Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-19 / 245. szám

A PlEPÜJSÄG 1979. október 19. Szépít, gyógyít a szőlőkúra! Ősszel a piacokon, a zöld­ségüzletekben szép, érett szőlőfürtök mosolyogtak ránk, megvételre kínálják magukat. Érdemes vásárolni nemcsak azért, mert a szőlő egyik legkedveltebb gyü­mölcsünk, hanem egészség- ügyi hatása miatt is. A fá­radt szervezetet a szőlőkúra felüdíti, mert életfontosságú anyagokkal látja el, előse­gíti az anyagcserét. A gyü­mölcsben lévő borkősavas sók enyhe has- és vízelhaj- tók, elősegítik a bélmozgást, s eltávolítják a szervezetben felgyűlt salakot, ezáltal kel­lemes, friss lesz a közérzet. A szőlő igen magas szőlő­cukortartalmát a szervezet vegyi feldolgozás nélkül ér­tékesíti, ezért a szív termé­szetes gyógyszere”. A szőlő­kúrát ajánlják reumában, aranyeres bántalmakban szenvedőknek; feljavítja a legyengült szervezetet, erősí­ti az idegeket. A gyógyke­zelés alatt álló betegek is ja­vulást vághatnak a szőlőkú­rától, — de erre vonatkozó­an kérjék ki a kezelőorvosuk tanácsát. Ha valakinek pana­szokat okozna a szőlő héja és magva, préselje ki a szőlő levét és úgy fogyassza el. A szőlő héját is felhasználhat­juk, víz és cukor hozzáadá­sával készítsünk belőle gyü­mölcsbort. A szőlőkúrát gyermekek­nek, öregeknek, sportolók­nak, kismamáknak különö­sen ajánljuk. Azt tartják, ha a kismama sok érett cseme­geszőlőt fogyaszt, feltűnően egészséges és szép lesz a ba­ba bőre, de saját egészségét is védi. A szőlőkúrához kü­lönböző szőlőfajtákat vásá­roljunk, mert a színesebbek több vasat és karotint tar­talmaznak. A szőlő kiváló hatóanyago­dat tartalmaz, ásványi anya­gokban, vitaminokban, enzi­mekben gazdag. 100 gramm szőlő 78 kalóriát, 0,6 fehér­jét, 0,5 zsírt, 18,0 szénhidrá­tot tartalmaz. Élvezeti érté­két a cukor és a szerves sav adja. Minél édesebb a gyü­mölcs annál több benne a szőlőcukor. Ne fogyasszuk az értéktelen nova szőlőt. A szőlőkúrának bőrszépítő hatása is van. Az arcbőr ki­tisztul, az apróbb bőrhibák (pörsenések) elmúlnak, a fa­kó arcbőr rózsaszínűvé válik. Ezek a kedvező hatások ter­mészetesen csak az egészsé­ges arcbőrnél következnek be, — a beteg arcbőr kezelé­se orvosi vagy kozmetikusi feladat. A szőlőlét pakolásra is felhasználhatjuk. Egy evő­kanál szőlőlét keverjünk ösz- sze egy tojássárgájával és egy kiskanál tejföllel és a letisztítot arc- és nyakbőrre kenjük fel. A pakolást 10— 15 percig hagyjuk fent, utá­na langyos vízzel mossuk le és használjuk szokásos arc­krémünket. A pakolás fris­síti, szépíti a bőrt. Ha a sző­lő metszésekor keletkező nedvvel lemossuk az arcot, fehéríti a bőrt. Több napig tartó kúra után halványab­bak lesznek a szeplők. Az éretlen szőlőfürt kipréselt levével történő lemosás is fehírti az arcbőrt. A bőr­szépítő „belső kozmetika” egyik lehatásosabb gyümöl­cse — a szőlő. FÁST KATALIN Nevelési hibák a családban Családlátogatásaim során sokszor tapasztaltam peda­gógiai hibákat az otthoni ne­velésben. Észleléseimet min­dig őszintén feltártam a szü­lőknek — természetesen nem a gyermek előtt —, nevelési tanácsokat adtam. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a hibát elkövető szülők 90 százaléka nem volt tudatá­ban annak, hogy amit tett, pedagógiai szempontból nem helyes. Gondolom, más családok­ban is előfordulhatnak ha­sonló esetek, ezért össze­gyűjtöttem egy csokorra va­lót azokból a nevelési szem­pontból hibás eljárásokból, amelyeket bíráló szándékkal szóvá tettem. Szinte minden első osztá­lyomban akadt év elején olyan szülő, aki a gyermeke füle hallatára úgy adta át nekem a kis iskolásjelöltet, hogy agyondícsérte: „Na­gyon okos, rengeteg verset tud, százig számol, ír és ol­vas!” Már-már úgy éreztem magam, hogy ide én fölös­leges is vagyok, hiszen mit tanítsak, ha mindent tud. így volt ez Katimnál is. Ki­derült, hogy csak a nevét tudta leírni és elolvasni, semmi mást és 100-ig elha­darta ugyan a számsort, de nem tudta megmon­dani, hogy az 5 meny­nyivel több mint a 3. Szóval: számlált, de nem számolt. Hallotta az édes­anyja szájából, hogy nagyon okos, nem is tett erőfeszíté­seket az első hetekben a tu­dás megszerzéséért. Seho­gyan sem fült a foga az írás előkészítő gyakorlatokhoz, hiszen ő úgy hallotta az édesanyjától, hogy „tud ír­ni.” Az édesanya belátta, hogy milyen hibát követett el, en­nek a két kisebb testvér he­lyes nevelése látta hasznát. D. Mari túl hallgatag és csendes volt az iskolában. Semmihez sem tudott hozzá­szólni, nem volt véleménye. Kíváncsian mentem el hoz­zájuk. Mesterkélt, merev, beál­lított hangulat fogadott. Az idős szülők későn született, egyetlen gyermeke ünnepi ruhában, kibodorított' hajjal ült a díványon. Két keze a térdén. Bármit kérdeztem tőle, hol az anya, hol az apa felelt helyette. Át akartam ülni mellé, mire az apa megbotránkozó hangon tar­tót vissza: „Hova tetszik gondolni ?” „Mutasd meg a legkedve­sebb játékodat, Marikám!” — mondtam a kicsinek, de mire ő elindulhatott volna, már szólt is az édesanyja: „Hozd ide az új babádat, amit a születésnapodra kap­tál!” De hátha nem az a leg­kedvesebb játéka — gondol­tam magamban —, s már látam is hol a hiba: ezt a gyermeket nem engedik egyéniséggé fejlődni, a szü­lők beszélnek, gondolkoznak helyette, rákényszerítik az ő véleményüket. Elhatároztam, sokat szere­peltetem majd az iskolában, mert a közel 50 éves szülő­ket már nehezen nevelném meg. J. Évike édesanyja pirulva hallgatta intelmeimet. Az történt ugyanis, hogy a kis­lány házi leckéjében felfe­deztem a gyermekbetűket utánzó felnőttírást. Évi ma­kacsul állította, hogy ő írta, sőt másnapra hozott egy írást az özvegy édesanyjától, hogy a leckét segítség nélkül önállóan készítette el. Sehogyan sem akartam ku­darcomba belenyugodni, ezért négyszemközt, szép szóval vallatóra fogtam a kislányt, aki sírva ismerte be, hogy „Anyuka írta, de mondta, hogy tagadjam le.” Elgondolni is rossz, hogy mennyire halmozta a hibá­kat Évi édesanyja: 1. csalni tanítota a gyer­mekét, 2. hazugságra bíztatta. 3. a hamis igazolással ma­ga is hazudott. F. Vera sírva panaszkodott nekem így: „Tegnap anyu­kám igazságtalanul pofon vágott.” Szokás szerint végére jár­tam az esetnek és a követ­kező derült ki: Veráék füg­gőfolyosóján elment a kony­haajtó előtt a szomszédasz- szony. Az édesanyja megje­gyezte, hogy „de ízléstelen rongy van megint ezen a Feketénén!” A kislány ezt hallotta. „Később bejött a néni — beszélte el az ese­tet Vera — ugyanabban a ruhában és megkérdezte anyut, hogy tetszik az új ru­hája? Anyu erre agyon­dícsérte, hogy csodálatosan szép, ízláses és nagyon jól áll. Erre én azt mondtam: Anyu, te most hazudsz! És anyu teljes erőből pofon vá­gott. Hát nem igazságtalan­ság ez, Ilonka néni kérem?” De igen — gondoltam —, de nem mondhattam, hiszen nekem az édesanyák tekinté­lyét is védenem kell. Az anyával sem beszélhettem, mert Vera bizalmával nem akartain visszaélni, de el­mondom most itt sokaknak, hogy az anya hármas hibát követett el: 1. rosszindulatúan bírálta a szomszédasszony új ruháját, 2. hazudott a gyermeke füle hallatára, 3. végül: igazságtalanul pofon vágta. Humoros eset is kereked­het a nevelési hibák kap­csán, így Istvánéknál. Nagy öröm volt, mert kis húga született. A nagyszülők és a boldog apa a kisfiú előtt be­szélték meg, hogy .„mennyit adjunk az orvosnak, mennyit a madámnak?” — mire Ist­ván csalódottan kérdezte meg: „Hát nem ingyen ad­ták?” Jó lenne, ha gyermekeink nem látnának otthon rossz példát, nem érnék őket csa­lódások, ha minden szülő, nagyszülő és felnőtt, aki a gyermek környezetében él, érezné azt a felelősséget, ami azokat terheli, akik a gyer­meknevelés, a gyermek em­berré formálásának nehéz feladatára vállalkoztak. DR. GERGELY KAROLYNE Az értelmes takarékosság Csak a pénz?... Tanítói munkáin során azt tapasztaltam, hogy a gyer­mekeknek nincs helyes fogal­muk a takarékosságról, vala­mi szégyellni valónak, a szegénységre emlékeztető do­lognak tartják. El sem tudják képzelni, hogy volt idő, ami­kor a legtöbb tanuló használt tankönyvből tanult, talpalt cipőben járt és a testvérek egymástól örökölték a kinőtt ruhácskákat. Beszéltünk a takarékosság­ról, igyekeztünk arra nevel­ni tanítványainkat, de a?- va­lami egészen más tartalmat kapott a mai gyermekek fo­galmai között. Ezt bizonyítot­ta az a kis „felmérés”-féle, amit az egyik 2. osztályban végeztem. Megkérdeztem a tanulókat: „Kit nevezünk ta­karékos gyermeknek?” Ilyen feleleteket kaptam: „Azt, aki összegyűjti a zseb­pénzét és vesz érte valami hasznos dolgot.”, „Azt, aki egész tanévben gyűjti a ta­karékbélyegeket.”, „Azt, aki újságot, rongyot, fémet visz a MÉH-be”. De vajon miért szűkült le ennek a fogalomnak a tar­talma a zsebpénzre, a taka­rékbélyegre és a MÉH-re? Ennek az a magyarázata, hogy a gyermekek rossz pél­dát látnak, mert — sajnos — a felnőttek sem eléggé taka­rékosak. A háború alatti és utáni nélkülözés éveiből való fokozatos, felszabadulás a „végre ez is van, az is van” öröme hozta ezt magával. Úgy gondolom, nem erős a kifejezés, ha azt mondom: pazarlást látnak a gyerme­keink. Látja a gyermek, hogy fél kenyerek mennek a sze­métbe, szól a rádió akkor is, ha senki sem hallgatja, (va­lami előadás van, nem fi­gyelnek rá), a tv-t bekapcsol­ják az adás kezdésekor és a műsorzárásig szól, akkor is, ha éppen a konyhában va­csoráznak. Hogy az áram fogy, a té elhasználódik? Ilyesmiről nem hall a gyer­mek. Nem kellene szégyellni a takarékoskodást. Tanítani kellene otthon már a legki­sebb gyermeknek is. Attól kezdve, hogy mindent meg kell ennie, hogy ételmaradé­kot nem dobunk ki, az élet minden területén nyílik al­kalom a jól értelmezett ta­karékosságra, ami nem azo­nos a kicsinyességgel vagy a zsugorisággal. Nyugodtan beszéljünk a gyermek, előtt arról, ha ügye­sen vásároltunk leértékelés­kor, vagy az Alkalmi Áru­házban. Láthatja azt is, hogy a hosszabbodott ruhadivat­kor ötletesen megtoldott ru­hánkat hogyan tesszük visel- hetővé és nem kerül a divat­jamúlt lomok közé. Ö is szí­vesebben veszi majd fel a nagyobb testvér kinőtt ruhá­ját, vagy a toldással hosszab­bított iskoláköpenyt. Az ételekkel ügyesen gaz­dálkodó háziasszony gyerme­kei természetesnek veszik majd azt, hogy a vasárnapi ebéd maradékát milyen ötle­tes változtatással tálalja fel az édesanyjuk hétfőn vacso­rára. Nem