Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! '/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS*s**w"""""""-------------------------------- ------------ , . A 7 MS7MP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ** " 1,1 ^ ________ M ai számunkból XXIX. évfolyam, 240. szám. ARA: 1,20 Ft 1919. október 13., szombat A NÉPFRONT ÉLETÉBŐL (3. old.) KISS JÓZSEFEK BOLDOGSÁGA (3. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT CSIZMÁK TENGEREN TÜLKA (3. old.) Haszon, kiadás nélkül Egyre fontosabbá váló termelési, anyagi tényező az az idő, mely a beruházások kivitelezéséhez — a műszaki jellemzők, s a rendeltetés alapján — szükséges, s amennyi ténylegesen eltelik a kezdéstől az átadásig. Tavaly tizenöt százalékkal növekedett a befejezetlen beruházások állománya, s értéke elérte a 175 milliárd forintot. Az ismeretes megszorítások következtében valamelyest apadt a fejlesztések folyamának számszerű szintje, ám még így is az év elején 5200 beruházáson ■ dolgoztak a kivitelezők, s e munkák együttes költség- vetésének összege meghaladja a 700 milliárd forintot. Szemléletes képet kaphatunk a beruházások összetételének változásáról a következők segítségével: 1975- ben ötvenöt nagyberuházás állt kivitelezés alatt, jelenleg ez a szám harmincnyolcra csökkent. Igenám, de a szóban forgó fejlesztések átlagos nagysága — teljes költségvetésének összege — megnőtt, 3,9 mil- liárdról 5,6 milliárd forintra, azaz az össztársadalmi javak mind nagyobb része kötődik így le, sürgetővé téve a kamatok fizetésének kezdetét. A már említett korlátozások ellenére idén a középtávú tervben előirányzottal szemben húszmilliárd forinttal nagyobbak a beruházási célú kiadások. Ahogy mondani szokták: kényszerpályán mozognak a már megkezdett fejlesztések, pénz kell a folytatásukhoz, ez magyarázza a többletet. Ám éppen ez a kényszerpálya követeli, hogy a forint elsősorban a folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezését szolgálja. Futunk a pénzünk után — ezzel a köznapi kiszólással érzékeltethetjük azt a furcsa állapotot, amikor a már befektetett, de még nem kamatozó összegek mielőbbi hasznot hajtását szorgalmazzuk. Amire nyomós okunk, hogy nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredménye szerint a hazai beruházási idő kétszer nagyobb az átlagosnak tarthatónál, s négyszer több akkor, ha az élvonalat megtestesítő országok építő- szerelőiparához mérjük. Másfajta tapasztalatot fölhasználva szemléltetésül: az egy év alatt üzembe helyezett nagyberuházásokat elemezve kiderült, hogy átlagos megvalósítási idejük túllépte a hat esztendőt, s az átadás, az eredeti határidőhöz képest tizenhét hónapot késett. A tervezett kamatok késedelme is legalább ennyi, gyakran azonban több, s az sem kivételes eset, amikor a kamatokról a népgazdaságnak le kell mondania. Az építőipar tevékenységének nagyobb része — a legutóbbi években 76—79 száíhléka — beruházási célú építés. Mondhatnánk, s nem indokolatlanul, sok múlik tehát az építőkön. Igaz, csakhogy: az építőipar napjainkban nyolcvanezer féle terméket — anyagot, eszközt — használ rendszeresen. Ezek folyamatos előteremtése — az importtól az egészen más ágazatokban lévő szállítókig —, nem könnyű. Ezt figyelembe véve, valamint a kivitelezők — építők, szerelők — szervezési színvonalát ismerve, s nem elfeledkezve a munkafegyelem olykor meghökkentő lazaságairól sem, érthetővé — de elfogadhatóvá aligha — válik a reprezentatív vizsgálatok megállapította tény: az építő- és szerelőiparban 18—20 százalék a veszteségidő. Minden száz munkaórából tizennyolc—húsz, tehát úgy illan el hogy nincs mögötte hasznos teljesítmény! Tavaly az ipari épületek átlagos kivitelezési ideje 515 nap volt, ami nagyon sok. Nemzetközi összehasonlításba« ennek az egyharmada, legrosszabb esetben is a fele az elfogadható. Persze, nehéz úgy javítani a helyzeten, hogy öt esztendő alatt az egy munkahelyre jutó építő- és szerelőipari dolgozók száma növekedés helyett csökkent, 37 főről 32-re. A gyakran emlegetett koncentráló így puszta sóhaj-óhajjá válik, holott — kézenfekvő — a kivitelezés meggyorsítása egyenlő a kamatok érkezésének lerövidült idejével is. Meghökkentő, mennyire nagyvonalúan kezeljük azokat a forrásokat, amelyek minden különösebb újabb kiadás, befektetés nélkül hozzásegítenének bennünket a már elköltött forintok haszon-filléreihez. A felületes előkészítés, az ismétlődő tervmódosítás, a szervezetlen kivitelezés, az apró, de az átadást akadályozó szakipari részmunkák késedelme: csupán néhány az okok közül, s az okozat a várt bevétel elmaradása, a reméltnél — tervezettnél! — kisebb összege, vontatott megérkezése a közös pénztárba. Az össztársadalmi érdekeltséget képviseli tehát az a közelmúltban hozott kormányhatározat, amely szerint állami hozzájárulás és hitel — kevés kivételtől eltekintve — nem adható olyan beruházáshoz, amelynek a megvalósítási ideje három évnél hosszabb. Ugyanezt a célt szolgálja egy másik intézkedés: a nagyberuházásoknál a befejezési határidő lejárta után az Állami Fejlesztési Bank nem fizet, s a további költségeket a vállalatoknak saját forrásaikból kell fedezniük. Indokolt szigor. Megbízható számítások ugyanis azt mutatták, hogy a beruházások csupán időre történő befejezése — azaz nem a tervezettnél jobb, hanem a tervezettel megegyező kivitelezése — 1,5—2 százalékkal növelné a nemzeti jövedelmet. Ez, a tavalyi nemzeti jövedelem összege alapján 7,5—10 milliárd forint lenne. Lehetne... LÁZÁR GÁBOR Helytállnak az „atomos” katonák Pakson ülésezett az országgyűlés honvédelmi bizottsága Az alakulat elhelyezési körleténél Az országgyűlés honvédelmi bizottsága, Pap Jánosnak, a Veszprém megyei pártbizottság első titkárának elnökletével, tegnap Pákson ülést tartott. Azon részt vett Kárpáti Ferenc altábornagy, miniszterhelyettes is. Délelőtt megtekintették az atomerőmű-építkezést, az ott dolgozó katonák munkáját. A bizottság tagjait üdvözölte Szabó Benjamin, miniszteri biztos, majd Újhelyi Géza, az ERBE műszaki igazgató- helyettese számolt be az építkezés állásáról. Elmondotta, hogy az építkezésen dolgozók egyötöde katona, akik részben szakipari, részben építőipari munkát végeznék. Lényeges részt vállalnak abból a nagy erőfeszítésből, amely biztosítja, hogy . az atomerőmű 1981-ben már üzembiztosán termeljen. Sőt, sók olyan fiatal dolgozik az építkezés különböző vállalatainál, akik katonaként korábban itt dolgoztak. Úgy jellemezte a műszaki igazgatóhelyettes a katonák munkáját: mint szakmunkások, természetesen nem rel- delkeznek olyan tapasztalattal, mint az idősebbek, de ha kell, éjjel-nappal teljes erő- bedobással dolgoznak. A honvédelmi bizottság tagjai a tájékozható után megtékintették a főépület, a reaktorblokk és a turbina szerelésének munkáját, közben számos kérdést tettek fel « szakembereknek. Pap János megjegyezte: a paksi atomerőmű-építkezés nem megy a szénbányászat rovására, nem csupán pillanatnyi önköltségi téma, hanem a magyar műszaki fejlesztés létkérdése. Délután az alakulat elhelyezési körletét tekintették ' meg a honvédelmi bizottság tagjai. Itt csatlakozott hozzájuk K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára is. Megtekintették a ket- háromszobás panellakásokban berendezett körleteket, majd a parancsnok, Káldi Zsigmond számolt be az alakulat életéről. Részletesen kiA főépületben, a reaktorblokknál tért a hivatásos állomány szolgálati és életkörülményeire, a sorállomány helyzetére. Elmondotta: az állománynak több, mint fele szakmunkás. Részükre szakmai tanfolyamokat szerveznek, — az olyan fiatalok részére pedig akiknek hiányzik az általános iskolai végbizonyítványa, a VIII. osztály elvégzését teszik lehetővé. Indult például speciális, reak- torkanbartartó képzés azok részére, akik leszerelés után itt telepednek meg Pakson. A parancsnok beszámolt az egység párt- és KlSZ-szer- vezetének munkájáról, a szocialista munkaversenyről. Elnyerték már a KISZ KB vándorzászlaját, és az élenjáró egység címet is. Úszta Gyula ny. altábornagy, képviselő kérdéseire válaszolt még a , parancsnok, illetve a magasabb elöljáró. Javaslatát, hogy az első magyar atomerőmű építését örökítsék meg filmen, az utókor számára, Újhelyi Géza fogadta köszönettel. K. Papp József köszöntötte a honvédelmi bizottság tagjait, és néhány adattal ismertette a megye fejlődését. Az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagjai végül az alakulat csapatmúzeumát tekintették meg. B. I. Fotó: Sz. L. Ebédre várva A faluban 28 óvodás van. A habszivacsból kivágott figurák az óvónők és a gyerekek ügyességét dicsérik. A magazinkészítés napján az alábbi menü volt ebédre: borsóleves, kirántott hús krumlipürével és káposztasaláta. Egy vegyes csoportban játszanak a gyerekek, de életkoruknak megfelelően három csoportban tartják a foglalkozásokat. Különösen nagy gondot fordítanak az ötévesek iskolaelőkészítésére. (Závodi magazinunk a 4. oldalon). Borbély Sándor hazaérkezett Prágából Pénteken hazaérkezett Prágából Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, aki a CSKP Központi Bizottságának meghívására október 8—12. között tartózkodott Csehszlovákiában. Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök, fogadta az MSZMP Központi Bizottságának titkárát és szívélyes, elvtársi légkörű beszélgetést folytatott vele. Borbély Sándor megbeszélést folytatott Milos Jakes- sel, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének póttagjával, a kb titkárával és Josef Hámánnal, a CSKP Központi Bizottságának titkárával. Az őszinte, elvtársi légkörű és teljes nézetazonosságot tükröző találkozókon véleményt cseréltek az MSZMP XI. és a CSKP XV. kongresszusa határozatai végrehajtásának tapasztalatairól, a szocialista népgazdaság fejlesztésének és a kétoldalú gazdasági együttműködésünk időszerű feladatairól, valamint a két testvérpárt közötti kapcsolatok további erősítésének kérdécoi rnl
