbrigád feladatul kapta a javítási költségekkel való takarékoskodást. ök ezt úgy látják megoldhatónak, hogy szocialista megőrzésre veszik át a magtári gépeket, állandó kezelőt jelölnek ki mindegyik géphez, aki felel a gép üzemképességéért. Eddig úgy volt, hogy „aki érte”, az kapcsolta be, vagy ki a gépet, ezután mindegyiknek meglesz a gazdája, aki azért is felel, hogy a gépet csak intenzív munkával járassák. Tízezer forint megtakarítást várunk ettől.

Néha szükséges olyan intézkedést is hozni, ami össz- szövetkezeti érdek, de a tagok egy részének hátrányos. A legegyszerűbb lenne kifüggeszteni a határozatot és ilymódon tudtára adni mindenkinek. Ám sokkal jobb, ha a tagság előre tud róla és az érdekelteket meggyőzik az intézkedés hasznosságáról, mint most a krumpliügyben...

BERTALAN ENDRE: Arról van szó, hogy a „részesművelés” utolsó maradványát felszámoljuk. Annak idején ezt alkalmazták a legtöbb szövetkezetben, nálunk is, de a gépesítés, a vegyszeres gyomirtás feleslegessé tette. A kukoricánál és a cukorrépánál már korábban megszüntettük, a tizenöt hektárnyi — 170 burgonyaparcella azonban megmaradt. A szövetkezet felszántotta, a tag elvetette, a szövetkezet vegyszerezte, a tag felszedte. A termés 30 százalékáért. Évről évre több gond volt ezzel, voltak, akik nem szedték fel időben, így aztán a területet nem lehetett megszántani, vetésre előkészíteni. Kimutatta a vezetőség, hogy ekkora területen — más növénnyel, gépi műveléssel — nyolcvanezer forintnyi nyereséget lehet elérni.

CZOBOR GÉZANÉ: Jómagam már rég lemondtam a krumpliparcelláról, most megmagyaráztuk a többieknek is, hogy ha kell, kaphatnak másutt háztáji területet, ott termelhetnek burgonyát. A részesművelés ideje lejárt. Egyébként a háztáji gazdaságok szarvasmarha-tartásra, sertéshizlalásra kapnak terményt a szövetkezettől. Egyszóval a többség megértette, hogy ami érdeke a szövetkezetnek, az érdeke neki is.

VÉGH FERENC: Úgy érzem, az utóbbi években egyre inkább tulajdonosnak érzik magukat a szövetkezet tagjai.

(J)