Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

1979. október 25. NÉPÚJSÁG cTrin □ M lOLM m ÉÉ ké P Kiállítás Bizse 'János (alkotása Zs. Kovács Diana és Bizse János közös kiállítását lát­hatjuk csütörtökön délután­tól a szekszárdi Színyei Mer- se teremben. Bizse János Pécsett született 1920-ban. 1944-ben fejezte be főisko­lai tanulmányait. Aba-Novák Vilmos tanítványa is volt. Több egyéni és csoportos ki­állításon vett részt itthon és külföldön is, festményeivel. Alkot mozaikot és faintar­ziát is. Zs. Kovács Diana Gyöngyösön született, 1923- ban. 1946-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A kettős kiállítást ma délután öt órakor Szabó Géza nyitja meg, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottsága osztályveze­tője. Latinca Sándor Részletek egy forgató- könyvből: kép: HB 11/19—42 sorszámú hadbírósági végzés. Hang: ügyvéd: Az a gyanú, amely szerint a kommunistá­kat a járőr tagjai tették vol­na el láb alól, beigazolást semmiképpen nem nyert. Sokkal több valószínűség szól amellett, hogy kommunistá­kat ismeretlen tettesek oly módon, amint azt a kísérők egyhangúlag vallották, elra­bolták és népítélet alakjában végeztek velük. A kép kimerevedik és be­Melis Gábor és Bókay Mária úszik az eleje főcím: LATINCA SÁNDOR Wieland hadbíró: Mit is mondjak ... kérem ez az em­ber egy hazaáruló, defetista volts. Ügyvéd: De hadbíró úr... Wieland: Látom meglepő­dött elfogultságomon de biz­tosíthatom, hogy ez az ellen­őrzésem nem befolyásolta a vizsgálat tisztaságát, csupán előre kívántam jelezni, én ezt az embert nem sajná­lom. Aki elárulja a hazáját, nem érdemel mást. Ügyvéd: Már megbocsát, de tudtommal Latinca végig­harcolta a háborút, méghoz­zá nem is akárhogyan. A monarchia talán egyik leg­szebben dekorált tartalékos tisztje volt: megkapta a bronz vitézségi érmet, a nagy- és a kisezüstöt, a Károly-csa- patkeresztet, • mindkét Sig­num laudist, a korona ér­demkeresztet. Wieland: Ügy van, a fel­sorolás pontos, csakhogy ezt a háborút nem a fronton vesztettük el, hanem a hát­országban. Tudja mit csinált ez a Latinca, amikor haza­jött a frontról szabadságra? Riportot írt a háború ellen. És főhadnagy! — A Magyar Televízió né­hány éve készített már egy filmet Latinca Sándorról, amikor is színész elevenítet­te meg Latinca alakját. A Pécsi Körzeti Stúdió doku­mentumjátékának készítése­kor nem ezt az utat válasz­tottuk — mondta Füzes Já­nos a film dramaturgja. A mi történetünk 1921-ben ját­szódik amikor Latinca özve­gye perújrafelvételt kért a férje ügyében. A perben azt kívánta bizonyítani hogy fér­je nem a népharag — mint azt a különítményes tisztek állítják —, hanem közönsé­ges gyilkosság áldozata lett. — Mi lett a per eredmé­nye? — Végül is erre a perújra­felvételre hivatalosan nem került sor. Játékunk mégis e körül forog, felvonulnak benne azok, akik Latinca utolsó napjaiban mellette vagy ellene voltak. Ügy tet­szik, mi végezzük el most — színészek és dokumentumok segítségével — azt a perújra­felvételt, ami 1921-ben el­maradt. Reméljük, a nézők számára egyértelmű lesz, hogy mi volt akkor az igaz­ság. — Kik a film szereplői? — Valamennyien a Pécsi Nemzeti Színház művészei: Melis Gábor, Krasznói Klá­ra, Lukács József, Bókay Mária, Tomanek Gábor, Bá­rány Frigyes, Szivler József és Dávid Kiss Ferenc. — És mikor láthatjuk a filmet? — Október 27-én, szomba­ton, délután 15.45-kor. AMBRUS GYÖRGY Fotó: KONKOLY — THEGE KLARA PETŐFI NÉPE Régóta foglalkoztatja a hagymamagtermesztőket az úgynevezett anyahagyma ül­tetésének a gépesítése. A kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutató Intézetben ezt a feladatot nemrég sikerült megoldania annak az újító­közösségnek, amelynek Ba­ra