Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

NÉPÚJSÁG 1979. október 3. Washington Carter elnök beszéde Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Carter elnök hétfő esti be­szédében lényegében vissza­kozott a kubai szovjet kato­nai személyzet körül felszí­tott amerikai kampányban. Ezúttal már csak „komoly ügynek” nevezte a kérdést. Megismételte ugyanazt az ál­lítását, miszerint a két-há- romezer főnyi szovjet sze­mélyzet „harci egység”, de hozzátette, hogy ez az egység „nem nagy és nem támadó jellegű” ezért nem is fenye­geti az Egyesült Államok biztonságát. Az elnök részletesen is­mertette a Szovjetunió ál­láspontját, amely szerint: az egység kiképző alakulat, más tevékenységet nem foly­tat, arra nincs is módja; az egység e jellegét nem is fog­ják megváltoztatni, létszá­mát, kapacitását nem bőví­tik; a kubai szovjet katonai személyzet nem fenyegeti és nem is fogja fenyegetni az Egyesült Államok vagy más nemzet biztonságát; a Szov­jetunió változatlanul tartja magát az Egyesült Államok­kal 1962-ben kötött megálla­podáshoz. A fentiek ellenére külön­böző intézkedéseket tesz, kö­zölte az elnök. így „figyelem­mel kísérik” a kubai szovjet erőket, s általában világszer­te erősítik katonai felderítő tevékenységüket. A haderő különböző fegyvernemeiből törzskart állítanak fel Flori­da déli szegélyén, s a jövő­ben rendszeres, kiterjesztett hadgyakorlatokat folytatnak e térségben. Carter szerint tovább erő­sítik a nemrég felállított, különleges katonai egységet, amelynek célja, hogy a világ bármely részén készen álljon a gyors földi, légi és tengeri beavatkozásra. Megerősítik az indiai-óceáni amerikai flot­tát is. Az amerikai elnök ez al­kalommal is támadta, rágal­mazta a szocialista Kubát a szovjet—kubai viszonyt — a hangsúlyt a Kuba elleni tá­madásokra helyezve. Carter beszédének csak­nem egynegyedét a SALT— II. szerződésnek szentelte. Nyomatékosan sürgette a szenátust, hagyja jóvá az egyezményt, amely „a leg­fontosabb lépés, amelyet va­laha is tettek a nukleáris hadászati fegyverkezés kor­látozására”. Elutasítása „sú­lyos kárt okozna nemzetünk békéjének, biztonságának” — mondotta. A két nagyhata­lom nézeteltérései, viszályai új, veszélyes jelleget öltené- nek, hiszen mindegyik magá­ban hordaná a nukleáris konfrontáció csíráját. Wa­shington szövetségesei egy­hangúan támogatják a SALT-ot s ha a szenátus nem hagyná jóvá az egyez­ményt, ez „zavaróan , igen riasztóan” hatna rájuk — mondotta. Carter beszédének elhang­zása után a kongresszusi ve-' zetők a várakozásoknak meg­felelően nyilatkoztak. Ro­bert Byrd, a szenátus de­mokrata tagozatának vezető­je (aki újabban határozottan kiáll a SALT mellett) di­csérte Carter „mérsékelt, de szilárd” nyilatkozatát, akár­csak Alan Cranston, a sze­nátus másik demokratapárti hangadója. Frank Church, a külügyi bizottság elnöke ugyanakkor azt mondotta, hogy a szovjet biztosítékok „elégtelenek”. Olyan jobbol­dali republikánusok, mint Robert Dole és John Tower szenátor azt mondották: Car­ter nem tartotta magát ere­deti ígéreteihez, állásfogla­lása nem volt meggyőző. Új újságíró-iskola Kedden Budapesten, a Baj­za utcában ünnepélyesen megnyitották a MUOSZ új­ságíró-iskoláját. Az újjáépí­tett intézet avatásán — a mostani tanév hallgatói és tanárai mellett — részt vet­tek a magyar ggjtó vezető munkatársai, a kiadók kép­viselői. A vendégeket, köztük Fodor Lászlót, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettesét — Ki­rály András, a MUOSZ fő­titkára köszöntötte. Külön is üdvözölte Máté Györgyöt, a nagykovácsi újságíró-pártis- kola, s Komjáf Irént, a Bérc utcai újságíró-iskola egykori igazgatóit, megemlékezett Mi- hályfi Ernőről, az ELTE új­ságíró-tanszékének néhai ve­zetőjéről. Ünnepi beszédében Bajnok Zsolt, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnökhelyettese a szocia­lista újságíróképzés társadal­mi felelősségét hangsúlyozta. Az új intézetben 20 000 kö­tetes szakkönyvtár, fotólabor, kényelmes tantermek szolgál­ják a képzés és továbbképzés igényeit. Brezsnyev fogadta a Szocialista Internationale küldöttségét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke fogadta a Szocialista Interna- cionálé leszerelési munkacsoportjának küldöttségét. (Kép- távírónkon érkezett) PANORAMA BUDAPEST Húsz ország szakemberei­nek részvételével háromnapos munkavédelmi tudományos tanácskozás kezdődött ked­den, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi ter­mében. A konferenciát a SZOT munkavédelmi tudo­mányos kutatóintézete alapí­tásának 25. évfordulója alkal­mából rendezték, ennek meg­felelően az előadások többsé­ge is a kutatóintézeti munka tapasztalatait összegzi és azt vizsgálja, hogy a kutatók — más szakemberekkel együtt­működve — hogyan segíthe­tik még hatékonyabban a munkakörülmények javítását. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés jogi bi­zottságában a nemzetközi ter­rorizmusról folyó vitában felszólalt Szelei Kiss Gyula, a magyar küldöttség tagja. Hangsúlyozta, hogy Magyar- ország elvi alapon és követ­kezetesen elítéli a nemzetközi terrorista cselekményeket. Csehszlovák parlamenti küldöttség Becsben Alois Indra (középen) vezetésével csehszlovák parlamenti küldöttség tartózkodik Bécsben. A küldöttséget fogadta Rudolf Kirchschläger (balra) szövetségi elnök. Jobbra An­ton Benya, az osztrák nemzetgyűlés elnöke. Fordulópont Európa történetében Új élet kiindulópontja (I.) A Stadtmitte, Berlin egy­kori szíve, a kormányzati, üz­leti negyed, harminc éve még vigasztalanul festett: bár az életveszélyes romokat már el­tüntették, számos épület me­redt üres, kiégett ablaksze­mekkel az utcára. A romokat gyomnövények lepték el, né­melyik romhalmaz üresen tá­tongó ablakszemeiből faágak nyúltak ki- Az egykor oly fényes Leipziger Strasse és a híres Wilhelmstrasse (ma Otto Groetwohl nevét viseli) sarkain csupán helyreállít- hatóan sérült meg az egykori porosz felsőház és a mögötte lévő képviselőház. Itt ebben az épületben ülésezett 1949. október 7-én a Német Nép- tanács, amely délután öt óra után kikiáltotta a Német De­mokratikus Köztársaságot és annak ideiglenes parlament­jévé, népi kamarájává nyil­vánította magát. Az épületnek voltak nem éppen dicső tradíciói is: itt székelt egykor Göring, a III. birodalom második számú nagysága. Azt az épületet bő­vítették és építették át a szá­mára, amely valamikor a ré­gi porosz képviselőházé volt, s ahol Kari Liebnecht harcolt a porosz militarizmus és reak­ció ellen. Itt alakult meg 1918. december 31-én Németország Kommunista Pártja. A párt­alapítók egyike, a 73 éves Wilhelm Pieck (asztalos volt az eredeti foglalkozása) lett a Német Demokratikus Köztár­saság első elnöke. Az emberek a fontos beje­lentésekre várva, az Ernst Thälmann (a nácik által Bu­chenwaldban meggyilkolt hős munkásvezér) nevét viselő téren gyülekeztek. A Wil­helmstrasse másik oldalán jól láthatóak voltak még az egy­kori Führer-bunker romjai, s az a gyom- és szemétteleppé vált kert, ahol az öngyilkos Hitler hullája a lángok mar­taléka lett. Több mint fél­millióan gyűltek össze az új köztársaság minden részéből néhány nap múlva, amikor az Unter den Lindenen, a Humbolt Egyetemnél felállí­tott dísztribünön Pieck fo­gadta az ifjúság tisztelgését. Ezen az úton tervezte Hitler a győzelmi díszszemle meg­tartását. De rosszul számított. Nem a hitleristák, hanem azok ünnepeltek, akik szen­vedtek és pusztultak, de hűek maradtak meggyőződésükhöz és végül is győztek. Az FDJ, a Szabad Német Ifjúság tagjainak kezében sok tízezer fáklya lobogott. A Neues Deutschland tudósítója így írt: „Ahová csak pillan­tottam, körös-körül a háború által hátrahagyott romok, amelyeket újra és újra meg­világított