kicsinyesség az sem, ha megtanulják, hoev a burgonyát, gyümölcsöt véko­nyan hámozzák le és ha lát­ják, hogy a megszáradt pék­süteményből morzsát darál vagy tör az édesanyjuk. Az édesapák is sok-sok jó példát adhatnak az ésszerű takarékosságra, amikor az apróbb-naeyobb javításokat magúk elvégzik otthon, hogy ne kelljen iparosra költeni, ha látja a gyermek, hogy az autójukat is maguk bütyköl- getik, mossák, gondozzák. Lássa csak meg a gyermek, hogy az autós kiránduláson ügyel az édesapa arra, hogy a kocsi optimális sebességé­vel vezessen, mert tudja — mondja is meg a gyermeknek —, hogy akkor a legkisebb a benzinfogyasztás. Hiszem, hogy a jól értel­mezett takarékosság széllé-- mében nevelkedett gyerme­keknek más fogalmaik lesz­nek, mint az én kis másodiko­saimnak, akiket erről meg­kérdeztem. G. K. Konyhai ötletek 3 $ q f <* a P % % <1 lL Wuiuiuiim Okos és praktikus gyártmány a készen kapható piskóta- torta. Csak éppen nincs éles késünk a szép és egyenletes felvágásához, amikor meg akarjuk tölteni. Ezen is köny- nyen segíthetünk, ha a torta köré — megfelelő magasság­ban — erős, de vékony, fehér fonalat vagy horgászzsinórt helyezünk és azzal húzkodva, egyenesre vághatjuk a tortát. Hányszor megesik, különösen amikor teljes gőzzel folyik a „második műszak” otthon a konyhában, hogy a sok tenni­való közepette egyszer csak nem találjuk a konyharuhát. Persze éppen akkor, amikor mondjuk a tüzes lábast kel­lene megfogni vele. Valahová letettük, de még keresgélni sincs időnk. Mindez elkerülhető, ha a konyharuhát kis függönycsíptetővel odaerősítjük a kötény vagy a köpeny zsebéhez, vagy a kötény vállpántjához. így mindig kéznél van. Talán sokan nem js gondolnak arra, hogy az uborka­reszelővei nemcsak uborkát lehet szép vékonyra szeletel­ni. Szendvicsek, hidegkonyhai tálak díszítésére ugyanígy lehet vele hajszálvékony és gusztusos formájú szeleteket vágni zöld- és paradicsompaprikából, hagymából, retekből Főzőcske Paradicsomos tonhal (8 fő ré­szére) : Tisztítsunk meg 2 fej fokhagymát és 3 fej vöröshagy­mát. Tegyük egy edénybe párol­ni egy evőkanál olajban. Majd tegyünk hozzá 8 db megtisztított és. darabokra vágott paprikát és 8 db feldarabolt paradicsomot, fűszerezzük kakukkfűvel. ba­bérlevéllel, sóval és kis lángon fél óra hosszat pároljuk. Vi­gyázzunk, hogy ne főjön olyan puhára, hogy püré legyen belő­le. Körülbelül 1—1,20 kg tonhalat kis ecsettel kenjük be olajjal és tegyük grillsütőbe, körülbelül fél órára. Mikor félig megsült, besózzuk. Előmelegített tálba te­gyük a paradicsomos főzetet és tegyük rá a sült tonhalat. Hé­jában főtt burgonyával vagy sült krumplival fogyasszuk. Töltött tojás (4 fő részére): Tisztítsunk meg és vágjunk da­rabokra 2 fej vöröshagymát. Te­gyük fel párolni vajban. Sózzuk és borsozzuk. Két fej paradicso­mot vágjunk karikákra és szin­tén pároljuk meg vajban. Sóz­zuk és borssal ízesítjük. 4 db kemény tojást főzünk, meghá­mozzuk és hosszában félbevág­ok. Sárgáját villával összetör­jük és a párolt hagymához ke­verjük. Majd a tojásfehérjéket az így kapott keverékkel tölt­jük, amit porpaprikával ízesí­tünk. Az így kapott töltött to­jásokat forró vajjal lelocsoljuk és tűzálló tálban 5 percig előme­legített sütőben, magas hőfokon sütjük. Tálaláskor a párolt pa­radicsomszeleteket egy tál aljára tesszük és rátesszük a sült töl­tött tojásokat, majd majonézzel leöntjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom