Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
IníÉPÜJSÁG 1979. október 13. ENSZ-közgyülés Fidel Castro beszéde Mint a TASZSZ New York-i tudósítója írja, a pénteken befejeződött háromhetes általános vita során korunk legfontosabb kérdései kerültek napirendre. Csütörtök a dél-afrikai politikai foglyokkal való szolidaritás napja volt a világ- szervezetben. Salim Ahmed Salim, a 34. ülésszak tanzániai elnöke az ENSZ tagállamai nevében kifejezte szolidaritását a fajüldöző rezsim politikai foglyaival és követelte haladéktalan szabadon bocsátásukat. * Csütörtökön hangzott el Mangalin Dugerszuren mongol külügyminiszter felszólalása. A mongol diplomáAz Északatlanti Szövetség közgyűlésén, amelyre október 22. és 27. között kerül sor Ottawában, éles vita várható a Nyugat-Európá- ban elhelyezendő modern nukleáris fegyverekről. A kátonai bizottság előadója, a holland Klaas de Vries ugyanis jelentésében azt javasolja, hogy fel kell ajánlani a fegyverkezés ellenőrzéséről szóló tárgyalásokat a Szovjetuniónak, mielőtt döntést hoznának új nukleáris fegyverek gyártásáról és Nyugat-Európába telepítéséről. A politikai bizottság előadója, a nyugatnémet Peter Corterier viszont az azonnali modernizálási döntés mellett - foglal állást jelentésében. Klaas de Vries, aki a holland parlament katonai bizottságának elnöke, jelentésében kifejti, hogy a NATO cia vezetője üdvözölte Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Leglfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Berlinben elhangzott bejelentését a Szovjetunió egyoldalú közép-európai csapatcsökkentéséről. Afrika az afrikaiaké — ez volt a nigériai ENSZ-képvi- selő felszólalásának fő mondanivalója. Clark elítélte egyes európai országok, különösképpen Franciaország beavatkozását az afrikai államok belügyeibe. Fidel Castro kubai államfő pénteken, magyar idő szerint a délutáni órákbán óriási érdeklődés közepette érkezett meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhájelenlegi nukleáris kapacitása „elegendő a Szovjetunió elriasztásához”, ezért a nyugat-európai nukleáris fegyverek modernizálásának kérdését a SALT—3 tárgyalások keretében kell megvitatni, s csak akkor kell a modern fegyverek bevezetéséről dönteni, ha tárgyalásokon 1980. december 31-ig nem lehet eredményre jutni. A katonai bizottság jelentésével szemben Peter Corterier a politikai bizottság jelentésében egyértelműleg amellett foglal állást, hogy a NATO hozza meg decemberben a modernizálási döntést. Szerinte a politikai és a katonai tényezők egyaránt megkívánják ezt. A modernizálás meg fogja győzni a Szovjetuniót — állítja —, hogy „tárgyalni kell”. Peter Corterier beismeri: nem lesz könnyű meggyőzni a nyuzába. A vendéget a bejáratnál, az államfőnek kijáró külsőségek között Kürt Waldheim, a világszervezet főtitkára üdvözölte, majd a két politikus tanácskozást folytatott. Fidel Castro ezt követően Salim Ahmed Salim tanzániai nagykövettel, az idei ülésszak elnökével találkozott, majd beszédet mondott a közgyűlés általános politikai vitájában. A kubai állam- és kormányfő a világszervezet küldöttei nagy többségének tapsától kísérve lépett a szónoki emelvényre, s a delegátusok felállva köszöntötték Fidel Castrót. A kubai vezető az el nem kötelezett államok mozgalmának elnökeként mondott gat-európai országok lakosságát az új fegyverek elhelyezésének szükségességéről. Ha azonban a döntés egyhangú lesz és párosul egy fegyverzetellenőrzési programmal, a közvélemény