a százezernyi fák­lya lobogása... A fáklya, ame­lyet vittek, jelképe volt an­nak a tűznek, amely annak a nyolcszázezernek a szívében égett, akik itt órákon át vo­nultak...” Erich Honecker, az FDJ el­nöke tett fogadalmat az ifjú­ság nevében az új állam el­nöke, Wilhelm Pieck előtt. A hófehér hajú Pieck a szűnni nem akaró ünneplés közepet­te csak nehezen tudta elmon­dani beszédét, öt évvel ko­rábban, 1945. május 4-én, Ber­lin felszabadulása alkalmá­ból egészen más körülmé­nyek között, a moszkvai rádió hullámhosszán ugyancsak Pieck, így szólt a német nép­hez: „Berlin szabad a náci bandáktól, azokat meg fogják és meg kell maradéktalanul semmisíteni. A mi német né­pünk azonban tovább él. Most alapos nagytakarításra van szükség. A szégyenteljes múlttal szakítani kell... a né­met népnek magának kell garanciákat teremtenie egy német oldalról kiinduló ag­resszió megismétlődése ellen.” Pieck a Szovjetunió német- országi politikájával össz­hangban beszélt. A német- országi szovjet katonai köz- igazgatás 1945. június 10-én kiadott 2. számú parancsában engedélyezte az antifasiszta demokratikus pártok és szak- szervezetek megalakítását. Nagy bizalom nyilvánult meg ebben, s egyben az a felisme­rés öltött testet, hogy a hit­leristák veresége után még nem rendezhette sorait a •jobboldal, a politikai élet gyors megkezdése tehát ked­vező pozícióhoz juttatja a valóban demokratikus erő­ket. A nyugati övezetekben — éppen mert az egész Német­országban hasonló volt a helyzet, s a nyugati katonai parancsnokságok elejét akar­ták venni a kommunisták megerősödésének, csak ké­sőbb, s akkor is először járá­si, majd tartományi szinten tették lehetővé a politikai éle­tet. A kommunisták nemegy helyütt csupán féllegálisan, a katonai rendőrség üldözésé­nek kitéve kezdhették ott meg tevékenységüket. PINTÉR ISTVÁN (Következik: A néppel vagy a nagyiparosokkal?) Két megnyilatkezás Kedd esti kommentárunk: Régi igazság, hogy az enyhülés, a béke sorsa rendkívül je­lentős mértékben a két legerősebb nagyhatalom, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok lépéseitől függ. Sajnos, újra és újra bebizonyosodik, hogy kettejük közül csak a Szov­jetunió érzi át minden megnyilvánulásában ezt a mérhetet­len felelősséget, míg Washington részéről — a jószándékok hangoztatása ellenére — sok a felemás, veszélyes gesztus. A legutóbbi órákban a világ ismét bizonyságot szerezhe­tett a felelősségnek, a kulcskérdések megközelítésének e két­féle mértékéről. A két legnagyobb hatalom első embere a je­lenlegi, nagy veszélyekkel és nagy lehetőségekkel terhes, bo­nyolult nemzetközi helyzetben szinte egyidőben nyilatkozott meg korunk alapvető kérdéseiről. Leonyid Brezsnyev szavainak építő jellegét már a sajátos közeg is aláhúzza, amelyben elhangzottak. A szociáldemokra­ta, szocialista pártok nemzetközi csúcsszerve, a Szocialista Internacionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó munkacso­portját maga a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára hívta meg Moszkvába. * A meghívás szintje, ténye és jellege önmagában is jel­képesnek tekinthető. Nem titok, hogy a Szocialista Interna- cionálé álláspontja a társadalommal, a jövő kialakításával kapcsolatos számos fontos kérdésben lényegesen eltér a kom­munista pártok — köztük az SZKP — véleményétől. Ez azonban — és ezt Brezsnyev ezúttal is hangsúlyozta — nem lehet akadálya annak, hogy a kommunisták és a Szocialista Internacionáléhoz tartozó pártok ne működjenek együtt az emberiség legfőbb feladatának megoldásában, a béke biz­tosításában, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná té­telében. Az SZKP főtitkára a munkacsoporttal folytatott megbe­szélésen tömör, világos programot adott, amikor kijelentet­te: „A leszerelés terén a szavakról át kell térni a tettekre. Mi készek vagyunk arra, hogy ennek érdekében cseleked­jünk.” Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy ennek legfőbb akadálya a hidegháborús erők megélénkült tevékenysége. Sajnos, Carter elnök ugyanakkor elhangzott beszéde több szempontból is igazolni látszik Leonyid Brezsnyev megálla­pítását. Carter ugyan kénytelen volt beismerni, hogy a je­lenlegi amerikai propagandakampány fő témáját képező, „Kubában tartózkodó szovjet katonai egység” léte és tevé­kenysége évek óta közismert tény és ebben az ügyben sem­miféle változás nincs; valamint azt is, hogy ez az egység „nem fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát” — mégis bejelentett bizonyos „ellenintézkedéseket”, beleértve az ame­rikai provokatív hadgyakorlatok számának és a katonai fel­derítés intenzitásának növelését. Mindezek után az elnök nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen fontos a SALT—II. szerződés ratifikálása. Beszédének groteszk, majdnem tragikomikus kulcsmondata így hangzik: „Nem szabad a politikai játékba bevonnunk az Egyesült Ál­lamok biztonságát, a SALT-szerződést.” Pedig pontosan ez történt! Igenis bevonták a politikai — méghozzá belpolitikai, választási — játékba a SALT-ratifi- kálást és ezzel az Egyesült Államok, sőt az egész világ biz­tonságát. Az egyik, a moszkvai, megnyilatkozást átható fe­lelősségérzettel sajnos, a gondolkodó ember kénytelen szem­beállítani a másik megnyilatkozás — mondjuk ki — felelőt­lenségét ... HARMAT ENDRE Berlinguer portugáliai és spanyolországi látogatása Simó Endre, az MTI tu­dósítja jelenti: A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására kedden OKP- küldöttség utazott Lissza­bonba, Enrico Berlinguer főtitkár vezetésével. Berlin­guer a PKP főtitkárával, Alvaro Cunhallal a nemzet­közi, különösen a nyugat­európai munkásmozgalmat érintő kérdésekről tárgyal és tapasztalatot cserélnek az országaikban folytatott küz­delmükről, munkásosztá­lyaik és a demokratikus erők politikai-társadalmi tö­rekvéseiről. Az olasz pártküldöttség­ben Rubbi, a külügyi osztály vezetője, Di Marino, a me­zőgazdasági osztály vezetője és Tato, a sajtóosztály főnö­ke foglal helyet. Az OKP küldöttsége Lisszabonból Madridba utazik, a Spanyol KP KB meghívására. Ber­linguer a spanyol főváros­ban Santiago Carrillo főtit­kárral tanácskozik majd. Római értesülések szerint az OKP delegációja egyez­tetni szeretné, a Portugál és a Spanyol KP-val, hogy mi­lyen közös kezdeményezése­ket tehetnének az európai enyhülésért és egy újabb fegyverkezési hajsza meg­akadályozásáért. GYORS LISTA az október 1-én megtartott „nyereményszüret a lottón” rendkívüli jutalomsorsolás­ról, melyen a 39. heti szelvé­nyek vettek részt. A gyorslistában az alábbi rövidítéseket használtuk: a vásárlási utalvány (1000 Ft), b Lada 1200 tip. személy- gépkocsira utalvány, c szeren- cseutalv. (30 000 Ft), d vásár­lási utalv. (10 000 Ft), e vásár­lási utalv. (9000 Ft), f vásár­lási utalv. (7000 Ft), g vásár­lási utalv. (5000 Ft), h vásár­lási utalv. (3000 Ft), i vásár­lási utalv. (2000 Ft). A nyertes szelvényeket 1979. október 25-ig kell a totó­lottó kirendeltségek, az OTP- fiókok, vagy posta útján a Sportfogadási és Lottóigazga­tóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) el­juttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az eset­leges nyomdai hibákért fele­lősséget nem vállalunk. 2 402 105 i, 2 456 071 i, 2 483 054 i, 2 510 037 i, 2 537 020 i, 2 564 003 i, 2 590 986 i, 2 617 969 d, 2 698 918 d, 2 806 850 i, 2 833 833 i, 2 860 816 f, 2 914 782 i, 2 941 765 i, 44 630 500 i, 44 873 347 i, 55 639 564 i, 55 774 479 i, 55 801 462 h, 55 882 411 i, 64 085 243 h, 64 112 226 i, 64 193 175 i, 64 220 158 h, 64 247141 i, 64 274124 h, 64 328 090 i, 64 355 073 i, 64 382 056 i, 64 409 039 i, 64 436 022 i, 64 463 005 i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom