Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból ŰJ KGST-ÉPlTKEZÉS (8. old.) SZERVEZÉSSEL A TAKARÉKOSSÁGÉRT (9. old.) XXIX. évfolyam, 241. szám ÁRA: 1.M Ft 1979. október 14., vasárnap Családi mérlegen Kései utódaink történészeinek szíves figyelmébe ajánlhatjuk a hálás disszertáció-témát: böngésszék át behatóan újságjaink családi-háztartási rovatait. Éppenséggel nem csekély hangsúlyváltásokra bukkanhatnak: tavaly még netén arról elmélkedett az újság, miként lehet terméskőből teraszos hétvégi házat építeni lejtős hegyoldalon, manapság pedig inkább arról: hogyan alakítsuk át a megúnt pulóvert, s milyen tápláló, ízletes ételek készíthetők hús nélkül is. A mi történész-utódunk csak ámulhat; mi azonban pontosan értjük e téma-átrendezés indítékait. Nos, ezúttal nem is erről az indítékról, hanem a mind jobban kibontakozó hatásairól; magyarán tehát: nem az áremelésekről, hanem tudati kisugárzásairól jegyzünk ide egyet-mást. Külön aláhúzva az iménti mondatból a tematikai sövényt jelző „tudati” szót — az áremelkedések gazdasági, költség- vetési, árszerkezeti következményeit összegezni ugyanis még túlzottan korai lenne. Annyi azonban már most ama júliustól nem nagyon eltávolodva is megjegyezhető, hogy a társadalmi szándék eleve efféle tudati — más szóval: kereslet-módosítási, takarékossági — jellegű volt; ezt akkoriban minden kommentáló közlés nyomatékosan aláhúzta. Azt jelenti közelebbről ez a szándék, hogy érvényesüljön a fogyasztás körében is a gazdálkodás egész sor alapelve; az például, hogy takarékosan bánjunk minden gramm anyaggal, csekélynyi energiával; hogy személyesen is érzékeljük azt, amit az ország különben már régen érzékel. Ily módon korántsem erőltetett, hanem nagyon is természetes az első hetek hónapok változásait, tapasztalatait éppen tudati oldalról körvonalazni. Különösebb vizsgálódás nélkül, a fogyasztási statisztikák teljes mellőzésével, annyi mindenképpen leszögezhető, hogy lassan-lassan kezdünk családi körben is hozzászokni a szigorúbb mérlegeléshez, számolgatáshoz. Gyorsan tegyük hozzá — mert ez felel meg* a társadalmi valóságnak —, hogy bizony sok család, ahol a jövedelmek eddig is alacsonyak voltak, éppenséggel nem most kezd hozzá a gondos beosztáshoz, s ebbéli ismereteit ezután sem kell alapvetően bővítenie. Ám a családi, háztartási mérlegelés átalakulása most társadalmi méretekben, arányokban érzékelhető. Nem ismerem ugyan a kenyérfogyasztás országos adatait, s azt sem, érzékelhető-e, hogy kevesebbet dobunk a szemétbe, annyi azonban csupán a boltokat járva is megfigyelhető- hogy a korábbi őszi hónapokhoz képest óriási a kereslet például ablakszigetelő anyagokból, s alighanem kevésbé fűtjük majd az utcát mint eddig; az is kezd szokássá válni, hogy a húsboltok a kilogramm *alatti mennyiségekben is mind gyakrabban szolgálják ki a vevőket. Voltaképpen ugyanezt a változást jelzi a példa is, amire az imént utaltunk, s ami a családi-háztartási rovatok — olvasói igényeket kielégítő — átalakulásában ölt alakot. Aligha kétséges, hogy sokkal jobb bőségesebben költekezni, mint megnézni a forintokat, nyilvánvaló, hogy az életviszonyoknak a korábbi években szokásos, évről évre gyorsabb javulása, önmagában kedvezőbb, mint az alacsonyabb mérték. Ám túl azon, hogy most nemzetközi méretű folyamatokról, s az országra már régen nehezedő nyomás elháríthatatlan közvetítéséről van szó, a javak takarékosabb felhasználása, a társadalmi pazarlás megszüntetése ettől függetlenül is szükségszerű és igazolható. „Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk — mondta csepeli beszédében Kádár János. — Nem engedhető meg, hogy az élelem, például a kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is.” Az a bizonyos történész-utód ezektől a hetektől számíthatja majd a korszakos változást, amikor ezek a megfontolások országossá, társadalmi méretűvé váltak, méghozzá nem átmeneti „megszorításként”, hanem — amint az iménti gondolatsor folytatásából kitűnik —: „takarékosan kell bánni mindennel, azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart.” TÁBORI ANDRÁS Carter véleménye: A szenátusi szavazást a pártszempontok befolyásolják Az amerikai kormány a kubai mesterséges válság nyomán szemmel láthatólag nem érzi biztosítottnak a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szerződés szenátusi ratifikálását és ezért kampányt indított a törvénybe iktatáshoz szükséges többség megszerzéséért. Talán minden eddiginél határozottabban sürgette a SALT—2 szerződés törvénybe iktatását Carter amerikai elnök abban a pénteki beszédében, amelyet a Fehér Házban mondott el amerikai politikai személyiségek előtt. Carter annak a véleményének adott hangot, hogy a szenátusi vita kimenetele „nagyon is kétséges”. Ennek okát abban jelölte meg, hogy 1980. elnökválasztási év lesz az Egyesült Államokban és emiatt a szenátusi szavazást már pártszempontok is befolyásolják. Carter ismételten hangsúlyozta, hogy a SALT —2 jóváhagyása elsőrendű érdeke az Egyesült Államoknak is, mivel csökkenti egy nukleáris háború veszélyét. Az elnök azért óva intett attól, hogy a pártérdekek felülkerekedjenek a nemzeti érdeken. A NATO-tagállamok az atlanti szerződés társaságának pénteken véget ért washingtoni ülésszakán állást foglaltak azzal az amerikai tervvel kapcsolatban is, hogy mintegy hatszáz közép-hatótávolságú nukleáris rakétát helyezzenek el Nyu- gat-Európában. A résztvevők az állítólagos „szovjet veszélyre” hivatkozva támogatásukról biztosították a tervet. Ugyanakkor változatlanul érezhető egyes nyugat-európai országok szembenállása a tervvel. E. Cseporov, az APN sajtóügynökség politikai hír- magyarázója ezzel kapcsolatban kommentárjában rámutat: Nyugat-Európát megpróbálják hozzászoktatni ahhoz a gondolathoz, hogy nem kell megfutamodnia az új amerikai fegyverek elől, a Szovjetunióra csapást mérni képes Pershin- gek és szárnyasrakéták jelentik, úgymond, az egyetlen menekülést számára. ELŐTÉRBEN A GAZDÁLKODÁS MŰSZAKI TÉNYEZŐI (3. old.) SZOCIALISTA BRIGÁD VEZETŐK A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIÁRÓL <3. old.) KARNYÚJTÁSNYIRA A TENGER (4. old.) A TROLI MOLTJA ÉS JÖVŐJE (9. old.) A TÖKÉLETES CSAPDA (10. old.) NEMZETKÖZI ÍRŐTALÁLKOZÓ TENGELICEN (10. old.) PARLAMENTI FELJEGYZÉSEK (4. old.) NYILATKOZAT ÉS ANTINYILATKOZAT (5. old) KÖZÜGYBEN (5. old.) BAKÓ ILONA MŰVÉSZETE (11. old.) ALTATÓ MESE (13. old.) AZ ELNÖK A FÉSZER ALÓL JÖN, BICIKLIVEL (7. old.) ŰJ TEKECSARNOK ÉPÜL DOMBÓVÁRON (14. old.) Majd háromszáz gyermek jár az egy éve működő dombóvári sportiskolába, ahol bárom szakosztályban edzenek a fiatalok. Hat-hétéves gyerekek már nagy távolságokat úsznak egy-egy edzésen, szorgalmasan róják köreiket az atléták és a labdarúgóknak is jókora a napi edzésadagjuk. Egy edzésnap képeit az ötödik oldalon láthatja az olvasó. Atléták, labdarúgók, úszók