végül is el fogja fogadni — írja jelentésében. A nyugatnémet sajtót élénken foglalkoztatják azok a szovjet leszerelési javaslatok, amelyeket Leonyid Brezsnyev Berlinben jelentett be, de sok kommentárban a tárgyilagos értékelést tendenciózus beállítás helyettesíti. A jobboldali Springer- konszerhez tartozó lapok összehangolt támadást intéznek ezekben a napokban a Brezsnyev-beszédben foglaltak ellen. Miközben a Bild-Zeitung és más bulvármásfél órás beszédet a zsúfolásig telt közgyűlési teremben. Részletesen ismertette a havannai csúcstalálkozó döntéseit, az el nem kötelezett (az ENSZ-tagállamok nagy többségét kitevő) országok álláspontját a világ- politika és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kérdéseiben. Fidel Castro beszédét (akárcsak a csúcstalálkozó dokumentumait) határozott imperialistaellenes állás- foglalás jellemezte. A szónok részletes javaslatokat tett a fejlődő országok mind súlyosabb gazdasági gondjainak orvoslására. A beszédet ismételten szakította meg a hallgatóság tapsa. lapok rikító szalagcímekben az „Európát közvetlenül fenyegető katonai veszélyről” cikkeznek, a legtekintélyesebb Springer-lap, a Die Welt gondosan hangszerelt kampányba kezdett. Pénteken nem kevesebb, mint öt cikkben foglalkozik az európai erőegyensúly témájával. „Bizalmas értesülésekre”. hivatkozva adja hírül, hogy a nyugatnémet kabinet szerdai ülésén már döntés is született, amely szerint az NSZK a NATO decemberi csúcsértekezletén nemcsak az amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták gyártását, hanem európai ál- lomásoztatását is szorgalmazni fogja. Ehhez a kampányhoz csatlakozott a második nyugatnémet televízió szovjetelle- nességéről hírhedt műsora, a ZDF-magazin is. Legújabb adásában megszólaltatta Harald Wustot, a nyugatnémet hadsereg nyugalmazott főfelügyelőjét, aki részletesen kifejtette, hogy a Bundeswehr és szövetségesei Európában veszélyes hátrányba kerültek a Varsói Szerződéssel szemben és ezen a Szovjetunió által javasolt létszám- és fegyverzetcsökkentés mit sem változtat. Ellentétes javaslatok a NATO-ülés előtt Forrongó Közép-Amerika Párizs pártfogoltja Péntek esti kommentárunk. Három napon át Párizs vendége volt Ramalho Banes portugál államfő. Lisszabon és a Szajna-parti metropolis- között tulajdonképpen zavartalan, hagyományosan jó a kapcsolat. Portugáliában mégis nagy várakozással tökintenek Giscard és Banes eszmecseréi elé Mégpedig okkal. Lisszabon ugyanis elsősorban a franciáktól várt támogatást közös-piaci felvételéhez. Reményeikben nem is csalatkoztak. Párizs ugyanis — ellentétben a Brüsz- szelben már jóváhagyott elképzelésekkel — szeretné, ha a portugál és a spanyol felvételi kérelmet külön kezelnék. Ebben az esetben védencük már 1981-ben birtokolhatná az aláírt csatlakozási szerződést, a következő évben a „kilencek” parlamentjei ratifikálhatnák az Okmányt, s 1983-ban Portugália elnyerhetné teljes jogú tagságát. A súlyos gazdasági bajokkal birkózó Lisszabon számára az egy év nyereség hatalmas jelentőségű lenne. Az eredeti tervek értelmében csak 1984-ben, Spanyolországgal együtt kerülne sor a belépésre. Franciaország támogatása mindenekelőtt egyéni érdekein alapul. A spanyol mezőgazdaság és jó néhány hispániai iparág konkurrenciát jelent a franciáknak. Portugália elmaradt gazdasági élete semmiképpen nem veszélyezteti érdekeit, s a hagyományos barátságon kívül ez a körülmény is hozzájárult Giscard elnök nagylelkű segítő- készségéhez. Persze, nemcsak