esi György a vezetője. Az újftócsoport egyhónapos munkával úgy alakított át egy 4—SA—BPD—40 típus­jelű burgonyaültető gépet, hogy az a hagyma ültetésére is alkalmassá vált. A munka­eszköz nemrég sikeresen vi2isgázott a kutatóintézet­ben. Az átalakított burgonya­ültető rendkívül gazdaságo­sén használható fel a hagy­ma ültetésére, hliszen mind­össze négy személy elegendő arra, hogy a gép vontatásá­val, kezelésével járó felada­tokat ellássa. Gyakorlatilag huszonöt személy helyett dol­gozik és a kézi munkánál jó­val gyorsabban, pontosab­ban. Ez különösen nagy előny a tavaszi munkacsúcs idején, amikor egyébként is szükség Van minden szorgos kézre. Dunántúlt napló A komlói Carbon Vállalat­nál olyan asztal gyártását kezdték meg, amely össze­csukva egy 18 centiméter vastagságú és 78 centiméter hosszú dobozhoz hasonlít. Kis helyen elfér, akár a be­épített szekrényben el. lehet dugni, vagy előszobafal elé helyezve, rakodópoleként használni. Kinyitva pedig hat személy kényelmes étkezé­sét biztosítja. A gyár mérnöke látott va­lahol hasonlót. Ennek alap­ján születtek meg a rajzok, a tervek, elkészült a minta­darab — amit a tervezők doboz-asztalnak neveztek el —, s a pécsi vásáron bemu­tattak. A siker a várakozást is felülmúlta. Már ott nagy mennyiségű rendelést vettek fel belőle, s most az elmúlt héten kezdték meg a sorozat- gyártását. S ha netán vala­melyik székgyár gyártana hozzá praktikusan összecsuk­ható székéket is, akkor a hét végi ebédek, vacsorák kis lakásokban is meghitt családi eseménnyé válhatnak. Somogyi Néplap Egy hete tart már Kapos­váron az őszi nagytakarítás. Ez az időszak különösen sok munkát ad a városgazdálko­dási vállalatnak. A városi tanács és a hazafias nép­frontbizottság valamennyi is­kolának, intézménynek és ta­nácstagnak megküldte a fel­hívást. Október 15-től no­vember 25-ig hét szakasz­ban szervezték meg a tizen­három körzet rendben tar­tását. Az egyes körzetékben aki­jelölt helyekre konténereket helyeztünk el. Telefonügyele­tesünk jegyzi a bejelentése­ket, hogy hol telt meg a szeméttároló, s azt másnap kicseréljük. Dolgozóink erre az időszakra két műszakot vállaltak, éjjel is dolgoznak, szombat, vasárnap szintén. A Zrínyi Ilona, a Krénusz János és a Szalma István ál­talános iskola már jelentke­zett társadalmi munkára. Aki kér, annak adunk szer­számot is. November elejére a par­kokat teljesen megtisztítjuk a falevelektől. Több gépko­csi járja az utcákat, a lakos­ság és az intézmények segít­ségével kész leszünk novem­ber 25-re. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Galambos Józsefné kalau­zol az MHSZ központi veze­tőségének repülőgép-javító üzeme székesfehérvári ejtő­ernyő-javító műhelyében. — Úgy tudom, az ejtő­ernyő-javításon kívül új fel­adata is van a műhelynek. — Valóban, idén tavasztól ballonokat gyártunk. Eddig összesen három készült el. — Hogy értsük, miről van szó? Serdülőkori olvasmá­nyainkból a jól ismert Verne­regényt, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül-t kellene felidéznünk. A hatalmas lég­gömb kosarában világjáró utazók sodródnak, a szelek szesZélyeinék kitéve. Az Önök által készített hőlég­ballonok is éhhez hasonló kalandokra készültek? — Nem, erről szó sincs. Igaz ugyan, hogy sportcélok­ra is alkalmas ez a légi jár­mű, de a távolsági és magas­sági repülések, illetve a bal­lon kosarából végzett ejtő­ernyős ugrások (úgy tudjuk öten-hatan végeztek már ejtőernyős ugrást hőlégballon kosarából hazánkban) ko­rántsem nevezhetők kalan­doknak. Mivel zajtalan és a heli­koptereknél jóval olcsóbb üzemeltetésű ez a közlekedé­si eszköz, kiválóan alkalmas a többi között vadszámlálás­ra is. Az utazókosárból a vizuális megfigyelésen kívül