Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-19 / 245. szám
1979. október 19. ^ÉPÜJSAG 5 A közművelődés kérdései A művelődésügy dolgozóinak helyzete Tolna megyében Az MSZMP KB 1974. évi közművelődési határozata nyomán több országos és megyei intézkedés született a kulturális nevelőmunka továbbfejlesztése érdekében. Mindezek és a közművelődési törvény hatására a közművelődés a megye közvéleménye érdeklődésének középpontjába került: nőtt a kulturális területen dolgozók száma és megbecsülése. Az országos fejlesztés ütemét meghaladó optimális nagyságrendű, koncentrált intézmények jöttek létre. A tervszerű pályairányítás, a képzés és továbbképzés erősödése következtében javult' a szakmai munka színvonala. Az új rendszerű szakfelügyelet hatékonyabbá tette az irányítást. o Megyénk közművelődési intézményeiben 215 főfoglalkozású és 151 tiszteletdíjas, illetve részfoglalkozású szak- alkalmazott tevékenykedik. Közművelődési dolgozóink jelentős része nő (kb. 65 százalék). Különösen magas a nőik száma a könyvtárosok között, 96 százalék. Jelentős a 30 éven aluli közművelődési dolgozók aránya (55 százalék). Különösen a népművelők körében magas a fiatalok száma (65 százalék). A kulturális dolgozók kb. 20 százaléka párttag. Az összehasonlító adatokból kitűnik hogy az elmúlt 3 évben az apparátus létszáma ugrásszerűen megnőtt, ami a 15 éves távlati fejlesztési célkitűzés tudatos és időarányos teljesítését bizonyítja. A gyors mennyiségi fejlesztést nem követte a szakképesítés arányos javulása. Különböző a közművelődési dolgozók szakképzettsége a kulturális munka egyes területein: a megyei múzeumban csaknem 90 százalék, a népművelőknél 35 százalék, a könyvtárosoknál 48 százalékos. A tiszteletdíjasok 40 százaléka még alapvizsgával sem rendelkezik. A fiatalok zöme tagja a helyi KISZ-alapszervezetnek, többen vezetőségi tagok. A tanácsi testületekben a pedagógusokhoz viszonyítva a közművelődési dolgozók aránya lényegesen • alacsonyabb. A Hazafias Népfront és a szakszervezetek választott testületéiben több népművelő és könyvtáros van. Az elmúlt években megyénkben is tovább javult a „köz”-művelői- nek erkölcsi és anyagi megbecsülése. Az 1977. évi központi bérintézkedések eredményéképpen átlagosan 19 százalékkal emelkedett a művelődési dolgozók bére. Munkatársaink lakásgondjain tudunk enyhíteni azzal, hogy részükre is lehetővé vált a kedvezményes peda- góguslakás-építési kölcsön. A nagyobb települések tanácsai több figyelmet fordítanak a közművelődési dolgozók lakásgondjának megoldására. Állami és szövetkezeti lakásokkal igyekeztek letelepíteni a fiatal pályakezdő népművelőket. (Paks, Dombóvár, Gyönk). Ennek ellenére még mindig kevés a népművelő szolgálati lakás megyénkben. A pedagógus- gépkocsivásárlási kölcsönt is kiterjesztettük a főhivatású közművelődési dolgozókra. Az életkörülmények javulását jelzi az étkezési lehetőségek bővülése. Növekedett az iskolai kedvezményes étkezésben részt vevő népművelők és könyvtárosok száma. o A munkahelyi körülmények fokozatos javítását szolgálták a közművelődési beruházások és felújítások. Uj könyvtár épült Bátán és Tamásiban. Négy községben korszerűsítettük a helyi könyvtárakat. Átadtuk az ozorai művelődési házat és a közelmúltban avattuk fel a paksi és a dombóvári művelődési központot. Az elmúlt két évben felújítottunk 2 kisebb művelődési házat és korszerűsítettük a tamási művelődési központot. Nagyobb létszámú kollektívák alakulnak ki, ami lehetővé teszi munkatársaink további szakosodását, elmélyü-. lését a kulturális munka egyes szakterületeiben. A nagyobb intézmények módszertani kisugárzása következtében a kisebb települések hátrányosabb Helyzetű dolgozói is több segítséget kapnak. A tervszerű munkaerőbiztosítás érdekében a képző főiskolákkal, egyetemekkel jó munkakapcsolatot építettünk ki. A képesítés nélküliek magas száma miatt fokozottabb figyelmet fordítunk a főiskolai felvételi vizsgák előkészítésére. Minden évben tanfolyamot rendezünk a levelező úton továbbtanulni szándékozók részére. A megyei könyvtár Szekszárd városban és járásban dolgozó képesítés nélküli könyvtárosok részére szervezett alapfokú szakmai képzést. A képesítés nélküliek közül jelenleg mindössze 14 fő tanul levelező tagozaton. Ennek oka a mind szigorúbb felvételi követelményrendszer és az Oktatási Minisztérium felvételt korlátozó rendelete. A munkáltatók határozottabb segítsége mérsékelhetné a levelezőn tanulók magas bukási arányát. A szakmai képesítést szerzett közművelődési dolgozók továbbképzésére, szakmai fejlődésére is figyelmet fordítunk. A már hagyományos téli, egyhetes, bentlakásos tanfolyam mellett évente szervezünk belföldi tanulmányutat. is. Az épülő művelődési köznontok munkatársai az ország több városát is felkeresték tapasztalatszel zés céljából. A megyei könyvtár havonta egy alkalommal rendez továbbképzést főhivatású könyvtárosainak. Eddig három alkalommal szerveztünk külföldi tanulmányutat. A szegedi nyári egyetemre évente 16—18 népművelőt és könyvtárost tudunk elküldeni. A tanítóképző intézetben népművelő—könyvtár szakon végzettek részére lehetőség van komplex államvizsga letétele után főiskolai oklevél szerzésére. Eddig 12 munkatársunk szerzett diplomát. Az ifjúsági parlamentek után a munkáltatók feladatává tettük a pályakezdők munkájának évenkénti értékelését, a szakmai fejlődés elősegítését. Községi vezetőink több településen nem támogatják megfelelően az „egyszemélyes” művelődési ház szerteágazó, sökrétű tevékenységét. A munkáltatók a szakmai továbbképzés mellett egyre inkább megkövetelik dolgozóiktól a politikai tanulmányokat is. A marxista—leninista esti egyetem különböző tagozatain jelenleg 14 közművelődési dolgozó tanul. o Az MSZMP KB 1974. évi közművelődési határozatában megfogalmazott feladatok időarányos megyei végrehajtásával elégedettek lehetünk. A felnőttoktatás hatékonyságát az imponáló számszerű eredmények mellett mutatja a Mindenki iskolája országos vetélkedőn elért első helyezésünk. A munkásművelődés hatékony segítésének sajátos megyei eszköze az „Útközben” mozgalom. Évente 120— 130 brigád nevez be a pályázatra. A „Röpülj páva” nép- művészeti vetélkedőn elért kiugró sikerek nagyban hozzájárultak a lakosság művészeti igényszintjének emeléséhez, a népművészet igazi értékeinek széles körben való propagálásához. A színház- és hangversenyélet gazdagodása elősegítette a lakosság ízlésének formálását. Az objektív és szubjektív feltételek javulása a maga módján hozzájárult az alkotó, marxista világnézetű, a közösségért cselekvőkész szocialista embertípus kialakításához. PAPP FERENC, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője Cseresznyepálinkaízű tejcsokoládé? Már gyermekkorban megszerethető az alkoholos „aroma” Mindjárt az elején hadd szögezzem le: igazán nem panaszkodhatunk, a Magyar Édesipar jócskán ellát bennünket megfelelő mennyiségű és választékú termékkel. Szekszárdon, Simontornyán, de megyénk kisebb lélekszámú településein sincsenek gondban a szülők, ha például csokoládét akarnak venni, sőt, inkább a bőség zavarával küzdenek: melyiket válasszák gyermeküknek? Mert a csokoládé kapcsán ugye elsősorban fiainkra, lányainkra gondolunk. Nos, a minap találomra kiválasztottam egy „Berci”-t, egy „Metró”-t, s végül egy „Sport”-szeletet, amelynek diszkoszvetőt ábrázoló címkéjéről jó húsz évvel ezelőtti gyerekkorom köszönt visz- sza. Elmerengve forgattam kezemben a cseppet sem öregedett sportolót, s ekkor meghökkenve tapasztaltam, hogy a címkén nagy betűkkel ízetlenkedik egy felirat: „Rumos ízű”. Csak nem?! De igen! Bizony, változnak az idők — konstatáltam magamban, s nem értettem, hogy a gyerekek és a sport fogalmához miként társítható mostanában a rumos íz, miféle logikai kapocs lehet közöttük. Felfedezésemen felbuzdulva alaposabban megnéztem a másik két csokoládét is. Kiderült, hogy a „Berci” tulajdonképpen barackmagos töltött nugát (a mag csonthéja remélhetőleg nincs benne), a „Metró”-szelet pedig chery ízesítésű. Namármost! Csokoládéválasztáskor általában nem az a legfőbb gondunk, hogy végigböngésszük a címkéken lévő összes feliratot, tehát így csoki formájában észrevétlenül és akaratlanul meg- kedveltethetjük gyerekeinkkel a különféle szeszes italok ízét — a Magyar Édesipar „jóvoltából”. Helyes ez? A válasz egyértelműen „nem”, hiszen az alig felcseperedő lányokban-fiúkban lassacskán kifejlődhet egy feltételes reflex, s később már nem csokoládéban, hanem szeszes italok fogyasztásában találják meg a csoki révén megszeretett ízek örömeit. — k n — Péter és a farkas Hatvan perc (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az asztalokon vízzel telt poharak csillogtak, fehér rajzlapokon színes temperacsíkok villogtak, a lemezjátszó korongján pedig Prokof- jev: Péter és a farkas című zenemeséje forgott. A rajzlapok fölé szemüveges idősebb asszonyok, fiatalabb dolgozó nők, diáklányok hajoltak, óvatosan bíbelődve a festékekkel, ecsetekkel. Figyelmük megoszlott a zenemű és készülő festményeik között. A szekszárdi Tartsay lakótelep asszony klubjában voltunk. A klubest a képzőművészeti világhét jegyében zajlott, „Gyermekek a képzőművészetben és a zenében” címmel. A zene és a gyermek a mesével együtt adott volt. A képzőművészet pedig ott született az előbbiek illuszrációjaként. Egy asszony a farkas farkának milyenségét tudakolta, mire valaki egy valódi nyúlfarkat vett elő összehasonlítási alapul. Ez feloldotta a csendes feszültséget. Pajzán történetek is kerekedtek, majd megjelentek a rajzlapokon az apró virágok, fák, vadászok, kertes kicsi házak, Péterek és farkasok. Az elkészült festményekből alkalmi tárlatot rendeztek végül, hangos megjegyzésekkel: — Életemben nem volt ecset a kezemben. — Nekem kellett festeni, mikor azt is utálom, ha az unokák összefestékeznek mindent. — Mivel fűtenek nálad, hogy ilyen piros füstöt festettél a házra? — Csak azért csináltam valamit, hogy ne mondják, hogy kihúzom magam. — Valamikor nagyon szerettem festeni, de az már régen volt... — Nézd az ígéretes tehetséget. — Ha ezt Picasso látná! — Te leszel az új naív festő, csak még nem fedeztek fel! — Hát a te Pétered hol van, talán a fa mögött? Anyák lányaikkal, klubtagok a barátnőkkel így áldoztak hatvan percet az önfeledt játéknak. DECSI KISS JÁNOS Hogyan lehet valakinek 13 plusz 1 találata? Havonta átlagosan 42 ezer 600 totó- és 110 ezer lottó- szelvény talál gazdára Szekszárdon, a megyében pedig 89, illetve 251 ezer. Ez év szeptember elejéig Tolnában 13,5 millió forintot fizettek ki lottó- és totónyereményekre. Az vesse rám az első követ, aki nem tenne szívesen zsebre csekély öt forintért másfél-kétmilliót, netán ennél is többet. így hát elhatároztam: magam is segítek Fortuna „szentélye” sokat- nyíló kilincsének, ajtajának koptatásában. Valódi szentélyhez illő csend fogad, pedig a helyiség csaknem valamennyi asztalánál ül valaki. Ül, töpreng, ír, vagy éppen a fejét vakarja. Közéjük telepedek, s totózok. A kiadott (kidobott?) pénz miatt háborgó lelkiismeretemet azzal nyugtatom, hogy én most tulajdonképpen belemerülök az élet sűrűjébe, hiszen csakis így hajthatom végre a sziszifuszi feladatot, így ismerhetem meg a sport- fogadás lélektanát, így jöhetek rá, miként lehet valakinek 13+1-ese. Tíz forintot szánok rá. Tudom, nem könnyű dologra vállakozom, de akad segítség : — Játsszunk közösen — javasolja köszönés helyett K. L. nevezetű ismerősöm, akinek teljes nevét kérésére nem árulom el, s mielőtt egy rövid „igen”-t vagy „nem”- et kibökhetnék, folytatja: — Akkor rendben, Te adod a pénzt, én a tippet, aztán a nyereményt majd megfelezzük... * Mellettünk rágyújt egy férfi. Csaknem elborítják asztalát a kitöltött és kitöltésre váró totószelvények. — 'Mennyivel játszik? — kérdezem a bemutatkozás után Balogh Istvántól. — Most 32-vel, de volt már száz is. Lottót meg egyszer ezret vettem. — Eredmény? — A lottón még három találatot sem értem el, totón akadt már 600 forintot érő 11-esem, és többször nyertem tízessel. — Nem drága mulatság ez? — Drága bizony, egy fűtőnek! — bólintja a választ. — Néha kevesebbet, néha többet szánok a totóra. Mikor, hogy. Nézze, én nem iszom, erre költőm a pénzem, hátha befut egy nagy nyeremény. Végtére is az ember minden héten bizakodhat. * Segítőkész barátom is nagyon bizakodik, s igyekszik bizakodását megosztani velem. Lassan már ott tartunk, hogy totókulcs segítségével egyengetjük a szerencse rögös útját, fejenként negyven forinttal. De a csapatok esélyeinek latolgatásakor mindig újabb és újabb lehetséges változatok bukkannak fel, amint a Sportfogadás című hetilapot böngészgetjük. Előkerül egy index-füzet is, amelyik kollektív szelvénnyel való játékra serkent. Nézegetem, a lehetőség adott: ha egyetlen kollektív szelvényen hét mérkőzést háromesélyesre veszek, tehát tehát hét találat eleve biztos, akkor 5467,50 forintot kell leszurkolnom, s ha a további hat eredmény megjóslásában nem tévedek, már kész is 13 találat. Persze még a plusz 1-nek is „be kell jönnie”. Nagyobb a nyerési lehetőség, ha hat háromesélyt és öt kétesélyt alkalmazok, potom 58 320 forintért... De kár folytatni a sort, hiszen a totózás szórakozás, játék, s nem pénzügyi kérdés — állítják sokan. — Valóban az — helyesel Méhes István gépkocsivezető, aki most 115 forint értékű szelvény kitöltésével igyekszik elnyerni Fortuna kegyeit. — Szeretem a sport- fogadást, de csak mértékkel. Nem játszom mindig, csupán amikor ráérek. Például a múlt héten sem jöttem el ide, mert otthon tapétáztam. — Nyert már? — Négy vágy öt éve 1540 forintot, 12-essel. — Miért játszik? — És maga? — Hm... — Szóval nemcsak az esetleges nyereményért. Szórakoztat figyelemmel kísérni az NB H-es és az olasz meccsek eredményeit, s már egy rosszul fizető tizes is sikerélmény. Hobbi ez. Igaz, nem túl hasznos, de úgy van vele az ember, hogy eltelik az idő, és mindig újra felcsillan a telitalálat lehetősége is. Nagy pénzeket persze nem szabad kockáztatni. Ebben egyetértünk. — Mit venne, ha sokat nyerne? Gondolkodik, aztán elmondja, hogy a jelenlegi másfél szobás lakásából kertes házba költözne családjával. És újra töpreng. Látszik rajta, hogy túlzottan nem játszadozott a nyerés igazán csábító eshetőségével. Már nyolcvan-nyolcvan forintot „dobtunk be” K. L.- lel. Barátom teheti, hiszen egy jó hónapja 11 találatáért több mint ezerhatszáz forintot kapott. Most már azonban elbúcsúzom tőle, mielőtt még nagyobb kiadásba verném magam. Kíváncsi vagyok, vajon a totózóban dolgozó Dombi Ferencné játszik-e? — Hét előfizetéses lottót veszek minden hónapban — mondja. — Huszonkét éve állandó számokkal próbálok szerencsét. Kezdetben voltak hármasaim, de most egy évben csupán négy-öt kettes akad. Pedig — úgymond — „közel van a tűzhöz”. Közben az ajtó nyílik, csukódik, az érkezők és a távozók szinte egymásnak adják a kilincset. Szóba elegyedek még néhány fogadóval, s érdeklődöm: miért, hogyan játszanak, milyen szisztémával lehet 13+1-es találatot elérni . De a „rejtélyt” homály fedi, ki-ki másképp keresi a titok nyitját, aztán egy bajuszos férfi nagy bölcsen kijelenti: — Egyszerű az egész: csupán előre el kell találni a 13 fő- és az első pótmérkőzés végeredményét. S búcsúzóul még egy „velős” megállapítás: — Mindenkinek érdemes totó- és lottószelvényt kitöltenie, kivéve azokat, akikről később kiderül, hogy mégsem nyernek. V1TASZEK ZOLTÁN