a Közös Piac, hanem más kérdések is terítékre kerültek a csúcstalálkozón. Közismert, hogy a Tejo partján nyomasztó gondok forrása a munkanélküliség. Megközelítően egymillió portugál vendégmunkás dolgozik Franciaországban. Ha netán tömegesen hazatérnek, a portugál munkaerőpiacon az eddiginél is élesebb feszültség támadna. Banes a hírek szerint biztosítékokat kért — és kapott — arra nézve, hogy a francia üzemekben nem eresztik szélnek a portugál munkavállalóikat. Hasonló okból a szokásos protokolláris formaságokat nélkülözte Banes elnök látogatása a Renault Műveknél. A cég úgy döntött: újabb üzemeket létesít Portugáliában, ami kedvezően hát az ottani munkanélküliség enyhítésére. Szóba kerültek a közös vállalkozások is, amelyek ugyancsak javára válhatnák a portugál gazdaságnak. Nem maradtak ki az államfőik megbeszéléseiből bizonyos külpolitikai témák. Mindenekelőtt Párizs kedvenc térségével: Afrikával összefüggésben, ahol a két hajdani gyarmatosító együttműködése a jövőben talán szorosabbá válhat. Az erre utaló megjegyzések nem csekély veszélyt rejtenek magukban. Portugália eddig következetes maradt egykori gyarmtaival folytatott politikájában. Franciaország újabban ismét felfedezi a maga számára Afrikát, s egyik-másik országban nem a legszerencsésebb módon juttatja kifejezésre érdekeltségét. Sajnálatos lenne, ha a francia példa Lisszabonban követésre találna. GYAPAY DÉNES ítélték meggyilkolására kapott megbízást. Washingtoni próbálkozások Somoza, a Washington által végsőkig támogatott diktátor bukása és a nicäraguai fordulat óta az amerikai stratégákat mind jobban gyötri az a gondolat, hogy más közép-amerikai diktatúrák követhetik a nicaraguai példát. Az amerikai külügyminisztérium legkomolyabb szakértői azt sem titkolják, hogy ez a folyamat már nem tartható fel. Viron P. Vaky helyettes külügyi államtitkár, a kérdés egyik legjobb szakértője egy képviselőházi vizsgálóbizottság előtt így elemezte az általános helyzetet: „Ha megkíséreljük a status quo megőrzését, ezzel nem kerüljük el a változást; sőt még radikálisabbá tesszük. Ha megpróbáljuk az ingatagságot leplezni és az elnyomást fenntartani — ezt nem tehetjük meg anélkül, hogy erőszakos és radikális változás magvait ne hintenénk el a körzetben”. ÜLŐSZTRÁJK A SZÉKESEGYHÁZBAN A közép-amerikai diktatúrák közül a legközvetlenebb a válság Salvadorban, ahol bármelyik pillanatban bekövetkezhet a robbanás. Salvador 47 éve sínylődik az egymást követő korrupt katonai diktátorok uralma alatt, akiknek háta mögött éppen úgy az amerikai hadügyminisztérium és a nagy élelmiszeripari trösztök állnak, mint Somoza esetében. Salvadorban a diktatúrával szembeni nyílt fellépés 1978 tavaszán kezdődött. Ekkor az országon tömeges tüntetések söpörtek végig. Humberto Romero tábornok, diktátor rendőrsége sortüzet nyitott azokra a fegyvertelen tüntetőkre, akik ülősztrájkot tartottak a főváros székesegyházában. Ez volt a szikra, amely lángra lobbantotta a fegyveres partizánmozgalom tüzét. Azóta egyre szervezettebb fegyveres akciók sora jelezte a partizánmozgalom erősödését. A gerillák golyóinak tucatnyi rendőr esett, már áldozatul. Sőt, szeptember elején a diktátor fivérét is megölték a fegyveres felkelőosztagok. Mindamellett meg kell jegyezni, hogy Salvadorban még nem lehet olyan érett és széles politikai bázissal rendelkező felszabadító mozgalomról beszélni, mint amilyenné Nicaraguában a győztes sandinista mozgalom vált. A jelek szerint az amerikai külügyminisztérium úgy véli, hogy éppén ezért még „van ideje” az események elé vágni. Washington fő célja az, hogy semlegesítse a radikális politikai erőket, és egyértelműen polgári jellegű, a társadalmi változásokat igénylő' baloldalt háttérbe szorító rendszert hozzon létre. ELLENTÁMADÁSBAN AZ ULTRÁK Az amerikai erőfeszítések arra összpontosultak, hogy rávegyék Romero tábornokot egy idő előtti választás megtartására. A tábornok „hivatali ideje” 1982-ben járna le. A legutóbbi napokban a tá- bomók-elnök megígérte, hogy 1980 márciusában választásokat tartanak. Ez a megoldás mind Washingtonnak, mind pedig az uralkodó kasztnak megfelelne. Hiszen e „választásokat” a diktátor erőszakszervezetének árnyékában bonyolíthatnák le. A helyzet további kiéleződését azonban aligha lehet elkerülni. A salvadori baloldal ma már az amerikai kézen lévő kávé-, cukor- és gyapotipar államosítását követeli. Másrészt pedig a hadsereg és a rendőrség ultrái ezeket az engedményeket is soknak tartják. Az efőszakszervezet- nek ez a szárnya a legutóbbi hetekben terrorosztagokat alakított, amelyék sorozatos fegyveres támadásokat intéznek a vélt vagy valóságos baloldal hívei ellen. A jelek tehát egyértelműen a robbanás, vagy legalábbis a polarizálódás irányába mutatnak. RENDŐRSÉGI FEHÉRTERROR Lényegében hasonló a helyzet Guatemalában, amely Salvadortól északra fekszik és Mexikóval határos. Szeptember második felében az ország függetlenségének évfordulóján itt is nagyszabású tüntetések robbantak ki. Ezeket a rendőrség brutálisan szétverte és mintegy 200 embert letartóztatott. Mint most Salvadorban, Guatemalában már régen megalakultak azok a „fehér-terrorista” csoportúk, amelyek a rendőrség támogatásával megfélemlítő akciókat hajtanak végre. Az egyi kilyen csoport, az úgynevezett „G..”-kommandó”, a már bebörtönzött politikai elS A\LV^AJ) o R Sonsonate §an Zacatecoluca-San Miguiä CSENDES-Salvador*-0 Pánamerikai út 50 kmVi . •Usulután OCEANMindez Guatemalában sem állítja meg a rendszer elleni küzdelmet, sőt értelemszerűen radíkallizálja és így a fegyveres ellenállás mind nagyobb szerepet kap. Szeptern- * bér végén például egy fegyveres gerillaesoport 26 repülőgépet semmisített meg az ország legnagyobb repülőgépjavító üzemében. KORLÁTOZOTT REFORMOK A harmadik és az amerikaiak számára legtöbb esély- lyel kecsegtető beavatkozási pont Honduras. Ebben az országban is katonai diktatúra van. Korábbi tárgyalások eredményeképpen azonban a hadsereg itt már beleegyezett egy korlátozott reformprogram kidolgozásába, párbeszédet kezdett a polgári ellenzékkel és 1980 áprilisára kiírta a választásokat, amelyek a várakozás szerint „civil” kormányt hoznának létre. Hondurasban mindez párosul azzal, hogy ott a baloldali ellenállás még nem érkezett el a szervezett fegyveres akció szakaszába. Ezért Washingtonban sok szempontból úgy tékintenek Hondurasra, mint ahol az amerikai tervek megvalósítására a legtöbb esély kínálkozik. Sőt, siker Setén szándékukban van a „hondurasi módszer” kiterjesztése is. A jelek tehát egyértelműen arra vallanak, hogy Washington a hajdani „banán- köztársaságokban” az idővel fut versenyt. Az eddigi kurzus mindenképpen halálra van ítélve. A további fejlemények sorsa attól függ. hogy a legforróbb ponton, Salvadorban mikor és milyen körülmények között következik be a robbanás. Amennyiben erre egy látványos „hondurasi megoldás” előtt sor kerül, akkor a láncreakciót már aligha lehet megállítani.-i -e.