fényképezésre is mód adódik. A legelső az Alba Regia nevet kapta. Térfogata 2600 légköbméter. A második, a Kaposvár, szintén ilyen űr­tartalmú. Utazókosarukban 3—4 tagú legénységet szállít­hatnak. A harmadik, ez idáig legnagyobb ballon négyezer légköbméteres, kupolamagas­sága 26 méter, gondolájában 8—10-en utazhatnak egyszer­re. Karl-Marx-Stadt megyei testvérlapunk közlekedési rovatából idézzük a követke­zőket : A közlekedési balesetek el­ső számú előidézője a tény­leges és a relatív gyorshaj­tás... Jólléhet már sokat ír­tunk és beszéltünk róla, né­hány gépkocsivezető válto­zatlanul azt hiszi, hogy tet­szés szerinti gyorsasággal közlekedhet. E jelenség visszaszorításá­ra a közlekedési rendőrség folyamatos ellenőrzéseket vé­gez. Ennek során olyat is ta­pasztaltak, hogy a városban egy gépkocsivezető 95 kilo­méteres sebességgel hajtott. A „csúcsot” október 6-án 6 óra 20 pereikor mérték, 100 kilométeres sebességgel szá­guldott egy gépkocsivezető ott, ahol a megengedett leg­nagyobb sebesség 50 kilomé­ter. A „díja”: hat hónapra bevonták a jogosítványát és 250 márka büntetést róttak ki rá. nilathumor — „allati” Humor SZÚNYOG A szúnyogmama a kicsi­nyekhez: „Ha most szépen alusztok, holnap a nudista strandra megyünk”. * Egy szúnyogcsalád az ál­latkert felett repül. Az ele­fántketrec felett megszólal a mama: — „Látjátok, gyere­keim, azokat a nagy állato­kat? Azokat belőlünk csinál­ták! GÓLYA — „Jancsika, szeretnél egy testvérkét? Ha szófogadó le­szel, hamarosan hoz egyet a gólya.” — „De mama, ha te ilyen butaságokban hiszel, akkor soha nem lesz testvérkém!” * — Pontosan meg tudom mondani, mennyi idő alatt hoz a gólya egy gyereket — mondja Lencsike a kis Ben­cének. — Egy óra alatt! — Honnan tudod? — Hallottam, amikor ma­ma azt mondta a szomszéd- asszonynak, hogy a nővérem egy gyenge órának köszön­heti a gyermekét. • — Fricikém, hallottad? A szomszédainkat meglátogatta a gólya! — Számomra ez nem új­ság, amilyen vékony a fal, ezt már kilenc hónappal ez­előtt megmondhattam volna. * — Igaz-e, Karcsika, hogy a gólya kisbabát hozott a nővérednek? — Való igaz, de a papa azt mondta, kitekeri a nya­kát annak az alaknak, ha el­kapja. PAPAGÁJ — Kaphatnék egy beszélő papagájt? — Sajnos, hölgyem, pilla­natnyilag nincs raktáron. De mii szólna egy harkályhoz? — Tud az beszélni? — Azt nem, de morzézni igen! * Egy úr a madárkereske­désben a papagájhoz: — Tudsz beszélni? A papagáj válaszol: — És te tudsz-e repülni? * Az árverésen egy hölgy egy gyönyörű papagájra vetett szemet. Állandóan ráígérnek, végül is rendkívül magas áron ugyan, de az övé lesz a madár. — Tud ez a papagáj egyál­talán beszélni? — kérdi vé­gül az árverezőtől. — Mi az hogy — kiált fel a papagáj —, hát mit gon­dolsz, ki hajtotta fel az árat? * Egy nő reggel a barátját várja. Alighogy felhajtja a takarót a papagáj kalitkájá­ról, csöngetnek. Sietve újra betakarja a kalitkát. — A fene egye meg, de rövid ez a mai nap — duz­zog a papagáj. EGÉR Az elefánt megpillant a lába előtt egy egeret. Felkacag: — Nahát egy ilyen apróság — létezik egyáltalában ilyen? Az egér sértődötten mor­mog: — De én sokáig beteg voltam. * Az elefánt és az egér meg­jelennek az anyakönyvveze­tőnél. Micsoda, ti össze akartok házasodni? — kérdi a hiva­talnok meglepetten. — Mi az hogy akarunk? — cincogja az egér szégyenlő­sen. * Két egér beszélget a labo­ratóriumban! — Hogy vagy megelégedve a professzorral? — kérdi az egyik. — Óh, én nagyszerűen be­idomítottam: valahányszor megnyomom a csengőt, min­dig enni ad! Szovjet népművészeti kiállítás Az „Orosz Észak, Szibéria és a Távol-Kelet népeinek iparművészete” címmel kiállítás nyílt a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom